Tények és tévhitek a
korai kötődésről
Mit jelent
a korai kötődés, hogyan alakul ki, mi mindenre van hatással és mennyire
határozza meg gyermekünk életét?
- Mit
nevezünk korai kötődésnek?
Nagyon leegyszerűsített példával a korai kötődési kapcsolat egy szoros
érzelmi kötelék, az a ”láthatatlan köldökzsinór”, ami összeköti az egy éves
csecsemőt az édesanyjával. A kötődés a baba egy-másfél éves korára alakul ki.
Az egyéves gyermekben már nagy igény van a külvilág felfedezésére.
Ugyanakkor tart is az újdonságoktól, és keresi a biztonságot, amit az anyja
közelsége nyújt neki. A két ellentétes irányú késztetés, az eltávolodás és a
közelségkeresés feszültsége különösen egy ismeretlen helyen válik
nyilvánvalóvá. Ezen alapul a kötődési viselkedés megfigyelésére kialakított módszer, amely alapján a gyerekeket négy kötődési csoportba
szoktuk sorolni: egy biztonságosan kötődő és három bizonytalanul kötődő
(elkerülő, ellenálló és ún. dezorganizált) típusba. A különböző csoportokba
sorolt gyerekek más-más megoldást választanak a környezeti kihívásokra, de nem
mondhatjuk, hogy az egyes csoportokba tartozó csecsemők „jobban” vagy
„rosszabbul”, „erősebben” vagy „gyengébben” kötődnek.
- A
biztonságos kötődés a kívánatos?
A biztonságos kötődési kapcsolat nyújtja a legjobb alapot a gyereknek arra,
hogy kiegyensúlyozottan, bátran, nyitottan viszonyuljon a külvilághoz, de ha
baja van, akkor azonnal megnyugvást, biztonságot, vigaszt találjon az anyjánál.
Az elmúlt négy évtizedben számos kutatás követte nyomon az anya-csecsemő
kapcsolat fejlődését és az eredmények szerint a biztonságos kötődés
kialakulásának legfontosabb előfeltétele az érzékeny anyai bánásmód. Az
érzékeny (szenzitív) szülő figyeli a baba jelzéseit (pl. „éhes vagyok”,
„játszani szeretnék”, „vegyél fel”, „elég volt”), majd miután megfejtette az
adott jelzés, pl. a sírás vagy gügyögés, jelentését, megfelelően reagál.
A szülők gyermekük megszületése után azonnal tanulni kezdik, hogy milyen
jelzés mit is jelent, vagyis fokozatosan ráhangolódnak saját gyermekükre. Ez a
ráhangolódás vagy tanulási folyamat természetesen nem ér véget egyéves korban,
hanem folyamatos és a gyerek kirepüléséig tart, hiszen a szülőnek mindig
alkalmazkodnia kell a fejlődő gyermek aktuális, életkorra jellemző igényeihez.
- Milyenek
a bizonytalanul kötődő gyerekek?
Elkerülő
kötődés akkor alakul ki, amikor az anya valamelyest visszavonul a baba igényeinek
kielégítésétől, és hagyja, hogy a csecsemő maga küzdjön meg nyugtalanságával,
negatív érzelmeivel. Ezek a babák kevesebb gyengéd testi kontaktust,
vigasztalást kapnak, és hamar megtanulják palástolni az érzelmeiket.
A rezisztens
(ellenálló) kötődés a
következetlenül viselkedő anyák gyerekeinél gyakori, akik időnként szenzitíven
bánnak a csecsemővel, máskor viszont túl lassan reagálnak. Ezért ezek a babák
keresik a szülő figyelmét, enyhébb stressz esetén is erősebb jeleket adnak, de
nehezen nyugszanak meg az anya jelenlétében.
A dezorganizált
kötődésű gyerekek nem
tudnak alkalmazkodni anyjuk gondozási stílusához, se érzelmeik elrejtésével, se
sírásuk felerősítésével, így ez a legkevésbé optimális kötődési típus. Ők
nehezebben küzdenek meg a stresszel vagy egy számukra idegen helyzettel, mint a
többi csoportba tartozó gyerekek és több kutatás szerint a korai dezorganizált
kötődés nem igazán kedvező a gyerek későbbi érzelmi-társas fejlődése
szempontjából.
-
Előfordulhat, hogy egyáltalán nem alakul ki kötődés?
Rendkívül ritka, hogy egy csecsemőnek ne legyen legalább egy korai kötődési
kapcsolata. Kötődés mindig kialakul, ha van rendszeres kapcsolat a baba és egy
őt gondozó felnőtt között, legyen az az édesanyja, édesapja, egy nagyszülő vagy
nevelőszülő.
- Tehát
helyettesíthető az anya más gondozóval?
Az elsődleges kötődési személy nem feltétlenül az anya, hanem az, akivel a
gyerek rendszeres napi kapcsolatban van. Ha az apa vagy a nagyi van GYED-en a
gyerekkel, ő lesz az elsődleges, de mindenkivel kialakul kötődés, akivel
rendszeres a gyerek kapcsolata. Egy másfél éves kisgyereknek 2-3 kötődési
kapcsolata is lehet. A kötődés lényege, hogy ez egy személyre szóló érzelmi
kötelék, tehát a kötődési személy a szó szoros értelmében nem helyettesíthető,
nem ugyanabba a kapcsolatba fog behelyettesítődni valaki más. De ha több
kötődési kapcsolata is van a gyereknek, az kedvezőbb lehet a fejlődés
szempontjából.
- Mi
mindenre van hatással a korai kötődés minősége?
Az anya és a csecsemő közti korai kötődés elsősorban a társas és érzelmi
fejlődés egyes területeire van hatással, mint például a barátságok, a szoros
kortárs kapcsolatok, majd a serdülőkori párkapcsolatok. Az agresszió gyakoribb
az elkerülő gyerekeknél, míg az ellenálló gyerek inkább befelé fordulóvá válhat
a közösségben. A biztonságos kötődés a társas kapcsolatokat csak megalapozza,
nem pedig feltétel nélkül meghatározza.
-
Egész életre kiható jelentősége van a korai kötődésnek?
Esélyekről vagy alapozásról beszélhetünk, és a biztonságos kötődés jobb
esélyeket jelent a gyermek hosszútávú érzelmi fejlődése szempontjából. A
kedvezőtlen kezdet elindíthatja a gyereket egy kevésbé optimális fejlődési
úton. Korai bizonytalan kötődés esetén a gyermek nehezebben küzd meg a
felmerülő nehézségekkel vagy negatív eseményekkel (pl. kistestvér érkezése,
szülők válása), vagyis csökken a stresszel szembeni ellenálló képessége. Tehát
fontosak a korai alapok, de korántsem mondhatjuk azt, hogy minden eldől a
születéstől egyéves korig tartó életszakaszban.
A korai kötődés mintázata változhat, és a követéses vizsgálatok tanulsága
alapján elmozdulhat akár jobb, akár kevésbé kedvező irányban. A mi
kutatásunkban az egyéves és óvodás kori kötődés csak gyengén függött össze
egymással.
A kutatásokból kiderül, hogy a környezeti tényezőknek is nagyon fontos
szerepe van, a családra ható változások áttervezhetik a gyerek fejlődési útját.
A stressz, az anyai depresszió, a munkanélküliség, a válás, vagy az anya nagy
leterheltsége, ha egyszerre sok testvért kell ellátnia, befolyással lehet az
anya-gyerek kapcsolat alakulására. Így különösen halmozódó nehézségek esetén a
biztonságos kötődés átalakulhat elkerülő vagy rezisztens kötődéssé. Arról, hogy
mitől változik bizonytalanról biztonságosra a kötődés, jóval kevesebbet tudunk,
nincs elegendő bizonyítékunk egy-egy tényező megnevezésére.
- Az anyai
szenzitivitás ma már szinte közismert fogalom. Találkozhatunk-e ezzel
kapcsolatban tévhitekkel?
Esetenként találkozhatunk a szenzitivitás fogalmának eltúlzásával. Az
érzékeny, odafigyelő gondozásnak természetesen alapfeltétele, hogy az anya
lehetőleg késlekedés nélkül válaszoljon a baba jelzéseire, de ez nem azt
jelenti, hogy a jelzés kiteljesedése előtt, még mielőtt jól értelmezhetővé
válna, kellene reagálnia.
A csecsemő fejlődésével egyre kifinomultabbak lesznek a baba jelzései és
különféle igényeket fejeznek ki az éhségtől a fázásig, a kényelmetlen
testhelyzetig vagy az önálló játékra, felfedezésre való igényig. Az érzékeny
gondozó ezek megértését elsajátítja, és a jelzéshez illő megoldással
válaszol. Emellett a csecsemő is egyre ügyesebb és kompetensebb lesz
abban, hogy először megpróbáljon maga úrrá lenni a helyzeten és megoldást
találjon a nehézségek forrására. Ha ez nem sikerül neki, akkor természetesen a
szülőre hagyatkozik. A túl gyorsnak tekintett szülői reakció azonban nem hagy
teret a baba önálló próbálkozásainak, így a későbbi fejlődés során nehézségei
lehetnek, amikor az érzelmeit és a figyelmét uralnia kell.
- Mit
tegyen az az anya, aki saját maga is problémákkal küzd?
Számos kutatás bizonyította, hogy az anyai depressziónak kedvezőtlen
következményei lehetnek a kötődésre, mert az anya nem tud teljes figyelmével a
baba felé fordulni. Ha egy szülő úgy érzi, hogy nem kompetens, nem leli örömét
a csecsemővel együtt töltött időben, ingerlékeny, tartósan nem lát ki a
problémákból, és úgy érzi, képtelen megküzdeni a feladatokkal, akkor érdemes
szakemberhez fordulnia. Rendkívül sokat jelent azonban az is, ha meg tudja osztani
kétségeit vagy nehézségeit a hozzá közelállókkal, akik megértik, és el tudják
fogadni, hogy az anyasággal a szépsége mellett küzdelmek és nehézségek is
együtt járnak, és segítik az anyát a problémák megoldásában. Nagyon fontos
tehát a támogató környezet.
- Van a
kötődés kialakulásának kritikus periódusa?
Nem kritikus, hanem érzékeny (szenzitív) periódusokról beszélhetünk, amelyek életkorilag
körülhatárolhatók, és amelyek alatt a gyermek különösen fogékony bizonyos
jellegű stressz- vagy kedvezőtlen események hatására. Azonban ez nem okoz
behozhatatlan vagy visszafordíthatatlan hátrányt.
A korai hatásokat tekintve nagyon érdekes vizsgálatok folynak napjainkban,
éppen a szülést
közvetlenül kísérő élettani
változásokra vonatkozóan is. Noha ezek a biológiai folyamatok valamelyest
hozzájárulhatnak, támogathatják az
édesanya és a csecsemő egymásra hangolódását, azonban semmiképpen sem nélkülözhetetlenül szükségesek.
A kötődési elmélet egyik legfontosabb alaptétele, hogy a gyerek olyan
személlyel alakít ki kötődést, akivel rendszeres, heti-napi szintű kapcsolata
van. A rendszeres napi rutin, a beszélgetés, a gondozás és a játék mind olyan
tevékenységek, amelyek során formálódik a kötődés, így tehát nem egy-egy
pillanaton vagy eseményen múlik a kötődés minősége. Nem a születés körülményei
vagy a legelső pillanat, és nem is az első 1-2 hét dönti el életre szólóan,
milyen fejlődési útra lép egy gyerek.
Azt érdemes látni és belátni, hogy mint az élet számos más területén, itt
sincs egyetlen üdvözítő út, és ha az anya elvárásai nem egyeznek tökéletesen a
helyzet alakulásával, attól még bőven van lehetőség jó kapcsolat
kialakítására.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése