HAT EZREN LÁTOGATTÁK MEG EDDIG –AZ ALKOTÁS KÉNYSZERE-CIMŰ ÖNÉLETRAJZI
IRÁSOMAT.ŐSZINTÉN ÉS TISZTELETTEL KÖSZÖNÖM MINDENKINEK AZ ÉRDEKLŐDÉST.
Itt születtem ebben a városban az
eperfás Hegyi úton. A Dohánybeváltó és Unió közötti utcarész egyik épületében
aminek már csak hűlt helye van,mert a buldózerek átrendezték a város ezen
részét is, a kegyetlen történelmi kényszerek hatása alatt. De mindazonáltal
mégis történelmi tulajdonosa vagyok a többi barokk kriptákban nyugvó
hontársammal együtt, ennek a rangos de lapos városnak ahogyan ezt
Páskándi Géza fogalmazta meg egyik költeményében.
A lokálpatriotizmus minden érző embernek a lelki énjéhez tartozik,az emlékezés
megszépül még az élet alkonyán is,és bárhová vet a sors ha a Szatmár
elhangzik keresed hogy ki ejtette ki,hogy akár egy szót válts vele,és tudasd
vele hogy-te is szatmári vagy.
Nem az öncéluság ízű hivalkodás,
vagy az emléktár őrző képességem ellenőrzésére, aspirálok ezzel az írással. A
gyermek és ifjúkor érzelmi világának autentikus történelmi rögzítésére és
istápolására szolgálnak ezen sorok egy olyan időszakban,amelyben az a veszély
áll fenn, hogy egyesek teljes odaadással átírnák a szöveget a palatáblán, vagy
egyenesen letörölnék azt. Tehát a tisztességtudatom szülővárosom iránt,késztet
arra hogy vessem papírra ezen soraimat.
Itéltessék meg emberi létem értéke azok által, akiknek bármilyen
természetü javára szolgált.!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése