A SZÜLŐ NEVELŐ CÉLZATU POFONJA IS MÁR TESTI SÉRTÉS

A szülő nevelő célzatú pofonja is már testi sértés

Újabban azt halljuk hogy a szülő által a gyerekre mért nevelő célzatú pofon is már testi sértésnek minősül, és a szülő akár börtönbüntetést is kaphat érte. Ennek fényében fontosnak tartom, hogy kicsit körbejárjuk a témát.

Ez a "nem szabad megütni a gyereket" divathóbort az Egyesült Államokból indult útjára több mint 1 évtizede. 

-Azóta Európa "fejlettebb" országai is felzárkóztak mögé, és birkamódra majmolják Amerikát ebben a tekintetben is. Furcsa módon pont ezekben az országokban válnak egyre gyakoribbá aiskolai lövöldözések. Nemrég már hazánkban is történt egy ilyen eset az egyik egyetemen. Számos cikket átolvastam az utóbbi esettel kapcsolatban, de egyikben sem írtak olyat, hogy az elkövetőt otthon folyamatosan bántalmazták volna a szülei. olyat olvastam, hogy korábbra visszanyúló beilleszkedési zavarokkal küzdött, de ezzel igazából semmit sem lehet kezdeni, mert ezernyi oka lehet. Mellesleg, ha már a témánál tartunk, nem igazán értem, hogy egy huszonéves diáknál, aki még viszonylag labilisnak tekinthető korban van, mit keres fegyver? Az egy dolog, hogy valaki lövészklubba jár, de egy teljesen másik dolog a fegyvertartási engedély.

Egyre alapvetőbb problémává válik, hogy a gyerek a szülői nevelés során nem tanulja meg azokat a viselkedési határokat, amik később gátat tudnának szabni az erőszakos viselkedésének.

- Sajnos növekvő tendencia, hogy a szülők nem rendelkeznek megfelelő tudással a gyerekneveléshez.

 Ha egy ilyen szülő mégidőnként meg sem ütheti a gyereket, mikor az már végképp fékeszakadtá vált, és már nem használ a szó sem, akkor ezzel a gyerek hosszútávon két dolgot tanul meg. Az egyik az, hogy senki sem bánthatja. Ez már önmagában elképesztő mértékű egóval látja el a gyereket.

 Másrészt, ha a szülő nem fékezheti meg a gyereket, akkor egyszerűen ráhagyja a dolgot, mert nem tud vele mit kezdeni. Ezenfelül sok szülő csinálja azt, hogy a szeme fényét minden esetben megvédi más szavától még akkor is, ha az adott cselekvési helyzetben nem a gyerekének van igaza. Ebből azt tanulja meg a még alacsony tudati szinten lévő csemete, hogy ő bármit megtehet, és neki mindig igaza van. Ha nincs, anyuci akkor is megvédi. A két említett dolog az alapja annak, hogy az újabb generációk miért lesznek egyre nagyobb mértékben egoisták.

Ezek után már nem nehéz elképzelni egy olyan esetet, amikor két ilyen vásott egoista kölök találkozik egymással. Mivel mindkettőre az a jellemző, hogy senki sem bánthatja, és mindig neki van igaza, emiatt mindkettő a saját nézőpontját próbálja ráerőltetni a másikra, mert ezt tanulta, még ha nem is tudatosan ezt tanították neki, de a hibás nevelésnek mindenképp ez lesz a következménye.

- Ha a gyerek látja, hogy nem boldogul, akkor segédeszközöket vesz igénybe annak érdekében, hogy elérje a célját. Mivel mindketten ezt teszik, ezért az összetűzés végkimenetele az egó szintjétől és a rendelkezésre álló eszközöktől függően akár végzetes is lehet.

Az itt leírt összefüggések képezik annak alapját is, amikor a diákok megruházzák a tanárt, aztán mégis mindenki azt bizonygatja, hogy az ő csemetéje nem olyan, biztos a tanár a hibás. Ezzel csak egy gond van, ha a csemete nem olyan, akkor miért ruházta meg a tanárt? Ha nem lenne olyan, akkor nem alkalmazna erőszakot, hanem meghúzná magát.

Az egyre erőszakosabbá váló gyerekek problémájában nagyon jó partner az egyre erőszakosabb és véresebb filmek és számítógépes játékok megjelenése, amikben a cél az egyre látványosabb öldöklés (testrészek leszakadása és repkedése, fröcsögő vér, stb.).

- Ezen a ponton nagyon fontos megemlíteni, hogy nem azok a gyerekek lesznek az átlagosnál erőszakosabbak, akik időnként játszanak 1-2 órát az erőszakos játékokkal, mert ha ezek a gyerekek utána kimennek a levegőre, és békésen játszadoznak a pajtásaikkal, és utóbbi mértéke nagyban meghaladja az erőszakos filmek vagy játékok előtt töltött időt, akkor ezek a gyerekek képessé válnak kompenzálni a negatív hatást, és különbséget tudnak tennia valóság és a játék vagy film között.

- Bizonyos értelemben jó, ha erőszakot is látnak (persze ez csak olyan mértékben igaz, amit a gyerek az aktuális szintjén képes feldolgozni), mert mintát kapnak a negatív oldalról is, így képesek megtanulni a különbséget, és mértéket tudnak tartani a későbbi tetteikben. Pláne jó, ha a látottakat szülői magyarázat is kíséri.

 Ehhez persze elengedhetetlen, hogy a szülő rendelkezzen az ehhez szükséges ismeretekkel. A természetből vett hasonlattal élve, egy olyan fa soha sem lesz életképes, amit csemeteként a széltől is óvtak, mert amikor később jön egy nagyobb szél, akkor egyszerűen kettétöri a fát.

A témából kiindulva az iskolai lövöldözők és későbbi bűnözők inkább azon gyerekek közül kerülnek ki, akik túlságosan gyakran és sokat játszanak erőszakos játékokkal, mert ők egyre jobban magukévá teszik azokat a viselkedési mintákat, amiket az erőszakos játékokban látnak, így aztán a valóságban is ezeket adják vissza, mert ezek vannak túlsúlyban a szervezetükben. Ha a játékban azt látják, hogy először fegyvert kell szerezni, vásárolni, aztán mehet az aprítás, akkor a valóságban is ugyanezt fogják tenni, csak előbb olyan bandába keverednek, ahol ez elérhető, és a tagok hasonlóan viselkednek, mint amilyen mintákat a játékban láttak. Természetesen vannak olyanok is, akik életükben nem játszottak erőszakos játékokkal. A kiváltó ok ettől függetlenül azonos, bármi legyen is az alapja: játék, film, folyamatos otthoni erőszak, veszekedés. A lényeg a negatív alapminta, ami túlsúlyba kerül a szervezetben. Ez az ok.

A stressz pontosan ilyen alapokon működik. Stressz mindenkit ér, ez nyilvánvaló. Ennek a mértéke az, ami sorsdöntő, ugyanúgy mint a gyermekeknél említett játékidő. Ha valaki időnként találkozik csak stresszel, de az idejetúlnyomó részében nyugodt, vidám, pozitív, akkor képes ellensúlyozni a stressz hatásait. A stressz okozta negatív minták persze ettől még a szervezetben maradhatnak tapasztalat formájában, de amíg nem ezek a minták az uralkodóak, addig kisebb valószínűséggel jönnek a felszínre.

Az erőszakos és pusztító viselkedés soha sem spontánelgondolásból születik, ennek minden esetben hosszútávú elváltozás az alapja.

-Ennek következménye a tett. Egyben ez az oka annak is, hogy a szervezet viszonylag hosszú ideig elképesztő mértékben rugalmas, pontosabban szólva "türelmes" a behatásokkal szemben.

Az imént említett erőszakos viselkedéshez fontos megemlíteni, hogy amikor például dühünkben belecsapunk egy nem működő háztartási eszközbe vagy elkezdünk rugdosni valamit, az sem spontán ötlet alapján történik, hanem előtte egy bizonyos ideig idegesítettük magunkat vele vagy mással. Lehet, hogy nem évekre vezethető vissza ez a hatás, hanem 1-2 sikertelen órára, de az már nem spontán tett. Ennek megfelelően a jogrendszerből ismert hirtelenfelindulásból elkövetett cselekedet nem létezik. Ha valaki nyugodt, az nem lesz hirtelen ideges. Ez egy folyamat, még ha ezt sokszor nem is vesszük észre.

-Tény az is, hogy nagyobb valószínűséggel lesz hamarabb ideges az, aki addigi élete során kellő ideig művelte ezt. Viszont ebben az esetben sem beszélhetünk hirtelen felindulásról, mert az már csak egy okozat, aminek több éves előkészítő oka van. Előfordulhat olyan is, hogy egy időjárási front miatt idegesebb valaki, de ez csak egy egyszeri eset, és ilyenkor kellő lélekjelenléttel rendelkezik az ember, hogy aznap elkerülje a problémás eseteket. A veszélyes a hosszútávon fennálló hatás.

Fontos továbbá megérteni, hogy a cikket nem azok kapcsán és ellen írtam, akiket otthon folyamatosan bántalmaznak. Ilyen esetben egyetértek azzal, hogy fel kell lépni a bántalmazó ellen, de azzal a fenti összefüggések ismertetéséből láthatóan csak rosszabb lesz a helyzet, ha mindenkinek megtiltanak mindennemű beavatkozást.

-Különbséget kell tenni bántalmazás és nevelési célzattal időnként lekevert pofon között, mint ahogy különbség lehet gyilkosság és gyilkosság között is. Az igazságszolgáltatás jelenleg az esetek túlnyomó részében is csak érintőlegesen foglalkozik a kiváltó okokkal, és csak a büntetés enyhítése vagy súlyosbítása célzatával használja fel azokat. Ezzel csak azt érik el, hogy igazságtalan ítéleteket hoznak.

#1 Dr.BauerBela

---