MEGKÉSETT ÜZENETÜNK
PÁSKÁNDI GÉZÁNAK
Üzenjük
Neked mi,szatmárhegyiek.a –kék szilvafák-birodalmából,szatmáriak a város
pereméről a stilusteremtő stilustalanság még létező képviselőin keresztül,a
lapos de rangos város porában poroszkálókkal, a barokk kripták néma lakóival
eggyüt,hogy magunkénak tudunk és tartunk,-hogy szellemi hagyatékod.életműved
megfelelő helyre kerül Szatmár és az erdélyi magyarság történelmében,az
egyetemes magyar irodalomtörténetben.
Űzentek Neked a csikszeredai székely
fiatalok,akik ebben az évben március 15-.én a Te gondolataidat idézték,vallották,mint
múltunk,jelenünk és jövőnk egyik szellemi megtestesitőjét,városuk főterén,a
Duna televizió közvetitésével az egész erdélyi magyarság előtt.
Te, elsősorban a miénk vagy az erdélyi magyaroké.Szenvedéstől és megaláztatástól
átitatott sorsunk a Te életutadon úgyanúgy vonul végig,mint a miénken.Ez vértez
fel bennünket a holnap küzdelmeire.
De
üzennek a fővárosból és erdély nagyvárosaiból,azok a kortárs barátok és
ismerősök,akiknek nem volt alkalmuk elmondani Neked,hogy a Te elméd,irói hitvallásod,és
emberi sorsod,nem tört meg a modern –izmusok-kegyetlen és kiméletlen
útvesszőjében-megmaradt az alkotó erkölcsiség feddhetetlen szellemében.
Mindannyian megkéstünk üzenetünkkel,megkéstünk, mert emberi
gyarlóságunk,hiúságunk,közömbösségünk akadályain nem tudtunk kellő időben
tullépni,mert sajnos még ma sem tudjuk kellőképpen megbecsülni és megvédeni
szellemi elitünket,mert Kelet-Európa egén a lopakodó sötét árnyak még ma is
riogatnak.
De hála a sorsnak,hogy ma itt állhatunk mindannyian,a Tieiddel eggyütt,hogy
méltóan tekintsünk vissza a múltra,és hittel bizakodással a jövőbe.
Emlékezésünk nem
tartozás-kiegyenlités,avagy sütkérezés a zsenialitásod,kivivott,elismert
fényében,hanem erőmerités,erőforrás a megmaradásunkhoz szügséges szellemi
értékrend kialakitásához.
Megalakitott baráti társaságunk a kegyetlen Idő szülötte,az időé amely
ennyit mért ki Neked.
A jövőben ahhoz,hogy szellemed éljen,verseid világitsanak,drámáid életre
keljenek,novelláid gondolatokkal gazdagitsanak,már az útókor feladata,a mindannyiunké,-különös
tekintettel a felnövekvő tehetséges ifjú nemzedékre.
A Kölcsey
Ferenc Kollégium,amelynek diákja voltál velünk eggyüt,és ahol ma emlékszobrodat
avatjuk,mindannyiunk –alma matere,nagyszerü tanáraival és diákjaival,becsülettel
és áldozatkészséggel szolgálja emlékedet,-azt a megrenditően drámai harcot,amit
az indulástól a kiteljesedésig vivtál önmagaddal és korunk
gátlástalan,hiteszegett világával.
Emlékezetünkben most is eggyüt ülünk a –Tabak-asztalánál,kezedben az
elmaradhatatlan cigarettával,amint egy papir szalvétára veted a következőket-
-Egyesek élete emésztő gond-mig mások élete gondtalan emésztés-Emésztő
gondjaink olykor sokasodnak,-segitsen emléked ezek enyhitésében-
-A KÖLCSEY FERENC KOLLÉGIUMI SZOBORAVATÁSON ELMONDOTT BESZÉDEM
Dr.Bauer Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése