Elkényeztetett-e az ön gyermeke?
Valószínűleg minden szülő hallotta már az "Elkényeztetitek ezt a gyereket!"
című mondatot. Tulajdonképpen mit is takar az elkényeztetett gyerek fogalma?
Honnan tudhatjuk, hogy a miénk az-e, illetve hogyan kerülhető el, hogy az
legyen?
A legtöbb szakember összerándul arra a kifejezésre, hogy
"elkényeztetett gyerek". Azok a szülők, akik úgymond elkényeztetik
gyermeküket, nem tesznek mást, mint megpróbálnak neki mindent megadni, anélkül,
hogy meg kéne dolgoznia érte. Az élet azonban nem így működik.
Miért nem lehet a csecsemőt elkényeztetni?
Egy csecsemőt nem lehet
elkényeztetni-állítja David Elkind, a Tufts Egyetem gyermeknevelési
professzora.
-Mivel az újszülöttek csak
akkor sírnak, ha valamire szükségük van, nem lehet őket elkényeztetni. Ők
nem akarnak manipulálni, próbálkozni. A gyermek újszülött korában kell a
szülőnek kialakítani csemetéjében az érzést, hogy a világ, amelyben él,
biztonságos, bármikor számíthat ránk.
Cikkünk a hirdetés után folytatódik
Persze később már el lehet
"rontani" a gyereket azzal, ha túl sokat kap, ha nincsenek biztos
támpontot jelentő határok, ha olyat is engedünk neki, ami árthat az
egészségének - ám hat hónapos korig nem beszélhetünk
elkényeztetésről!
-Kutatások bizonyították, hogy
azok a gyerekek, akiknek szülei mindig gyorsan reagáltak a gyermek valós
igényeire, ideértve a sírást is (hiszen ők még csak így tudják jelezni, ha
valamire szükségük van), sokkal kiegyensúlyozottabbak és önállóbbak az első
születésnapjukra, mint kortársaik. Ennek oka, hogy megtanultak bízni a
szülőkben, tudják, hogy akármikor számíthatnak rájuk.
-No de mit jelentenek akkor a tipegők hisztériás rohamai? Ők sincsenek
elkényeztetve?
-Szakemberek állítják, hogy ezek a hisztik a
fejlődés természetes velejárói.
- Ebben a korban alakul ki az énképük, és önálló személyiségüket úgy
fejezik ki, hogy egyszerűen nemet mondanak.
- Ez teljesen normális, ám koránt sem jelenti azt, hogy nem kell
határokat húznunk!
-Az, hogy bármit is szeretnénk tőle, mindenre
csak azt hajtogatja: "Nem, nem, nem"- nem azt jelenti, hogy el van
kényeztetve. Egyszerűen csak arról van szó, hogy gyermekünk immár két éves.
Az elkényeztetés három jele
Tehát, ha egy gyakran dédelgetett csecsemő és egy
hisztis kétéves sem elkényeztetett, honnan tudjuk, hogy a mi gyerekünk az? Íme
néhány példa:
Étkezés: Elkészíti a vacsorát, ám gyermeke nem
hajlandó enni belőle, mert éppen valami mást kíván. Egyszer-kétszer ez
előfordulhat, ám ha rendszeresen külön igényei vannak az étkezéseket illetően,
és ezt meg is kapja, könnyen elkényeztethetjük. A megoldás az, ha nem hagyjuk
magunkat. Elkind szerint semmi baja nem lesz egy ötévesnek, ha kimarad nála egy
étkezés.
Hiszti: Kétéves korban normális, ám ha egy 5-6 éves
gyerek hisztizik azért, mert nem kapja meg amit akar, az nincs rendjén.
Kisgyermekkorban talán csak így tudja kifejezni az érzéseit, ám nagyobb
gyerekeknél ez egyszerű manipuláció.
Túlzott függés a szülőtől: Ha a gyerek nem tud
elaludni a szülő jelenléte nélkül, vagy nem lehet a nagyszülőknél vagy
bébiszitternél hagyni, esetleg hisztizik, ha oviba vagy iskolába kell mennie,
problémát jelent. Igen, a gyermek függ tőlünk, de az életkor előrehaladtával
meg kell tanulnia jól érezni magát mások társaságában és egyedül is.
Az elkényeztetett kifejezés
helyett egyre gyakrabban használják ilyen esetekre a "túlféltett"
terminológust.
-Ennek hátterében az áll, hogy
a szülők úgy kezelik a gyereket, mintha sokkal fiatalabb lenne valós
életkoránál.
- Ennek jele lehet még, ha a
gyermek továbbra is úgy viselkedik mint a tipegők: visítozik, kiabál, harap
vagy verekszik. Ez mind azt jelzi, hogy nem biztos önmagában.
Öt javaslat az elkényeztetés megelőzésére
Legfontosabb talán, hogy már tipegő kortól folyamatosan állítsunk
fel az életkornak megfelelő határokat.
- Külső, biztonsági
határvonalak: Idetartoznak például a "Ne nyúlj a forró sütőhöz!"
vagy a "Ne szaladgálj az úttesten!" című mondatok. Mindig tartsuk
magunkat ahhoz, hogy mi megengedett és mi nem a számunkra! Ezektől sose térjünk
el, hiszen gyermekünk biztonságát szolgálják!
A pozitív viselkedést erősítsük! Ösztönözzük a
gyermeket a számunkra megfelelő viselkedési mintára (kérd el, köszönd meg,
szépen játssz a többiekkel stb.) sok dicsérettel. Mindig a pozitív
Eseményeket erősítsük ahelyett, hogy a negatívakért dorgáljuk.
Beszéljen nyíltan gyermekével viselkedéséről! Az
iskoláskorú gyerekekkel le lehet ülni megbeszélni a problémákat. Azonban a
"Miért csinálod ezt?" kérdésre nagy valószínűséggel nem tudnak mit
mondani. Próbálkozzon inkább a "Kíváncsi vagyok, mi lehet ennek az
oka?"- val. Egy ilyen jellegű odafigyelő kérdésre meglepő válaszokat
kaphatunk.
Maradjon higgadt! Ha elveszti türelmét a gyerek rossz
viselkedése miatt, attól csak ön is rosszul fogja magát érezni, és úgy tűnik,
nem tudja uralni a helyzetet (hasonlóan, mint egy elkényeztetett gyerek). Ezen
kívül a kiabálás nem tanítja jobb viselkedésre a gyereket!
Legyen következetes! Mindig azt tegye, amit megígért! Ha a gyereknek azt mondta,
következményei lesznek egy bizonyos viselkedésnek, tudniuk kell, hogy komolyan
gondolja! Ha csak fenyegetőzik, az nem vezet semmire!
Ha egy gyerek elveszti az önuralmát, az mindig egyfajta segítségért
való kiáltás, nem pedig az elkényeztetés jele. Ezért fontos már egészen kis
korban a pontos határok kijelölése, hiszen meg kell tanulnia a szabadság és a
korlátok közötti egyensúlyt megtalálni.
http://www.webbeteg.hu
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése