Az első munkahelyem Kapnikbánya volt.
Bányaközpont /kb 5ooo lakossal amiből 23oo a bányaüzem alkalmazottja.. Egy
hegyekkel körülvett völgykatlanba helyezkedett el 11 km hosszan.5 éven
keresztül igyekeztem a lehetőségek és emberi helytállásomon keresztül gondozni
őket a születéstől az elmúlásig. A férfiak korai halálozása/5o év körül/a
szakmai ártalmak miatt/ szilikózis-tuberkulózis/ a számtalan
bányaszerencsétlenség amík ,gyakran halálos kimenetelűek voltak, mind megannyit
átélve az állandó elszámolási kényszer hatása alatt éltem. Minden
szerencsétlenséghez le kellet menjek az önkéntes mentőcsapattal a föld fekete
sötét rohadt gyomrába, ahonnan soha nem lehetett tudni hogy van-e visszatérés.
Elsősegélynyújtás volt a feladatom,azok számára akik vagy bányaomlás,robbanás
sérültjei vagy áldozatai voltak.
Ezek a leírhatatlan drámai helyzetek
sajnos gyakran megismétlődtek. Olykor amikor beöltözve a mentőtársaim sajátos
öltözékébe a tett helyére érkeztünk és megkezdtük a mentési munkálatokat-a
karbid lámpa-imbolygó fényénél mindig CRONIN-RÉZTÁBLA A KAPU ALATT című műve
jutott eszembe és arra gondoltam hogy a helyzetek amit átéltem sokszor sokkal
megrázóbb képet mutattak Ezek az emberek magukban belenyugodtak az elmúlás
gondolatába,,kemények,szókimondók szavatartók,értékelték a feléjük nyújtott
segítő kéz értékét és rangját Ez a hely volt életem legtanulságosabb
iskolája,itt okultam a legtöbbet az emberi küzdelem,becsület,az adott szó
kimondott értékéről és a szolidaritás legszebb példáiból.. Tanúja voltam a
drámaí emberi sorsoknak, a vigasztalanság határain mozgó kilátástalanságból
való kilábalások számos példájának. Sors és jellemformáló volt az életemben ez
az élményanyag.-Részlet az –ALKOTÁS KÉNYSZERE-cimű irásomból.-
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése