GYERMEK-CSALÁD-TÁRSADALOM
IV.rész
Minden
problémás gyermek mögött problémás család áll!
A
diszfunkcionálisan működő család
(A családi rendszer diszfunkcionálisan is működhet. Ez
azt jelenti, hogy a gyermeknek megmerevedett és célszerűtlen
viselkedési mintákat közvetít, megpróbálja lezárni határait a külső környezet hatásai elől, belső egyensúlya
pedig nagyon instabil. Több szempontból,többféle megközelítésből is
beszélhetünk a család diszfunkcionalitásáról.Az egyik ilyen eset, amikor
egy-egy új családfejlődési szakaszban felmerülő új feladattal,szerepváltozással
nem tud megbirkózni a család. Ez történik például akkor, ha az előző időszak
számos értékének elvesztése miatti frusztráció nagy, vagy ha az új helyzethez
való alkalmazkodás a merev szabályok és struktúra miatt nehezített A családalkalmazkodásában
ekkor valószínűsíthetően
probléma lép fel. A családban úgynevezett homeosztatikus
mechanizmusok
tartják
fenn az érzelmi és viselkedési egyensúlyt. Az egészséges családoknál a
családtagok nagy mozgásszabadsággal rendelkeznek, de úgy, hogy nem veszélyeztetik a család mint
egész egyensúlyát. Az ilyen család nem zárkózik el a külvilágból érkező
hatások elől, azokat
könnyebben befogadja, és rugalmasan reagál is azokra. Így képes problémáival
kapcsolatban is új megoldások találására.A súlyosan diszfunkcionális, rosszul működő, vagy ahogy ezt Forward
írja:
„mérgező ”családok (sokkal szűkebb
válasz készlettel rendelkeznek. Kevés figyelmet fordítanak
az egyes családtagok egyéni érzékenységére, véleményére. Zűrzavaros módon vagy nagyon mereven ragaszkodnak olyan
hiedelmekhez, szabályokhoz, melyek meggátolják a család fejlődését,
változását például „a felnőttnek mindig igaza van”, „csak úgy lehet csinálni a
dolgokat, ahogy én mondom”. A szülők ilyen és hasonló kimondott vagy rejtett hiedelmeket
kommunikálnak a gyermekek felé ezekben a családokban, ezáltal torzítva a realitást.
Rejtett vagy nyílt zavarok azonban a családi
légkörben is megmutatkozhatnak. Ezek a személyiségfejlődésben
okozhatnak nehézségeket, problémákat. Ha egyenlőtlen szülői viszonyok állnak fenn és a társas kapcsolatok
disszonánsan alakulnak a családban, akkor a szülők védelmi ellenőrzési
funkciója csorbát szenved. Az érzelmi bizonytalanság miatt a családi
kontaktusminták torzulnak, kedvezőtlen viselkedési formák rögzülnek. A „mérgezően” működő családokban az érzelmi kötelékek hiányoznak vagy erősen torzulnak , és a család nem tekinthető biztonságos érzelmi bázisnak. A szülők közötti interakciók hiányoznak vagy nem adekvátak, és
az egész családra (családon belüli, valamint a család és a külvilág közötti)
eltorzult kommunikációs háló jellemző
Az
előbbiekben áttekintettük a diszfunkcionálisan működő család
jellemzőit, de nem tértünk ki részletesen arra, hogy mindezek a
diszfunkciók a gyermek fejlődésére
miként hatnak. Ebben a fejezetben két olyan
témáról lesz szó, ahol a családok nem megfelelő működésének
következményeit vizsgáljuk meg: megnézzük a veszélyeztetett családok és
a benne nevelkedő gyermekek jellemzőit; foglalkozunk a családon belüli erőszak
jelenségéről. A fejezetben kitérünk a hátrányos helyzet
fogalmára, amely nem jár együtt automatikusan a diszfunkciókkal, de az ilyen
családi közegben élőgyermekek esélyegyenlőségének
biztosítása nehezebb feladatot jelent.
A hátrányos
helyzetü család és
gyermek
A
szakirodalomban a hátrányos helyzet fogalma rugalmas, és a konkrét
gazdasági-társadalmihelyzethez igazodva, a környezethez alkalmazkodva relatív,
változó kategória.
hátrányos helyzetü gyermekek nek azok
tekinthetők, akik itt
és most vannak hátrányban, vagyis az adott
gyermek, illetve tanuló közösség átlagánál rosszabb családi és társadalmi
környezetben, helyzetben élnek.
hátrányos helyzet jellemző megnyilvánulásainak okai
A gyermek
környezetéből adódó
okok miatt hátrányos helyzet: a család hiánya, vagy az ép család hiánya; a
deviáns mikrokörnyezet szocializációs ártalmai;
A gyermek
személyiségéből adódó
(pl. helytelen családi nevelés) okok miatthátrányos helyzetű(deviáns
magatartás, tanulási nehézségek, motiválatlanság stb.);
Anyagi okok miatt
hátrányos helyzetű(kevés jövedelemből él a család,munkanélküliség, sok gyermeket tart el a család,
rosszul felszerelt, egészségtelen vagy szűkös lakáskörülmények, vagy a lakás hiánya stb.);
Egészségügyi okok miatt
hátrányos helyzetű
(ez lehet
a gyermek vagy bármelycsaládtagjának
egészségügyi károsodása);
A szülők alacsony
iskolai végzettsége. Minden
hátrány több szempontból is hátrányos
helyzetet jelent, azaz a fenti kategóriák mindegyikébe tartozók
besorolhatók a
halmozottan hátrányos
helyzet ű kategóriába.
Azonban a halmozottan hátrányos helyzet egyes elemeinek mértéke más
gyermekenként. Összességében láthatjuk, hogy a hátrányos helyzet fogalmát,
illetve jelenségét a családi helyzetből eredeztethető
pszichikus,
biológiai és szociális összetevők alapozzák meg. Ha a közoktatási intézmények minősítik
hátrányos helyzetűnek a gyermeket, mindig együtt kell, hogy járjon a segítségadás
kötelezettsége, a
gyermek kedvezőtlen,többiekhez
viszonyított helyzetének enyhítése. Az
iskolákban hátrányos helyzetűnek tekintik azt a tanulót,
akinek iskolai munkáját, előmenetelét,
öröklött, vagy szerzett károsodások,környezeti
ártalmak, vagy rossz szociális-családi kapcsolatok akadályozzák. A hátrányos helyzet könnyen vezet iskolai kudarcokhoz,
amely pedig ma biztos leszakadást jelent, az az kiszorulást a társadalomból. A
hátrányos helyzet nem kezelése nagyon gyorsan veszélyeztetett helyzetet
teremthet a család, a gyermek életében.
Mit jelent a
veszélyeztetettség?
A
mindennapi szóhasználatban a hátrányos helyzet és a veszélyeztetettség
különbsége gyakran egybe mosódik. Ha a két oldal elválasztásának van
létjogosultsága, a veszélyeztetett helyzetben nem a szociális ártalom
hangsúlyos, hanem inkább a pszichikus. A hátrányos helyzet és a
veszélyeztetettség kölcsönhatásban állnak egymással. A hátrányos helyzet gyakran magába foglalja a
veszélyeztetettséget is. A negatív családi háttér, mint a tanulók iskolai
eredményeinek, vagy eredménytelenségének egyik oka szempontjából igen fontos
kiemelni, hogy a veszélyeztetettség gyökerét a család társadalmi és érzelmi
korlátozottságában szükséges keresni. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy fentiekbő
l úgy tűnhet,
mintha a veszélyeztetettség együtt járna a rossz szociális
körülményekkel, bár ez utóbbi megállapítás
már tovább tekint. A veszélyeztetettség
és az ezzel együtt gyakran együtt jelentkező hátrányos helyzet nem csak
aszociálisan hátrányos helyzetű családokban fordulhat elő
, veszélyeztetett lehet az a gyermek is, aki szociálisan bármilyen jómódban élhet, de
családja nem funkcionál kellőképpen, mint támogató
rendszer nem áll folyamatosan a gyermek mögött, tehát érzelmileg korlátozott a működése.A gyermek
fejlődését,
nevelését veszélyeztetőtényezők közül külön csoportba kell sorolni
a gyermek testi
fejl ő dését és egészségét
veszélyeztet ő okok at, ilyen például a méhen belüli életben bekövetkezett
károsodások, szülés közben keletkezett sérülés, a gyermek, illetve a családtagok
hosszú vagy súlyos betegsége, egészségtelen életmód, lakókörülmények, étkezés vagy
családjának tartósan rossz anyagi, szociális helyzete. A veszélyeztető okok második nagy csoportját a
pszichés
károsodások
alkotják,
például az elárvulás, a hospitalizálódás, vagy a családi struktúrából adódó
tényezők, illetve
a családi légkörből adódó veszélyeztető okok. Ezek lehetnek az érzelmi
kötődések
zavarai, a családtagok egymással szembeni felelőtlensége,
a rideg, merev, érzelemszegény,megfélemlítettségtől terhes
családi légkör. A pszichés károsodások okai között a családi nevelés legjellemzőbb hibáit,
túlzásait is meg kell említenünk: például a szülők pedagógiai kultúrálatlanságból adódó hozzáértés hiánya;
következetlenség; alkalmakra időzített„vasárnapi nevelés”; a szülők közötti
vélemény különbségek a nevelési kérdésekben; a szigor és kényeztetés
túlhajtása; a gyerektől követelések hiánya; korához és képességeihez képest magas
mérce, az ellenőrzés és
felügyelet hiánya, a szülők szembeállítása az iskolai neveléssel nyílt vagy
leplezett formában. A családi élet súlyosabb ártalmait jelentik és a testi és
szellemi fejlődését egyaránt gátolják a következők: az
alkoholizmus, a brutalitások, az erkölcstelen, bűnöző családi környezet, azaz a deviáns viselkedési formák jelenléte a családon belül.
A
deviancia
A
deviancia eltérést, átlagtól való eltérést jelent. Az 1970-es években, kiemelt
kutatás fő irányként foglalkoztak a kutatók a társadalmi
beilleszkedés zavaraival. Eredményeik gyakran azt mutatták, hogy a
társadalomba való beilleszkedési zavarokkal küzdők leggyakrabban az átlagtól eltérő jellegzetességekkel
jellemezhető
családokból
kerülnek ki. E vizsgálatok miatt, a köznyelvben, a deviancia fogalmához hozzárendelődött egy
látens negatív ítélet.
A gyermek
és felnőttkori deviáns
megnyilvánulások szorosan összefüggenek a hátrányos helyzet és a veszélyeztetettség fogalmával. A deviáns viselkedést a
kutatók több okra vezetik vissza, abban azonban összecsengenek a
vélemények, hogy a deviáns megnyilvánulások létrejötte az előzmények
sajnálatos kombinációja nyomán, a külsőfeltételek és az egyén pszichikus jellemzői közötti bonyolult
kölcsönhatás következménye. amely bizonyos normákat,
előírásokat
megszeg, az elismert társadalmi kultúrába beilleszkedni nem tud.
A kutató edeviáns
magatartásforma négy f ő típusát
különbözteti
meg: az öngyilkosságot, az alkoholizmust
(drog), a bűnözést és
a mentális zavarokat. A kutatók nagy része a deviánsviselkedési
formák újratermelődésének bázisát a marginális, a többszörösen hátrányos helyzetű
, a
változásra nem képes emberek sokaságában látják, kivált ha a modern
tömegtársadalmak civilizációs és kulturálisviszonyait
tartjuk szem előtt.
Szerintük a deviáns viselkedés napjainkban minden ízében egyetemes és
internacionális, globális jelenség. Összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy
deviáns viselkedésű
az a
gyermek, fiatal, aki a társadalmi
együttélés szabályaitól eltér, tehát egy szabály nélküli viselkedés, amely antiszociális
magatartás formákban jelenhet meg. A kialakulásához vezetőtényezők közül kiemelten
veszélyeztető
a negatív
családi környezet, a családban élődeviáns szülővagy másfelnőtt, a család súlyos működési zavara, a szocializációs folyamatban gyermek és
ifjúkorban jellemző
mintakövetés,
amelyek összefügghetnek a bűnelkövető
vé,
pszichotróp- anyagfogyasztóvá, neurotikussá
válással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése