Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2013. május 4., szombat

TEHETSÉGGONDOZÁS GYERMEKKORBAN


Tehetséggondozás gyermekkorban




Sok szülő bizonytalanodik el csemetéjét illetően: Milyen irányba tereljük kicsi korban?, Milyen sportra írassuk be?, Milyen foglalkozást válasszunk számára?, Mely képességeit, készségeit helyezzük előtérbe?...

Másik jellemző véglet, az eleve elrendeltetett út, amikor a gyereknek vagy nincs, vagy kevés beleszólása van a dolgok menetébe, szülei nem sikerült álmait kell megvalósítania, vagy egyszerűen a feje felett döntenek, tudják mi a jó neki, anélkül hogy belevonnák a kérdésbe.
 Az igazság sajnos nagyon összetett. Mihez van érzéke, tálentuma a gyereknek? Mire van lehetősége? Mit szeretne csinálni, mihez van kedve? Miben lehet sikeres, mi az amiben boldogul a későbbiekben? Túl se szeretnénk terhelni a gyermeket, megannyi kérdés, opció, lehetőség.
Az alábbiakban ezt járjuk körbe, segítünk a tehetséggondozás útvesztőjében eligazodni.
Elsőként a legnehezebb kérdésben kell döntenünk, mi az, amihez gyermekünknek érzéke van.
- Különösen nehéz megállapítani, amennyiben a kérdéses sportban, foglalkozásban, készségben mi magunk nem vagyunk jártasak. Hisz amennyiben gyermekünk a mi általunk is űzött sportban próbál érvényesülni, vagy bármely általunk ismert területen próbálgatja szárnyait, könnyedén tudunk dűlőre jutni, amennyiben képesek vagyunk elfogultság nélkül megítélni gyermekünket.
-Amennyiben viszont nem ez a helyzet áll fenn, támaszkodjunk a nevelőre, oktatóra, edzőre, használjuk fel véleményét a döntésben.
-Ha nem az általunk várt véleményen van, akkor is megtehetjük hogy másodvéleményt kérünk – természetesen nem arról van szó, hogy addig megyünk, amíg valaki azt nem közli velünk, amit hallani akarunk. Gyermekünk maga is nagy segítségre lehet, Ő az, aki belülről látja a helyzetet, aki érzi mihez lenne kedve, miben találja magát ügyesnek, magabiztosnak. A magabiztosság pedig kulcskérdés, erre a későbbiekben visszatérünk.
Az érzék azonban nem minden.
 Sajnos nem minden készséget tudunk megmunkálni, tehetséggé formálni. Hiába tehetséges a gyerek vívásban, ha a kisvárosban ahol élünk, nincs csak hetente egy edzés. Hiába tehetséges képzőművészetben, van keze a rajzoláshoz, ha nincs pedagógus aki egyengetné útját. Tehetséges matematikus, de nincs kapacitás az iskolában, hogy külön foglalkozzanak a gyerekkel, pillanatok alatt beleszürkül az átlagba. Ezért minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy gyermekünk minden támogatást megkapjon, összeálljon a háttér számára. El kell mennünk a legvégsőkig és még egy lépéssel tovább. De ne legyünk álszentek. Vannak helyzetek, amikor hiába a szülők állhatatos próbálkozása, lemondása, egyszerűen nem tudjuk megteremteni gyerekünk számára a megfelelő táptalajt. Mondhatnánk hogy ilyen nincs, és nem lehet. Ehelyett eretnekek leszünk, és reális tanácsot adunk.
Nézzünk körbe, térképezzük fel a lehetőségeinket, igazítsuk ehhez a jövőt. Nem leszünk ezzel rossz szülők, épp ellenkezőleg, felmérjük korlátainkat, alkalmazkodunk, abból főzünk ami van. Ezeknek a korlátoknak a lehető legkevésbé szabad gátat szabniuk gyermekeinknek.   Próbáljunk meg abba az irányba menni, ahol van lehetőség a gyermek tehetségének kibontásában.
Megkerülhetetlen a gyerek véleménye. Olyan foglalkozást, sportot válasszunk, amiben a lurkó örömét leli, élvezi minden pillanatát, alig várja a következő órát. Kelletlen gyermek se nem lesz sikeres, se nem lesz boldog. Boldogtalan gyermekből, boldogtalan felnőtt lesz. Ezt pedig egy szülő sem kívánhatja gyermekének.
Vannak olyan tényezők, amit viszont a kisgyermek még nem lát át:
- A nagybetűs életben hogyan boldogul a választott hivatással; Miben lehet sikeres hazánkban; Szükséges-e külföldre költöznie, hogy megvalósíthassa álmait; Anyagilag mire számíthat.
- Persze nehéz dolog a gyereknek elmagyarázni 8 éves korában, hogy persze fiam szép dolog a festészet, de szeretném ha nem halnál éhen, ezért nosza járjunk azért matematika előkészítőre is, mert azért mérnöknek lenni jó.
-Mint oly sok mindenben, itt is az aranyközépút a helyes. Hallgassunk szülői ösztönünkre, nem fogunk ártani csemeténknek. Hagyjuk a gyereket, amihez kedve van, hadd menjen a szíve után, lelkesedjen, élvezze a gyermekkort. És ha nem lesz Picasso, elejthetünk a keze ügyébe egy számológépet, ha van tehetsége a számokhoz, nem fogja kevésbé szeretni mint az ecsetet. Ha minden próbálkozása ellenére a festészet kifullad, akkor is ott lesz a biztos megélhetés, a festészet pedig egy szép hobbivá nemesedik, egy boldog emlékké, nem pedig egy sosem teljesült álommá silányul, ami egész életében kísérti, mi lehettem volna felkiáltással.
                           Óvatosan adagoljuk azonban az ecseteket, focicsukákat, bokszkesztyűket. A gyerek nem felnőtt, a kezdeti szárnypróbálgatás pedig nem munka.
-Élvezze minden pillanatát, legyen könnyed és vidám. Legyen magabiztos, kockázatvállaló, feszegesse határait, kudarcait pedig könnyedén kezelje, derűsen használja fel tapasztalat formájában.
- Éhezzen minden újabb lehetőségre, amikor megcsillanthatja tehetségét szülők, nagyszülők, testvérek, játszópajtások előtt. Akkor baj már nem lehet.

#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése