Az első benyomás jelentősége óvodáskorban
Az érzelmek szubjektivitása gyermekkorban még szembetűnőbb, mint később. A személyekkel szembeni érzelmek megjelenésére sokszor nincs „oki” magyarázat és hosszan tartó megfigyelés ellenére sem mindig látunk tisztán a Ki? - Kit? - Miért? kérdésekben.A szociális környezetben az emberi kötődések hallatlanul sokfélesége valósul meg. Tény, hogy a személyes környezet hatása, befolyása megdöbbentő reakciókra készteti a gyermeket. Itt a kapcsolatok alakulásában az adott személy kiválasztása kétoldalú folyamat. A választó és választott, mint két élőlény kommunikál egymással, ahol az akció-reakció tárul szemünk elé. Amíg a tárgyak kiválasztásában nincs visszajelzés, addig a személyeknél ez azonnal jelentkezik a kapcsolatrakészség illetve az elutasítás formájában.
Tárgyválasztás esetén a rajta való uralkodás egyértelmű, a személyválasztásnál a kiszemelt alany is beleszól a kapcsolat alakulásába. A két (vagy több) személy együttesen határozza meg a köztük létrejövő érzelmeket, amelyek vagy erősítik, vagy gyengítik egymást. Ezek következtében jön létre a kapcsolatok hierarchiája.
Érdekesség, hogy egy társas viszonyban milyen helyet foglalnak el a résztvevők. Van, hogy a kapcsolatot kezdeményező kap vezető szerepet, míg a másik vállalja a „beosztottságot”, ugyanakkor a szerepcsere bármikor megtörténhet. Más kapcsolatban eleve az alacsonyabbrendűséggel alkuszik meg a személy, mert számára érzelmileg igen fontos az együttműködés.
Mi határozza meg, hogy a személyek között hogyan alakul a társas viszony? Mi a determináns, ami létrehozza a kötődést, a szorosabb nexus megszületését?
A személyes találkozások legelső pillanatában a döntő a szimpátia illetve az antipátia. Mivel az óvodásgyermek érzelemközpontú, az ő életében ez a két tényező mindent meghatároz.
Az első találkozásnál történő vizuális érzékelés az alap, amire reáépül a hang-illat-tapintás ingerek sokasága, hogy aztán egységes egésszé olvadva kialakuljon a gyermekben az érzelmi kép – „szimpatikus, elfogadom” , vagy „unszimpatikus, nem fogadom el” döntése.
Természetesen van olyan eset is, amikor az első benyomás egy idő múlva érvényét veszti és átalakul az ellenkezőjébe. De ennek bekövetkezése hosszú folyamat, a gyermek pedig a jelenben él.
Felnőtt emberek tapasztalatai is igazolják, hogy minden új ismeretség alkalmával mekkora hatása van az első benyomásnak. Sokszor úgy megfog, megragad bennünket, hogy képtelenek vagyunk szabadulni tőle.
Az óvodás – totális érzelmi lényként – nem tud és nem is akar „józanul” gondolkodni, neki az adott perc alatt kirobbanó pozitív vagy negatív érzelme lezárja a szituációt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése