VIRUSFERTŐZÉSEK
A TERHESSÉG ALATT
A baktériumok, vírusok vagy az egysejtű élősködők a
terhesség bármelyik időszakában vírusfertőzések egy része komoly veszélyt
jelent a magzatra, más részük azonban csak kevésbé vagy egyáltalán nem
ártalmas.
Cikkünkben áttekintjük, hogy mely vírusfertőzések okozhatnak
magzatkárosodást és milyen kezelési lehetőségek állnak rendelkezésünkre, ha nem
sikerült elkerülnünk a fertőzést. Ha védőoltás beadására is szükség van, minden
esetben konzultáljunk kezelőorvosunkkal, mivel egyes oltások adása nem ajánlott
a terhesség alatt.
A magzatkárosító vírusok aránya öt
százalék körül van
A magzatra is veszélyes vírusfertőzések előfordulási
gyakoriságát a terhesség alatt nem könnyű feladat megbecsülni: szerény
becslések szerint ez 5 százalékra tehető. Ennél persze lényegesen több az
észrevétlenül zajló fertőzés, mely sem a magzatban, sem az anyában nem okoz
kárt. Még ennél is magasabb a fertőzések száma, ha mindehhez hozzászámítjuk a
többi kórokozó által okozott újszülöttkori fertőzést, amit az esetek körülbelül
7-10 százalékában ismernek fel – ezek nagy része a méhen belül észrevétlen
marad. A fertőzések lefolyásának súlyosságát a kórokozók megbetegítő-képessége
(virulencia), a szervezet ellenállóképessége, valamint a kórokozók száma
határozza meg.
A magzati vírusfertőzések közül a legismertebbek a rubeola,
a cytomegalovírus, a herpes simplex vírus, a hepatitis-B vagy az influenza
által okozott megbetegedések. A komolyabb problémák jó eséllyel elkerülhetőek,
ha a családtervezés, később pedig a terhesgondozás során elegendő figyelmet
fordítunk a kismamák vizsgálatára.
Mely esetekben okozhatnak károsodást
a magzati vírusfertőzések?
A méhen belüli fertőzésnek jellegzetes, ultrahanggal felismerhető
jelei lehetnek a magzaton és a mellékrészeken (méhlepény, magzatvíz) egyaránt.
Az anatómiailag károsodott szervek működése is megváltozik, amit ultrahangos
áramlásvizsgálatokkal szintén ki lehet mutatni. A gyanút megerősítheti a terhes
nő kikérdezése, hiszen először ő fertőződik meg. További segítséget nyújtanak a
kialakult betegség tünetei, bár ahogy már említettük, ezek sokszor rejtve
maradnak. Pontos diagnózist a megfelelő laborvizsgálatokkal lehet felállítani:
a további teendőket a fertőzést kiváltó vírus, valamint az általa okozott
elváltozás ismeretében kell meghatározni. A legrosszabb esetben sajnos a
terhesség megszakításának felajánlása is szóba jöhet, jobb esetben azonban a
gyógyszeres kezelés vagy a szülésig tartó egyszerű megfigyelés is elegendőnek
bizonyul.
Rubeola
A rubeola a gyermekkorban jelentkező kiütéses betegség, ami
a szervezett oltási kampányoknak köszönhetően ma már viszonylag kevés gondot
okoz a terhesség során (a kanyaró, a mumpsz és a rubeola elleni kötelező MMR
védőoltást 15 hónapos korban kell beadni). A vírus magzatkárosító hatása miatt
a családtervezés vagy a terhesség elején mégis ajánlott a rubeolaszűrés
elvégzése, ahol ellenanyagteszttel ellenőrzik a védettséget. A gyermekkorban
nem immunizált vagy bizonytalan védettségű nőket pár hónappal a teherbeesés
előtt ajánlott beoltani: a terhesség előtti immunizálás később már életre szóló
védelmet biztosít az anyának. Az MMR oltás terhesség alatt nem adható, mivel a
vakcina élő hatóanyagokat tartalmaz.
A vírus a vérárammal jut át a méhlepényen, és főleg a
terhesség első harmadában okozhat fejlődési rendellenességet. Elsősorban
hallás- és látáskárosodás, néhány esetben pedig szívfejlődési zavar fordulhat
elő. Ultrahangvizsgálattal a máj és lép megnagyobbodásai is felfedezhetőek,
emellett károsodhat a méhlepény, ami ilyenkor jelentősen megvastagszik és
meszesedés is gyakran látható benne. A vírusfertőzés hatására a magzat
visszamarad a fejlődésben és kimutatható a belső szervek működési zavara is. A
már kialakult magzati fertőzésre nem létezik gyógyszer, ezért a fertőzés
megelőzése a legfontosabb.
Cytomegalovírus (CMV)
A legtöbb méhen belüli vírusfertőzésért a cytomegalovírus
(másnéven cytomegáliavírus) felelős, amelyet sok ember tünetmentesen hordoz
magában. A CMV leginkább a legyengült immunrendszerű szervezetben okoz gondot,
ami a legtöbbször lázzal, torok- és fejfájással, izomfájdalmakkal, valamint
étvágytalansággal jár együtt. A betegségen átesett személyek többször is
elkaphatják a vírust, vagyis a rubeolával ellentétben nem alakul ki védettség a
fertőzést követően. A magzat fertőződésére akkor a legnagyobb az esély, ha az
anya először betegedett meg: a fejlődő gyermek ilyenkor körülbelül 40
százalékos eséllyel kaphatja meg a vírust. A CMV előfordulása újszülöttekben
0,4-2,3 százalék között mozog, de csak minden tizedik baba mutat a betegségre
utaló tüneteket.
A fertőzöttség ultrahangos vizsgálattal valószínűsíthető a
következő jelek alapján: a méhlepény vagy az agyállomány meszesedése, illetve
máj- és lépduzzanat jelenléte. Az ultrahangos képek alapján nyert gyanút
további laborvizsgálatokkal lehet igazolni. A CMV-fertőzés korai stádiumban
gyógyszerekkel is jól kezelhető, ennek hiányában később körülbelül 10 százalék
fölött várható súlyos rendellenesség kialakulása.
Herpes simplex vírus (HSV)
A herpes simplex vírusnak két típusa ismert, a HSV-1 és a
HSV-2. Mindkettő a bőr és nyálkahártya fertőzését okozza: a HSV-1 többnyire az
ajkakon (herpes labialis) és a szem szaruhártyáján (herpes simplex ceratitis),
míg a HSV-2 elsősorban a nemi szerveken, a végbélnyílás körüli bőrön és a
környező területeken (herpes genitalis) okoz elváltozást. A herpeszvírusok a
fertőzött területtől függően a szájból vagy a száj környékéről származó
váladékkal, az elváltozásokkal való közvetlen érintkezéssel, leggyakrabban nemi
kontaktus útján vihetőek át (a vírus a nyálkahártya apróbb sérülésein keresztül
képes átadódni). A fertőzésen a népesség legkevesebb harmada, a zsúfoltabb
körülmények között élők több mint háromnegyede átesik.
A tüneteket mutató terhes asszonyoknál mindössze egy
százaléknál kisebb arányban várható a magzat fertőződése, ami
ultrahangvizsgálattal az előzőekben már leírt jelek alapján (a méhlepény
károsodása, máj- és lépduzzanat) ismerhető fel. A születendő magzat azonban
40-60%-os eséllyel fertőződhet a szülőcsatornán keresztül, ami szintén súlyos
fejlődési rendellenességekhez, például agyvelőgyulladáshoz vezethet. A nemi
szervi herpeszek egyébként nem zavarják a terhességet és a szülést sem, aminek
oka, hogy a fertőzésen már átesett kismamák szervezetében a magzatot is óvó
ellenanyagok termelődnek. Veszélyesnek kizárólag azok az eseteket minősülnek,
amikor az elsődleges fertőzés súlyos: ez egyrészt spontán vetélést okozhat a
terhesség első harmadában, később pedig akkor járhat halálos kimenetellel a
magzatra nézve, ha a terhesség végéig nem termelődik elég ellenanyag az anya
szervezetében. Az aktív herpeszes tüneteket mutató várandós nők esetében ez
utóbbi miatt császármetszés alkalmazása is szükségessé válhat (a császármetszés
előnyeiről és hátrányairól lásd korábbi cikkünket: Egyre gyakoribb, de
korántsem veszélytelen a császármetszés).
Parvo B19 vírus
A parvo B19 vírus gyakori a 2-12 éves korosztálynál, az
ennél idősebbek 40 százaléka azonban nem mutat védettséget. A vírus
cseppfertőzés révén terjed: a legnagyobb veszélynek az imént említett
korosztállyal találkozó várandós anyák vannak kitéve. A fertőzést kiütések és
az ezzel egy időben jelentkező ízületi fájdalmak jelezhetik: a tünetek
körülbelül minden négyszázadik terhes nőnél fordulnak elő. Nagyjából minden
harmadik magzat fertőződik méhen belül és a kialakult magzati fertőzések 10
százalékában fordul elő vetélés. A parvo B19-cel történő fertőződés nem okoz
magzati rendellenességet.
Varicella-zooster vírus (VZV)
A varicella-zooster vírus (VZV) jellegzetessége, hogy az
első fertőzést követően bárányhimlőt, majd hosszabb-rövidebb ideig tartó
lappangást követően övsömört idéz elő. Bárányhimlő-fertőzésen gyermekkorban
szinte mindenki átesik, ami egész életre szóló védettséget jelent a vírussal
szemben. A betegség cseppfertőzés (már a lappangási idő alatt) és pörkök útján
terjed. A betegség lefolyását követően a vírusok idegdúcokban, elsősorban a
gerincvelői érzőidegdúcban bújhatnak meg. Előfordulhat, hogy a vírus soha többé
nem okoz tüneteket, de megesik, hogy egy bizonyos lappangási időt – a szervezet
immunrendszerének gyengülését – követően újból aktivizálódik.
VZV-fertőzés körülbelül minden hatezredik terhességnél
fordul elő, többnyire már idősebb korban. A terhesség első harmadában 10 és 50
százalék között okoz magzati rendellenességet. Ultrahanggal a megvastagodott,
meszes méhlepény mellett a központi idegrendszer, a szem és a végtagok
rendellenességei figyelhetőek meg. A terhesség utolsó hetében elkapott
fertőzést az érintett magzatok 30 százaléka nem éli túl.
A bárányhimlő elleni védőoltás nem tartozik a kötelező
oltások közé, de ajánlott, különösen a terhesség előtt álló, bárányhimlőn át
nem esett nők számára. A rubeolához hasonlóan a bárányhimlő esetében is még a
családtervezés során ellenőrzik, hogy rendelkezik-e az anya védettséggel.
Hepatitis B
A hepatitis B vírust a vér, a vérkészítmények, a
szövetnedvek és más váladékok – ondó, hüvelyváladék, nyál – terjesztik: a
fertőződés szexuális úton vagy igen kis mennyiségű vér vírusos szennyeződése
során történik (ez utóbbi bőrsérülések, tetoválás, akupunktúra, intravénás
droghasználat, véletlen tűszúrásos sérülések vagy szervátültetés útján
történhet). A tünetmentes hordozók és a krónikus betegek évekig, de akár életük
végéig is fertőzőképesek maradhatnak.
A vírus előfordulási gyakorisága a világ különböző részein
0,2 és 20 százalék között mozog. A vírushordozó anyáról a magzatra terjedő
fertőzés ritkán fordul elő: amennyiben mégis megtörténik, ultrahanggal a máj-
és lépduzzanat mellett a növekedés visszamaradása látható. Magzati
rendellenesség kialakulása ebben az esetben nem várható. A magzati
fertőződéssel szemben különleges jelentőséggel bír a vírushordozó anyák
újszülöttjeinek szülés során elszenvedett fertőzése, mert a gyermekből is vírushordozó,
később pedig krónikus májbeteg válhat. Az újszülöttek 95%-os eséllyel
fertőződnek a vírushordozó anyáktól, amennyiben nem kapnak védőoltást. Itt is a
megelőzés a fontos, ezért a terhesség 16. hetében rutinszerűen szűrik a
várandósokat, szükség esetén pedig oltást adnak az újszülöttnek.
Influenza
Az influenza nem jelent veszélyt a fejlődő embrióra, a magas
láz viszont már problémákat okozhat, ezért ezt feltétlenül csillapítani kell. A
láz néha enyhíthető egy hűvös zuhannyal is, azonban ha ez nem segít, akkor a
megfelelő gyógyszerrel kell csökkenteni a testhőmérsékletet. Bár több olyan
hatóanyag is létezik, amelyek szedése a terhesség során is biztonságosnak
ítélhető, a legfontosabb alapelv mégis az, hogy bármilyen gyógyszer alkalmazása
előtt ki kell kérni a terhességet gondozó orvos tanácsát. A láz- és
fájdalomcsillapítók közül például az acetaminofent vagy a klórfenamint
tartalmazó készítmények ajánlhatóak, de az orvos számos tényező, így például az
egyénenként változó érzékenység alapján mérlegeli, hogy valóban adható-e egy
készítmény. A várandós kismamák mindenképpen keressék fel kezelőorvosukat,
amennyiben magas láz, mellkasi fájdalom vagy intenzív köhögés jelentkezik.
Meg kell még említeni, hogy ha különösen nagy
megbetegítő-képességű influenzavírusról van szó, akkor átmeneti gyulladásos
reakcióként ritkán folyadékfelgyülemlés alakulhat ki a magzat mellkasában. Ez a
folyadék azonban az anya gyógyulását követően felszívódik, így nem okoz magzati
problémát.
Az influenza elleni védőoltás (úgynevezett split vakcina)
adása csak a terhesség első három hónapjában nem javasolt, utána viszont igen.
Előnye, hogy az anyán kívül az újszülöttet is védi körülbelül hathónapos
koráig.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése