Igazi öröm a mozgás
Mozgásfejlődés óvodáskorban (3-7. év)
Az óvodáskor a társas kapcsolatok
fejlődésének aktív időszaka és így lehetőség nyílik a tanult mozgások társas
környezetben való gyakorlására és a társas összehasonlításra.
Már nagy vagyok
Az óvodáskor két és
fél három éves kortól hétéves korig tart.
- Ebben az időszakban a fejlődés fokozatosan lelassul,
kezdetben hetek, majd hónapok, később egyre hosszabb idő után történik lényeges
változás a mozgások fejlődésében.
- Az óvodáskor abból
is jelentős időszak, hogy elkezdődhet a szervezett, közös foglalkozásba való
bevonása a gyermeknek, mely során először kapcsolódhat be a rendszeres
testnevelési foglalkozásokba.
- Az órák minősége és
a rendszeres foglalkoztatás megszabja a későbbi időszak mozgásfejlődésének
határait.
- Az óvodás testi felépítése még magán hordozza a
kisgyermekkori jellegzetességeket: a fej törzshöz viszonyított
aránya 1/6, a végtagok a törzshöz képest arányosan rövidebbek. A testmagasság
az időszakon belül 100 cm-ről 120-130 cm-re nő. Az óvodáskorú gyermek mozgásfejlődése két
fontos eseménnyel írható le.
- Az egyik a már
megtanult mozgások folyamatos javulása, tökéletesedése, a másik az első
mozgáskombinációk éretlen megjelenése.
Már ügyes vagyok
A fejlődés három jellegzetes iránnyal írható
le.
- Elsősorban a
mozgásos teljesítmény kondicionális feltételei javulnak a testi fejlődéssel,
éréssel párhuzamosan. A négyéves gyermekek már biztonságosan közlekednek
háromkerekű biciklin. Stabilan megállnak egy lábon. Váltott lábbal lemennek a
lépcsőn.
- A végtagok mozgása
folyamatosan ügyesedik, amely a másik fontos iránya a fejlődésnek. A
mozgásvégrehajtás minősége javul. A javulás mögött az idegrendszer szabályozó
folyamatainak tökéletesedése, összerendezettsége áll. Ezt támasztja alá a
kézügyesség fokozatos javulása, mely során képesek egyenes mentén pontosan
vágni, le tudják másolni a kört és az egyenest.
-Az egyensúlyozó képesség javulásával, a kétkerekű
kerékpárral való közlekedés is reálissá válik. Az oktatás során törekedni kell
arra, hogy a kezdeti segítség (az ülés fogásával vagy egy a vázba beszúrt
fadarab segítségével tartva az egyensúlyt) fokozatosan - ahogy a gyermek
ügyesedik - elmaradjon, mert így lesz lehetősége a gyermeknek önállóan
gyakorolni és átélni a kompetencia élmény, azaz hogy "én csinálom",
"képes vagyok rá".
- Így válik a mozgás fejlődése a személyiség
tökéletesedésének aktív részévé.
Nekifutással tudok ugrani
A harmadik fontos mérföldkő az ismert mozgások kombinációjának
megjelenése. A korábban megtanult különböző szerkezetű mozgásokat képesek
lesznek egymásba fűzni. Például a mászás összekapcsolása a járással, vagy járás
közben tárgyakat képes hordani. Képes járásból futásba átmenni, a labdát
magasra dobni és elkapni. Az iskoláskor előtt már 3-5 mozgáselemet tudnak
egymásba fűzni. A titok nyitja mindig a gyakorlás, az új kombinációk variálása,
a játékos megoldások minél több végrehajtása.
Fiús játék, lányos játék?
A fiúk és a lányok fejlődésében van némi különbség.
-Mindkét nemre jellemző,
hogy a gyermekek nagy mozgásigénnyel és kitartással rendelkeznek.
-A fiúk annyiban
különböznek, hogy gyakrabban választanak teljesítményre törekvő és versengéssel
járó mozgástevékenységet.
-A lányok elsősorban
a közepes intenzitású mozgásokat szeretik, ahol játék közben meg lehet
beszélni a "dolgokat". A jelenség feleleveníti a vadászó/gyűjtögető
ősközösségi társadalmak nemi szerepeit, hiszen a gyűjtögetés közben jól el
lehetett beszélgetni, míg a vadászat csendet és koncentrációt igényelt.
-Manapság elmosódnak
a határok a férfimunka, női munka között, melynek elsősorban társadalmi okai
vannak. A testmozgás és a sport is jó példa arra, hogy a képesség valamire
elvének nem a biológiai különbség szab határt, hanem a szokások, sztereotípiák
befolyásolják a kialakult állapotokat.
Mindent megmászok
A mozgásfejlődés az óvodáskorban nem egységes
időszak.
-Jelentősebb változás 5-6 éves kor táján jön létre az érési és
növekedési folyamatok eredőjeként. Jó példa erre a mászás fejlődése, mely 5
éves kor után komoly fordulatot vesz. A bonyolultabb mászó eszközökön (akadály,
létra, bordásfal) való fel-, lemászás a korábbi életkorokhoz képest nagyobb
biztonsággal és folyamatossággal történik.
Már nem tipegek
A járás továbbfejlődésében az 5 éves kor kitüntetett időszak,
hiszen kb. ebben az életkorban szűnik meg a kisgyermekre jellemző tipegő járás.
-A szabályozó és
gátló folyamatok érésével javul a járás technikája. A sarokkal való talajfogás,
a talpon történő átgördülés és a lábujjakkal való eltolás és az izületek
kinyúlása a koordinált járás kritériumai.
-Hosszú idő telik el, míg a tipegő járásból
koordinált, gördülékeny, folyamatos járás lesz.
-A hazai és nemzetközi vizsgálatok szerint
a hétéves gyermekek háromnegyede képes - a külső szemlélő számára is egyértelműen
megállapíthatóan - "gördülékenyen" járni. A négyévesek már képesek
önállóan felmenni a lépcsőn. A biztonságos lefelé lépkedés csak 5-6 éves korban
valósul meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése