TÖBBGENERÁCIÓS CSALÁD ÉS NAGYCSALÁD

GYERMEK-CSALÁD-TÁRSADALOM-7-dik rész

Többgenerációs család és a nagycsalád

A korábbi évszázadokban – ahogy azt a családtörténeti részben is olvashattuk – a nagycsalád volt jellemző, amely alatt általában a patriarchális nagycsaládot értették. Ez azt jelentette,hogy a közös őstől származó férfiak együtt éltek feleségeikkel,gyermekeikkel, unokáikkal,azaz többgenerációs családról beszélhetünk. A nagycsalád feje általában a legidősebb férfivolt, vagyis az apa, nagyapa vagy a legidősebb férfitestvér, aki – f őleg a korábbi időszakban – korlátlan hatalommal rendelkezett, elűzhette, kitagadhatta, sőt akár megüthette a családtagokat.  Tisztelete a családon belül rendkívül nagy volt, például a családhoz tartozó asszonyok nem szólíthatták meg, jelenlétében nem nevethettek. Ez a nagycsalád a 20.századra megváltozott. A politikai, gazdasági viszonyok változása következtében mind inkább érzékelhetővé vált a női szerep családon belüli átalakulása, a családok méretének csökkenése, a különböző generációk szétköltözése. Ezt a folyamatot erősítette az építkezési szokások átalakulása, az egy-két szobás panellakások megjelenése. Napjainkban különbséget kell tenni a többgenerációs és a nagycsalád között. A többgenerációs családok többsége ma elsősorban a szülőkkel együtt élő fiatal házasok, illetve kisebb számban fordul elő az olyan típus, amelyben idős szülő költözik felnőtt házas gyermekéhez rendszerint akkor, ha az idős ember gondozása nem oldható meg másképpen,vagy ha az egyik szülő

halála esetén a másik egyedül magára marad. A nagycsaládnak pedig a kettőnél több gyermeket nevelő családot tartják. A nagy-, illetve többgenerációs családhoz való tartozás számos olyan élménnyel gazdagítja a gyermek szocializációját, melyre nem is számítunk: a gyermeknek egy ilyen családban több lehetősége van szembesülni az együttműködés, a tolerancia értékének átélésére. Egy jól működő nagy, illetve többgenerációs családban a családtagok több személytől kaphat támogatást, megerősítést; és a családtagok interakciós terepei is jóval bővebbek lehetnek. Mindezen pozitívumok mellett nem szabad elfeledkezni a nehézségekről sem. A több gyermeket nevelő családoknál gyakran megfigyelhető a biztonságot nyújtó gazdasági háttér hiánya, az anyagi nehézség, a lakáskörülmények nem megfelelő volta. Természetesen itt is különbséget kell tenni azok között a családok között, amelyek önként és tudatosan vállalják fel a több gyermek nevelését, és biztosítani tudják számukra mind a biztonságot nyújtó anyagi hátteret, mind pedig a szeretetteljes és biztonságot családi légkört,illetve azok között, akik számára a gyermekvállalás egy anyagi forrási lehetőség. A nagycsaládban sokkal határozottabban jelen van az alkalmazkodás szükséglete, mint a kis családban Megfigyelhetjük

, hogy nem mindegy a nagycsaládon belül az sem, hogy hányadik gyermekként született meg: szép példáit láthatjuk némely nagycsaládban annak, hogy az idősebb testvérek korán megtanulnak gondoskodni a fiatalabbakról, gyakran mély szeretetetés ragaszkodást tapasztalhatunk az idősebb és a fiatalabb testvérek között. A több generáció együttélése során a leggyakrabban a generációk felfogása, életvitele közötti különbségek merülnek fel problémaként. Ennek feloldása komoly kompromisszumra való törekvést feltételez a családtagoktól. Nehézségként merülhet fel, hogy ez az együttélés gyakran kényszerből – lakáshiány, a beteg szülő

ellátása miatt – történik meg, a család nemtudatosan és önként vállalja fel.11

Egyszülős család vagy családtöredék

Egyszülős családról, vagy család töredékről abban az esetben beszélünk, amikor a szülő egyedül neveli gyermekét. 1970 óta folyamatosan emelkedik az egyszülős családok aránya. Természetesen az egyszülős családdá válás okai között is van különbség: a leggyakoribb a válás miatt esett szét a család devalamelyik szülő

halála, vagy már a gyermek születésekor az apa hiánya is vezethet ahhoz,hogy a gyermek egyszülős családban nevelkedjen. Az egy szülő

s családoknak kisebb százalékát teszik ki az a forma, amikor az apa egyedül neveli gyermekét, hiszen még a mai napig is a bíróság gyakorlata szerint általában az anyának ítélik a gyermekek nevelését és gondozását. Az egy szülő

s családban nevelkedő gyermekek szocializációjával kapcsolatban joggal felmerülhet a kérdés, vajon mennyire kerül hátrányosabb helyzetbe az egyszülős családban nevelkedő gyermek a teljes családban nevelkedő gyermekkel szemben? E kérdés megválaszolása igen nehéz feladat, hiszen gyakran szembesülünk azzal, hogy a látszólag teljes, de diszfunkcionálisan működő családban nevelkedő

gyermek sokkal rosszabb helyzetben van, mint például az édesanyával kiegyensúlyozott,  biztonságot közvetítőlégkörben élőgyermek. Azonban mégis vannak olyanterületek, amelyek miatt az egyszülős családban élőgyermekek esetleg hátrányos helyzetbe kerülnek.

 Ezek közül néhányat emeltünk ki:

 Az egyszülős családok lakáskörülményei általában kedvezőtlenebbek, mint a párkapcsolatban élőgyermekes családoké.

Hiányzik a szocializációjából az egyik szülői minta (apa vagy az anya szerep).

A gyereknek nincs mindkét szülővel bensőséges és rendszeres kapcsolata.

Gyakran a hiányzó szülőcsaládjával is megszakad a kapcsolat.Az egyszülő

s családok jelenléte társadalmunkban szinte mindennapi jelenséggé vált,amelyet sokan napjaink családmodelljének válságjelenségeként értelmezik. De mi is jellemzia 21. század családját? – erre a kérdésre keressük a választ a következő

fejezetben

#1 Dr.BauerBela

---