MOTTO- Ezek
között a neves orvosok között tevékenykedtem, tettem meg az első lépéseket, az
orvosi hivatás alapvető értékeinek elsajátításában. A sors jóvoltából tanúja,
majd bírája voltam a modern egészségügy fejlődésének. Tanulmányaim megkezdése
után azonnal csatlakoztam ezekhez a példa értékű emberekhez, a kórházi légkör
szelleméhez, ahol és amikor lehetett. Vakációkban, egyéb alkalmakkor mindenütt
ott voltam, ahol valamit tanulni lehetett, megismertem a kórház minden
zegét- zúgát, tanultam, ellestem olykor
elcsentem a szó nemes értelmében a dolgokat nagy elődöktől. Nyugalmazott főorvosként,kollegaként
kötelességemnek érzem fejet hajtani azok előtt, akik megalapozták
Szatmárnémetiben a modern gyógyászatot
Amiről
legelőször említést akarok tenni az egy gyermekkori átélés ami egyedi lehet az ember életében, amit
esetleg csak későbbi időben tud a maga értékrendjébe sorolni. Az én életemben
ilyen volt DR.LÜKŐ BÉLA temetése
amelyen 6 éves koromban voltam jelen. Abban az időben, amikor egy számottevő
ember meghalt,főként ha sokat tett a közösségért amiben élt,azt elkísérte a
helység apraja-nagyja az utolsó útjára. Édesanyámat DR:LÜKŐ BÉLA kezelte ,de
különben is ott volt a helyünk a mindenkori magyar anyanyelvűeknek ennek az-
emberi legendának- a temetésén. Nem voltam életemnek abban a korcsoportjában
hogy fel tudjam mérni emberi értékskáláját annak akit mély részvéttel és nagy
szomorúsággal kísértünk ki a vasúton túli református temetőbe. De az a hatalmas
feketébe öltözött tömeg,már akkor mélyen emlékezetembe vésődött. Ahogy hazafelé
mentünk a temetésről a szüleim azt mondták hogy-ott volt a fél Szatmár a
temetésen Ez így volt igaz. Az akkori román nyelvű lapok is 14-15 ezer emberről
írtak,mert voltak akik még a környező falvakból is bejöttek hogy elkísérjék
utolsó útjára kiváló és önfeláldozó orvosukat. Igen Ő
önfeláldozó,önelégető szellemiségű ember volt aki életének 56-dik
évében,szegényen,üres zsebbel hagyta itt a földi létet, betegeit,akikért a
biológiai tűrő képességén messze túlmenően teljesítette hivatásának mindennemű
ténykedését. Ő volt századának –orvos-apostola-
Hála a sorsnak hogy DR.SZABÓ JÓZSEF,kollégám és barátom,nem
hagyta az enyészet martalékává válni
életművét,példáját,tisztességét,példamutatását és
megírta az orvos történelmi szempontból is rendkívül értékes
monográfiáját.
Mély tisztelettel és
szeretettel emlékezek DR.SZERÉMY
MARGIT-ra aki a marosvásárhelyi orvostudományi egyetem szemészeti
klinikájának volt a vezetője-én már akkor a tanítványa,később a sors a
politika, bűnös kényszerhelyzeteinek folytán itt SZATMÁRON-kollégája,
osztályvezetői minőségben,és unokáinak kezelő orvosa.
Pedáns,fegyelmezett, klinikus volt és ezért egyike a példaképeimnek. Utálta a
mellébeszélő áltudományoskodó munkatársakat és sokszor egy szemvillanásából
lehetett észlelni hogy a vele szemben álló személyre kár az időt pocsékolni és
azonnal ott is hagyott csapot papot. Amikor először igényelte a segítségemet a
beteg unokájához,majdnem úgy drukkoltam mint amikor szemészetből vizsgáztam
nála az egyetemen.
Tőmondatokban kérdezett
és hasonló módon várta a válaszokat is.A kórházi élet nehéz kihívásai,a
méltánytalanságokkal való iszap-birkózás még hatványozottabban voltak jelen az orvostársadalomban
mint napjainkban. Lévén hogy már egy jó ideje ismert volt alkalma felmérni az
értékelhető képességeimet,és észlelte evődéseimet,feloldódott,/ de egyéni
stílusát nem feladva/ a megoldásokat mindig dolgok keményebb oldaláról kezdte
minősíteni, a férfiak döntő többségét meghazudtolva. Jólesett és bátorított
hogy magam mögött tudtam,és adott helyzetekben egy olyan egyéniséghez
folyamodhattam tanácsért aki előttem példa értékű volt.
Amikor egy orvos kollégájának,orvostudományi tárgyú könyvet ajándékoz az
mindig a tisztelet és elismerés jelképe. Amikor egy tanítómester teszi ezt –az
minden feltételt kizáróan KITÜNTETÉS-
Ezt kaptam én DR:SZERÉMY
MARGIT tanárnőtől,aki egyik alkalommal amikor az unokája beteg volt a következő
szavakkal nyújtott át egy vaskos kötetet-Béla kedves, ez BAGINSZKY
gyermekgyógyászati könyve,német nyelven,2ooo oldalon ami már 19o5-ben megérte a
8-dik kiadatását- Úgy hiszem magánál jó kezekben lesz.. Szakmai létem egyik
legnagyobb elismerésének tartom ezt az ajándékot.
A másik kiválósága Szatmár megye orvos történelmének DR:MITARU MIRCEA osztályvezető főorvos a bőrgyógyászaton,aki
egyetemi karriert áldozott fel a kolozsvári klinikán, ahol a tanszékvezető hely
várományosa volt. Kiváló szakember,a tudományos munkáért mindent feláldozó,az
azt művelő kollégák tisztelője volt. Ilyen minőségben a gyermek és bőr
gyógyászat határfelületein mozgó kórképekről számos tudományos közleményünk
volt. Egyesek önhitt/meg is lett volna rá az oka/távolság tartó embernek
tartották,pedig távolról se volt így. Unokáinak kezelő orvosa voltam, sokat
megfordultam a házukban,és mindvégig meghitt baráti beszélgetéseket folytattunk
mind amellett hogy kemény román ember volt.
A francia orvosi iskola
követője volt,igen kiváló irodalmi tájékozottsággal francia nyelven. Ő
juttatott hozzá a bőrgyógyászati világirodalom egyik bibliájához a –DEGOS-
által szerkesztett-mise en jour- tankönyvhöz.
Tőle kaptam dedikálva nevemre
azt a német kiadású gyermekgyógyászati tankönyvet-/M.PFAUNDLER-Kinderheilkunde/
amit AXENTE IANCU a kolozsvári gyermekklinika vezetője fordított román nyelvre
és oktatta belőle a hallgatókat-
DR.GÓZNER ALEXA-LEXI-a mindenkori sebészek tudora,a marosvásárhelyi
sebészeti klinika- nagy reménysége-akit szintén a politikai ármány –űzött ebbe
a városba, a megye lakosságának és környékének nagy szerencséjére. Egy kicsit
svábok voltunk mindketten-/ő károlyi –én erdődí /Olyan sebész volt aki mindig
tudta hogy mi a baj és mit kell tenni,de soha nem volt túl biztos magában
,mindig kivárta a kellő időt,és főként sohasem hivalkodott. Impozáns délceg
alkatával,komoly, határozott fellépésével már eleve bizalmat keltett a
környezetében,főként a betegeiben.
Egész Erdélyből igényelték a
segítségét.
Sebész generációk nevelkedtek
mellette,kiváló értelmi képességekkel és –sebész kézzel-de senki nem tudta
utolérni a –sebészi scharm-ját.
Korai nyugdíjazásával, ami a
sötét emberi rosszindulat szüleménye volt,bűnösnek nevezhetők ,akik
megfosztották szatmár megye lakosságát egy ilyen léptékű embertől, aki
életerejével és szakmai tudásával még nagyon sok emberi életet megmenthetett
volna meg. Jelen pillanatban Németországban él, 92 évesen kitűnő fizikai és
szellemi állapotban- Amikor nyugdíjba küldték találkoztam vele és a következőket
mondta,nagyon szomorúan,tudod Béla amikor a sebészi kést kivették a kezedből
akkor szakmailag halott vagy. Te mint gyermekgyógyász egy sztetoszkóppal a
nyakadban még ezt a sötét világot is átvészelheted.35-4o éves tapasztalattal a
tarsolyomban olyan diagnózisokat tett az asztalomra, amiről nem szégyellem
bevallani de jó ideig rágódnom kellett. ÁLDJA MEG AZ ISTEN AMIT AZ
ORVOSTUDOMÁNY ILYEN LÉPTÉKÜ GYAKORLÁSÁÉRT TETT.
DR:BOLGÁR DEZSŐ-a radiológiai osztály vezető
főorvosa,a Debreceni Belgyógyászati Klinika adjunktusa volt. Főként a magyar
szaklapokban jelentek meg közleményei. Az Ő működése idején még nem voltam
osztályvezető főorvos. De akkor már a doktorátus utolsó akkordjait rögzítettem.
Az osztályos beteganyag,az igen terjedelmes pacientúrám kellő léptékű
lehetőséget adott az együtt működésre,Kiváló radiológus hírében állt,így aztán
még a marosvásárhelyi egyetemre is megívták ahol tudományos előadást tartott
amin én is részt vettem és büszke voltam hogy szatmári az előadó.
Nyugdíjazásakor nekem ajándékozta a JOHN.CAFFEY-PEDITRIC X-RAY DIAGNOSIS-2
kötetes világhírű gyermekradiológiai könyvét a következő dedikációval-
Dr.BAUER BÉLÁNAK szeretettel........
-Korán keltél hogy
arass,nagyon szép amit cselekedtél
-De az emberi létnek határai
is vannak
-Ezután már csak az a
szép,aminek mindketten örültök.
DR:LŐRINCZY
DENGEZICS radiológus
főorvos kivételes képességű radiológus, intim barát,pótolhatatlan tudományos
munkatárs,akivel hosszú éveken át minden reggel leolvastuk az aznapi
filmeket,megbeszéltük az éppen aktuális teendőinket a tudományos és klinikai
kutatómunkában. Elképzelhetetlen ambícióval tisztázta a legapróbb értékelhető
radiológiai elváltozásokat.
Magas klinikai képzettsége is
hozzásegített a nagyon nehezen tisztázhat kórképek megoldásához. Nem kímélte
magát-totális radiológiát végzett- még akár a sugárveszélyben is. Különleges
mondhatni veleszületett képessége volt a fekete-fehér kontraszt elkülönítésére.
Mert ahogy Ő mondta, vannak akik néznek de nem látnak –A kegyetlen élet
elsodorta majd elragadta tőlünk.
A marosvásárhelyi iskola egyik
legkiemelkedőbb alakja volt, akár hazai vagy nemzetközi szinten. Ő volt az első
szatmári orvos akinek tudományos közleményét leközölte a legrangosabb angol
orvosi szaklap a –LANCET-
Tudományos érdeklődése a
radiológia minden ágát felölelte. Számos közös
közleményünk jelent meg hazai
és külföldi szaklapokban. Az áttelepülése után ő alapította meg
Vácon-Magyarországon a C.T. központot.
Legyen áldott az emléke.
Voltak olyan osztályai a
szatmári megyei kórháznak amelyek bővelkedtek a kiváló szakemberekben,Ilyen
volt a sebészeti osztály amit DR:PERŢA BAZIL sebész főorvos vezetett,kiváló
szaktudással .Szatmárra jövetele előtt a kolozsvári sebészeti klinika
adjunktusa volt. Én annak idején egyetemista voltam/4-dik éves/ kórházi
gyakorlatot végeztünk a sebészeten. A mindennapi ténykedést, írásban kellet
összegezni./ milyen beavatkozásokat végeztünk vagy asszisztáltunk/.A
gyakorlati füzetbe 1o-es osztályzatot kaptam Dr.PERTA főorvos úrtól,ezt
bemutatva Prof MÁTYÁS MÁTYÁSNAK a világhírű sebésznek és egyetemi
professzoromnak, a következőket mondta ezt a minősítést nagyon nagyra értékelem
mert azt aki ezt itt aláírta a Kolozsvári Sebészti Klinika vezető professzora
címétől fosztották meg a semmirekellők.Egy másik kiváló sebész akinek sokat
asszisztáltan a műtétein DR:ANTAL BUBI aki itt szatmáron kezdte sebészi
pályafutását. Olyan tehetsége volt a sebészethez hogy már itt nálunk az első
vonalban dolgozott. Kivándorolt Izraelbe ahol fulmináns szakmai karriert
futott be. Rövid időn belül a Haifai sebészeti klinika vezető professzora lett
és sok dicsérő visszajelzést kaptunk róla,betegeitől.
Volt egy nagyon vallásos zsidó orvos, aki Párisban végezte a tanulmányait és a
szatmári T.B.C. kórház igazgató főorvosa volt.-Dr.DEUTSCH MÁRTON. Abban az
időben a gyermek T.B.C .még komoly problémákat okozott a gyakorlatban és akkor
bontogatta a szárnyait a gyermek tüdőgyógyászat. Ez a két szakfelület határozta
meg a szakmai együttműködésünket. Kiváló szakember,mondhatnám tudós volt,aki
érdektelenül szórta a tudását az arra érdemeseknek. Nagy tiszteletnek örvendett
a zsidóság köreiben. Ha valaki hazalátogatott az Egyesült Államokból-nála
szállt meg. Közel laktunk egymáshoz a központban és számtalan esetben
hosszantartó esti sétákon találkoztunk. Rendkívül kulturált,informált és
utolérhetetlen élményanyaggal rendelkező,bölcs ember volt,sok sok szenvedéssel
a tarsolyában. Lestem minden szavát mert őszinte volt és sugárzott belőle a
jóindulat. Így az évtizedek távlatából megítélve az értéket, amit tőle kaptam,felbecsülhetetlennek
tartom.
Negyed éves orvostanhallgató voltam,édesanyám súlyos szívbeteg volt és DR.REICH
IZIDOR szívspecialista kezelte. Tanulmányait Bécsben a WENCKEBACH klinikán
végezte. Annak idején a legfontosabb szíverősítő gyógyszer a Strophantin volt
amit vénába kellet beadni. A baj az volt hogy a mamának nem volt olyan
vénarendszere ami könnyen hozzáférhető lett volna. Sokat szenvedett amíg
találtak nála egy megfelelő eret. Megkértem Reich főorvos urat hogy mint
negyedéves orvostanhallgató sajátítsam el az osztályán az intravénás kezelési
módot. Egy hónap gyakorlat után megkért a főorvos úr hogy az egész osztályon én
végezzem el az intravénás strophantin kezeléseket-természetesen otthon az
édesanyámét is
Meg kell említenem DR:VIDA
IOAN -t a fül-orr-gégészet osztályvezető főorvosát. aki első éves egyetemista
koromtól ismert követett és akinek a véleményére, ami mindig szűkszavú de bölcs
volt, mindig értékeltem a véleményét. Olykor a- nem szól szám nem fáj fejem-érzését
keltette bennem ,de az idő Őt igazolta. Szigorúan a szakmájával
foglalkozott,kiváló felkészültséggel,és maradéktalan szakmai fegyelemmel.4o
éven keresztül működtünk együtt a legteljesebb összhangban. Számottevő
tudományos munkát végzett. Sokat tett a szatmári egészségügyért mint
kórházigazgató és megyei igazgató.
Hát ezek voltak azok az emberek akik meghatározták az orvosi
pályafutásom erkölcsi
vetületeinek egy jó részét a többi számtalan becsületes kollégámmal együtt. Nem
tudok csak mély hálát érezni irántuk.
Szemelvények az –Alkotás
kényszere –című önéletrajzi írásomból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése