Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2013. május 23., csütörtök

ROSSZ SZOKÁS VAGY BETEGSÉG A KÖRÖMRÁGÁS ""


Rossz szokás vagy betegség a körömrágás?

A napokban - szokás szerint a fórumokban olvasgatva - egy érdekes topicra bukkantam. Egy aggódó anyuka a kislánya körömrágása ellen keresett valami hathatós segítséget. Az első néhány leszoktató körömlakkot ajánló után érkezett egy hozzászólás, ami rettenetesen felháborította a kérdező anyukát. Mit gondoltok miért?
                              A kommentelő szerint a körömrágás mögött nagy valószínűséggel szorongás húzódik meg, ezért pszichológusra lenne szüksége a kislánynak. Anyuka  megsértődött ezen  a feltételezésen, kikérte magának, hogy beteg lenne a gyermeke.
A körömrágás természetesen előfordulhat átmeneti állapotként, amikor megváltozik a gyermek környezete, óvodába, iskolába kerül, kistesó születik. stb., de ez minden gond nélkül elmúlik néhány hónap alatt.
De akkor mitől alakulhat ki a körömrágás kényszere, amit viszont már gyógyítani kell és kezelést igényel?
A dackorszakban  elég gyakran előfordul, hogy a gyermek dühében harap. Mivel ősi ösztönünk,hogy fogainkat táplálékszerzésre, támadásra és védekezésre is használjuk,  ez a genetikai kód lép életbe, amikor a dühös gyermek harap. Ez áll a körömrágás, ajak- és szájharapás, ujjrágás, a körömágyi bőr tépkedése hátterében is.
A gyermek növekvő kutatási és felfedező kedve próbára teszi idegeinket és türelmünket, nehezen fogadjuk el a kutatási vágyat természetes igényként. A kicsiknek elegendő alkalmat kell biztosítanunk, hogy mozoghassanak és próbára tehessék saját képességeiket.
Ellenkező esetben, ha gyakran tapasztalja a gyermek, hogy akaratát a mi erősebb akaratunk alá kell rendelnie, és nem engedheti ki a dühét, az ősi reakció önmaga ellen  fog irányulni. Egyértelmű, ha nem haraphatja meg az ellenséget, akkor lerágja a körmét, így engedve teret a tehetetlen dühének.
Gyermekünknek joga van az érzéseire; a pozitív érzésekre is, mint az öröm, de az olyan negatív érzésekre is, mint a harag vagy szomorúság. Nem szabad elnyomni gyermekünk érzelemmegnyilvánulásait, csak azért, mert kellemetlen lehet számunkra. Hagyni kell, hogy dühös legyen, de ilyen helyzetben ügyelni kell, hogy megóvjuk önmagától és esetleg a többi gyermeket is "dühöngő" gyermekünktől.
A dacreakció gyakorlatilag egy korlátozó intézkedés következménye, ami miatt gyermekünk frusztrálódik. Ez például úgy is létrejöhet, hogy a gyermek játékát félbeszakítjuk vagy egy számára fontos kérését nem teljesítjük.
Igyekezzünk megszüntetni a kiváltó okot, és úgy szervezni a napirendünket és lakáskörülményeinket, hogy kevesebbszer kelljen korlátoznunk csemeténket.
A szigor, büntetés nem segít, inkább csak ront a helyzeten, inkább gondoskodjunk sima körmökről, reszeljük le, ragasztgassunk rá vicces körömmatricát.
Ha egyedül nem boldogulunk a problémával, keressünk szakembert, aki segít a lelki háttér feltárásával.
#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése