A terhességi toxémiáról

A terhességi toxémia egy veszélyes betegség, amely akár az anya, akár magzata számára könnyen végzetessé válhat. Ha időben észlelik, jó eséllyel gyógyítható, de mivel nemegyszer későn keresik fel az orvost az érintettek, a kismamák halálának egyik leggyakoribb okozójaként tartjuk számon.

Nagyon fontos tisztában lennünk a tüneteivel, hogy lehetőleg azonnal észrevegyük, ha a környezetünkben előfordul.
- Minden egyes nap rengeteget számít a súlyos helyzetekben, ezért bármiféle gyanúnk merülne fel e betegséggel kapcsolatban, azonnal menjünk orvoshoz!

Jellemzően a várandósság második felében fordul csak elő, addigra telítődhetnek az anya szervezetében a mérgezésért felelős anyagok.

Három alaptünetét ismerjük, ezek együttes előfordulása esetén feltétlen résen kell lennünk.
-A magas vérnyomás, a vizeletben megjelenő fehérje, illetve az ödéma egyaránt árulkodó jelek lehetnek.
1- A legfeltűnőbb e három közül természetesen az ödéma kialakulása.
2- A vérnyomás megemelkedését nem mindenki veszi észre.
3- Nem is beszélünk a vizelet összetételének megváltozásáról.
- Ezért arra figyeljünk, amire leginkább tudunk: általános hogylétünkre, egyszerűen fogalmazva: arra, hogy hogy érezzük magunkat.
-Ha a szervezetünk jelez, hogy valami nincs rendben, azt sose hagyjuk annyiban! Ilyen figyelmeztető jelek lehetnek: fejfájás, rossz közérzet, fülzúgás, látászavarok (részleges látótér- vagy látáskiesés, szikralátás, kettőslátás),  májtáji fájdalom, hányás, hányinger stb.
- A rendszeres terhességi vizsgálatok egyik célja éppen az, hogy a kismamák számára nem nyilvánvaló problémák is felszínre kerüljenek.

Az elhanyagolt toxémia szélsőséges esetekben epilepszia-szerű görcsrohamot idézhet elő, sajnos nem egyszer kómás állapot is kialakulhat, vagy – ritkábban – akár hirtelen halál is bekövetkezhet.

A betegség súlyos következményeinek kivédését nehezíti, hogy kialakulásának pontos okát a mai napig nem ismerjük.
- Szerencsére annyi biztos ismeretünk azért van, hogy mi minden jelenthet rizikófaktort:

• A túl nagy magzat vagy az ikerterhesség növeli a kockázatot, ugyanis a nagy súlytól a méhfal túlfeszülhet, ami a normális véráramlást nehezíti.
• Nagyon fiatal kismamáknál előfordulhat, hogy a méhfal érhálózata még nem elég fejlett, ezért szintén nehezebben áramlik benne a vér.
• Az anya bizonyos betegségei esetén (pl. már fennálló diabetes, veseproblémák stb.) a lepény érrendszere károsodhat, ami elősegítheti a toxémia létrejöttét is.
• A hiányos vagy kevés táplálék (illetve a kóros túltápláltság!),
• a tartós idegrendszeri túlterhelés (stressz),
• a kemény fizikai munka,
• a szélsőséges klimatikus viszonyok (időjárási frontok).

Az extrém helyzetek (a magzati fejlődés stagnálása, magzati oxigénhiány vagy a kismama eszméletvesztésével járó rángógörcs esetén) ugyan a szülés mesterséges megindítását és szakszerű koraszülött-ellátást igényelnek, de az esetek többségében egy speciális diéta betartása, a folyamatos pihenés és a felírt gyógyszerek (általában vérnyomáscsökkentők és Aspirin) beszedése elegendő lehet ahhoz, hogy a komolyabb következményeket elkerüljük.

Régebben folyadék- és sómegvonást, valamint vizelethajtást is ajánlottak, de az orvostudomány azóta rájött arra, hogy bár e megoldások bizonyos szempontból logikusnak látszanak, épp ellenkező hatást érnek el, mint amit szeretnénk, ezért ma már egyértelműen tiltják ezeket a módszereket.

#1 Dr.BauerBela

---