AZ ÓVÓNŐ,ÉRTÉKE.FELELŐSSÉGE,FELADATAI

. Az óvónő értéke,felelőssége és feladatai

Miután az óvónő elsődleges szerepet játszik a gyermekek életében, tőle függ az is, hogy milyen érzelmek alakulnak ki, hatnak a társadalmi környezetben az óvodásokra.
 Mi lehet tehát a feladat az óvodában?
Az óvónő:

• úgy szervezze-tervezze meg az óvodai életet, hogy domináljanak benne a pozitív élmények, hozzájuk kapcsolódó szituációkkal, személyekkel, tárgyakkal,
• igyekezzen a kikerülhetetlen, kellemetlen, negatív élmények másik, pozitív oldalát megkeresni, tudatosítani a gyermeknek,
• hangsúlyozza az adott környezetben található személyek és tárgyak pozitív tulajdonságait (olyan nincs, hogy valaminek-valakinek kizárólag csak negatív tulajdonságai lennének!)
• ne kényszerítse a gyermeket arra/ahhoz, ami/aki nem szimpatikus neki,
• tartsa szem előtt, hogy ő elsődleges utánzandó minta!
• érzelmi „padlófogás” esetén tudatosan alakítsa a pozitív hangulatot, légkört,
• legyen fokozottan türelmes a negatív érzelmeket mutató gyermekkel szemben, igyekezzen megkeresni annak okát (ősi „pszichológiai törvény”: a világon minden történésnek, jelenségnek valamilyen oka van!),
• lehetőleg ne mutassa ki a félelmet, rettegést, viszolygást, mert a gyermek a negatív érzelmet is átveszi!
• ügyeljen a negatív érzelmeket kiváltó tárgyak csoportba kerülésére illetve azok csökkentésére (rettegett bábuk – boszorkány, ördög, krampusz, ijesztő képeket tartalmazó könyv, félelmet keltő tárgy – játékpisztoly),
• engedjen a tárgyak pozitív felhívó jellegének – választhasson a gyermek forma-szín-nagyság stb. szerint tárgyakat a tevékenységéhez (motivációs elfogultság – kedvenc játék),
• figyeljen fel a szimpátiát kiváltó gyermekre, hangoztassa a pozitív tulajdonságokat (segítőkész, udvarias, kedves, jószívű, önzetlen, barátságos, rendezett külsejű, mást meghallgató),
• figyeljen fel az antipátiát kiváltó gyermekre, derítse fel a negatív érzelmek kiváltódásának okát (miért durva, agresszív, kiabálós, rendetlen, irigy, parancsolgató, stb.),
• biztosítsa a sokoldalú tapasztalatszerzést, a tárgyak mielőbbi megismerését az új környezetben,
• használja tudatosan a metakommunikációt a pozitív és negatív érzelmek kifejezésére egyaránt,
• adjon minél több alkalmat az intellektuális érzelmek megjelenésére a tárgyi és szociális környezetben (érdeklődés, kíváncsiság, tudásvágy, meglepődés, kételkedés, csodálkozás),
• számoljon az első benyomások (elsőbbségi hatás) érzelemformáló erejével új gyermek, illetve új tárgy csoportba kerülésekor,
• ismerje fel a pozitív érzelmeket létrehozó helyzeteket, bátorítsa a vidám, jókedvű gyermektársaság közös tevékenységét,
• vegye észre a társas érintkezés egyéni igényeit,
• adjon lehetőséget a csoportszoba „indokolt” átrendezésére ideiglenesen (bútorok másféle elhelyezése, ha úgy több helyet kapnak a kisebb csoportok, erősödnek a társas érintkezések),
• fedezze fel a fény-hang-hőhatások érzelmi következményeit és alakítsa azt az óvodás számára kívánatos tényezővé.

A szociális környezet élesztette érzelmek sokasága színesíti az óvodáskort, megismertetve a gyermeket azokkal az érzésekkel, amelyek egész életüket végigkísérik.
- A környezeti és érzelmi nevelés természetes összekapcsolódása ad alkalmat az óvodai nevelés feladatainak széleskörű megvalósítására.
Az érzelmek mindig valamilyen környezetben keletkeznek, valamelyik pillanat és szituáció szüli őket. Mivel végigkísérik egész életünket, ismernünk kell hatásait, tudnunk kell okosan felhasználni a pozitív befolyásolás érdekében.

Javasolt elemzési szempontok a szociális környezetben megjelenő érzelmek vizsgálatához

Az óvónő:

• hogyan, mivel segíti a gyermekek közötti szociális kapcsolatok létrejöttét,
• ad-e lehetőséget a sokoldalú érzelmi tapasztalásra a gyermek számára új szituációban,
• mennyire ügyel külső megjelenésére,
• mennyire figyel érzelmei kifejezésének pontosságára,
• viselkedésében milyen szerepet játszik az empátia,
• érzelmi problémalátása miben nyilvánul meg,
• milyen eredményességgel használja a kommunikációk fajtáit (verbális és metakommunikáció)
• verbális kommunikációja milyen érzelmeket aktivizál,
• mennyire él a metakommunikációs lehetőségekkel,
• ügyel-e a testközelség érzelmi felhívó jellegére (ápoltság, mozdulatok, beszéd, stb.),
• ad-e szabad utat a nemkívánatos kontaktus befejezéséhez? Hogyan reagál erre?
• milyen mozgásokkal, mozdulatokkal fejezi ki a gyermek elfogadását,
• biztosítja e a jogot a szabad társkiválasztásra,
• beleszól-e a társas körök alakulásába,
• észreveszi-e, ha egy gyermek a kiközösítés állapotába kerül? Mit tesz ennek visszafordítására?
• mennyire használja ki a rejtett üzenetek nevelőjellegét,
• mit tesz az érzelmi zaklatás megelőzésére, megszűntetésére,
• mit tesz a negatív csoportbefolyás érvényesülése ellen,
• mit tesz a pozitív csoportbefolyás érvényesülése érdekében,
• sikeresen kapcsolja-e össze a környezeti és érzelmi nevelés feladatait.

A társadalmi környezet és a hozzá kapcsolódó érzelmek korántsem maradéktalan fejtegetései az óvodai programok feladatait megvalósítását hivatottak szolgálni.
-A tényleges gyakorlat dönti el, mennyire-mennyiben sikerül.
-Célszerűnek tartjuk a helyi specialitásokat és sajátosságokat beleépíteni az elemzésbe, hogy minél sokoldalúbban vehessük kritikai, értékelő vizsgálat alá az elkészült dokumentumokat.
A hibák, hiányosságok feltárása, azok kijavítása, pótlása vezet el a minőségi munkához!

. Az óvónő érzelmi elfogadását, illetve elutasítását befolyásoló tényezők

Emberekkel, gyermekekkel foglalkozó munkakörökben az érzelmi intelligencia fejlődési foka előrevetíti a feladatok megoldásának eredményességét, illetve eredménytelenségét. A másikkal való viszonyulásokban lelhető fel a szociális intelligencia, amelyben a különböző érzelmeknek sokkal nagyobb szerepük van az ember életében, mint hinnénk. Több dolog múlik azon, milyen érzelmi kapcsolatban vagyunk embertársainkkal, mintha csak egyetértenénk valamiben, valakivel.
Az emberekhez kialakuló érzelmi viszonyok értelmezése alatt találhatjuk:

• a kontaktusfelvételt, a verbális vagy nonverbális kapcsolat megindításának hogyanját, mikéntjét,
• a kontaktustartást, a sikeres kapcsolat tartósságának idejét, jellemzőit,
• az empátiát, amely képesség különösen a gyermekekkel foglalkozó nevelők-oktatók egyik megfelelési kritérium lehetne,
• az érzelmek kifejezésének pontosságát, hogy az egymással érzelmi kapcsolatban lévők le tudják olvasni a másik metakommunikációjából, mit érez a partner,
• az érzelmi problémalátást, amely az empátiához kapcsolódva segíti a konfliktusok kezelését, megoldását,
• a kommunikációt, annak mindkét fajtáját.

Az érzelmi képességek fejlődésében néhány érdekes és sajátos jelenséggel találkozhatunk, amelyeket az óvónők az érzelmi nevelésben sikeresen alkalmazhatnak:

• a nők érzelmi érzékenysége erősebb, magasabb fokú, illetve szélesebb körben lelhető fel,
• a nők körében az érzelmek finomsága fejlettebb, ennek magas szintű átadására több képességgel rendelkeznek,
• a nők aktuális érzelmi állapota mindig determinálja a gyermekkel való foglalkozást.

Mire ügyeljen az óvónő?

• A szerepjátékokban élőlényként megszemélyesítendő tárgy nagysága ne érje el az óvodás méretét (nem kell akkora mackót-babát vásárolni, mint a gyermek).
• A napi élet használati tárgyai több méretben is legyenek hozzáférhetőek a csoportban, főleg, ha azt vegyes életkorú gyermekek alkotják. Tudniillik nagy különbségek vannak a mozgásfejlődésben és a rendeltetésszerű használat csak gyakorlással sajátítható el.
• Ha a gyermek „uralkodni tud” a tárgyakon, akkor azokhoz pozitíven viszonyul, több tevékenységre hajlandó, kockáztatni mer, bátrabban vállal nehezebb feladatot, nő az önbizalma, sikeresebb lesz saját maga és társai szemében.

A súly- - a tapasztalatszerzés lehetséges akadálya

A súly valamely test tömegének mértéke, nagysága, amely közvetlenül tapasztalható az adott tárgy taktilis érzékelésekor. A gyermekek életében használatos eszközök súlyának is nagy szerepe van a hétköznapok gyakorlatában.
A játék során a túlsúlyos (gyerekhez képest) eszközökkel szemben többféle viselkedés figyelhető meg:

• a túlsúly miatt használni képtelen tárgyat a gyermek otthagyja, az ő számára feleslegessé válik, továbbiakban helyet foglal el, de „hasznot nem hoz”.
• a gyermek ráébredvén behatárolt képességeire (nem tudja felemelni, vinni, hozni, stb.) a kudarca hatására agresszív viselkedési formák jelenhetnek meg a többi tárggyal, illetve gyermekkel szemben. Fenti érzelmek a negatív érzések kategóriájába sorolhatók, ezért ha mód van rá, kerüljük ki ezeket. Tehát figyeljünk arra, hogy:

• úgy válasszunk új játékot/eszközt, hogy annak súlya ne okozzon nehézséget annak használatában, illetve a vele való tevékenység gyakorlásában,
• a súly egyes esetekben összefügghet a test nagyságával és anyagával is. Kisebb méretű tárgy súlya lehet nagyobb és fordítva. Ugyanígy a tárgy anyaga lehet fordítottan arányos a mérettel és a súllyal.

Jó lenne minderre tudatosabban figyelni saját eredményességünk, és a gyermekkel alakuló kapcsolataink szempontjából egyaránt!

 

#1 Dr.BauerBela

---