Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2013. december 29., vasárnap

AZ IFJÚSÁG ÉS A SZÓRAKOZÁS

Az ifjúság és a szórakozás

Minden fiatal lételeme a szórakozás. Azok az igazi események, amikor társaikkal közös elhatározásból tesznek valamit, s közben jól érzik magukat együtt. A modern kor fiatal nemzedékei rendre új és még újabb divatoknak hódolva alakítják ki a saját – a szüleiktől őket megkülönböztető – időtöltésüket. A mai fiatalok önállósodása nagy horderejű társadalmi változásokkal párhuzamosan történik, ezért e téren a nemzedékek közötti kulturális, ízlésbeli távolság nagyobb, mint korábban. Más a közeg, a kínálat, az intézményi háttér.
A változások nyomán a világ jelenségeire sokkal nyitottabb, sokszínűbb ifjúsági kultúra jött létre. Ugyanakkor ez az ifjúsági kultúra igen erősen fogyasztásközpontú. A modern társadalmi találkahelyekké az egyre terjeszkedő szórakoztató- és élménycentrumok váltak. A "plázák" hihetetlen mennyiségű embert, köztük nagyon sok fiatalt szippantanak magukba egy-egy délutánon vagy hétvégi, munkaszüneti napon. A fiatalok fel s alá korzóznak a hatalmas épületekben, vásárolnak, étkeznek, beszélgetnek, filmet néznek, miközben több liter pattogatott kukoricát fogyasztanak.
A fiatalok fogyasztási önállósodása természetesen a társadalom anyagi gyarapodásának függvénye. Az ifjúság a fogyasztói és szórakoztatóipar (divat- és sportcikkek, fogyasztási eszközök, kulturális, szabadidő szolgáltatások stb.) egyik legfontosabb célcsoportjává vált. Az egyre nagyobb méretűvé duzzadó szórakoztató iparnak – a médiától a diszkóig –, a város szórakozóhelyeinek, melyek a legdivatosabb zenei irányzatokat és az ehhez kapcsolható aktuális életformát közvetítik, fontos szerepük van a fogyasztói magatartás megerősítésében. A szórakoztatóipar fontos része a fiatalokat megszólító média. Önálló tévécsatornák alakultak, amelyek csak a fiatalok számára közvetítenek kulturális (öltözködési, viselkedési, életforma) mintákat. Mindezzel olyan egyirányú utca jön létre, ahol a fiatalok ismerik a felnőtteket, de a felnőttek már nem ismerik a fiatalokat.
A magyar társadalom átalakulása és a piacgazdaság kiépülése az élet minden területén növekvő versennyel jár együtt. Ebben a versenyben nemcsak nyertesek, hanem szükségképpen vesztesek is vannak. Ugyanakkor az ifjúság felé közvetített szórakoztatóipari kultúra elsősorban olyan magatartásmintákat hirdet, amelyek nyertesekről szólnak, és amelyeket a vesztesekkel és a gyengékkel szembeni meg nem értés, intolerancia jellemez.
- Vagyis az ifjúsági kultúrában egyre jellemzőbb az agresszivitás a gyengékkel és az elesettekkel szemben. Miközben maga az ifjúság is egyre differenciáltabb, s csak egy szűkebb réteg tartozik a buktatók nélkül sikeresen boldogulók közé, a többség számára a jövő meglehetősen kiszámíthatatlan.
 Feltehetően egyetlen korábbi nemzedék számára sem jelentett a rendelkezésre álló szabadidő eltöltése, a parkoló pályán időzés ilyen kényszerű és „drága mulatságot”.
Napjainkban az identitásigény egyik legalkalmasabb kifejeződése a különböző zenei stílusok és előadók iránti rajongás. A hasonló ízlésűek összetartanak, és olykor látványosan elhatárolódnak a más stílusok iránt elkötelezettektől. Ez olykor-olykor egy iskolai osztályon belül is heves ízléscsatákat idéz elő. A fogyasztói kultúra felé való forduláshoz hozzátartozik, hogy a fiataloknak rendelkezniük kell olyan fogyasztói javakkal – lehetőleg mindig az utolsó típussal –, amelyek ezt a kötődést erősítik (pl. CD-lejátszó, hifitorony, mobiltelefon stb.)
A kutatások eredményei szerint a fogyasztói magatartás független az iskolázottságtól vagy a települési mikrokörnyezettől. Szinte mindannyian befogadják ezeket a hatásokat. Nagyon kis eltérések figyelhetők meg például fiatalok zenei ízlését illetően: egy felmérésben „kedvencükként” legtöbben a house, a techno, a rave és a diszkó stílust jelölték meg, s csak nagyon kis számban – főleg a gimnazisták körében – voltak jelen az alternatív irányzatok és a blues.
 A fiatalok a fogyasztói piacon egyre több dolgot kaphatnak készen, akár a lázadás külsődleges elemeit is: kidolgozott öltözködési stílusokat, zenei ízléseket, viselkedési mintákat, amelyeket úgy tudnak felhasználni, ahogyan a konzervdobozokat veszik le a szupermarket polcairól, nem kell mást tenniük, csak felbontani őket.
A különböző zenei stílusok iránti rajongás egyben szubkultúra választást is jelent. Önmegvalósítást, amelynek a zenén túl részét képezik öltözködési, médiabefogadási, unaloműző és kábítószer-fogyasztási szokások is.
 A terjedő drogfogyasztás mögött sokféle motívum húzódhat. Sok serdülő egyéb szórakozási tevékenység kiegészítéseképpen, a jó és a még jobb közérzet elősegítése érdekében használ könnyű drogokat: alkoholt, marihuánát, amfetamin származékokat, LSD-t. Egyesek csak tapasztalatszerzés céljából próbálják ki a kábítószert, mert úgy vélik, ettől modernek, vagy azért, hogy kitűnjenek a tiltott gyümölcs élvezetével. Vannak olyan drogfogyasztók, akik a puszta élvezet miatt hódolnak e szenvedélynek, azért, mert így „vicces állapotba” lehet kerülni.
„Soha nem történik semmi”- hallható sokszor az éppen rosszkedvű serdülőtől e panasz. Talán csinálni kellene valamit, adódik az egyértelmű válasz. De milyen cselekvési lehetőségeket kínál a kor a fiataloknak, és milyen aktivitási formákat súg nekik személyes érdeklődésük, a módok, hobbik, ahogy gyerekkorukban megtanultak az idővel bánni.
 Mit tesz lehetővé az erszényük? Az érett elhatározásokkal, a jövőre tudatosan készülő fiatalok feltehetően inkább az idő hiányát érzik gondnak, azt, hogy sokféle szórakozásról céljaik érdekében le kell mondaniuk. A többség számára az idő kellemes „elverése” a kihívás.
Az unalom álcázására napjaink nyugati típusú társadalmaiban a lehetőségek széles tárháza áll rendelkezésre. A fogyasztáson alapuló társadalmak sajátja, hogy a gazdasági életet alkotó érdekcsoportok célja az emberek minél több erőforrását megszerezni, s cserébe – bizonyos esetekben – gyorsan örömöt szolgáltatni. Kapjunk csak elő egy rágógumit – azonnal érezni fogjuk a frissességet. Rögtön, késleltetés nélkül történik velünk valami jó. Kapcsoljuk be a televíziót: rengeteg csatornán érkeznek az ingerek, s egészen kellemesen el is szórakozhatunk mellette.
Egy körvonalazott célokkal még nemigen rendelkező fiatal, aki társadalmi érdekeivel nincs tisztában, könnyen elcsábulhat a kikapcsolódás nyújtotta örömöknek, melyeket a médiumokból kapott egyszerű ingerek nyújtanak. A szakértők, a felelősséget érző felnőttek nemzedékének aggodalma arra irányul, hogy ez az életforma, a tömegkultúrában uralkodó értékek kritikátlan átvétele veszélyezteti az élet valóságában megfogalmazódó kihívásokhoz illő értelmes célok kitűzését, a problémák felismerését és előrevivő megoldásának keresését.
 Különösen veszélyeztetettnek gondolják a fiatalt akkor, ha az otthon látott minta és a kortárscsoport elvárásai is ebbe az irányba sodorják. A nem megfelelően kialakult identitástudat és a hamisan felvázolt célok könnyen vezethetnek csalódásokhoz, s végül a szembesüléshez a „mindent elsöprő korszerű ürességgel”.
Ha valaki újra és újra szembesül célképzeteinek valószerűtlenségével, újra és újra kénytelen helyét keresni térben és időben, az előbb-utóbb érzelmileg kiüresedik, könnyen befolyásolhatóvá válik. Fogékony lesz az előítéletek kritikátlan átvételére, a szélsőséges, leegyszerűsítő gondolkozásra, és bármikor belesodorhatják agresszív indulatokba és cselekedetekbe.
„Értem azt a mindennapi, és úgy látszik, a civilizatórikus haladással folyton fokozódó élményéhséget, ami a „modern” embert már, úgy látszik, egészen elkapja. Annyira, hogy már – különösen a tétlen ember, de szabadidejében minden ember – minden napon vagy annak minden órájában, s végül majd minden percében „újat” akar, ha nem is megélni vagy próbálni, de legalább látni, „élvezni”. S közben a szelleme – lelke és értelme – mind-mind üresebb lesz, mert belülről nem „termel” hozzá semmit, nem gondolkozik, hanem mindent készen, „megoldva”, "esetleg szecskára vágva kap.”- írta aggódva Veres Péter már több mint 30 évvel ezelőtt.



#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése