AZ ÉRZELEM JELENTŐSÉGE GYERMEKKORBAN

Az érzelem jelentősége a gyermek életében

A gyermekneveléssel hivatásosan foglalkozó, valamint a jó szándékú laikusok körében egyaránt tapasztalható tény, hogy életkortól függetlenül – a legfiatalabbtól a „legöregebbig” – a gyermeket körülvevő környezet legapróbb változására bizonyos
fokú viselkedés-módosulás következik be a fejlődő-alakuló személyiségében.
- Lett légyen ez új, váratlan, szokatlan, meglepő történés, az ismert környezet parányi variációja, mindez az ott élő, nevelkedő gyermek viselkedésében érdekes visszhangként jelenik meg.
Minél fiatalabb a gyermek, annál inkább védekezésnek fogható fel a reakció, ami legtöbbször az új, az ismeretlen ellen irányul, az esetek többségében elutasítva azt.
-Ha belegondolunk, hogy a kisgyermek azért ragaszkodik a megszokotthoz, mert ott, abban érzi biztonságban magát, a viselkedés válasz teljesen érhető.
- Mert a biztosat, az ismertet feladni kockázatos dolog, mert a szeretett személyek és tárgyak védelmet nyújtanak, ahol nincs miért félni, ahonnan nincs miért elmenekülni, ahová szívesen visszatérnek nap, mint nap.
Nem véletlen, hogy a személyiségfejlődés szempontjából első helyen említjük a környezet állandóságát.
-A minket körülvevő személyek és tárgyak stabilitása vezet el a biztonságérzet kialakulásához.
- Az a gyermek, aki biztonságban érzi magát családi, óvodai környezetében, szívesen „kirándul” az új, ismeretlen világba, érdeklődve kutakodik, aktívan keresi a „mást”, szájtátva lepődik meg az eddig nem tapasztaltakon – de nem fél, nem menekül reszketve vissza az elhagyott biztonságba.
A gyermekkori szárnypróbálgatások alapja és elindítója az az okosan védő-óvó szeretet, elfogadó érzelmi kapcsolat, ahonnan bármikor el lehet menni világot látni, de bármikor vissza is fogad, ha fenyegetettség érzése jelenik meg a „világ horizontján”.
A környezetünk hatásaira megjelenő viselkedésformákat az érzelmek vezérlik. És ez nemcsak a gyermekeknél van így. A felnőtt emberek cselekvéseit, tetteit, a köztük zajló vitákat, a kialakulóban vagy éppen megszűnőben lévő kapcsolataikat is nagymértékben a környezeti hatások és az általuk kiváltott érzelmek befolyásolják.
- Van úgy, hogy képesek vagyunk tudatosítani, minek következtében reagáltunk úgy, ahogy, miért azt válaszoltuk, tettük, amit, tehát logikailag végig tudjuk vezetni a lezajlott történéseket, azok okait és következményeit.
A gyermekek – főleg az óvodások – érzelemvezéreltségük és általános fejlettségük folytán képtelenek viselkedésük tudatosítására, ezért okos, átgondolt megnyilvánulásokat nemigen várhatunk el tőlük.
-Mégis állítjuk, hogy mindig oka van az éppen aktuális környezet által megjelenő érzelemnek, mintegy ezzel jelezve az egyéni véleményeket, elfogadásokat, illetve elutasításokat.
A környezeti hatásokra kialakuló érzelmek problémakörét több területen fogalmazhatjuk meg:

• az egyéni sajátosságok következtében minden gyermek más-más érzelemmel reagálhat a körülötte lezajló eseményekre, s mindez teljesen egyedi viselkedésformákat hívhat életre,
• a gyermekek előélete eltérő élményeket hordoz az adott környezet személyeit, tárgyait illetően. Ezek a személyes tapasztalatok meghatározóak lehetnek a továbbiakban is,
• a gyermekközpontú (odafigyelés, igények észrevétele, jelzések felfogása) neveléssel megelőzhetőek a személyiségfejlődést károsan befolyásoló negatív érzelmek jó részének kialakulása (félelem, szorongás, frusztráció, agresszió),
• az erős intenzitású érzelmek „kezelésének” mikéntje modellértékűvé válhat a pedagógiai minta segítségével, amennyiben az a felfokozott negatív érzelmi állapot gyengítésével a tolerancia, az elfogadás irányába hat.

Egyéni sajátosságok a környezet által kiváltott érzelmekben

Már az óvodáskort megelőzően is találkozunk olyan jelekkel, amelyek a gyermekek egyéni érdeklődésére, ízlésére, a környezet tárgyaival, személyeivel szemben fellépő szimpátiára, illetve antipátiára utalnak,
- pl. gyermekenként eltérő, kinek mi a kedvenc színe, étele, itala, könyve, kit részesít előnyben a szeretetkapcsolatban és kit hanyagol el.
-A kapható játékok közül a kiválasztást sok tényező befolyásolhatja: mérete, színe, formája, anyaga, súlya, stb. Hányszor lehetünk tanúi, amint egy apró kiscsoportos gyermek hatalmas mackót cipel állandóan magával, míg nagyobb társa a kisebb babát részesíti előnyben. Ugyanígy fellelhetjük különösen kedvelt, sokszor indított játékot, de olyat is, amelyik nem nyeri el igazán tetszésüket.
A gyermek tehát válogat. Ez nem baj, sőt. Mindehhez joga van és helytelen lenne arra rávenni (kényszeríteni?!), ami érzelmileg nem vonzza. Valójában nem is lehet, mert a gyermek ösztönösen kerüli a neki nem tetszőt, kiválasztásában a pozitív érzelmek dominálnak.

Személyes tapasztalatok a környezetben alakuló érzelmekben

Attól függően, kinek milyen élményei vannak az óvodába lépést megelőzően az őt körülvevő társadalmi környezetben, nagy eltéréseket észlelhetünk.
Ha a család előnyben részesítette a kellemes érzelmeket kiváltó környezet megszervezését, úgy a gyermek jól érezte magát az adott szociális térben. Ez mindenképpen elősegítette teljes személyiségfejlődését, társas kapcsolatai bővülését, egész pszichés közérzetének egyensúlyát.
-Ám ha a környezet tárgyait, személyeit fenyegetésre, félelemkeltésre, zsarolásra használják fel a családtagok, úgy a gyermekben negatív érzelmek sokasodnak, amelyek hátráltatják, gátolják fejlődését. A tárgyakkal szembeni félelem csökkenti az új ismeretek megszerzését, passzívvá tesz és ellehetetleníti a tárgyak használatával kapcsolatos készségek kialakulását.
A személyekkel szembeni félelem szétzúzza a szociális kapcsolatokat. A gyermekek szorongóvá, zárkózottá válnak az új ismeretségek terén, bizalmatlanok lesznek a másik iránt és végül egyedül maradnak társaik között is.

Gyermekközpontúság az érzelmi nevelésben

Mindannyiunk célja, hogy gyermekeink boldogan, kiegyensúlyozottan, békében, félelemmentes környezetben nevelkedjenek, nőjenek fel.
- Mindez rajtunk múlik, amennyiben olyan környezetet teremtünk számunkra, ahol természetes dolog a másikra figyelés, a társ kérésének – óhajának – kívánságának – alapvető igényének teljesítése, illetve kielégítése a többi gyermek hátrányba kerülése nélkül.
Igenis szokássá válhat az aktív odafigyelés, a rejtett jelzések értelmezése, az indokolatlan akadályoztatás csökkentése, az agresszív megnyilvánulások létrejöttének megelőzése.
-Nem arról van szó, hogy mindig minden gyermek percenkénti kívánságlistáját rohanunk teljesíteni. De mindenképpen arról, meghallgatjuk és az érintettekkel közösen eldöntjük, jelenlegi szituációban mennyire jogos. Ha konkrét esetről van szó, amelyben a gyermek is szerepel, már az óvodás is megérti az indokolást, elfogadja a döntést, feltéve, hogy a teljes szemléletesség a magyarázatot tartalmazza. Sokszor a gyermekek győzik meg társaikat az igények kielégítésének jogtalanságáról is.
Az óvodai környezeti hatások megszervezésében a pedagógus döntő szerepet játszik. Tőle függ a csoportban kialakult légkör, a gyermekek viselkedését meghatározó érzelmek létrejötte, a kölcsönös tisztelet, a társ elismerése, az „érzelmi jogok” gyakorlása.
#1 Dr.BauerBela

---