GYERMEK-CSALÁD-TÁRSADALOM-I-rész
A család
története
Családokról
már az ókortól kezdve beszélhetünk,
azonban az, hogy mit is értettek e fogalom alatt, a családoknak milyen
funkciójuk volt a különböző
történeti
korszakokban, eltérést tapasztalhatunk. Nem
csak a család megítélése változott a
történelem folyamán, hanem a családban élő gyermekek helyzete is. Úgy gondoljuk, mielőtt a mai
családdal foglalkoznánk,fontos egy rövid áttekintést tenni, hogy mi is volt
jellemző a korábbi
történeti korok családjára, gyermekére, miről is tanúskodnak
az irodalmi források és képzőművészeti alkotások
a családdal kapcsolatban..
Jelen
fejezetben első sorban a családra vonatkozó változásokat emeljük ki.
Az ókori
társadalmakban
a család
legfontosabb funkciója a reprodukció biztosítása és az önellátás volt.
Természetesen különbség volt a földrajzi helyzet szerint, valamint a
gazdasági,társadalmi, katonai viszonyok változásai is további differenciálást
okoztak a családfunkcióinak, a családon belüli szerepek alakulásában. Érdekes,
hogy az antik világ férfiembere nem ismerte igazán az otthon fogalmát.
Megszokta, hogy máshol élje napjait: a zsibongó
agórán, a templomlépcsőkön, a földeken, a műhelyben vagy a tengerparton. Itt végezte
munkáját vagy itt pihent. Az otthont jelentő
kis
szobáival, kifelé zárt, udvarra nyílóablakaival
valójában az asszony, a kisgyerekek és a rabszolgák világát jelentették.
Athénban
ha fiú született, olajkoszorút tettek az ajtó
elé, ha lány, gyapjúcsomót, hiszen a nő
fontos tevékenysége
volt a gyapjú feldolgozása. Az újszülött sorsa felől a felnőtt társadalom döntött,az apának ünnepélyesen nyilatkoznia kellett
arról, hogy befogadja- e a gyermeket a családban,avagy nem.
Rómában
az apa a
földre helyezett újszülött csecsemő felemelésével fejezte ki szándékát
a gyermek felnevelésére. A patria potestans révén a római családfő
élet-halál
ura volt, feltétlen hatalommal rendelkezett
a család minden tagja felett, akár meg is ölhette gyermekeit. Az ókori
társadalmakban a kisgyermekek nevelése általában az anya kötelezettségeihez
tartozott, rendszerint hétéves koruk után a fiúk apjuk felügyelete alá kerültek.
Ekkor már létrejöttek a családok életét befolyásoló intézmények is (például
iskola,katonaság, közélet).
A középkori
család
fogalma
szorosan összekapcsolódott a
háznép
(háztartás, udvartartás,klán, nemzetség) fogalmával, amely a nagyobb, egymással
vérségi, illetve függőségi kapcsolatban álló emberek együttélését jelentette. A
háznéphez tartoztak a ház ura, felesége,gyermekeik, cselédek, inasok, a
családhoz tartozó egyedülálló személyek, rokonok, esetleg a korábbi házasságból
származó gyerekek, azaz gyakran több kisebb család élt együtt. A közös háztartásban
élő
emberek
kapcsolatait az általuk végzett munka rendje határozta meg,melyben mindenkinek
meghatározott feladata volt. A közös munka ellenszolgáltatásaként a háztartás
minden tagja teljes ellátásban részesült. A városi és falusi háznép életét
szigorú patriarchális rend szabályozta. Egyedül a ház ura rendelkezett a
megtermelt javak értékesítésének jogaival, valamint felesége, gyermekei és
a háztartásában élő
személyek gyámja
és fegyelmezője volt. A
háziasszony önállósága és felelőssége a háztartás vezetésére terjedt ki. A sok ember
együttélése nem tette lehetővé sem az intim szféra kialakítását, sem a nyílt konfliktusok
megjelenését. Elengedhetetlen volt a kialakult rend betartása, a fegyelem és engedelmesség,
ami nemcsak kötöttségeket, hanem biztonságot is jelentett mindenki számára. A
gyermekek és felnőttek szoros közössége – a három esetleg négy generáció
együttélése – lehetővé tette a
viselkedési minták utánzás útján történő elsajátítását és megtanította a társadalmi
rendbe való betagolódás különböző formáit.
Az európai nemesi
családok
sem a mai
értelemben vett családot jelentették, hanem több,egymással rokon családot,
melynek tagjait az apai ági rokonság kötötte össze.
Tehát a nemesség családi kapcsolatainak alapvető társadalmi
egysége az egy őstől vér szerint leszármazottak összessége, ez a gondolat a későbbi
családtörténeti kutatásokban is fontos szerepet kap.
Az újkori családmodellek
a 16-18.
században alakultak ki. Ebben fontos szerepet
játszott egyrészt a reneszánsz korában megerősödő polgári
réteg, másrészt a reformáció terjedése is,amely
megerősítette –
többek között – a harmonikus családi élet, a személyes példaadás fontosságát. Létrejött a protestáns egyházak sajátos
társadalmi intézménye, a lelkészt és családját magába foglaló, új családmodell:
a protestáns parókia. A sokgyermekes lelkészcsaládokban a feleség férjének
segítőjévé vált,
s a gyülekezet számára nő
i, anyai,feleségi mintaként szolgált. A korai újkorban a
házasság továbbra sem az érzelmekre, kölcsönös vonzalomra épült, hanem szoros
kapcsolatban állt a rendi társadalom politikájával,gazdaságával, belső szerkezetével.
A házasságkötés a rendi társadalomba való beilleszkedés kizárólagos
lehetősége volt. Középpontban a gyermek megszületése
állt. Ebből adódóan a gyermektelen házasságot társadalmi szempontból
elítélték.
A 18.
századi felvilágosodás
jelentős
változásokat hoz a házasságok terén. Megjelenik a polgári
házasság és a „romantikus szerelem”. Törekednek a férfi és nő érzelmeinek összhangjára, az azonos módon gondolkodásra, a
másik fél nagyrabecsülésének elnyerésére. Az ennek ellenére keletkező házastárs
konfliktusokat azonban csak igen ritkán követi válás.
A 18. század
végére a gazdasági, társadalmi viszonyok átalakulása, a higiéniai viszonyok és
a táplálkozás javulása következtében
megváltozott életkilátások átrendezik a házaspárok életkori
viszonyait. Fokozatosan eltűnnek a nagy korkülönbség miatt össze nem illő párok. Az ekkor kiteljesedő
új polgári
családmodell szerint a férfi a racionalitás és aktivitás megtestesítőjeként a
család üzleti életének irányítója, míg a nőt érzelmi
gazdagsága és passzivitása a család
magánéletének gondozása készteti. A férj és feleség kapcsolatát nem kizárólag a
közös munka összehangolása határozza meg, hanem a szeretet, a kölcsönös megbecsülés.
A szülők kötelessége, hogy gyermekeikből derék,
eszes embert neveljenek. Kialakulnak a gyermekkel kapcsolatos ünnepek:
születésnap, karácsony. Ugyanakkor a 18.századi Európában a lakosság nagy része
még vidéken élt. A paraszti társadalom még hosszú időn át megőrizte a
hagyományos nagycsalád intézményét.
A család változásai
a 19. században
szemmel
láthatóak, amelyek magyarázhatóak a század elején Európa szerte lezajló
társadalmi-gazdasági átalakulásokkal és az ezt követő robbanásszerű
urbanizációs
változásokkal. A magánélet legfontosabb tényezője a család lett. A család szabályozta az életkori és
nemi szerepeket, meghatározta a különböző
szokásokat
és rituálékat, biztosította tagjai védelmét, és ápolta azok kapcsolatait. A
zárt, otthon központú kis család csak lassan és fokozatosan vált le a nagyobb
rokoni, illetve helyi közösségekről. A család számos funkcióval gazdagodott: a gazdaság
tartóoszlopaiként garantálta a termelés folytonosságát, a kultúra átszármaztatását
egyik generációról a másik generációra. A társadalmi reprodukció folyamatában
gondoskodott az utódokról, azok felneveléséről, a társadalmi normarendszerbe való bevezetéséről.
Emellett a nemzettudat, a nemzeti összetartozás, a közös történelmi
hagyományok őrzőjévé vált.
A polgári kis család a monogám házasságra épült, melyet a párok kölcsönös
egyetértésben, szabad elhatározásukból kötöttek. Az új családeszmény nem zárta
ki a romantikus szerelmi házasságot, de nem ez volt a tipikus. Az érzelmek
köteléke, a házastársi szeretet általában fokozatosan alakult ki a
házasságkötés után. Az apa, aki továbbra
is domináns vezetője a
családnak, kettő
s
hatalommal bír. Egyrészt a társadalom felé
képviseli a családot (politikai jogok, gazdasági ügyek, munkavégzés),másrészt a
családon belül is korlátlan hatalma van.Ő
dönt a
gyermekek neveléséről,házasságkötéséről, a fia
pályaválasztásáról. A család gazdasági ügyeit kezeli, és ő birtokolja
a lakás főbb tereit. Ez az apamodell összhangban állt a vallási
tradíciókkal és mélyen gyökerezett a nép felfogásában is. Az anya tevékenységi
köre továbbra is a családon belül maradt, hiszen a legfontosabb feladata az otthon
harmóniájának megteremtése volt. Vallásos7hite erősítette a családösszetartó erejét, példát mutatott,
segítette a gyermekek erkölcsi nevelését. A gyerekek nevelése egyre inkább a
társadalom érdeklődésének középpontjába került. A polgári lakásokban megjelent a gyermekszoba,
a városokban a gyermekjátékok már fontos árucikké váltak. A polgári
családoknál a fiúk nevelését a pap mellett a házi tanító tevékenysége
egészítette ki. A lányok neveléséért az anyák tartoztak felelősséggel.
A család 20.
századi
helyzete
igen ambivalensen alakult. A házasságkötés és családalapítás többé már nem
örökségre, illetve földtulajdonra alapozódik csupán, hanem a családfő
által
megszerzett családi bevételre. A házastársak közötti szerelem elfogadott alapja
lett a házasságkötésnek. A családon belüli termelés és fogyasztás
elkülönülésével, a család egyre inkább a magánéleti intimitás színterévé vált.
A családfő
elsődleges
feladata a pénzkereset, a családtagok anyagi biztonságának megteremtése, a
feleségé pedig az otthon belső harmóniájának
kialakítása. Az anya a gyerekek első
nevelője,
feleségként pedig a társasági életben a család kulturális és gazdasági szintjét
reprezentálja, és biztosítja annak társadalmi
elfogadottságát és rangját. A II. világháború után a nők egyre
szélesebb rétegei álltak munkába. Ez anyagi-egzisztenciális függetlenséget
eredményezett.
Nőtt a felsőfokú tanulmányokat
folytató értelmiségi nők száma.
Egyre több nő
számára
válik fontossá a hivatás, a szakmai karrier a család mellett, vagy
akár helyette. Az 1960-as évektől felerősödött a női
egyenjogúságot hangoztató feminista mozgalmak befolyása. Síkra szálltak a nők
gazdasági egyenlőségét, szexuális jogaiért, az abortusz engedélyezésért, a
válási törvény megváltoztatásáért. Ezzel párhuzamosan
szembetűnő változások
figyelhetők meg a két nem szerepének módosulásában. A férfi kizárólagos
családfenntartói szerepe csökkent,ugyanakkor a családon belüli munkamegosztásba
való bevonódása növekedett (házimunka,gyermeknevelés). Megváltoztak a szexuális
viselkedéssel kapcsolatos
attitűdök. Két
ellentétes tendencia figyelhető meg. Egyrészt számos korábban tabunak
számító, szexualitással összefüggő téma kap
széles körű társadalmi
nyilvánosságot. Másrészt egyre többen szeretnék visszafogottan kezelni a
szexualitást, és síkra szállnak a nőknek mint szexuális tárgyaknak a megjelenése ellen, és az érzelmi alapokon
nyugvó, felelősségteljes
szerelmi kapcsolatok mellett. Mindezek a változások napjainkban is
folyamatosan érzékelhetőek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése