Meddőség
A meddőség elsősorban
azt jelenti, hogy egy személy biológiailag képtelen hozzájárulni a fogamzás folyamatához. A meddő szó vonatkozhat azon nők állapotára is, akik
képtelenek végigvinni egy terhességet a szülésig. A meddőségnek sok oka lehet, s ezek
közül némely orvosi beavatkozás nélkül is gyógyítható.
Minden
nő, aki egyébként az ovuláció előtt
és alatt fogamzóképes, a menstruációs ciklus fennmaradó részében természetes módon
meddő. Ezen periódusok váltakozása felismerhető a cervixnyák, illetve a testhőmérséklet
változásának megfigyelésével.
Definíció
Meddőségről
akkor beszélünk, ha egy párnál, melynek nőtagja 34 éven aluli, 12 hónapos
védekezés nélküli közösülés után sem fogan meg gyermek. Egy pár
meddőségének az oka lehet a férfi is és a nő is, de nem szükségszerű, hogy
mindketten azok.
Meddőség
Az endokrinológusok és a meddőségre szakosodott orvosok
szerint akkor beszélünk egy párnál meddőségről, ha:
·
A párnál – melynek nőtagja 34 éven aluli – 12 havi, védekezésmentes közösülés után sem fogant megy gyermek. Az Egészségügyi
Világszervezet (WHO)
12 hónapban állapította meg a teherbeesés alsó határát.[1]
·
A párnál 6 havi, védekezésmentes közösülés után sem fogant meg gyermek,
amennyiben a nő 35 év felett van. (A 35 év fölötti nőknél fennálló
petesejtminőség-csökkenés igazolja a koralapú megkülönböztetést.)
Elsődleges és
másodlagos meddőség
Elsődleges meddőségben szenvedő párról akkor beszélünk, ha még soha nem állt fenn fogamzás. Másodlagos meddőség esetén
viszont egy régebbi fogamzás után - mely akár kihordott terhesség volt, akár
vetéléssel végződött - nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem sikerül teherbe
esni. Technikailag másodlagos meddőség nem áll fenn, ha a időközben
partnercsere történt.
Előfordulás
Becslések
szerint világszerte minden hetedik párnak gondot okoz a teherbe
esés, s ez az arány független az ország fejlettségi szintjétől.
Magyarországon 20%-os meddőségi arányról beszélnek a szakemberek. Ez körülbelül
200 000 párt jelent.[2]
Általánosságban
elmondhatjuk, hogy egy párnál 30-40%-ban a nő a gyermektelenség oka, és
ugyanilyen arányban fordul elő, hogy a férfi meddő. Az esetek 20-25%-ában
mindkét félnél találhatunk problémákat és nagyjából 10-15% közé esik azon
szituációk száma, melyben megállapíthatatlan a meddőség oka.[3]
A
nők a korral egyre kevésbé termékenyek. Egy 35 éves nőnek 94% az esélye, hogy
rendszeres védekezésmentes szexuális élet mellett 3 év próbálkozás alatt teherbe
esik. Ugyan ez az esély 38 éves nőnél már csak 77%. A férfiak esetében ez a
tendencia kevésbé tisztázott.
Okok
Ez
a rész a sterilitás véletlenszerű okaival foglalkozik. További információk a
nemzést megakadályozó sebészeti technikákról: lásd sterilizáció.
Okok mindkét nemnél
A
következő tényezők okozhatnak meddőséget úgy a férfiaknál, mint a nőknél:
·
Genetikus tényezők
·
A Robertson
transzlokáció mindkét félnél okozhat
teljes meddőséget, vagy visszatérő spontán vetélést.
·
Általános tényezők
·
Cukorbetegség, pajzsmirigy rendellenességek, mellékvese problémák
·
Hipotalamusz-hipofízis tényezők
·
Környezeti tényezők
·
A mérgek mint
például a ragasztók, illékony szerves oldószerek, vagy szilikonok, fizikális hatások, kémiai
szennyeződések és rovarirtó
szerek, valamint a kemoterápia.[4]
Német
tudósok számoltak be arról, hogy bizonyos adenovírusok szerepet játszhatnak a férfimeddőség
kialakulásában,[5] bár
egyébként nem ártalmasak.[6] Az
olyan mutációk, melyek hátrányosan változtatják meg
az emberi DNS-t,
okozhatnak meddőséget, mivel az emberi test ily módon akadályozza meg a hibás
DNS-ek öröklődését.
Női okok
A
következő meddőségi okok csak nőknél fordulnak elő.
Ahhoz,
hogy egy nő megtermékenyüljön, bizonyos dolgok meg kell történjenek: a közösülésnek nagyjából abban az időben kell lennie,
amikor a petesejt kiszabadul a petefészekből, a petesejt- ésspermaképző szerveknek
optimális szinten kell működniük és a nőnek hormonálisan egyensúlyban
kell lennie.
Néhány
nő azért meddő, mert a petefészek nem elég érett és kiveti a petesejtet. Ebben
az esetben szintetikus FSH injekcióval, vagy Clomid
(klomifen-citrát) tablettával lehet ösztönözni a tüszőt,
hogy éretté váljon (lásd: ovuláció indukció).
A
nőket érintő problémák közé tartozik az endometriózis, illetve a sérült petevezető (amit okozhat fertőzés is, pl. a chlamydia).
Vannak
egyéb tényezők is, amelyek ronthatják egy nő teherbe esési esélyeit: ilyenek a túlsúly, illetve a kóros soványság, de a nők termékenységi mutatója meredeken csökken 35 év fölött is. Néha több
tényező együttesen is jelen lehet, van azonban, hogy a meddőség oka nem
állapítható meg.
A
női meddőség általános okai közé tartoznak:
·
ovulációs problémák
·
petevezeték elzáródás
·
korfüggő tényezők
·
méh problémák
·
korábbi petevezeték elkötés
Kombinált meddőség
Az
esetek egy részében a pár mindkét tagjánál előfordulhatnak meddőségi problémák
és a terméketlenség oka ezen feltételek kombinációjában keresendő. Más esetekben
az ok genetikai, vagyimmunulógiai lehet, mivel a pár mindkét tagja
külön-külön termékeny, de külső segítség nélkül együtt nem képesek a
gyermeknemzésre.
Ismeretlen eredetű
meddőség[
A
meddő párok 20%-a ismeretlen eredetű meddőségben szenved. Ezeknek az eseteknek
a hátterében is valószínűleg valamilyen rendellenesség található, de ez a
rendellenesség a mai vizsgálati módszerekkel nem megállapítható. A lehetséges
okok: a petesejt nem az optimális időben szabadul ki a megtermékenyítéshez (lásd: LUF
szindróma), vagy nem lép be a petevezetékbe, ahímivarsejtek nem képesek elérni a petesejtet, nem
sikerül a megtermékenyítés, a petesejt beágyazódása sikertelen. Egyre inkább
ismert, hogy a petesejt minősége nagyon fontos és ezért az idősebb korú nők
esetében már nem képes sikeres megtermékenyülésre.
Vizsgálatok
Amennyiben
mindkét fél fiatal és egészséges és már több mint 12 hónapja próbálkoznak
sikertelenül a gyermeknemzéssel, jobb mielőbb felkeresni az orvost, hogy a
lehetséges egészségügyi problémákat megtalálják. Az orvos javasolhat
életmódbeli változtatásokat is, hogy a teherbe
esés esélyét növeljék.
A
35 év fölötti nőknek ajánlott 6 hónap után felkeresni orvosukat, mivel a kor
nagyban befolyásolhatja a kezelések kimenetét.
Az
orvos elvégez pár vizsgálatot és adhat egy kórtörténetet. A pár is végeztethet
néhány alapvető vizsgálatot[7], hogy kiderüljön, miért nem esnek
teherbe. Ha szükséges, az orvos beutalhatja mindkét felet egy meddőségi
intézetbe, hogy elvégeztessenek pár specializált tesztet is. Ezek eredménye
fogja befolyásolni, melyik a legjobb kezelés az eredmény elérése érdekében.
Kezelések
A
meddőségi kezelések három csoportba oszthatók: orvosi, kiegészítő és alternatív
módszerek. Néhány ezek közül összehangolható egyéb metódusokkal.
Otthoni értékelés]
Mielőtt
belekezdenének a drága termékenységi kezelésekbe sok nő és pár nézi végig az
online forrásokat, hogy meghatározzák, mennyi esélyük van a teherbeesésre.
Orvosi eljárások
A
meddőség orvosi kezelése általában termékenység elősegítő gyógyszerek, orvostechnikai eszközök, sebészet, vagy ezek kombinációjának
használatával történik. Ha a sperma jó
minőségű és a női fél reprodukciós szervei rendben vannak (szabadon átjárható
petevezeték, nincsenek összenövések, sebek), az orvos összeállíthat egy
gyógyszeres petefészek-stimuláló eljárást. Adott esetben
az orvos dönthet úgy, hogy a gyógyszeres kezelést kiegészíti egy inszeminációs (IUI) eljárással. Ebben az esetben a peteérés ideje
alatt az orvos egy katéter segítségével vezeti be a spermiumokat
a méhbe. Ezek a
megtermékenyítő módszerek testen belül történnek.
Ha
a hagyományos orvosi eljárások kudarcot vallottak, az orvos javasolhatja az in-vitro
fertilizáció (IVF - közismert nevén a lombikprogram)
megkezdését. Az IVF-et és az ehhez kapcsolódó technikákat (mint például az ICSI, ZIFT, GIFT, stb.) összefoglaló nevükön asszisztált reprodukciós technikáknak (ART) nevezik.
Az
asszisztált reprodukciós technikák általában a petefészek stimulálásával
kezdődnek, hogy ösztönözzék a petesejtek termelését. Stimuláció után az orvos
sebészeti úton kivon egy vagy több petesejtet, majd laboratóriumi körülmények
között befecskendezi azokat spermiummal, így hozva létre egy vagy több embriót.
Ezek után a megtermékenyített petesejteket visszaültetik a méhbe. Ezt az
eljárást embrió
traszfernek hívják.
Kiegészítő és alternatív
gyógymódok
Három
olyan kiegészítő és alternatív meddőségi kezelés létezik, melyek tudományosan
igazoltak és eredményeik megjelentek lektorált orvosi folyóiratokban.
1.
Csoportos pszichológiai
terápia: 2000-ben egy Harvard Medical School tanulmány vizsgálta a
csoportterápia lehetséges hatásait olyan meddő nőkön, akik már legalább egy éve
sikertelenül próbálkoztak teherbe esni. Mindkét terápiás csoport - a támogató
és a kognitív viselkedésterápiás csoport - statisztikailag jelentősen jobb
teherbe esési arányt értek el, mint a kontroll-csoport.[8]
2.
Akupunktúra: Egy 2002-es német tanulmány[9] szerint
az IVF embrió
transzfer előtt és
után 25 perccel végzett akupunktúra jelentősen
megnöveli az IVF sikerességét.[10] 2006-ban
a The University of South Australia által végzett tanulmány[11] kimutatta,
hogy az akupunktúrás csoport esélyei a teherbe esésre másfélszer nagyobbak,
mint a kontroll-csoporté, bár ez a szám statisztikailag nem szignifikáns. Bár
az akupunktúra hatása az IVF-re továbbra is vitatéma, a tanulmány szerzői
kijelentik, úgy tűnik, az akupunktúra biztonságos segítője lehet az in-vitro
fertilizációnak.[11][12]
3.
Manuális fizioterápiás technika: A Wurn-technika egy manuális manipulatív fizioterápiás technika, mely egy 2004-es tanulmány[13] szerint
növeli mind a természetes úton, mind az IVF-fel
támogatott teherbe esés sikerességi arányát. Egy 2008-as tanulmány[14] szerint
ez a technika újra megnyitja a petevezetéket és a blokkolt funkciókat is oldja. A
terápia célja, hogy kezelje az összenövések által korlátozott szerveket és
visszaadja a reprodukciós rendszer mozgékonyságát.[15]
A meddőség lelki okainak és következményeinek
egyéni illetve páros kezeléséről ld. még A meddőség
lelki vonatkozásai.
Turizmus
Lombikturizmus egy olyan utazást takar,
melynek célja, hogy egy másik országban vegyék igénybe a meddőségi
kezeléseket.[16] Ez
az egészségügyi
turizmus egyik
formája. A lombikturizmus fő oka lehet az anyaország szigorúbb jogi
szabályozása a kívánt eljárás esetében, illetve az alacsonyabb kezelési
költségek.[17][18]
Etika
Számos etikai kérdés is felmerülhet a meddőséggel és
kezelésével kapcsolatban:
·
A magas eljárási költségek teljesen kimeríthetik az adott pár pénzügyi
lehetőségeit.
·
Számos vitát kavar, hogy nem kellene-e kényszeríteni az egészségügyi
biztosítókat arra, hogy fedezzék a meddőségi
kezeléseket.
·
Az egészségügyi források felhasználhatóak lennének más területen.
·
Azoknak lombikban megtermékenyített embrióknak jogi státusza, melyek nem lettek
beültetve.
·
Sokan ellenzik a megtermékenyített, de be nem ültetett embriók
megsemmisítését.
·
Az IVF és egyéb fertilizációs technikák sok
esetben ikerszülést eredményeznek, amelyek növelik a koraszülés és egyéb egészségügyi problémák
lehetőségét.
·
Vallások hozzáállása a meddőség és a mesterséges
megtermékenyítés kérdéséhez.
·
A DNS Y-kromoszómájának hibája miatt létrejövő meddőség apáról
fiúra öröklődik. Ha a természetes szelekció - az elsődleges hibajavító mechanizmus
- ezen a módon akadályozza meg az Y-kromoszóma véletlenszerű mutációját, akkor a meddőségi kezelések
azoknál a férfiaknál, akiknek spermája abnormális,
továbbviszi a problémát a következő férfi-generációra, különösen azICSI esetében.
Sok ország alkotott meg speciális
keretrendszert a meddőségi kezelések etikai és szociális kérdéseinek
szabályozására.
·
Az egyik legismertebb a HFEA –
az Egyesült Királyság szabályozása a meddőségi kezelésekről és az
embrió-kutatásról. 1991. augusztus 1-jén fogadták el a Mary Warnock által
vezetett vizsgálóbizottság ajánlásai alapján.
·
A HFEA-hoz hasonló modell működik az Európai Unió számos
országában. Minden országnak megvan a saját felelős szerve a meddőségi
kezelések engedélyezésére és felügyeletére, melyek az EU előírásainak
figyelembevételével működnek.[19] Magyarországon
az ezzel kapcsolatos feladatokat az ETT Humán Reprodukciós Bizottsága végzi.[20]
Pszichológiai hatások
A
meddőség következményei sokfélék lehetnek, akár a társadalmi, akár az egyénre
gyakorolt hatását vizsgáljuk. Az asszisztált reprodukciós technikák fejlődése, mint például az IVF ugyan sok párnak nyújthat némi
reményt, ahol a kezelés rendelkezésre áll, bár ezt korlátozza az egészségügyi
ellátottság és a kezelések ára. Viszont ezek az orvosi megoldások akaratlanul
figyelmen kívül hagyják a párok érzelmi reakcióit, melyek jelentkezhet
szorongás, az irányítás elvesztésének érzése, megbélyegzettség, vagy akár a
felnőttkori fejlődés pályájának megbomlása formájában.[21]
A
meddőségnek lehetnek mélyreható pszichológiai hatásai is. A közösülés aktusa kiválthat szorongást és
ironikus módon növelheti a szexuális
diszfunkcióra való
hajlamot.[22] Gyakran
okoz családi viszályt a meddő pároknál, különösen amikor az orvosi utasítások
végrehajtásának nyomása alatt vannak (Lásd: terminált
együttlét). A teherbe esni kívánó nők olyan arányban kerülnek a
klinikai depresszió állapotába,
mint amilyen a szívbeteg, illetve arákos nők aránya.[23] A
párok jelentős stresszel is szembesülhetnek az IVF ideje alatt.[24]
Az
érzelmi nyomás és a párkapcsolati nehézségek jóval nagyobbak abban az esetben,
amelyben a meddőség férfi oldalon jelentkezik.[25]
A
lehetséges lelki okokról és következményekről ld. még A meddőség
lelki vonatkozásai.
Szociális hatások
Számos
kultúrában a nemzésre való képtelenséget megbélyegzik. Zárt
társadalmi csoportokban a kiközösítés (vagy a pár azon érzése, hogy ők ki
vannak közösítve) komoly szorongást, illetve csalódottságot okozhat. Néha a
reakció a probléma totális elkerülése; főleg a középkorú férfiak reagálnak efféle
módon.[26]
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése