Átéltem a Szatmári 1970-es tömegpusztító árvíz borzalmait.
ÁLLAMI ELISMERÉS AZ ÁRVIZVÉDELEMBEN ÉS UJJÁÉPITÉSBEN ELVÉGZETT SEGITŐ MUNKÁMÉRT
És áttört a gát, és
elárasztott mindent-
Háztetőkön kendőket
lobogtató emberek kiáltoztak segítségért. És a semmit nem kímélő irdatlan
víztömeg kimosta alóluk az életük biztonságát jelentő kis családi vályogból készített
épületeket,őket pedig sodorta a víz a megsemmisülés felé. Öreg,tehetetlen
emberek fúltak meg az ágyaikban.,a lezúduló gerendák,épület alkatrészek ütötték
agyon az életerős felnőtt embereket.
A szatmár város
legmagasabb pontján épült törvényszék alapzatát
egy méter magasan borította a víz.
Ebben az irdatlan
megpróbáltatásban 67 ember vesztette életét –nagyon felszínes statisztikai
adatok szerint.
Hogy honnan tudom mind
ezeket. Ott voltam , megéltem és segítettem szenvedő embertársaimon.Az egészségügyi
és helyi állami hatóságok engem biztak meg a első orvosi sürgősségi ellátó
központ szervezésével és irányításával.Nem a hét nap,hét éjszaka fizikai és
lelki terhe volt a nehezen elviselhető hanem az az irgalmatlan emberi szenvedés
aminek tanúja voltam.
Dr.Bauer Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése