Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2012. június 17., vasárnap

ELSŐSEGÉLYNYUJTÁS LAIKUSOK SZÁMÁRA


Leggyakrabban előforduló akut gyermekgyógyászati megbetegedések és ellátásuk laikusok számára



1.     Magas láz

Lázról 38° C fok feletti testhőmérséklet esetén beszélünk. A gyermek 2-3 éves koráig célszerű végbélben mérni a hőmérsékletet. Az így kapott értékből 0,5° C fokot le kell vonni! Üvegből készült lázmérőt soha ne tegyünk a gyermek szájába!
I.: Gyógyszeres lázcsillapítás
A gyermek életkorának megfelelően lázcsillapító kúppal, sziruppal vagy tablettával (pl.: Nurofen) az előírt adagolás szerint (kövessük gyógyszerészünk, gyermekorvosunk javaslatát, vagy az adagolási útmutatót). Ezek a készítmények 4-6 óránál gyakrabban a mérgezés veszélye miatt nem adhatók! Acetil-szalicilsav tartalmú készítményt (Aspirin, Kalmopyrin, Astrix, Colfarit) gyermeknek ne adjunk!
II.: Fizikális hűtés
1.: Kerüljük a lázas beteg vastag paplannal való takarását, mert gátolja a hőleadást.
2.: Vizes borogatás (priznic)
Kivitelezése: a lázas beteg törzsére vagy egész testére helyezett vizes ruhával hűtjük a beteget. A vizes ruhát száraz takaróval fedjük. Ha a vizes ruha átmelegedett, cseréljük, addig, amíg a gyermek láztalanná válik.
3.: Hűtőfürdő
A csecsemőt, gyermeket kb. 37° C fokos (fürdővíz meleg) vízbe helyezzük, majd a vizet lassan (fokonként) lehűtjük (hideg vizet adagolva hozzá), amíg a gyermek láza lemegy. A kádban lévő víz semmiképpen ne legyen hideg (25° C fok alatti)! Csak addig tartsuk a gyermeket a hűtőfürdőben, amíg az feltétlenül szükséges. A hűtőfürdőt követően a beteget töröljük szárazra és öltöztessük fel.
III.: Folyadékpótlás
Lázas beteg lehetőség szerint fogyasszon sok folyadékot, mert a láz kapcsán nagy a folyadékvesztés (párologtatás).

2.     Teendők lázgörcs esetén
Lázgörcsöt leggyakrabban 6 hónapos és 5 éves életkor közötti, arra hajlamos gyermekeknél (3-4%) tapasztalunk. A görcsölő gyermek elkékül, elszürkül, szemeivel egy pontra fixál, végtagjai megfeszülnek, vagy rángatóznak, eszméletét elveszti. A görcstevékenység hőemelkedés vagy lázas állapot kapcsán jelentkezik (a láz felszökő szárán) és egyszerű lázgörcs esetén, rövid időn belül (1/2-2 perc) magától megszűnik. Ilyenkor a gyermek még rövid ideig zavart és aluszékony lehet.
Teendők:

  • A gyermek biztonságba helyezése
Tegyünk el mindent a gyermek környezetéből, amivel megsértheti magát. Fejét különösen védjük a sérülésektől. A végtagokat nem szabad lefogni! A beteg szájába ne tegyünk semmit!
  • Mentők értesítése a 104-es ingyenes segélyhívón!
Sok egyéb lázas betegség (pl. agyhártyagyulladás) is járhat görcstevékenységgel, valamint nem csak láz, hanem egyéb, akár szívbetegség, mérgezés is okozhat görcsöket. Mindenképpen indokolt a kórházba szállítás mentővel.
  • Görcsgátlás
Azok a szülők (gondviselők) végezhetik, akiket előzőleg felkészítettek erre és rendelkeznek az ehhez szükséges végbélbe jutatható gyógyszerrel (Stesolid vagy Diazepam Desitin 5mg, 10mg) és ismerik annak pontos adagolását.
  • Erélyes lázcsillapítás
  • Kórházi kivizsgálás
Ha a gyermeknél először jelentkezett lázgörcs, vagy az nem szűnt meg rövid időn belül, kórházi kivizsgálásra és megfigyelésre van szüksége.
 Megelőzés
Akinek hajlama van lázgörcsre (testvér, szülő lázgörcsös volt), vagy már volt ilyen rohama, annak 30-40% az esélye arra, hogy ez az állapot megismétlődik. Ilyen esetekben javasolt a korai, erélyes lázcsillapítás és végbélbe adható görcsoldók készenlétben tartása.
Megjegyzendő, hogy nem lázas eredetű epilepsziás göcs esetén is ugyanezek a teendők, természetesen a lázcsillapítást kivéve.

3.     Agyhártyagyulladás (Meningitis)

A Meningitis az agyburkok különböző kórokozók (általában baktériumok, ritkábban gombák és más kórokozók) által előidézett heveny gyulladása. Tünete a láz, fejfájás, hányás, tarkómerevség, fényérzékenység, később tudatzavar (aluszékonyság, zavartság), esetleg görcstevékenység, egyes kórokozóknál bőrjelenségek (bőr alatti bevérzések), csecsemőknél elődomborodó kutacs. A betegség lefolyása olykor nagyon heves, órákon belül életveszélyes állapot alakulhat ki. A fenti tünetek észlelésekor:
  • Hívjon mentőt/orvost a gyermekhez a 104-es ingyenes segélyhívón!
  • Csillapítson lázat (lsd. lázcsillapításnál)
  • Szájon át ne adjon a betegnek semmit (a későbbi vizsgálatok, beavatkozások altatást tehetnek szükségessé, ami telt gyomor mellett kedvezőtlen)
  • Ha a gyermek eszméletlen (nem ébreszthető) fordítsa az oldalára és azonnal hívjon hozzá mentőt!
Megelőzés
A kötelező védőoltásokon felül az un. Meningococcus és Pneumococcus kórokozók ellen is védekezhetünk oltással. Ezeket az oltásokat a háziorvos írhatja fel.


4.     Forrázás, égés
Az égés az emberi test láng, forró anyagok, vegyszerek, napfény okozta sérülése. Gyermekkorban leggyakrabban háztartási balesetként előforduló forrázással találkozunk. Az égés kiterjedését legegyszerűbben úgy becsülhetjük meg, hogy képzeletben rámérjük az égett testfelületre a sérült gyermek tenyerét (újjak nélkül), melyet 1%-nak veszünk. Az égés mélységét 4 fokozatba sorolhatjuk:
  • I. fokú az égés, ha csak a felhám érintett, ilyenkor bőrpír jelentkezik (napégés)
  • II. fokú az égés, ha az irha egy része is érintett, a bőrön hólyagokat látunk
  • III. fokú égésnél a bőr teljes vastagsága érintett
  • IV. fokú égésnél a bőr alatti szövetek is károsodnak (szenesedés)
Teendők:
  • Az égést okozó anyag kiiktatása

    A gyermeket mentsük ki a tűzből és vigyük biztonságos helyre, füst esetén szabad levegőre. Forrázás esetén távolítsuk el az érintett ruházatot. Ez az eset nem tévesztendő össze azzal az esettel, amikor a ruha beleég a bőrbe. Ekkor ne tépjük azt ki onnan. Elektromos égés esetén mielőtt cselekednénk, kapcsoljuk ki az áramot, gázrobbanáskor zárjuk el a gázcsapot.

  • Mentők/tűzoltók értesítése

    5 %-os II. fokú égést meghaladó sérülés esetén hívjunk mentőt. Ezeknél a sérüléseknél már sok esetben folyadékpótlásra, gyógyszeres fájdalomcsillapításra és antimikróbás kezelésre van szükség.

  • Hűtés

    Azonnal kezdjük meg az érintett bőrfelület hűtését folyó hideg csapvízzel! Ezt maximum negyed óráig végezzük, de addig mindenképpen.

  • Védelem a lehűlés ellen

    Nagyobb kiterjedésű égés esetén takarjuk be a sérültet.

Megelőzés
Rendszeresen ellenőriztessük a gázüzemű készülékeket, a kémények szellőzését. Ne hagyjunk elől gyufát, öngyújtót, gyertyát, éghető, robbanékony anyagot, vegyszert. Vigyázzunk a forró levessel, teával és ne engedjük a kicsiket főzéskor/sütéskor a konyhába. A fürdővizet lehetőség szerint kevert (37° C fokos) vízből készítsük el és ügyeljünk arra, hogy a kisdedek ne érhessék el a vízcsapot, vasalót, forró fűtőtestet. Ne hagyjuk a kicsinyeket védelem nélkül (naptej, kalap, folyadékpótlás) hosszabb ideig (5-10’) a napon.

5.    Croup
A croup (krupp) egy vírusok által okozott felső légúti (gége) szűkülettel járó gyermekbetegség. A betegség arra hajlamos csecsemőknél és gyermekeknél (leggyakrabban fél évestől 5 éves korig) fordul elő és általában többször visszatér. Fő tünete a száraz, ugató jellegű köhögés és a rohamokban jelentkező (elsősorban éjszakai, hajnali órákban) mellkasi behúzódásokkal, szapora, hangos légzéssel járó erős fulladás. A nehézlégzésessel járó rohamot jellemzően pár napos hurutos, hőemelkedéssel járó állapot előzi meg. Típusosan a betegség inkább az őszi, téli hónapokban fordul elő.
Teendők:
Súlyos esetben hívjon azonnal mentőt és próbálkozzon az alábbiakkal:
  • Hideg levegő
Nagyon jó hatású. Téli időszakban öltöztessük fel a gyermeket és nyissuk ki az ablakot, vagy vigyük ki a beteget a szabadba. Melegebb hónapokban a hűtőszekrény hűvös levegője is segíthet.
  • Párásítás
A bolti forgalomban is kapható ultrahangos szobapárásítók nagyon nagy segítséget nyújthatnak ebben az esetben és természetesen a megelőzésben is. A fűtött szobák levegője általában száraz, ami kedvez a betegség kialakulásának. Mindenképpen ajánljuk a párásító alkalmazását azoknál, akik ilyen betegségben szenvednek. Figyeljünk a párásítók gondos, rendszeres tisztítására, mert ha ezt elhanyagoljuk sok korokozó telepedhet meg bennük! A kezeléshez a hideg pára ideális, de ennek hiányában megpróbálkozhatunk zárt ajtajú fürdőszobánkban párás levegő készítésével is úgy, hogy forró vizet engedünk.
  • Gyógyszeres kezelés
Szteroid kúp (Rectodelt 30mg, 100 mg) adása segíthet akkor, ha a fulladás nagyon kifejezett és az előbbi ténykedések (hideg levegő, párásítás) nem jártak eredménnyel. Ez azokban az esetekben hasznos, ha már ismert crouppos beteggel állunk szemben és tartunk otthonunkban ilyen receptköteles készítményt.

Figyeljünk arra, hogy a tünetek a kezelést követően (hideg, pára, gyógyszer) 1-2 órával visszatérhetnek!
 Megelőzés:
A lakás levegőjének párásítása, szteroid kúp készenlétben tartása.


6.    Légúti idegentest

Felső légúti idegentest

Leggyakrabban a szilárd táplálék félrenyelése következtében fordul elő. Súlyos esetben a beteg túlélésére egyedüli esély, ha van a közelben olyan elsősegélynyújtó, aki felismeri a veszélyt, és képes azt elhárítani!
Felismerése általában nem jelent problémát. Evés közben, hirtelen fellépő fulladás jelentkezik, a beteg riadttá válik, száraz köhécselés, csuklás, furcsa sírási hang észlelhető.
Formái:
  1. Enyhe
-                   A beteg képes beszélni.
-                   Erőteljes köhögés, légzés észlelhető.
Teendő:
Biztatni kell a beteget a köhögésre, addig, míg meg nem oldódik, vagy nem súlyosbodik a helyzet. Szájába belenyúlni tilos! Leharaphatja az ujjunkat!


  1. Súlyos
-                   A beteg beszédképtelen, csak bólintani tud.
-                   Erőtlen köhögés, zajos légzés hallható.
Teendő:
-          1 éves kor alatt :

- 1 éves kor fölött:



-         Amennyiben a beteg eszméletlenné vált:
Fektesse a földre és haladéktalanul kezdjen újraélesztést! (Ebben az esetben a lélegeztetés megkezdése előtt nézzen a beteg szájába, szükség esetén törölje azt ki, vagy vegye ki a látható idegentestet!)
Súlyos forma esetén lehetőleg azonnal, amennyiben egyedül vagyunk akkor legkésőbb az újraélesztés megkezdése előtt hívjon segítséget a 104-en!
Ha a beavatkozásaink sikerrel jártak akkor is a beteget mindenképpen kórházba kell juttatni! (a beavatkozások másodlagos sérüléseket okozhatnak, amiket ki kell vizsgálni)
(Légúti idegentest esetének gyanújakor, még akkor is érdemes a kórházba való bejuttatást szorgalmazni, ha az eset feltehetően megoldódott – pl. egyik tüdőfél lezáródása, vagy egyéb sérülés okozásának lehetősége miatt)

7.  Sérülések ellátása, törések, ficamok
Az elsősegélynyújtás alapelvei és eljárásai nem különböznek a más életkorban alkalmazott technikáktól.
Sérülések ellátása

Seb: a bőr, a nyálkahártya vagy az alattuk lévő kötőszövet külső erő hatására bekövetkező folytonosságmegszakadása. Lehet mechanikai, kémiai, termikus, sugárzás illetve elektrotrauma okozta.

Sebfajták:
-       metszett: ék keresztmetszetű, éles eszköz okozza a testtel párhuzamos elmozdulás során.
-       vágott: mint az előző, de az eszköz a testfelületre merőlegesen hat.
-       zúzott: tompa erőbehatás, mely a felszínt merőlegesen éri. Ebbe a fogalomkörbe tartozik a horzsolás, roncsolás, traumás amputáció.
-       szúrt: áthatoló sérülés, jellemzője a szúrcsatorna, melynek mélysége ismeretlen, és a fertőződés veszélye nagy.
-       szakított: a bőr alapjáról nagy felületen leszakad.
-       harapott: valamilyen állat vagy ember harapása okozza, fő veszélye a fertőződés.
-       lőtt: lőcsatorna, be-és kimeneti (áthatoló lövés esetén) nyílás.

Tünetek: sebfájdalom, vérzés, sebfertőzés, sebtátongás

Ellátás: AZ ELLÁTÁS SORÁN GUMIKESZTYŰ VISELÉSE KÖTELEZŐ!

1.      Sebkörnyék megtisztítása Betadinnal (alkalmazása előtt kérdezzük meg a beteget, hogy nincs-e jódérzékenysége. Ha van, nem szabad alkalmazni!), fertőtlenítés. Kivételek: lőtt, szúrt és harapott seb, mert ebben az esetben a fertőtlenítőszernek (Betadinnak) a SEBBE KELL KERÜLNIE. Az emberi vagy állati nyál rendkívül nagy mennyiségben tartalmaz, baktériumokat, ami miatt ezeknél a sérülésfajtáknál szinte törvényszerű az fertőződés.
2.      Idegentest eltávolítása csak akkor, ha ez a sebhez nyúlás nélkül megtehető, egyébként a sebben kell hagyni és körül kell pólyázni majd úgy bekötni.
3.      Amputátumot meg kell keresni és kórházba kell juttatni! A replantáció (visszavarrás) végrehajthatóságának eldöntése SOHA NEM helyszíni (első ellátó) feladata! Nem szükséges az amputátumot hűtve szállítani, mert kb.6 órát hűtés nélkül is kibír.
4.      Steril fedés: a sebre csak steril vagy Betadinos kötszer kerülhet.
5.      Fájdalomcsillapítás, rögzítés: a rögzítés önmagában is fájdalomcsillapító hatású.

Vérzések típusai és ellátásuk

Vérzéstípusok:
1.      hajszáleres vagy kapilláris: gyöngyöző, a vérvesztés csekély (csak vérzékenység esetén okozhat nagyobb vérveszteséget)
2.      vénás: egyenletesen folyó, vörös, mélybordó színű, a sérült véna nagyságától függően több-kevesebb vért veszít a sérült (nagy véna vérzése akár halálos is lehet)
3.      artériás: a szívműködéssel egyidejűen lüktető, spriccelő, élénkpiros színű. (roncsolt esetben a seb-részek az artériára fekhetnek, így esetleg csak lüktetve ürül, de nem spriccel). A vérvesztés a sérült artéria nagyságától függ: kivérzést, shockot, halált okozhat, éppen ezért minden artériás vérzés életveszélyes állapotnak tekintendő.
4.      kevert forma

A vérzés veszélyei: kivérzés, shock, térszűkítés (koponyaűrben), szövetroncsolás.

Vérzéscsillapítás:

1.      hajszáleres vérzés esetén: a sebkörnyék Betadinos lemosása után steril sebfedés. Csak haemophylia (vérzékenység) esetén veszélyes.(Ez a betegség csak férfiakat/fiúkat érint.)
2.      vénás vérzés esetén:
-          lefektetés
-         vérző testtájék felpolcolása, szív fölé emelése (erre spontán is csillapodik a vérzés)
-         vénás nyomókötés felhelyezése: steril lap a sebre, erre buci, majd körkörös pólyamenetekkel átkötni, ha átvérzett újabb kötés felhelyezése. Tilos szorító körülkötés alkalmazása! (fokozza a vérzést (ha túl laza) vagy szövetelhalást okozhat, (ha túl szoros)
3.      artériás vérzés esetén:
-       lefektetés
-       a vérző testrész felpolcolása, ha lehet (szív fölé emelése)
-       ujjnyomásos vérzéscsillapítás, ha lehet
-       a seb tamponálása, kitömése steril gézzel. Ha a sterilitás azonnal nem biztosítható, ennél a vérzésfajtánál eltekinthetünk tőle, de törekedjünk rá. A magas időfaktor miatt a sterilitás betartására mindenáron való törekvés a sérült életét veszélyezteti!
-       e fölé gézlap helyezése, erre buci, majd körkörös pólyamenetekkel való átkötés. Ha átvérzett ne vegyük le, hanem kössük ismét át.
-       . Érfogó, csipesz, kombinált-fogó, stb. használata tilos!
-       A végtag szorító körülkötését csak minden egyéb eljárás sikertelensége esetén végezzük, minél szélesebb eszközt használva, hogy a lágyrészek sérülését elkerüljük. A leszorítás időpontját dokumentáljuk: óránként fel kell engedni! Ha a leszorítás túl szoros lágyrész sérülést okoz, ha túl laza pangást okoz és csak a vérzést fokozza.

Speciális vérzések

Orrvérzés: lehet habituális, (szokványos, vagy rendszeresen ismétlődő), ekkor a porcos orrsövény elülső részéből származik a vérzés. Lehet magas vérnyomás okozta, ekkor a vérzés az orrüreg hátsó részéből származik.
Ellátása: első esetben orrszárnyak összeszorítása előre hajtott fej mellett, amíg a vérzés el nem áll. Második esetben szükséges a vérnyomás csökkentése is.
Szájüregi vérzés: nyelv vérzését annak összeszorításával csillapíthatjuk. Fogmedri vérzésre haraptassunk rá gézzel. (ahogy a fogorvos teszi)




Törések, ficamok (csont- és ízületi sérülések), Fektetési módok

Bevezetésül le kell szögezni, hogy néhány banális sérüléstől eltekintve (csak a példa kedvéért, és a teljesség igénye nélkül: köröm leszakadás, ujjtörés, vagy hasonló súlyosságú sérülés, felületes lágyrész-sérülések, kis kiterjedésű és alacsony súlyossági fokú – 5 % vagy alatta, I fokú – égés, stb.) a sérülteket alkalmi eszközzel gyógyintézetbe szállítani nem szabad. Az Országos Mentőszolgálat mai fejlettsége, egyre kiterjedtebb mentőállomás-hálózata indokolatlanná teszi, hogy bárki, sokszor magát, a sérültet/beteget, és a többi közlekedőt veszélyeztetve rohanjon kórházba. A kellően el nem látott, szakszerűtlenül mozgatott, rögzítetlen sérült/beteg, az alkalmi – és egyúttal alkalmatlan – eszközzel való szállítás rengeteg veszélyt hordoz magában.
Ne felejtsük, hogy „A pokolba vezető út jóakarattal van kikövezve”
A következőkben említett, szinte valamennyi esetben indokolt a mentők riasztása, a mentővel való szállítás.
Általános ismeretek
Az emberi test szilárd vázát a csontok alkotják. Ezek a csontok egyúttal a mozgás, helyváltoztatás kivitelezésében is fontos, noha passzív szerepet játszanak. Ahhoz, hogy a mozgás kivitelezhető legyen, a csontok ízületeket alkotnak, ezek felépítésében inak, izmok, szalagok vesznek még részt, tokot képezve az ízület körül, illetve az ízület részét képezi még az ízületi folyadék is, valamint fontos szerepet játszik az ízületen belüli negatív nyomás is.

.
Három csoportba sorolhatók, nevezetesen:
·         rándulás,
·         ficam,
·         törés.
Természetesen lehetséges kombinált sérülés is, azaz szélsőséges esetben, súlyos baleset során, akár mindhárom fenti csoportba tartozó sérüléssel találkozhatunk.
Rándulás esetén az ízületet alkotó csontok külső erő hatására eltávolodnak egymástól, majd az erő hatásának megszűnésekor visszatérnek eredeti helyzetükbe. Ennek során az ízületet alkotó lágyrészek (szalag, izom) megnyúlnak, kisebb bevérzések keletkezhetnek, részlegesen szakadhatnak, illetve, az inzultus hatására megnövekszik az ízületi folyadék mennyisége.
Mindezek hatására az ízület környéke duzzadt lesz, azaz alakváltozás következik be, az ízület fájdalmas lesz, ennek következtében használhatósága, terhelhetősége csökken, korlátozódik, vagy akár teljesen megszűnhet egy időre.
Ficam esetén az ízületet alkotó csontok ugyancsak eltávolodnak egymástól, de nagyobb mértékben, majd az erőhatás megszűnésekor nem az eredeti helyükre térnek vissza, hanem valamilyen oldalsó pozícióban rögzülnek. Belátható, hogy ennek következtében a lágyrészek durvább sérüléseket – teljes szakadás, komolyabb mértékű vérzés – szenvedhetnek el, illetve az ízületi folyadék mennyisége is nagyobb mértékben növekszik meg, továbbá a szakadások miatt szinte biztosan megnyílik az ízületi tok, és megszűnik a benne uralkodó negatív nyomás. Sőt, gyakran az ízületet alkotó csontok kisebb-nagyobb darabjai is letörhetnek. Az abnormális helyzetben történő rögzülés gyakran vérkeringési zavart, és az érző-mozgató idegek ártalmát is okozza. (elsősorban az idegek szakadása vagy leszorítása miatt)
Mindebből az következik, hogy a sérült ízület környéke duzzadt lesz, a nem szabályos helyen történt úgynevezett rugalmas rögzítettség miatt az ízület deformálódik, teljes mértékben használhatatlan lesz, és természetesen nagyon fájdalmas is.
Ismeretesek olyan ficamok is, erre hajlamos egyének esetében – leggyakrabban a váll-, illetve az állkapocsízület – amelyek gyakran egy rossz mozdulat következtében szokványosan (szakszóval habituálisan) következnek be, az érintett betegek életében nagy gyakorisággal.
Törés szintén külső erő hatására következik be, a csontot illetően folytonossági hiány keletkezik, akár többszörösen is – ez a darabos törés. Ennek során – legalább is a kisgyermekkoron túl – sérül a csonthártya, sérülnek a környező lágyrészek, így vérzés keletkezik. A sérülés következtében természetesen duzzanat keletkezik, gyakran a csont alakváltozása szabad szemmel látható, más esetekben csak röntgenfelvétel képes kimutatni, ha kicsi az egyes darabok elmozdulása, fájdalmas, szinte minden esetben megszűnik az érintett rész használhatósága, terhelhetősége, és az esetek nagy részében csontrecsegés észlelhető, a sérült testrész – nem ajánlott – aktív, vagy passzív mozgatásakor.
A törések besorolhatók még fedett és nyílt kategóriákba is. Nyílt törés esetén a sérülés helyén seb is keletkezik, aminek hatására a törött csont közvetlenül kerül összeköttetésbe a külvilággal. Ezt a sebet létrehozhatja a külső erő, vagy a törött csont az elmozdulása során. Ez különösen rosszindulatú körülmény, mivel komoly fertőzésveszéllyel jár.
Miután a fentiekből következik, hogy mindhárom esetben legnagyobb részt szinte teljesen azonosak a tünetek és a panaszok, az ellátásban sincs lényeges eltérés.
Egyszerűen, a talált helyzetben kell nyugalomba helyezni. Kerülni kell minden fölösleges mozgatást, a vizsgálathoz, ellátáshoz csak a szükséges mértékben kell ruházatát eltávolítani a korábban ismertetett módon, és nem szabad semmiféle alkalmi rögzítő eszközt alkalmazni, mivel ezek rendszerint nem felelnek meg a szabályos rögzítés követelményeinek, és amikor majd megfelelő eszköz áll rendelkezésre, az alkalmi rögzítés eltávolítása újabb mozgatást igényel, ezzel fájdalmat váltva ki, miután a sérült testrész ismételten vongálódik.
A nyugalomba helyezést a talált helyzetben történő megtámasztással, alápolcolással, kipárnázással stb. kell megvalósítani. A szoros ruhadarabokat – hogy a duzzanat, deformitás ne okozzon vérkeringési zavart – meg kell lazítani, idejekorán el kell távolítani. Különösen fontos, hogy sérült alkar esetén, de az újabban divatos lábujj-gyűrűk esetén a boka, lábfej sérülésekor is, a gyűrűket el kell távolítani, mert később ez csak nagy nehézségek árán lesz megvalósítható, vagy a vérkeringési zavar vissza nem fordítható következményekkel járhat.
Nyílt törés esetén elsőként a sebet kell ellátni, a sebellátás szabályai szerint. Rendszerint elegendő steril fedőkötés elkészítése, mivel a tapasztalatok szerint ezek a sebek csak mérsékelten véreznek.
Ficamot TILOS a helyszínen „helyre tenni”, „helyre rántani”, mivel óhatatlanul további sérüléseket okozhatunk a szakszerűtlenül kivitelezett eljárással.
Természetesen ezekben az esetekben sem elegendő csak a sérülés ellátása, a beteggel is kell törődni, pszichés támogatásban kell részesíteni a mentő megérkezéséig.

Kiemelt törések, sérülések, fektetési módok
Koponya
A koponya két fő részre osztható. Ezek: az agykoponya, és az arckoponya. Nevük alapján jól azonosíthatók.
Koponyán belül sérülés nélkül is keletkezhet vérzés (agyvérzés különféle fajtái). Ilyenkor a tágulásra képtelen koponyán belül, a kiömlő vér az agyállományt nyomás alá helyezi, ami rövidesen kínzó, lüktető fájdalommal, émelygéssel, hányingerrel, hányással, látászavarral, jelentkezik. Beavatkozás, segítség nélkül hamarosan bekövetkezik az eszméletlenség, majd a halál.
Ilyen esetben is olyan fektetési módot kell alkalmazni, mint az alábbi esetekben.
Az agykoponya része a koponyaboltozat, amely változatos formában törhet, ezen törések nagy része a helyszínen nem ismerhető fel, ugyanakkor komoly életveszély fenyegeti a sérültet, ezért olyan esetekben, amikor a baleseti mechanizmus alapján feltételezhető, hogy a koponyatörésnek reális esélye van, gondoskodni kell a sérült kórházba juttatásáról, mentővel. Különösen így van ez, ha a sérültnek volt eszméletvesztése.
Ugyanakkor gyakran megtörténik, hogy a koponya sérülése kapcsán, a hajas fejbőrön sérülés keletkezik. Riasztó látvány a bőségesen vérző seb, ugyanis a fejbőr vérellátása nagyon jó. Azonban az esetek túlnyomó részében ez a sérülés inkább „látványos”, semmint veszélyes. Jó fejkötéssel rendezhető, különösen akkor, ha a sebet nem mossák vízzel, illetve nem dörzsölgetik.
Az esetleges seb ellátását követően, a mentő megérkezéséig a sérültet le kell fektetni.
·        Amennyiben a sérült eszméletén van, hanyatt kell fektetni, fejét kissé megemelve, ügyelve arra, hogy a nyak sem oldalirányban, sem előre, sem pedig csavartan ne törjön meg, hogy a koponyából való vérelfolyás (normális, élettani) ne legyen akadályozott.
·        Abban az esetben, ha a sérült eszméletlen, stabil oldalfekvő helyzetet kell kialakítani.
A sérülteket lehetőség szerint nem szabad magukra hagyni, folyamatos felügyeletet kívánatos biztosítani számukra.
Az agykoponyát az arckoponyától a koponyaalap választja el. Ez egy bonyolult formájú, több helyen nyílásokkal (erek, idegek számára) rendelkező csontlemez. Keresztirányban három, úgynevezett, koponyagödörre – elülső, középső és hátsó – tagolható. A koponyát ért erőhatások következtében közvetett módon törhet. Ez a törés mindig nyílt törésként kezelendő, mert közvetlen összeköttetést biztosít a koponya belseje – így az agy –, és a külvilág között. Ezt a tényt a tünetek bizonyítják.
Az elülső koponyagödör törésekor az egyik, vagy mindkét szem körül fokozatosan „pápaszem vérömleny” alakul ki, sokszor olyan mértékben, hogy a szemrés sem tárható fel. Ez a vér a törés környezetéből kerül a szemek körüli laza szövetek alá, közé. Ugyanakkor az egyik, vagy mindkét orrlyukból „híg”, világos piros vér ürülése figyelhető meg. Azért híg, mert keveredik a koponya belsejéből eredő „agyvízzel”.
A középső koponyagödör sérülésekor az egyik, vagy mindkét fülből látható a fentiekben említett világos piros vér ürülése.
A hátsó koponyagödör érintettsége esetén a tünetek nem ennyire egyértelműek, mivel kifelé nem történik vérzés, csak a fül mögött, a tarkó két oldalán tapinthatunk esetleg vérömlenyt, az egyik, vagy mindkét oldalon, illetve, ha betekintünk a szájüregbe, a hátsó garatfalon észlelhetünk esetleg vércsorgást, amit hanyattfekvés esetén az eszméletlen sérült belehelhet, és fulladás következhet be.
Tekintettel arra, hogy a sérülés bejutási lehetőséget biztosít a kórokozók számára a koponya belseje felé, steril kötéssel kell ezt meggátolni. Ugyanakkor, mivel a koponyán belül vérzés zajlik, és a koponya nem képes tágulni, így nagy a veszélye az agy összenyomatásának, magát a vérzést nem szabad akadályozni. Ezért, a fül/ek/re, vagy az orr elé alkalmazott kötés, csak laza, steril fedőkötés lehet.
Az első ellátást követően, szintén fektetve kell elhelyezni, hasonlóan a koponyaboltozat sérüléseinél alkalmazott módon.
Fokozott felügyeletet kell biztosítani számára, mivel az eszméletlen állapot kialakulásának nagy a veszélye, bármikor kialakulhat, sőt akár újraélesztésre is sor kerülhet, de a lélegeztetés szükségessége, akár légzéstámogatási céllal, önmagában is felmerülhet.
A koponyát ért erőhatások következtében gyakran alakul ki az agyrázkódás kórképe, akár egyéb, látványos sérülés nélkül, legfeljebb kisebb-nagyobb vérömlenyt lehet tapintani az erőhatás helyén. Az agyrázkódás bekövetkeztét bizonyítja az eszméletvesztés. Ezt a tünetek bizonyítják, ugyanis az eszméletvesztés sok esetben csak nagyon rövid ideig tart, a külső szemtanú esetleg nem is észleli, csak következtetni tud, hogy történt eszméletvesztés.
Az eszméletvesztés következtében a sérült nem tudja mi történt vele, nem emlékszik magára az eseményre, gyakran hosszabb időt is felölel az emlékezetvesztés. Nagyon illik erre az esetre a „filmszakadás” kifejezés. Ez az emlékezetvesztés idővel oldódik, de tudunk esetekről, amikor a sérült még évekkel később sem emlékszik magára az eseményre, csak elmondások alapján vannak róla benyomásai. A beteg térben-időben tájékozatlan, akár saját magára nézve, adatairól sem tud érdemi felvilágosítást adni.
A fenti jellegzetes tüneten kívül még jelentkezhet a sérült panaszai között a fejfájás, émelygés, hányinger, hányás is, sőt egyes szélsőséges esetekben akár tartós zavartság is kialakulhat, nemegyszer „zombiként” kóborol a beteg.
A koponyasérültek esetében alkalmazott módon kell fektetve elhelyezni a beteget, zavartságára tekintettel nem szabad szem elől téveszteni. Mindenképpen kórházi megfigyelésre, kezelésre szorul, megelőzendő az esetleges súlyos agysérülések kezelésének elmulasztását. Mentővel szállítandó.
Arckoponya
Sérülhet az orr, a járomcsontok, a felső állcsont, és az alsó állcsont is, szerencsére ritkán a nyelv is. Fájdalom, vérzés, az artikulált beszéd képtelensége, nyelési nehezítettség, vagy képtelenség nyálfolyás jellemezheti attól függően, melyik csont, és vele együtt milyen lágyrészek sérültek.
Előfordul – gyakran szokványosként – az állkapocsficam is.
A lágyrész-sérüléseket az általános szabályok szerint kell ellátni, orrcsont, alsó állcsont törésekor, illetve állkapocsficam esetén parittyakötés alkalmazható, ami a gyakorlati foglalkozáson gyakorolható.
Eszméletlenség esetén, illetve akkor, ha a vérzés és nyálzás a szájüregből jelentős, a beteg hason fektethető úgy, hogy mellkasát és homlokát alátámasztjuk, hogy arca ne a földön feküdjön, és a vér a nyállal együtt kifolyjon.
Nyelv sérülésekor a sérült rész összeszorítását kísérelhetjük meg, az ujjakon gézzel, vagy egyéb textíliával, mivel a nyál és a vér miatt síkos az amúgy is nehezen megfogható nyelv. Csipesz, fogó, stb. alkalmazása nem ajánlott.


Gerincsérülés
A koponyától a farkcsontig húzódó, bonyolult alakú csontokból álló többszörösen ívelt oszlop a gerinc, vagy csigolyaoszlop, mely egyúttal a gerincvelő védelmét is biztosítja. Maga a gerincvelő, az aggyal együtt alkotja a központi idegrendszert (KIR).
A csigolyák önmagukban is sérülhetnek, lényegében egyszerű törésként fogható fel az eset. Azonban a törések kapcsán általánosságban tárgyalt lágyrész-sérülésekből adódó következmények – vérzés, duzzanat – jelentősen befolyásolhatják a beteg kilátásait, mivel nyomás alá helyezhetik a gerincvelőt, aminek következtében múló, vagy tartós bénulások, érzéskiesések alakulhatnak ki, a sérülés helyétől függően.
Súlyosabb a helyzet, amikor a baleset elszenvedésekor a csigolyákkal együtt a gerincvelő direktben is sérül (elnyíródik). A tudomány mai állása szerint jelenleg ez maradandó, legfeljebb részben, és csak kis mértékben javulni hajlamos következményekkel, azaz, a perifériás idegrendszer érintettsége miatt bénulással, érzéskieséssel jár.
Erre való tekintettel, a gerincsérülésre gyanús sérültet (baleseti mechanizmus, a sérült beszámolója, szemtanúk elmondása, vizsgálati eredmények – lásd később) csak a legvégső esetben szabad mozgatni, az előadás első részében bemutatott módon, tálcafogással, és az ott leírt okok fennállása esetén. Természetesen, ha az esetleges bénulás és a biztos halál között kell választani, a túlélés esélyét kell biztosítani, vagyis akár „szabálytalanul” is eljárhatunk, el kell járnunk.
A gerincsérült vizsgálata során kíméletesen, kerülve a gerincoszlop mozgatását, át kell tapintani a csigolyákat. Mint arról már volt szó, a gerinc többszörösen ívelt, de folyamatos vonalat képez. Amennyiben ebben a csont-sorozatban „törést” (besüppedést, kiemelkedést) tapintunk, ahol a sérült, amennyiben eszméletén van, fájdalmat jelez, megtaláltuk a sérülés helyét. Továbbá, ha a sérüléstől távolabbi helyen felszólításra nem tud pl. lábujj, vagy lábfejmozgásokat kivitelezni, esetleg zsibbadásérzésről számol be, netán nem érzi az érintést (hegyes, tompa), biztosak lehetünk abban, hogy gerincvelő sérülése van a betegnek.
Abban az esetben, ha a sérült eszméletlen állapotban van, a nyaki gerincszakasz rögzítése mellett a száj zárásával lehet kielégítő mértékű szabad légutat biztosítani.
A fejezet utolsó címében tárgyalt esetben élet, illetve életek megmentése céljából akár a stabil oldalfekvő helyzetet is ki kell alakítani, kockáztatva a bénulás kialakulását, vagy a sérülés súlyosbodását.
Vállöv és felső végtag sérülései
A „vállövet” a felkar, a lapocka, és a kulcs-csont alkotja ezek sérülésekor nyugalomba kell helyezni, illetve a vállövet tehermentesíteni kell. Erre a célra, a legtöbb elsősegély-készletben megtalálható háromszögletű kendőket (2 db) kell használni, a gyakorlati foglalkozáson bemutatott módon.
Ezzel (közel) egyenértékű rögzítés készíthető el más alkalmi anyagok felhasználásával is.
Ugyanígy kell ellátni a felkar, a könyök és az alkar sérüléseit is.
Egyes mellkasi betegségek, sérülések
Különféle betegségek (pl. mellhártyagyulladás, tüdőgyulladás) nehezítik a légzést, más betegségek (pl. daganat), sőt akár sérülések is, a tüdőben vérzés miatt csökkenik a gázcserében részt vevő tüdőtérfogatot, hasonlóan a szív betegségéből adódó tüdővizenyőhöz, illetve sérülések miatt a légzés mechanikai elemei, a bordák, a mellkasfal károsodásai miatt kell segítséget nyújtani.
Közös jellemzőjük, hogy a beteg/sérült légszomjról panaszkodik, ennek megfelelően igyekszik szaporán venni a levegőt, de a fájdalom miatt egyúttal felületesen is. Ez a nem kielégítő gázcsere miatt sápadtságot, esetenként kékes, szürkés bőrszínt és nyálkahártyákat, valamint hideg verejtékezést eredményezhet.
Nyaki vénái teltek lehetnek, illetve az oxigénhiány miatt nyugtalan, fulladásérzése miatt halálfélelme lehet. Csak ülni képes.
Folyadékkal (vér, vizenyő) részben telt tüdő esetén a fentiekhez szapora, sokszor eredménytelen köhécselés, adott esetben világos piros, habos vér ürülése társul.
Bordatörés esetén – ez lehet egyszeres, sorozat, illetve ablakos törés ­– a törött borda/ák területén a beteg belégzéskor jelentkező szúró fájdalmat jelez, és a fájdalom helyét felszólításra pontosan meg is tudja mutatni. Ablakos bordatörés esetén pedig a „kitört” terület légzőmozgásokkal ellentétes mozgását észlelhetjük.
Előfordul, hogy a mellhártyák lemezei közé – ahol egyébként a „kenőfolyadék” mellett negatív nyomás van – levegő kerül, és kialakul az úgy nevezett légmell, amely alapvetően rontja a légzés minőségét, és ezáltal a beteg állapotát. Ilyenkor a bőr alatt is megjelenhet levegő, ezen a területen „lószőr-párna” tapintási lelet adódik, illetve hóropogás-szerű hangot lehet észlelni.
Amennyiben be-, vagy áthatoló sérülés okozza a légmellet, a sérülést légmentesen fedni kell.
A legtöbb esetben a kiváltó okot, a következményeket ritkán van módunkban csökkenteni, megszüntetni, kizárólag a légzés megkönnyítésében tudunk a beteg/sérült számára segítséget nyújtani.
Erre a célra a képen látható „félig ülő” testhelyzet kell kialakítani.
A sérült/beteg eszméletlenné válása esetén a stabil oldalfekvő helyzetet kell kialakítani, lehetőleg a sérült oldalra fordítva.

Has

A has területén a gyomor-bélrendszeren kívül egyéb szervek is megtalálhatók, így máj, lép, vesék, hólyag, belső női nemi szervek és azok függelékei. A hasat – elsősorban tompa erő következtében – ért sérülések, illetve betegségek (fekély, daganat) miatt a hason belül is keletkezhetnek vérzések, illetve béltartalom, vizelet is kerülhet a szabad hasüregbe. Ez reflexes úton, védekezési célból, hashártyaizgalmat vált ki. Ennek következtében a has az izomzat feszülése miatt deszka-keménnyé válik, feszes, fájdalmas lesz.
Egy idő után mindez nagyon megviseli a szervezet egészét, egyebek mellett a beteg szomjazni fog, miután shock – lásd az előadás más részében – alakul ki.
Hasi sérülés esetén – szemben az egyéb esetekkel – még eszméletén levő sérült sem kaphat szájon át semmiféle folyadékot, vagy gyógyszert.
Egyedül a képen, és a gyakorlati foglalkozáson bemutatott fektetési mód alkalmazása lehetséges. Célja az, hogy a has alsó és felső pólusát a testhelyzetnek köszönhetően egymáshoz közelítve, csökkentsük az izomzat feszülését. (Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a nem traumás eredetű hasfájós beteg általában a neki legjobban megfelelő testhelyzetet veszi fel, melyből erőszakkal lehetőség szerint ne mozdítsuk ki.)
Eszméletlenség esetén természetesen a stabil oldalfekvő helyzet kialakítására kell sort keríteni.
Léteznek nyílt hasi sérülések is, melyek esetében a seb fedését követően a fenti eljárásokat kell követni.

Medence

Jellemzően baleset következtében sérül (gázolás, magasból esés, stb.) A csont mellett sérülhetnek a medencében található zsigerek, erek, ez jelentős mértékű belső vérzéssel járhat (akár az 5 litert is elérheti). Az alsó végtag mozgatása, vagy mozdítási kísérlete – amennyiben képes a sérült annak kivitelezésére –, nagy fájdalommal jár.
Mozgatni TILOS, csak az esetleges közvetlen életveszélyből való kimentés kapcsán, lehetőleg tálcafogással.

Alsó végtag
Az általános szabályok betartása a mérvadó, mindenféle mozgatás, különösen combcsont törése esetén ellenjavallt, tekintettel arra, hogy a csont közelében nagy erek, ideg találhatók, amelyeket a törött csont éles végei könnyen megsértenek, és a szövetek közé jelentős mennyiségű vér ürülhet, illetve idegsérülést okozhat, veszélyeztetve a beteg életét.
A combcsonttörésre gyakran csak a két comb közötti méreteltérés hívja fel a figyelmet – pl. eszméletlen a beteg, így nem tud panaszkodni, nem működik közre a vizsgálat során –, ezért hangsúlyozottan fontos, hogy gyanú esetén (baleseti mechanizmus, szemtanúk információi, stb.) ne maradjon el a beteg indokolt, és szükséges mértékű vetkőztetése.
Gyakoriságára – idős emberek körében – való tekintettel meg kell említeni a sokszor szakmabeliek által is pongyola módon combnyaktörésnek hívott tomportáji törést.
Rendszerint idős emberek, (illetve csontritkulás esetén akár fiatalabbak is), elesés következtében elszenvedett sérülése. Jellemzően nem elviselhetetlen tomportáji fájdalmat, gyakran csak sajgást panaszolnak, az érintett oldali csípőízület közelében az ellenoldalihoz képest deformáció látható, az érintett oldali végtag jól látható módon megrövidült, és a lábfej kifordul, leggyakrabban vízszintesbe – ezt szokás „hullaállásnak” is nevezni. Ritka esetben a beteg akár jár is vele, de természetesen erősen sántítva. (beékelődött törés) Vizsgálata során a beteg nem tudja az érintett végtagot nyújtott térddel felemelni, ellenben a sarkát a talajon csúsztatva térdét fel tudja húzni, be tudja hajtani.
Nem szabad halogatni a sérült kórházba juttatását, mivel ezt a sérülést (persze a legtöbb egyéb sérülést is) záros határidőn belül – lehetőleg minél előbb - meg kell műteni, különben a combcsont feje elhal, és csak a sokkal bonyolultabb – és egyúttal veszélyesebb – műízület-beültetés lehet a megoldás. Természetesen csak a legszükségesebb esetben szabad mozgatni, mielőtt a mentő megérkezik. A beteg pl. ágyra való felhelyezése kényelmi szempontból, nem lehet indok.
Stabil oldalfekvő helyzet
Fontosságára való tekintettel külön címszóként kell foglalkozni vele.
Mint az az eszméletlen beteg ellátása kapcsán elhangzott, az eszméletlenségből eredő legnagyobb veszély – a fulladás (ami bekövetkezhet a tónustalan nyelv hátraesése, vagy hányadék illetve vér belehelése miatt)– elhárítását szolgálja a légutak szabadon tartásával, tehát életmentő beavatkozás. Ennek megfelelően kialakításának nincsen általános ellenjavallata.
Lényegében arról van szó, hogy amennyiben a sérült/beteg számára eszméletlen állapota miatt művi úton kell szabad légutakat biztosítani, és a kíméletesebb eljárás (a száj zárása, és a fej hátrahajtása – gerincsérülés esetén a csak a száj zárása, a nyaki gerincszakasz rögzítése mellett) pl. tömeges szituáció miatt nem tartható fenn, haladéktalanul létre kell hozni. Ez a lehetséges megoldás, mivel adott esetben ez a beavatkozás a konkrét sérült/beteg és esetleg mások számára életmentő lehet.
8.  Gyermek alapszintű újraélesztés




Az elsősegélynyújtás egyik legsürgetőbb eleme az újraélesztés. Akkor kerül rá sor, amikor az alapvető életműködések (légzés, keringés) megszűnnek.



Elméleti alapja:
A halál beállta nem egy pillanatszerű esemény, hanem egy folyamat.
Ez a folyamat a légzés és keringés (szív) leállásával kezdődik, és az elején, szerencsés esetben, még visszafordítható. Ezt az állapotot nevezzük klinikai halálnak, melynek időtartama, mintegy 5 perc. Ezen az 5 percen belül is percenként kb. 20%-al csökken az esélye annak, hogy az újraélesztés sikeres legyen.
Ha végig gondoljuk, hogy mennyi idő telik el a mentő értesítéséig, majd annak helyszínre érkezéséig, láthatjuk, hogy laikus elsősegélynyújtók nélkül, szinte esélytelen, hogy az ilyen állapotba került betegen segíteni tudjunk. Csak akkor marad reális esélye az életben maradásra ezeknek a betegeknek, ha van a közelükben valaki, aki segíteni mer, és tud is.
Lényeges megjegyezni, hogy a klinikai halál állapotában lévő beteggel rosszat csak akkor tudunk tenni, ha nem csinálunk semmit. Ezt azért lényeges kiemelni, mert nem szabad, hogy attól való félelmünk, hogy esetleg nem ismerjük pontosan az újraélesztés szabályait, megakadályozzon bennünket a segítségnyújtásban.
Az újraélesztés megkezdéséhez nincs szükség semmiféle eszközre. Egyedül egy géz vagy textília kell, ami megakadályozza, hogy a beteg nyálával vagy hányadékával közvetlenül érintkezzünk, de a fertőzéstől ez sem véd meg. (Ma már kaphatók olyan szűrővel ellátott, egyszer használatos maszkok, melyek a fertőzéstől is védenek, és zsebben is hordhatók, hiszen méretük kisebb, mint egy gyufásdoboz.)

A klinika halál felismerése
Ahhoz, hogy minél rövidebb idő alatt meg tudjuk kezdeni a segítségnyújtást, szükséges mielőbb felismernünk, hogy mivel állunk szemben.
Mivel az újraélesztés során többfajta feladatot kell elvégezni, nagyon fontos, hogy késlekedés nélkül segítséget kérjünk a közvetlen környezetünktől.

Segítséghívásra ezért az alábbi cselekvési sorrendet kövessük
1.      Ha egyedül vagyunk:
·         és azt észleljük, hogy a gyermek előttünk esett össze: azonnal kiabáljunk segítségért!
·        és a gyermeket a földön fekve találjuk: egy percig végezzünk újraélesztést, mielőtt segítséget hívnánk.(lsd.alább)
2.  Ha ketten vagyunk:egyikünk kezdjen újraélesztést, a másik hívjon azonnal segítséget.
Ezt követően lépjünk oda a beteghez, szólítsuk meg, illetve enyhén rázzuk meg. Fontos különbség a felnőttekhez képest, hogy gyermekeknél külön vizsgáljuk a légzést és a keringést.
·        Abban az esetben, ha nem válaszol, nem mozdul, haladéktalanul fektessük hanyatt a földre, vagy asztalra. (Óvatosan, hogy ne sérüljön meg! Ágyról vegyük le!) Fejét enyhén hajtsuk hátra, száját zárjuk, és úgy pozícionáljuk, hogy az arc síkja a mellkas síkjával párhuzamos legyen. Fülünkkel hallgatjuk, hogy van-e légzés, arcunkkal érzékeljük van–e levegőáramlás, közben figyeljük a mellkas mozgását. („hármas érzékelés módszere” a légzés vizsgálatára). Mindezt 10s-ig végezzük.

Ha a vizsgálat során azt tapasztaltuk, hogy nincs légzése a betegnek, haladéktalanul elkezdjük az újraélesztést.
Az újraélesztés folyamata
Miután megállapítottuk, hogy a betegnek nincs légzése, a következőket kell tennünk:

1.      Meggyőződünk róla, hogy a beteg kemény alapon fekszik-e (ágyról le kell venni). (ÓVATOSAN, HOGY SÉRÜLÉS EKÖZBEN NE ÉRJE)
·        A rosszullét helyszíne biztonságos? Nem fenyeget bennünket semmilyen veszély?
Amennyiben biztonságosnak ítéljük, akkor elkezdjük az újraélesztést.
2.      A gyermek fejét kíméletesen hátrahajtjuk, száját becsukjuk. Orrára gézlapot, vagy egyéb vékony textíliát helyezünk. Kicsit mélyebb levegőt veszünk, és a beteg orrát bekapva, azt a betegbe fújjuk. (Mivel a kilélegzett levegő bőven tartalmaz még oxigént, így ez elégséges lesz a betegnek.) Ezt 5 alkalommal végezzük. Ez az úgynevezett 5 kezdeti befúvás. A gyermekek esetében – eltérően a felnőttektől- fontos a mielőbbi oxigenizáció, ezért végezzük el a kezdeti 5 befúvást. Az ajánlás lehetővé teszi a szájból –szájba történő lélegeztetést is, sőt egészen kicsi csecsemőknél a szájból - orrba-szájba módszer is szóba jön a kis méretek miatt.
3.      Ezután következik a keringés vizsgálata, szintén 10s-ig. Itt bármiféle mozgás (nyelés, köhögés) figyelése jön szóba. Ha nem észlelünk ilyesmit, feltételezzük, hogy a gyermeknek nincs keringése, ezért haladéktalanul mellkas kompressziókat kezdünk. Ezt kétféleképpen végezhetjük: egyedül a kétujjas technikával 30 kompressziót végezzünk, ha ketten vagyunk a körülölelős módszerrel végezzük, és 15 kompressziót csináljunk, mindkét esetben kb. 100/perc sebességgel.
Kb. a pubertás kor körüli életkortól végezzük ugyan úgy a mellkas kompressziókat, mint a felnőttek esetében.
Ezután felváltva végezzük a lélegeztetést és a mellkas összenyomását (mellkas kompressziót), 15-2 vagy 30-2 arányban.

Újraélesztés abbahagyhatósága
Megkezdett újraélesztést laikus elsősegélynyújtó csak három esetben hagyhat abba!
1.      A beteg életjelenségei visszatérnek. Vagyis légzést illetve bármilyen keringésre utaló jelet észlelünk. (mozgás, nyelés, csuklás, beszéd, stb.)
2.      Magasabb egészségügyi képzettséggel rendelkező személy (orvos, mentő) érkezik a helyszínre, és átveszi, vagy utasítást ad a befejezésére.
3.      Egyedül van, nincs kinek átadni az újraélesztést, és annyira kifárad, hogy képtelen folytatni.
Sikeres újraélesztés utáni teendők
Amennyiben ténykedésünket siker koronázza, és nincs még a helyszínen magasabb egészségügyi képzettséggel bíró személy, az alábbiakra kell figyelemmel lenni.
-                    A beteget feleslegesen mozgatni nem szabad!
-                    Folyamatosan ellenőrizni kell a légzés, keringés meglétét, amennyiben szükséges, ismételten el kell kezdeni az újraélesztést!


#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése