Hospitalizmus gyermekkorban
Pszichés hospitalizmusnak nevezik a csecsemőknél és kisgyermekeknél
hosszabb kórházi tartózkodás után vagy gyermekek és fiatalok intézeti nevelése
során az érzelmi elsivárosodás következtében kialakuló zavarokat.
Árva és családban illetve börtönbölcsődében nevelkedő csecsemőket
hasonlítottak össze.
- Azt figyelték meg, hogy a családban vagy rossz körülmények között
cseperedő csecsemők fejlődését, az őket körülvevő környezet nem befolyásolja
maradandóan, azonban az árvaházban nevelkedő csecsemők esetében 40%-os
fejlődésbeli lemaradás volt tapasztalható egy év alatt.
- A gyermekek anya, vagyis elsődleges kötődés hiányában, a testi és érzelmi
romlás jeleit egyaránt mutatták.
-Az olyan gyerekeknél, akik
fél éves korukig nem kerültek örökbefogadásra állandósultak a hospitalizmus jelei, a szegényes mimikai, közönyösség,
tompaság, tétlenség, álmatlanság, kontaktuskerülés és a lassú, nem megfelelő
fejlődés.
-Az anya nélküli élet negyedik évében, a
gyermekeknél hosszú távon fennmaradó pótcselekvések jelennek meg, mint a himbálás, ujjszopás, maszturbáció.
Hospitalizmus a családban nevelkedő csecsemők esetében is kialakulhat abban az
esetben, ha az anya elutasítóan bánik gyermekével és így nem történik meg a
csecsemő érzelmi szükségleteinek kielégítése, vagy abban az esetben, ha az anya
bár érzelmileg megfelel a gyermek igényeinek a nevelés terén azonban
elhanyagolja őt. Idősebb árvaházban nevelkedő gyermekek esetében, e zavarok
beilleszkedési nehézségekben, kontaktusszegénységben,
monoton testmozgásokban, öncsonkítási hajlamban, infekciós betegségek iránti
fogékonyságban nyilvánulnak meg.
John
Bowlby brit pszichiáter és
pszichoanalitikus azt figyelte meg, hogy azok, akik csecsemő- illetve
gyermekkorukat intézetben töltötték, személyiségi jellegzetességeik folytán
nagyobb eséllyel válnak bűnözővé, társadalomellenessé, könnyelműbben
létesítenek szexuális kapcsolatot.
-A nők felelőtlenebbül
szülnek és nagy eséllyel ugyanúgy nem törődnek megszületett gyermekükkel, ahogy
szüleik sem törődtek velük
-. A mai vizsgálatok azt mutatják, hogy a csecsemőkorban szerzett károsodás enyhíthető, ha lehetőség van
szeretetteljes kapcsolat kialakulására gyermek és nevelő, vagy gyermek és
pótanya között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése