Tehetséggondozás gyermekkorban
Sok szülő
bizonytalanodik el csemetéjét illetően: Milyen
irányba tereljük kicsi korban?, Milyen sportra írassuk be?, Milyen foglalkozást
válasszunk számára?, Mely képességeit, készségeit helyezzük előtérbe?...
Másik jellemző véglet,
az eleve elrendeltetett út, amikor a
gyereknek vagy nincs, vagy kevés beleszólása van a dolgok menetébe, szülei nem
sikerült álmait kell megvalósítania, vagy egyszerűen a feje felett döntenek,
tudják mi a jó neki, anélkül hogy belevonnák a kérdésbe.
Az igazság
sajnos nagyon összetett. Mihez van érzéke, tálentuma a gyereknek? Mire van lehetősége? Mit szeretne csinálni, mihez van
kedve? Miben lehet sikeres, mi az amiben boldogul a későbbiekben? Túl se
szeretnénk terhelni a gyermeket, megannyi kérdés, opció, lehetőség.
Az alábbiakban ezt
járjuk körbe, segítünk a tehetséggondozás útvesztőjében eligazodni.
Elsőként a legnehezebb kérdésben kell döntenünk, mi az, amihez
gyermekünknek érzéke van.
- Különösen nehéz megállapítani, amennyiben a kérdéses sportban,
foglalkozásban, készségben mi magunk nem vagyunk jártasak. Hisz
amennyiben gyermekünk a mi általunk is űzött sportban próbál érvényesülni, vagy
bármely általunk ismert területen próbálgatja szárnyait, könnyedén tudunk
dűlőre jutni, amennyiben képesek vagyunk elfogultság nélkül megítélni
gyermekünket.
-Amennyiben viszont nem ez a helyzet áll fenn, támaszkodjunk
a nevelőre, oktatóra, edzőre, használjuk fel véleményét a döntésben.
-Ha nem az általunk várt véleményen van, akkor is
megtehetjük hogy másodvéleményt kérünk – természetesen nem arról van szó, hogy
addig megyünk, amíg valaki azt nem közli velünk, amit hallani akarunk. Gyermekünk maga is
nagy segítségre lehet, Ő az, aki belülről látja a helyzetet, aki
érzi mihez lenne kedve, miben találja magát ügyesnek, magabiztosnak. A magabiztosság
pedig kulcskérdés, erre a későbbiekben visszatérünk.
Az érzék azonban nem
minden.
Sajnos nem minden készséget tudunk
megmunkálni, tehetséggé formálni. Hiába
tehetséges a gyerek vívásban, ha a kisvárosban ahol élünk, nincs csak
hetente egy edzés. Hiába tehetséges
képzőművészetben, van keze a rajzoláshoz, ha nincs pedagógus aki egyengetné
útját. Tehetséges matematikus, de nincs
kapacitás az iskolában, hogy külön foglalkozzanak a gyerekkel, pillanatok
alatt beleszürkül az átlagba. Ezért minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy gyermekünk
minden támogatást megkapjon, összeálljon a háttér számára. El kell
mennünk a legvégsőkig és még egy lépéssel tovább. De ne legyünk álszentek. Vannak
helyzetek, amikor hiába a szülők állhatatos próbálkozása, lemondása, egyszerűen
nem tudjuk megteremteni gyerekünk számára a megfelelő táptalajt. Mondhatnánk
hogy ilyen nincs, és nem lehet. Ehelyett eretnekek leszünk, és reális tanácsot
adunk.
Nézzünk körbe,
térképezzük fel a lehetőségeinket, igazítsuk ehhez a jövőt. Nem leszünk ezzel rossz
szülők, épp ellenkezőleg, felmérjük korlátainkat, alkalmazkodunk, abból főzünk
ami van. Ezeknek a korlátoknak a lehető legkevésbé szabad gátat
szabniuk gyermekeinknek. Próbáljunk meg
abba az irányba menni, ahol van lehetőség a gyermek tehetségének kibontásában.
Megkerülhetetlen a
gyerek véleménye. Olyan foglalkozást, sportot válasszunk, amiben a lurkó örömét leli, élvezi
minden pillanatát, alig várja a következő órát. Kelletlen gyermek se nem lesz
sikeres, se nem lesz boldog. Boldogtalan gyermekből, boldogtalan felnőtt lesz.
Ezt pedig egy szülő sem kívánhatja gyermekének.
Vannak olyan tényezők,
amit viszont a kisgyermek még nem lát át:
- A nagybetűs életben hogyan
boldogul a választott hivatással; Miben lehet
sikeres hazánkban; Szükséges-e külföldre költöznie, hogy megvalósíthassa
álmait; Anyagilag mire számíthat.
- Persze nehéz dolog a gyereknek elmagyarázni
8 éves korában, hogy persze fiam szép dolog a festészet, de szeretném ha nem
halnál éhen, ezért nosza járjunk azért matematika előkészítőre is, mert azért
mérnöknek lenni jó.
-Mint oly
sok mindenben, itt is az aranyközépút a helyes. Hallgassunk szülői
ösztönünkre, nem fogunk ártani csemeténknek. Hagyjuk a gyereket, amihez kedve
van, hadd menjen a szíve után, lelkesedjen, élvezze a gyermekkort. És ha nem
lesz Picasso, elejthetünk a keze ügyébe egy számológépet, ha van tehetsége a
számokhoz, nem fogja kevésbé szeretni mint az ecsetet. Ha minden próbálkozása ellenére
a festészet kifullad, akkor is ott lesz a biztos megélhetés, a festészet pedig
egy szép hobbivá nemesedik, egy boldog emlékké, nem pedig egy sosem teljesült
álommá silányul, ami egész életében kísérti, mi lehettem volna felkiáltással.
Óvatosan adagoljuk azonban az
ecseteket, focicsukákat, bokszkesztyűket. A gyerek nem felnőtt, a kezdeti
szárnypróbálgatás pedig nem munka.
-Élvezze minden pillanatát, legyen könnyed és vidám.
Legyen magabiztos, kockázatvállaló, feszegesse határait, kudarcait pedig
könnyedén kezelje, derűsen használja fel tapasztalat formájában.
- Éhezzen minden újabb lehetőségre, amikor megcsillanthatja tehetségét
szülők, nagyszülők, testvérek, játszópajtások előtt. Akkor baj már nem lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése