Az ifjúság és a szórakozás
Minden
fiatal lételeme a szórakozás. Azok az igazi események, amikor társaikkal közös
elhatározásból tesznek valamit, s közben jól érzik magukat együtt. A modern kor
fiatal nemzedékei rendre új és még újabb divatoknak hódolva alakítják ki a
saját – a szüleiktől őket megkülönböztető – időtöltésüket. A mai fiatalok
önállósodása nagy horderejű társadalmi változásokkal párhuzamosan történik,
ezért e téren a nemzedékek közötti kulturális, ízlésbeli távolság nagyobb, mint
korábban. Más a közeg, a kínálat, az intézményi háttér.
A
változások nyomán a világ jelenségeire sokkal nyitottabb, sokszínűbb ifjúsági
kultúra jött létre. Ugyanakkor ez az
ifjúsági kultúra igen erősen fogyasztásközpontú.
A modern társadalmi találkahelyekké az egyre terjeszkedő szórakoztató- és élménycentrumok váltak. A "plázák"
hihetetlen mennyiségű embert, köztük nagyon sok fiatalt szippantanak magukba
egy-egy délutánon vagy hétvégi, munkaszüneti napon. A fiatalok fel s alá
korzóznak a hatalmas épületekben, vásárolnak, étkeznek, beszélgetnek, filmet
néznek, miközben több liter pattogatott kukoricát fogyasztanak.
A fiatalok
fogyasztási önállósodása természetesen a társadalom anyagi gyarapodásának
függvénye. Az ifjúság a fogyasztói és szórakoztatóipar
(divat- és sportcikkek, fogyasztási eszközök, kulturális, szabadidő
szolgáltatások stb.) egyik legfontosabb
célcsoportjává vált. Az egyre nagyobb méretűvé duzzadó szórakoztató iparnak
– a médiától a diszkóig –, a város szórakozóhelyeinek, melyek a legdivatosabb
zenei irányzatokat és az ehhez kapcsolható aktuális életformát közvetítik,
fontos szerepük van a fogyasztói magatartás megerősítésében. A szórakoztatóipar
fontos része a fiatalokat megszólító
média. Önálló tévécsatornák alakultak, amelyek csak a fiatalok számára
közvetítenek kulturális (öltözködési, viselkedési, életforma) mintákat.
Mindezzel olyan egyirányú utca jön létre, ahol a fiatalok ismerik a
felnőtteket, de a felnőttek már nem ismerik a fiatalokat.
A magyar
társadalom átalakulása és a piacgazdaság kiépülése az élet minden területén
növekvő versennyel jár együtt. Ebben a
versenyben nemcsak nyertesek, hanem
szükségképpen vesztesek is vannak. Ugyanakkor
az ifjúság felé közvetített szórakoztatóipari kultúra elsősorban olyan
magatartásmintákat hirdet, amelyek nyertesekről szólnak, és amelyeket a
vesztesekkel és a gyengékkel szembeni meg nem értés, intolerancia jellemez.
- Vagyis az ifjúsági kultúrában egyre jellemzőbb az
agresszivitás a gyengékkel és az elesettekkel szemben. Miközben maga
az ifjúság is egyre differenciáltabb, s csak egy szűkebb réteg tartozik a
buktatók nélkül sikeresen boldogulók közé, a
többség számára a jövő meglehetősen kiszámíthatatlan.
Feltehetően
egyetlen korábbi nemzedék számára sem jelentett a rendelkezésre álló szabadidő
eltöltése, a parkoló pályán időzés ilyen kényszerű és „drága mulatságot”.
Napjainkban
az identitásigény egyik legalkalmasabb kifejeződése a különböző zenei stílusok
és előadók iránti rajongás. A
hasonló ízlésűek összetartanak, és olykor látványosan elhatárolódnak a más
stílusok iránt elkötelezettektől. Ez olykor-olykor egy iskolai osztályon belül
is heves ízléscsatákat idéz elő. A
fogyasztói kultúra felé való forduláshoz hozzátartozik, hogy a fiataloknak
rendelkezniük kell olyan fogyasztói javakkal – lehetőleg mindig az utolsó
típussal –, amelyek ezt a kötődést erősítik (pl. CD-lejátszó, hifitorony,
mobiltelefon stb.)
A
kutatások eredményei szerint a fogyasztói magatartás független az
iskolázottságtól vagy a települési mikrokörnyezettől. Szinte mindannyian befogadják ezeket a hatásokat.
Nagyon kis eltérések figyelhetők meg például fiatalok zenei ízlését illetően:
egy felmérésben „kedvencükként”
legtöbben a house, a techno, a rave és a diszkó
stílust jelölték meg, s csak nagyon kis számban – főleg a gimnazisták
körében – voltak jelen az alternatív irányzatok és a blues.
A fiatalok a
fogyasztói piacon egyre több dolgot kaphatnak készen, akár a lázadás
külsődleges elemeit is: kidolgozott öltözködési stílusokat, zenei
ízléseket, viselkedési mintákat, amelyeket úgy tudnak felhasználni, ahogyan a
konzervdobozokat veszik le a szupermarket polcairól, nem kell mást tenniük,
csak felbontani őket.
A
különböző zenei stílusok iránti rajongás egyben szubkultúra választást is
jelent. Önmegvalósítást, amelynek a zenén túl részét
képezik öltözködési, médiabefogadási, unaloműző és kábítószer-fogyasztási
szokások is.
A terjedő drogfogyasztás mögött sokféle
motívum húzódhat. Sok serdülő egyéb
szórakozási tevékenység kiegészítéseképpen, a jó és a még jobb közérzet
elősegítése érdekében használ könnyű drogokat: alkoholt, marihuánát, amfetamin
származékokat, LSD-t. Egyesek csak
tapasztalatszerzés céljából próbálják ki a kábítószert, mert úgy vélik,
ettől modernek, vagy azért, hogy kitűnjenek a tiltott gyümölcs élvezetével.
Vannak olyan drogfogyasztók, akik a puszta élvezet miatt hódolnak e
szenvedélynek, azért, mert így „vicces
állapotba” lehet kerülni.
„Soha nem
történik semmi”- hallható
sokszor az éppen rosszkedvű serdülőtől e panasz. Talán csinálni kellene valamit, adódik az egyértelmű
válasz. De milyen cselekvési lehetőségeket kínál a kor a fiataloknak, és milyen
aktivitási formákat súg nekik személyes érdeklődésük, a módok, hobbik, ahogy
gyerekkorukban megtanultak az idővel bánni.
Mit tesz lehetővé az erszényük? Az érett elhatározásokkal, a
jövőre tudatosan készülő fiatalok feltehetően inkább az idő hiányát érzik
gondnak, azt, hogy sokféle szórakozásról céljaik érdekében le kell mondaniuk. A
többség számára az idő kellemes „elverése” a kihívás.
Az unalom
álcázására napjaink nyugati típusú társadalmaiban a lehetőségek széles tárháza
áll rendelkezésre. A fogyasztáson alapuló
társadalmak sajátja, hogy a gazdasági életet alkotó érdekcsoportok célja az
emberek minél több erőforrását megszerezni, s cserébe – bizonyos esetekben – gyorsan örömöt szolgáltatni. Kapjunk
csak elő egy rágógumit – azonnal érezni fogjuk a frissességet. Rögtön,
késleltetés nélkül történik velünk valami jó. Kapcsoljuk be a televíziót: rengeteg csatornán érkeznek az
ingerek, s egészen kellemesen el is szórakozhatunk mellette.
Egy
körvonalazott célokkal még nemigen rendelkező fiatal, aki társadalmi érdekeivel
nincs tisztában, könnyen elcsábulhat a kikapcsolódás nyújtotta örömöknek,
melyeket a médiumokból kapott egyszerű ingerek nyújtanak. A szakértők, a
felelősséget érző felnőttek nemzedékének aggodalma arra irányul, hogy ez az
életforma, a tömegkultúrában uralkodó értékek kritikátlan átvétele
veszélyezteti az élet valóságában megfogalmazódó
kihívásokhoz illő értelmes célok kitűzését, a problémák felismerését és előrevivő
megoldásának keresését.
Különösen veszélyeztetettnek gondolják a
fiatalt akkor, ha az otthon látott minta és a kortárscsoport elvárásai is ebbe
az irányba sodorják. A nem megfelelően
kialakult identitástudat és a hamisan felvázolt célok könnyen vezethetnek
csalódásokhoz, s végül a szembesüléshez a
„mindent elsöprő korszerű ürességgel”.
Ha valaki
újra és újra szembesül célképzeteinek valószerűtlenségével, újra és újra
kénytelen helyét keresni térben és időben, az előbb-utóbb érzelmileg
kiüresedik, könnyen befolyásolhatóvá válik. Fogékony lesz az előítéletek kritikátlan átvételére, a
szélsőséges, leegyszerűsítő gondolkozásra, és bármikor belesodorhatják
agresszív indulatokba és cselekedetekbe.
„Értem azt
a mindennapi, és úgy látszik, a civilizatórikus haladással folyton fokozódó
élményéhséget, ami a „modern” embert már, úgy látszik, egészen elkapja.
Annyira, hogy már – különösen a tétlen ember, de szabadidejében minden ember –
minden napon vagy annak minden órájában, s végül majd minden percében „újat”
akar, ha nem is megélni vagy próbálni, de legalább látni, „élvezni”. S közben a
szelleme – lelke és értelme – mind-mind üresebb lesz, mert belülről nem
„termel” hozzá semmit, nem gondolkozik, hanem mindent készen, „megoldva”,
"esetleg szecskára vágva kap.”- írta aggódva Veres Péter már több mint 30
évvel ezelőtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése