Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2012. május 12., szombat

GYERMEKKOROM KESERGŐI-A II-DIK VILÁGHÁBORU SZÖRNYÜSÉGEI SZATMÁRON.


-GYERMEKKOROM KESERGŐI-A II-DIK VILÁGHÁBORU SZÖRNYÜSÉGEI
                                                SZATMÁRON.


 A jelzések hogy a német birodalom összeomlik,hovatovább mind erősebb hangot kaptak. Visszavonulóban a német csapatok itt állomásoztak  városunkban. Horthy Miklósnak a kilépését a háborúból megelőzték a románok és megsemmisítették a –Nyilasok. A németek elfoglalták magyarországot. Tisztán emlékszem arra amikor a Károlyi út felől vonultak a temető sarkánál a gépesített német egységek. Ez 1944 április 4-én történt és még aznap beszüntették a tanítást az iskolákban. De ekkor már hallható volt a nagy kaliberű ágyuk moraja a hadszíntérről. Közel voltak az oroszok és a németeknek hátat fordító,átpártoló román hadsereg. Keitel német katonai alakulata a Károlyi úti Kolping football pályán/a mai Kaufland áruház helyén/míg egy másik a Pirosberek- ben állomásozott.
 Ily módón Szatmár egy háborús katonai stratégiai központtá vált,és egyúttal a kíméletlen szőnyegbombázások színhelye.
Életbe léptették a város területén az általános elsötétítést,az óvóhelyek építését és a statáriumot/ami az elsötétítés alatt történő lopások halálbüntetését vonta maga után/Így aztán Lajos Józsit egy tyúk ellopásáért nyilvánosan felakasztották a szatmári börtön udvarán.
                                Amikor a szirénák megszólaltak mindenkinek azonnal az óvóhelyre kellet vonulni. A mi óvóhelyük Károlyi úti faraktár mellet volt amit a támadások alatt gyújtóbombával felgyújtottak és utána aztán 15-4o méterekre hulltak a bombák és mi a megsemmisülés érzésével vártuk az elmúlást. De megúsztuk.
                                Amikor kibujtunk az amúgy is sérült bunkerből egy olyan mértékű kataklizma képe tárult elénk amit nem lehet elfelejteni. Minden mozgatható tárgy égett-halottak,végtagnélküli sebesültek,kétségbeesett szinte félőrült emberek szaladgáltak. A hatalmas légnyomás/ amit a bomba robbanása okozott/ –stájer lovakat és gépkocsikat dobott a Károlyi út évtizedes eperfáinak a tetejére.
                                Ahogyan olvastam annakidején a Magyar Futárban-angol –Liberator- nehézbombázók és orosz –Stukák-hajtották végre ezt a kíméletlen tömegmészárlást.
                                Nagyon megrendített  amikor láttam hogy eltűnt a vashíd , amin keresztül mindennap jártam az iskolába. Csak az égbemeredő vasdarabok jelezték hogy ott valamikor volt egy híd.A villanytelep a magas gyárkéményével amire nagyapám olyan büszke volt hogy ők építették a föld színével egyenlő volt.A püspöki palota nagy romhalmaza alatta a sok kispappal és a szeretett Kollár Ferenc hittanárommal. Mindenütt csak gyászoló emberek és temetések tárultak elém. Sajnos láttam a zsadányi uti Hősök temetőjének a tömegsírját, a főként pirosbereki német katonák tetemeivel amint behelyezik és mész lével lelocsolják őket.
                                Szatmár városa élhetetlenné vált mindenki elmenekült innen.. A mi családunk Erdődre ment itt hagyva, minden ingóságát és ingatlanát.
                                A légiriadók alkalmával a szirénák hangját erdődön is hallottuk. Sőt ahogyan kezdték a bombázást a robbanások felvillanó fényei félelmet keltően közelinek tűntek. Az éjszakáinkat a várpincében töltöttük ami biztos védelmet nyújtott szinte az egész község lakosságának.
                                A magyargéresi erdőben  a németeknek volt egy rejtett repülőterük/döntő többségükben Messerschmidt vadászbombázókkal/,ahonnan a bevetésekre indultak. A német pilóták nálunk  voltak elszállásolva. A hátsó,vendégszobában aludtak. Nagyon rendes emberek voltak, mindig az volt az első dolguk , hogy a családi képeket maguk elé tették az asztalra. Nagyon meghatott,mert voltak akik a bevetésekről nem tértek vissza és a családi képek ott maradtak árván.
      Családunk aztán a háború végeztéig kinn maradt Erdődön ott éltük meg a román hadsereg bevonulását a helységbe,majd az oroszok rövid harc után elfoglalták szeretett városunkat is. Házunkat aknatalálat érte,jórészt lerombolta. Amikor édesanyámat először bekísértem gyalogosan Szatmárra elszomorító kép tárult elém-a lerombolt házunk-rengeteg ferdeszemű,kirgiz-orosz katonákkal az udvarunkon akik egy förtelmesen koszos üstből merték a csajkájukkal az ételt. Ez a féktelen horda,lopott,rabolt ártatlan nőket becstelenítettek meg. Még órát sem láttak életükben. Amíg ezek el nem vonultak az első fronttal nem volt mit kezdeni se az életünkkel se a szétrombolt javainkkal. Tehát maradtunk erdődön,ahol a román – elevek- garázdálkodtak.
                                Hónapok teltek el amíg hozzá tudtunk kezdeni a helyreállításhoz,a maradék javaink összekuporgatásához és a mások erkölcstelenségének és mindenféle szennyének az eltakarításához. Gyermekfejjel nem értettem azelőtt sem a józan összefüggéseket. Egy részt a diadalittas győzelmi jelentéseket olvastam a –Magyar Futár- ban, másrészt itt Szatmárnémetiben a Thököly utcában ahol laktunk, egyre gyakrabban érkeztek a gyászkeretes táviratok a frontról az elesett katonákról a Nemzet Hőseinek  nyilvánítva  ezeket. Az itt maradt árvák akik között számos pajtásom volt, hosszú ideig őrizték ezeket a táviratokat, csak éppen arra nem kaptak választ senkitől hogy miért éppen a Don-kanyarban és oroszországban kellet odaveszni édesapjuknak.
                                Eközben elvesztettük a háborút , hazánkból nem lett-az Isten kalapja,nemhogy bokréták legyünk rajta. Elvesztettük északerdélyt vele drága városunkat is,a –büdös zsidókat-/6oo.ooo /kivégeztettük-feliratkozva a világtörténelem legkegyetlenebb bűnözői közé,a fegyverünk töltve maradt és Erdély-ország is ,mások  boldogulását szolgálja,mindmáig és még sem gondolkodunk el azon hogy miért.
                                        A vesztes háború után,a megtorlások és mély szenvedések,meghurcoltatások történelmi időszaka következett./éhezés,deportálás,a kényszermunka különböző válfajai,megalázások,hitben,nemzetben, becsületben és nem utolsó sorban féktelen  gyűlöletkeltés a legyőzöttek és azok sarjai iránt.
                                Az emberek nem heverték ki a halmozott félelmeket a hosszantartó hadi állapotot,de mind emellett megkezdődött a helyreállítás a háborús nyomok eltakarítása. Fahidat építettek a lebombázott közhíd helyére,helyrehozták a vasúti hidat lassan beindult az államadminisztráció.
                  Szegénység,nincstelenség,éhezés,sötétség-olajmécses,hideg-fürészporos kályha stb. Hadakozás az élelmiszer spekulánsokkal,azoknak zsaroló törekvéseivel. A mi generációnk 12-13 éves korában nem ismerte a savanyu cukorka izét,csokoládét meg nem is láttunk. Szerencsénkre a gazdák termeltek,hordták a környező községekből a tejet a tej termékeket,lisztet,majorságot,disznót ,de minden nagyon drága volt-infláció volt és cserekereskedelem . Egyszóval 1944 karácsonyát szerény körülmények között megtudtuk ünnepelni.
                                Megindult a tanítás és akkor már harmadikos gimnazista voltam az akkor még létező a Királyi Katolikus Főgimnáziumban
                               

#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése