Serdülés az ezredfordulón
A kamaszkori történések társadalomfüggő
jellegét jól megvilágító jelenség az
akceleráció, korunk gyermekeinek felgyorsult fejlődése.
-A fejlett országokban a
gyermekek testsúlya és magassága lényegesen meghaladja a 60-80 évvel ezelőtt
mért értékeket. Az akceleráció már a csecsemők születési súlyában is
kimutatható. Mindezzel együtt jár, hogy a serdülés időszaka, a nemi érés is
korábban kezdődik.
Ma sem
tisztázott, mi váltja ki az akcelerációt. Valószínűnek tartják, hogy hozzájárul a jobb táplálkozás,
a megfelelőbb higiéniai körülmények, amelyek következtében az általános testi
fejlődés magasabb színvonalú.
Egy másik
okként az ingerbőséget tartják számon. Ahogy az
ingerszegénység hátráltatja a testi-lelki fejlődést (ez a kedvezőtlen
gazdasági-társadalmi közegben élő gyermekeknél jól látható), ugyanúgy az
ingergazdagság, a változatos, érdekes, gondolkodást serkentő hatások ösztönzik
a lelki és a testi fejlődést.
Az
akceleráció pozitívan befolyásolja a gyermekek értelmi fejlődését is. Ugyanakkor a korábban bekövetkező serdülés érzelmi
zavarokat okozhat. Nem mindegy, hogy 12-13 évesen vagy 14-15 évesen kell
valakinek megküzdenie a megváltozott testarányokkal, a szexuális
feszültségekkel. Egyértelmű, hogy később, érettebben könnyebb ez a megküzdés.
A nemi érés akcelerációjához hozzájárul a
nagyvárosok életritmusa, a médiákban közvetített szexuális tartalmú információk
óriási tömege. Ez a fiatalok kíváncsiságát nagymértékben
fokozza, és ezeken a hatásokon keresztül a hormonális változások is
felgyorsulnak. Kimutatták, hogy a tanyai környezetben, az információzuhatagtól
védettebb helyzetben felnövő gyermekeknél a serdülés valamivel később
következik be.
Az
akceleráció, a felgyorsult fejlődés ellenére a serdülőkor egyre kitolódik, határai a felnőttkorral egyre elmosódottabbak. Egyfelől a gyerekek egyre korábban formálják
felnőttesre a külsejüket, használnak kozmetikumokat, szórakoznak éjszakába
nyúlóan, ismerkednek a dohányzás, az alkohol, a drogok nyújtotta élvezetekkel.
Komoly iparágak jöttek létre, hogy a fiatalokból mielőbb piaci szereplőket,
vásárlókat formáljanak, jóval az előtt, hogy anyagilag képesek lennének
önállóan finanszírozni mesterségesen felfokozott igényeiket.
Ugyanakkor
a belépést a felnőtt társadalomba jelentősen elnyújthatják bizonyos gazdasági tendenciák, pl. az
ifjúsági munkanélküliség nyomasztó arányai. A munkaerőpiacról való kiszorulás, a fiatalok anyagi
függőségének meghosszabbodása zavarokat okoz a nemzedékek kapcsolatában, nem
várt terheket ró a szülőkre, és a nemi szerepek felelős vállalását is késlelteti.
Megszűnt a
70-es évekig egyértelműnek tűnő helyzet,
melyben az ifjúkor a foglalkoztatottak társadalmába való bekapcsolódás korszaka
volt. A meghosszabbodott ifjúkorban jelentősen átalakult a fiatalok
életvitele, életformája, illetve a szülői házhoz való viszonya.
Sok fiatal korán kezdi a nemi életet,
de ez időben gyakran távol kerül a komoly párkapcsolat létesítésétől, a
családalapítástól.
Ma még az egyetemet végzetteknek is nehéz a
pályát elkezdeni, ezért ők
is tovább tanulnak, halogatják a diploma megszerzését, a munkába állást. Így akár 10 évvel is meghosszabbodik az ifjúkor.
Mindezek hatására a tanulás értéke is megkérdőjeleződik, hiszen nem biztosítja
automatikusan a felnőtté válást, egy pálya elkezdését, mint korábban. Ezért
megjelent az ellenkező irányzat is, amikor a fiatalok mielőbb pénzkeresőkké,
önálló vállalkozóvá szeretnének válni.
Középosztálybeli fiatalokat az elérhető
állások megszerzése már tanulmányaik során kíméletlen versengésre késztethet, erre serkentik őket szüleik is, akik egyre kisebb
életkorban várják el tőlük, hogy versenykészségeik kifejlődjenek.
A mai
fiatalok gyökeresen más kihívásokkal találkoznak, mint amilyeneket szüleik és nagyszüleik
ismernek, amiben tapasztalatokat szereztek a maguk idején. Akkora az eltérés, hogy az idősebb nemzedék tagjai nem
igazán tudják felkészíteni őket a rájuk váró nehézségekre. A kiigazodás, az
útkeresés felelőssége és terhe a fiataloké. A nehezedő feltételek a társadalom
meglehetősen széles rétegét sújtják.
A
változások lelkileg megterhelő hatásáról, a keletkező zavarok számának
statisztikai növekedéséről a témával foglalkozó felmérések adatai egybehangzóan
tanúskodnak. A depresszió rohamos terjedése közismert. A mai fiataloknak
tízszer nagyobb az esélyük arra, hogy megtapasztalják, mint nagyszüleiknek 50
éve. A 20-25 évesek 56%-a, a 25-44 évesek 89%-a esett át legalább egy
depressziós történésen. A 70 évesek körében ez az arány alig 1%. Hagyományos
törzsi társadalmak – például Új-Guineában folytak ilyen vizsgálatok – ezt a
betegséget nem ismerik.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése