-MIÉRT FONTOS A JÁTÉK??

Miért fontos a játék?

Sokan azt kérdezik, miért játszik, mi a játék, miért pont így vagy úgy játszik? Magát a játék fogalmát is nagyon sokan megpróbálták meghatározni, van is több megközelítése. De mégis miért? Miért jó?

Az emberiség történetében a munka szükséglete korábban jelent meg, mint a játék. A kisgyermekek korán beálltak a családi munkába, majd megjelentek a munkaeszközök kicsinyített másai. Munkaeszköz ugyan, de játékszer is, hiszen a gyerekek szabadidejükben a tárgyakkal eredeti funkciójuktól eltérő tevékenységet is végeztek.

-A játék az önállóságra nevelés színterévé válik, amikor a játékra idő marad, sőt ezt a szülők is biztosítják. .

 „Minden jónak forrása a játék.

-Az a gyermek, aki szívvel, lélekkel, magatevékenyen, csöndesen, kitartóan, a testi elfáradásig kitartóan játszik, egészen biztosan szívvel-lélekkel, csöndesen, kitartóan dolgozó és a mások s a maga javát önfeláldozóan művelő emberré fog válni.’’
....A szakemberek felismerik a közös játékban rejlő lehetőségeket, sürgeti a játszóterek létrehozását.

- Játéktevékenységek egész sorát határozzák meg, a különböző tevékenységekhez eszközöket biztosítanak, melyeket adományoknak neveznek (labda, golyó, kocka stb.).

A játék sajátos emberi tevékenység, jelen van az ember egész életében, számtalan változatában fordul elő, az egyes életkorokban betöltött szerepe azonban eltérő.
- A gyermeknél a játék élettevékenység.
- Játékban fejlődik személyisége, és a fejlettsége is megmutatkozik. A gyermek fejlődésével megváltozik a játék módja, szintje, tartalma.
-Mire a gyerekből felnőtt lesz, a játék más szerepet tölt be az életében, és a játék formái is eltérőek lesznek a gyermek játékától.
-A felnőtt műveltségének megfelelő játékot játszik, a játék része is lehet műveltségének, ugyanakkor a játéka visszahat műveltségére. A felnőttnél a játék szabadidős tevékenység, hivatáshoz kötődik vagy sporttevékenység.
Remo H. Largo írja könyvében a következőket a játékról:
A magatartásformák, amelyeket a gyermek játszva sajátít el, az előrehaladó fejlődéssel célirányos képességekké válnak. Futás és mászás képességét először játszva szerzi meg.
-Az első hetekben a csecsemő például szociális játékon keresztül sokrétű tapasztalatra tesz szert, amik abban erősítik, hogy a viselkedési formái meghatározott, megbízhatóan bekövetkező reakciókat váltanak ki számára fontos bizalmi személyeknél.
Csak az a gyerek játszik, aki jól és biztonságban érzi magát. Figyelmes szülőknek jó mutató, ha a gyerek kedvetlenül játszik: nem érzi jól magát vagy beteg.
-A játék kifejezi a gyermek fejlettségi szintjét.
-A gyermek szívesen játszik és komolyan érdeklődik az iránt, amit csinál, a gyermek érzelmileg is részt vesz mindig a játékban.

Játékos tanulásról:

Amennyiben a gyermek játékossan tanul meg kanállal enni, akkor azt önszántából megszerzett saját képességnek tekinti. Ellentétben, ha a szülők tanítják meg az evőeszköz használatára, akkor erre a tevékenységre mindig mint egy külsőleg szabályozott, ráerőltetett tevékenységként gondol és még évekig problémája lehet emiatt az evéssel.

A játék hatalmas örömforrást jelent, legyen az csecsemő, kisgyermek vagy felnőtt.
-A különböző fejlettségi szintekhez különböző játékfajták kapcsolódnak.
-A sorrend ugyanaz minden gyermeknél, de az ütem különbözik. Minden gyermek a saját ütemében fejlődék játéka terén is, úgy, mint mozgása terén.
- Hatalmas dolog, hogy a gyermek szőnyegen hasalva játszik a vonatokkal és olyan képességeket tulajdonít a vonatoknak, amik a valóságban lehetetlenek. Miért is ne repülhetne a képzeletünkben egy vonat? Használja a képzeletét, tudja, hogy a valóságban is léteznek vonatok, tudja, hogy ezt csak ő találta ki, és maga is elhatárolja a valóságtól, hogy egy vonat repüljön, teljesen tisztában van vele, hogy ez az ő képzeletében zajllik és ha kimegyünk a vonatállomásra eszébe sem jut, hogy egy vonat repüljön, sőt, fel is lenne háborodva.
Tehát a gyermek játéka során nem veszíti el realitásérzékét, a játék befejezésével a tárgyak visszanyerik eredeti rendeltetésüket, és a gyermek sem tartja meg a játéka során magára vett szerepet.
Örömforrás a játék több szempontból is.
- Saját maga szabályozza, senki nem korlátozza játékában, ami valljuk be, egy 2-3 éves kisgyermeknél üdítő tevékenység lehet, hiszen senki nem állít szabályokat rajta kívül, csak azt teszi, ami neki jó.
-Örömforrás lehet, ha valami olyasmit játszik, ami nappal történt vele, és örömöt okozott, így délután otthon újra és újra átélheti.
- Örömforrás lehet a játék akkor is, ha valami olyasmit játszik, amivel valamilyen félelmét jeleníti meg, játsza el, és így megpróbálja feldolgozni.
A gyermek a játékban leképezi a felnőtt életet, adott fejlettségi szintjén, adott fejlődési megállójának megfelelően.
- Megpróbálja számára elfogadható módon átélni. A gyermekek gondolkodása még egész más, mint a felnőtteké, ebbe a világba próbálja beleilleszteni a felnőttek komoly életvitelét számára érthető módon, illetve úgy, ahogyan ő érti azt, amit szülei tesznek, ahogyan szülei, az ő családja él. A vacsora készítést, a tömegközlekedést, az öltözést, mosást, takarítást.
A játék tehát tanulás is, mint látjuk.
 Az óvodáskor végéig a gyermek többet tanul, mint később egész életében: "Megtanulja leképezni és feldolgozni a körülötte lévő világot, megtanul hatékonyan mozogni, észrevenni, megfigyelni, kérdezni, emlékezni, megtanulja kifejezni magát, megtanul gondolkodni, akarni és lemondani, megtanulja a szokásrendszert és a kultúrát
Játssz a gyermekeddel! Igen, ezt már sokat hallottuk. A csapból is ez folyik. Na de miért? Hogyan? Mikor? A gyerekem állandóan azt akarja, hogy játszak vele!
Igen, a gyerekeknek alapvető szükségletük, hogy a szülők játszanak velük. Egy kicsit úgy gondolom, hogy alkalmazkodnunk kell hozzájuk. Azt valószínűleg minden szülő tudja, mikor van a legnagyobb szüksége gyermekének az együtt játszásra. Reggeli után vagy épp ebéd főzés idejében. Minden gyermek más, ezért nem írhatom, mikor játszon vele a szülő.
-Minden szülő ismeri a saját gyermekét, fontos, hogy rájuk hangolódjunk.
-Ha tudjuk, hogy az én gyermekemnek épp 11 körül fogynak ki anya-tartalékai, akkor fog a leg őrültebb módon harcolni azért, hogy együtt játszanak, intézzük úgy az ebédet, hogy addigra már készen legyen és gond nélkül mehessünk. Így mindketten alkalmazkodtunk, hisz a gyermek kivárta, míg anya főz, anya pedig a rendelkezésére állt, amikor szüksége volt rá. Igen, amikor szüksége van rá.
- Ez is egy szükséglet, amit ki kell elégítenünk ahhoz, hogy kiegyensúlyozott gyermekünk legyen.
 Mennyit? Amennyire szüksége van.
- Nem mondom, hogy mindig a gyerek dönti el, hogy mikor és mennyit játszunk, de jórészt igen, hisz az ő szükségleteiről van szó leginkább (azért én is szívesen játszok  Mit profitál ebből? Nagyon sokat.
-Nem elpocsékolt időtöltés. Feltöltődik belőlünk és nagyon sokat tanul.
- Megtanulja, hogyan játszon együtt.
-Ugyanazokat a mozzanatokat ugyanúgy fogja testvérével vagy kispajtásával megoldani, ahogyan velünk, otthon, ahogyan a család együtt játszott, ahogyan tőlünk látta, ugyanis a családon belül, a család segítségével szocializálódik.
- Ha mi nem mutatjuk meg a csemetéknek, hogyan is működik az együtt játszás, sok csalódás fogja érni a játszótéren, az óvodában.
Itt jön szóba a játszótér.
-Ahogyan otthon együtt játszunk, a játszótéren is. Úgy gondolom, nem engedhetjük útjára a játszótéren csemeténket anélkül, hogy megtanítottuk volna neki, hogyan is viselkedünk ott.
- Nem csak a játékok használatára kell megtanítanunk, úgy gondolom, az talán a legkönnyebb feladatunk. Minden szituációt együtt oldunk meg, és bizony nem csak egyszer. Milliószor.
- Türelem, igen, türelem, de hisz a gyermekünkről van szó. Kezdjük az otthoni együtt játszással, majd a játszótéren, játszóházban, és végül az óvodai beszoktatás alatt, majd útjára engedjük azzal a sok-sok tudással, amivel felvérteztük annak érdekében, hogy a világban boldoguljon. Ez a világ pedig, ahol először egyedül kell helytállnia a tőlünk kapott útravalóval az óvoda.

#1 Dr.BauerBela

---