ERŐSZAK A CSALÁDBAN,

GYERMEK-CSALÁD-TÁRSADALOM. V-

Erőszak a családban

 Napjainkban egyik leggyakoribb téma a családon belüli erőszak problémája. A családon belüli agresszió irányulhat egyrészt a házastárs, másrészt a gyermek, harmadrészt pedig az idős rokon ellen. Ebben a fejezetben kiemelten a családon belüli gyermekbántalmazásról szólunk. A mai napig is komoly problémát okoz a gyermekbántalmazás fogalmának meghatározása. Hazánkban a legelfogadottabb definíciót a WHO meghatározása adja. Eszerint „a gyermek bántalmazása és elhanyagolása (rossz bánásmód) magában foglalja a fizikai, és/vagy érzelmi rossz bánásmódot, a szexuális visszaélés, az elhanyagolás vagy hanyag bánásmód, a kereskedelmi vagy egyéni kizsákmányolás minden formáját, mely a gyermek egészségének, túlélésének, fejlődésének vagy méltóságának tényleges vagy potenciális sérelmét eredményezi egy olyan kapcsolat keretében, amely a felelősségen, bizalmon vagy hatalmon.

 E meghatározás is arra utal, hogy külön kell választani az elhanyagolást, valamint a bántalmazás fogalmát.

 Fizikai elhanyagolásról beszélünk akkor, amikor a gyermek fiziológiai szükségleteit nem elégítik ki, például éhezik, vagy a higiénés viszonyok nem megfelelő

ek,nem biztosítottak az orvosi ellátás feltételei.

 Érzelmi elhanyagolás történik akkor, amikor az érzelmi biztonság, az állandóság, a szeretet kapcsolat hiányzik, a gyermek érzelmi kötődését durván elutasítják, vagy a gyermek jelenlétében erőszakos, durva magatartást tanúsítanak más  családtaggal szemben. A tankötelezettség nem teljesítése esetén

nevelési-oktatásielhanyagolásról beszélünk. Az elhanyagolás mellett a bántalmazás típusait is fontos áttekinteni.

 A  fizikaibántalmazásnak számos típusa van, szinte azt mondhatjuk, hogy az elkövetők fantáziája határtalan az elkövetési módok megválasztásában. Fizikai erőszak például a csípés,megszorítás, lökdösés, rázás, forró vízzel leforrázás, leöntés, megégetés, sarokba szorítás,korlátozás, tárggyal megdobálás, ütés, rúgás, csonttörés, az orvosi kezelés megakadályozása.

 Pszichés bántalmazás

esetén egy gyermek érzelmeivel való tartós visszaélésről beszélhetünk,amely a gyermek érzelmi fejlődésére súlyos és tartósan káros hatást gyakorol. Ide tartozik a gyermekekben az értéktelenség, a szeretetlenség, az ignorálás, a lealacsonyítás, a kigúnyolás,a hasznavehetetlenség érzésének keltése, amely alacsony önértékeléshez, az önelfogadás képtelenségéhez, kötődési nehézségekhez vezethet. Gyakori elkövetési mód a megalázás, az érzelmi zsarolás, valamint a gyermek kedvenc tárgyainak tönkretétele, állatainak megölése. A gyermekek elleni

 szexuális bántalmazás

leginkább a családon belül jelenik meg. Különbséget kell tenni a szexuális erőszak fajtái között aszerint, hogy a kapcsolat létrejött- e vagy sem. Ez utóbbi csoportba tartoznak az exhibicionistákkal való találkozások, a szexuális kapcsolatban való kontaktus nélküli részvétel, mint például pornográf filmek vetítése. A létrejött kapcsolatok csoportjába tartoznak, például a nemi szervek simogatása, a szexuális kapcsolat,valamint az orális vagy anális közösülés. Az elhanyagolás és bántalmazás tüneteinek minél korábbi felismerése nagymértékben segíthet abban, hogy a gyermek szakszer ű

segítséget kapjon. A családon belüli gyermekbántalmazással kapcsolatban általános tapasztalatunk, hogy ez gyakran éveken áttartó folyamat, amelyben általában a gyermek arra szocializálódik, hogy a bántalmazás egytermészetes dolog, vagy pedig a bűntudat kialakulásával rosszaságának büntetéseként értékeli.

Tünetek-korai felismerés 

 -levertség, szomorúság, csökkent örömkészség, bizonytalanság, önértékelési zavarok, csökkent értékűség érzése, túlbuzgóság, teljesítési kényszeresség,, figyelmetlenség, tompaság, agresszivitás, nehezen kezelhető

ség, mozgásos fejlődési zavarok:, túlmozgásosság ,/hiperaktivitás/, vagy mozgás-gátoltság az autonómiára való törekvés teljes hiánya ,szorongás, depresszió,

fáradtságérzet, sírás fejlődési visszaesések (pl. beszéd, mimika, érdeklő

dés) tanulási és szociális zavarok A bántalmazás sok esetben generációról-generációra „hagyományozódik”

A bántalmazás legfőbb rizikófaktorai a következők:

a család szociális izolációjaa szülők munkanélkülisége és devianciája

a szülők bántalmazó gyermekkora a szülők mentális betegsége

kapcsolati, kommunikációs zavarok a családban eltér őnevelési értékek a családban

a szociális és támogató rendszerek hiánya a gyermekek fejlő

dési zavarai Joggal merülhet fel a kérdés, hogy vannak- e különösen kiszolgáltatott életszakaszok? A válasz határozott igen. Vannak a gyermek fejlődésének olyan életszakaszai, amikor még aránylag jól működő családokban is megnövekedhet a késztetés a gyermek bántalmazására,ezáltal súlyos károk okozására a gyermek fejlődésében.  A gyermekbántalmazás okai, mint láttuk, sokfélék és nehezen tipizálhatóak. Ezekben a kritikus életszakaszokban a gyermek különösen veszélyeztetettnek tekinthető, mert személyiségfejlődésében az adott szakaszfejlődési jellemzői különösen kiszolgáltatottá teszik. Az első ilyen kiszolgáltatott életszakasz a csecsemőkor. Ebben az első kb.18 hónapban alapvető az anya (a szülő

, vagy állandó gondozó felnőtt személy) jelenléte. A szülő-csecsemő

kapcsolatban rendkívül fontos a visszajelzés, mert ez tanítja meg a gyermeket arra, hogy jelzéseket adjon. Lényeges a testközelség, amely a táplálás mellett a csecsemő biztonságigényét elégíti ki. Az érzelmi élet fejlődése szempontjából, pedig egyenesen kritikusidő szakról van szó. Sajnos nem eléggé köztudott, hogy az érzelmi élet jórészt tanult. Ha életének első idő szakában a kisgyermek nem részesül anyai gondoskodásban, ha keveset foglalkoznak vele, ha nincs állandó kapcsolata egy felnőtt  személlyel, akinek beleegyező mosolyát, bátorító bíztatását megkapja, hogy például valamit odaadjon, másszon, elvegyen,megszólaljon, akkor a külvilág számára érdektelenné válik. A legszembetűnőbb elmaradás az ilyen jogfosztott és fejlődésében megakadályozott gyermeknél a beszédfejlődésben mutatkozik.  Az egyedfejlődésnek ez a stádiuma valóban a személyiségfejlődés legnagyobb  lehetőségeinek korszaka, de éppen ezért a nagy veszteségeké is. A manuális, a mentális, a kapcsolatteremtő

képességek, az érzelmi élet egész életre szóló megalapozásának az időszaka ez. Megfelelő környezeti feltételek híján soha nem pótolható veszteség éri a szervezetet. 

A 3-4 évesek autonómia igénye sokszor készteti a gyermek bántalmazására a szülőket,nevelőket, felnőtteket. A szókincs ezt megelőzően pár hónap alatt ötszörösére-tízszeresére nő

.Ezzel szoros összefüggésben kb. 3 éves korban jelentkezik az elsőmiért-korszak. A 3 éveskor az önállósodás első radikális törekvéseinek és az én érvényesítése törekvéseinek a korszaka is. Az én elkülönül a környezetétől, most már első

szám első személyben kezd el önmagáról beszélni, környezetével egyezkedik, próbálkozik, utánoz, önálló akarata van. Rendkívül erő

s az igény arra, hogy törődjenek vele, de önálló is akar lenni. E korszakban a  túlzott gondoskodás, ingerszegény környezet és a túlzott önállóság/túlingereltség egyaránt a személyiség visszafordíthatatlan és később nem pótolható károsodásához vezet. Az ingerszegény környezetben a felnőttkori önállótlanság, visszahúzódás, félénkség a következmény. Az ilyen körülmények között nevelt gyerekből lesz a szolgalelkű,csak függőségben élni képes felnőttek egy része. Túlingereltség esetén a gyerek mindenkinél mindent jobban tud, fegyelmezetlen, nincs tekintettel senkire, öntelt, alkalmatlanná válik normális társadalmi érintkezésre. Ugyancsak önértékelési zavarhoz vezet a megszégyenítés mint nevelési módszer. Serdülő

kori következményei a visszahúzódás és a bátortalanság,felnőttkorban pedig beilleszkedési problémákhoz vezethet. A serdülő, mint lázadó kerül gyakran összeütközésbe szüleivel, nevelőivel és a felnőttekkel. Az érés-tanulás ezen periódusára esik a szexuális jellegek érése. Ez a 11-15 éveskor közötti idegi-, hormonális-, testi-, mentális változásokkal függ össze. Ezek az igen gyorsváltozások labilissá teszik az érzelmi életet, ezért nő a környezeti hatásokra való ingerlékenység, túlzott érzékenység. E hatások alapvetően befolyásolják a személyiség további formálódását A serdülőkor a második önállósodás kora, a maga konfliktusaival,amelyeket a környezet sokszor nehezen visel el és nem ért meg. Az abúzus tényleges következményeit számos körülmény befolyásolja, alakítja, így a gyermek kora, az abúzus ideje, tartóssága, a visszaélés súlyossága, a gyermek értelmi és érzelmi állapota, fejlettsége, az áldozat neme, a család, a környezet reakciói, a gyermek és az elkövető közötti kapcsolat stb. Azt azonban ki kell emelnünk, hogy a felnőttkori pszichiátriai betegségek kialakulásában és kezelésének nehézségeiben, valamint a kriminalizálódásfolyamatában jelentős szerepe van a gyermekkorban átélt bántalmazásoknak.

#1 Dr.BauerBela

---