Leggyakrabban előforduló akut
gyermekgyógyászati megbetegedések és ellátásuk laikusok számára
1.
Magas láz
Lázról 38° C fok
feletti testhőmérséklet esetén beszélünk. A gyermek
2-3 éves koráig célszerű végbélben mérni a hőmérsékletet. Az így kapott értékből
0,5° C fokot le kell vonni! Üvegből készült lázmérőt soha ne tegyünk
a gyermek szájába!
I.: Gyógyszeres lázcsillapítás
A gyermek életkorának megfelelően lázcsillapító
kúppal, sziruppal vagy tablettával (pl.: Nurofen) az előírt adagolás szerint
(kövessük gyógyszerészünk, gyermekorvosunk javaslatát, vagy az adagolási
útmutatót). Ezek a készítmények 4-6 óránál gyakrabban a mérgezés veszélye miatt
nem adhatók! Acetil-szalicilsav tartalmú készítményt (Aspirin, Kalmopyrin,
Astrix, Colfarit) gyermeknek ne adjunk!
II.: Fizikális hűtés
1.: Kerüljük a lázas beteg vastag paplannal való takarását, mert gátolja a hőleadást.
2.:
Vizes borogatás (priznic)
Kivitelezése: a lázas beteg törzsére vagy egész
testére helyezett vizes ruhával hűtjük a beteget. A vizes ruhát száraz
takaróval fedjük. Ha a vizes ruha átmelegedett, cseréljük, addig, amíg a
gyermek láztalanná válik.
3.:
Hűtőfürdő
A csecsemőt, gyermeket kb. 37° C fokos
(fürdővíz meleg) vízbe helyezzük, majd a vizet lassan (fokonként) lehűtjük
(hideg vizet adagolva hozzá), amíg a gyermek láza lemegy. A kádban lévő víz
semmiképpen ne legyen hideg (25° C fok alatti)! Csak addig tartsuk a
gyermeket a hűtőfürdőben, amíg az feltétlenül szükséges. A hűtőfürdőt követően
a beteget töröljük szárazra és öltöztessük fel.
III.: Folyadékpótlás
Lázas beteg lehetőség szerint fogyasszon sok
folyadékot, mert a láz kapcsán nagy a folyadékvesztés (párologtatás).
2.
Teendők lázgörcs esetén
Lázgörcsöt leggyakrabban 6 hónapos és 5 éves életkor közötti, arra
hajlamos gyermekeknél (3-4%) tapasztalunk. A görcsölő gyermek elkékül,
elszürkül, szemeivel egy pontra fixál, végtagjai megfeszülnek, vagy
rángatóznak, eszméletét elveszti. A görcstevékenység hőemelkedés vagy lázas
állapot kapcsán jelentkezik (a láz felszökő szárán) és egyszerű lázgörcs esetén,
rövid időn belül (1/2-2 perc) magától megszűnik. Ilyenkor a gyermek még rövid
ideig zavart és aluszékony lehet.
Teendők:
- A gyermek biztonságba helyezése
Tegyünk el mindent a gyermek környezetéből, amivel megsértheti magát.
Fejét különösen védjük a sérülésektől. A végtagokat nem szabad lefogni! A beteg
szájába ne tegyünk semmit!
- Mentők értesítése a 104-es ingyenes segélyhívón!
Sok egyéb lázas betegség (pl. agyhártyagyulladás) is járhat
görcstevékenységgel, valamint nem csak láz, hanem egyéb, akár szívbetegség,
mérgezés is okozhat görcsöket. Mindenképpen indokolt a kórházba szállítás
mentővel.
- Görcsgátlás
Azok a szülők (gondviselők) végezhetik, akiket előzőleg felkészítettek
erre és rendelkeznek az ehhez szükséges végbélbe jutatható gyógyszerrel
(Stesolid vagy Diazepam Desitin 5mg, 10mg) és ismerik annak pontos adagolását.
- Erélyes lázcsillapítás
- Kórházi kivizsgálás
Ha a gyermeknél először jelentkezett lázgörcs, vagy az nem szűnt meg
rövid időn belül, kórházi kivizsgálásra és megfigyelésre van szüksége.
Megelőzés
Akinek hajlama van lázgörcsre (testvér, szülő lázgörcsös volt), vagy
már volt ilyen rohama, annak 30-40% az esélye arra, hogy ez az állapot
megismétlődik. Ilyen esetekben javasolt a korai, erélyes lázcsillapítás és
végbélbe adható görcsoldók készenlétben tartása.
Megjegyzendő, hogy nem lázas eredetű epilepsziás göcs esetén is
ugyanezek a teendők, természetesen a lázcsillapítást kivéve.
3.
Agyhártyagyulladás (Meningitis)
- Hívjon mentőt/orvost a gyermekhez a 104-es ingyenes segélyhívón!
- Csillapítson lázat (lsd. lázcsillapításnál)
- Szájon át ne adjon a betegnek semmit (a későbbi vizsgálatok, beavatkozások altatást tehetnek szükségessé, ami telt gyomor mellett kedvezőtlen)
- Ha a gyermek eszméletlen (nem ébreszthető) fordítsa az oldalára és azonnal hívjon hozzá mentőt!
Megelőzés
A kötelező védőoltásokon felül az un. Meningococcus és
Pneumococcus kórokozók ellen is védekezhetünk oltással. Ezeket az oltásokat a
háziorvos írhatja fel.
4.
Forrázás, égés
Az égés az emberi test láng, forró anyagok, vegyszerek,
napfény okozta sérülése. Gyermekkorban leggyakrabban háztartási balesetként
előforduló forrázással találkozunk. Az égés kiterjedését legegyszerűbben úgy
becsülhetjük meg, hogy képzeletben rámérjük az égett testfelületre a sérült
gyermek tenyerét (újjak nélkül), melyet 1%-nak veszünk. Az égés mélységét 4
fokozatba sorolhatjuk:- I. fokú az égés, ha csak a felhám érintett, ilyenkor bőrpír jelentkezik (napégés)
- II. fokú az égés, ha az irha egy része is érintett, a bőrön hólyagokat látunk
- III. fokú égésnél a bőr teljes vastagsága érintett
- IV. fokú égésnél a bőr alatti szövetek is károsodnak (szenesedés)
Teendők:
- Az égést okozó anyag
kiiktatása
A gyermeket mentsük ki a tűzből és vigyük biztonságos helyre, füst esetén szabad levegőre. Forrázás esetén távolítsuk el az érintett ruházatot. Ez az eset nem tévesztendő össze azzal az esettel, amikor a ruha beleég a bőrbe. Ekkor ne tépjük azt ki onnan. Elektromos égés esetén mielőtt cselekednénk, kapcsoljuk ki az áramot, gázrobbanáskor zárjuk el a gázcsapot.
- Mentők/tűzoltók
értesítése
5 %-os II. fokú égést meghaladó sérülés esetén hívjunk mentőt. Ezeknél a sérüléseknél már sok esetben folyadékpótlásra, gyógyszeres fájdalomcsillapításra és antimikróbás kezelésre van szükség.
- Hűtés
Azonnal kezdjük meg az érintett bőrfelület hűtését folyó hideg csapvízzel! Ezt maximum negyed óráig végezzük, de addig mindenképpen.
- Védelem a lehűlés ellen
Nagyobb kiterjedésű égés esetén takarjuk be a sérültet.
Megelőzés
Rendszeresen ellenőriztessük a gázüzemű készülékeket, a
kémények szellőzését. Ne hagyjunk elől gyufát, öngyújtót, gyertyát, éghető,
robbanékony anyagot, vegyszert. Vigyázzunk a forró levessel, teával és ne
engedjük a kicsiket főzéskor/sütéskor a konyhába. A fürdővizet lehetőség
szerint kevert (37° C fokos) vízből készítsük el és ügyeljünk arra,
hogy a kisdedek ne érhessék el a vízcsapot, vasalót, forró fűtőtestet. Ne
hagyjuk a kicsinyeket védelem nélkül (naptej, kalap, folyadékpótlás) hosszabb
ideig (5-10’)
a napon.
5.
Croup
A croup (krupp) egy vírusok által okozott felső légúti (gége)
szűkülettel járó gyermekbetegség. A betegség arra hajlamos csecsemőknél és
gyermekeknél (leggyakrabban fél évestől 5 éves korig) fordul elő és általában
többször visszatér. Fő tünete a száraz, ugató jellegű köhögés és a rohamokban
jelentkező (elsősorban éjszakai, hajnali órákban) mellkasi behúzódásokkal,
szapora, hangos légzéssel járó erős fulladás. A nehézlégzésessel járó rohamot
jellemzően pár napos hurutos, hőemelkedéssel járó állapot előzi meg. Típusosan
a betegség inkább az őszi, téli hónapokban fordul elő.
Teendők:
Súlyos esetben hívjon azonnal mentőt és próbálkozzon az alábbiakkal:
- Hideg levegő
Nagyon jó hatású. Téli időszakban öltöztessük fel a gyermeket és
nyissuk ki az ablakot, vagy vigyük ki a beteget a szabadba. Melegebb hónapokban
a hűtőszekrény hűvös levegője is segíthet.
- Párásítás
A bolti forgalomban is kapható ultrahangos szobapárásítók nagyon nagy
segítséget nyújthatnak ebben az esetben és természetesen a megelőzésben is. A
fűtött szobák levegője általában száraz, ami kedvez a betegség kialakulásának.
Mindenképpen ajánljuk a párásító alkalmazását azoknál, akik ilyen betegségben
szenvednek. Figyeljünk a párásítók gondos, rendszeres tisztítására, mert ha ezt
elhanyagoljuk sok korokozó telepedhet meg bennük! A kezeléshez a hideg pára
ideális, de ennek hiányában megpróbálkozhatunk zárt ajtajú fürdőszobánkban
párás levegő készítésével is úgy, hogy forró vizet engedünk.
- Gyógyszeres kezelés
Szteroid kúp (Rectodelt 30mg, 100 mg) adása segíthet akkor, ha a
fulladás nagyon kifejezett és az előbbi ténykedések (hideg levegő, párásítás)
nem jártak eredménnyel. Ez azokban az esetekben hasznos, ha már ismert crouppos
beteggel állunk szemben és tartunk otthonunkban ilyen receptköteles
készítményt.
Figyeljünk
arra, hogy a tünetek a kezelést követően (hideg, pára, gyógyszer) 1-2 órával
visszatérhetnek!
Megelőzés:
A lakás levegőjének párásítása, szteroid kúp készenlétben tartása.
6.
Légúti idegentest
Felső légúti idegentest
Leggyakrabban a szilárd táplálék félrenyelése
következtében fordul elő. Súlyos esetben a beteg túlélésére egyedüli esély, ha
van a közelben olyan elsősegélynyújtó, aki felismeri a veszélyt, és képes azt elhárítani!
Felismerése általában nem jelent problémát. Evés
közben, hirtelen fellépő fulladás jelentkezik, a beteg riadttá válik, száraz
köhécselés, csuklás, furcsa sírási hang észlelhető.
Formái:
- Enyhe
-
A beteg képes beszélni.
-
Erőteljes köhögés, légzés észlelhető.
Teendő:
Biztatni kell a beteget a köhögésre, addig,
míg meg nem oldódik, vagy nem súlyosbodik a helyzet. Szájába belenyúlni tilos!
Leharaphatja az ujjunkat!
- Súlyos
-
A beteg beszédképtelen, csak bólintani tud.
-
Erőtlen köhögés, zajos légzés hallható.
Teendő:
-
1 éves kor alatt :
- 1 éves kor fölött:
-
Amennyiben a beteg
eszméletlenné vált:
Fektesse a földre és haladéktalanul kezdjen
újraélesztést! (Ebben az esetben a lélegeztetés megkezdése előtt nézzen a beteg
szájába, szükség esetén törölje azt ki, vagy vegye ki a látható idegentestet!)
Súlyos forma esetén lehetőleg azonnal,
amennyiben egyedül vagyunk akkor legkésőbb az újraélesztés megkezdése előtt
hívjon segítséget a 104-en!
Ha a beavatkozásaink sikerrel jártak akkor is
a beteget mindenképpen kórházba kell juttatni! (a beavatkozások másodlagos
sérüléseket okozhatnak, amiket ki kell vizsgálni)
(Légúti idegentest esetének gyanújakor, még
akkor is érdemes a kórházba való bejuttatást szorgalmazni, ha az eset
feltehetően megoldódott – pl. egyik tüdőfél lezáródása, vagy egyéb sérülés
okozásának lehetősége miatt)
7.
Sérülések ellátása, törések, ficamok
Az elsősegélynyújtás alapelvei és eljárásai
nem különböznek a más életkorban alkalmazott technikáktól.
Sérülések ellátása
Seb: a bőr, a nyálkahártya vagy az alattuk lévő kötőszövet külső erő
hatására bekövetkező folytonosságmegszakadása. Lehet mechanikai, kémiai,
termikus, sugárzás illetve elektrotrauma okozta.
Sebfajták:
-
metszett: ék
keresztmetszetű, éles eszköz okozza a testtel párhuzamos elmozdulás során.
-
vágott: mint
az előző, de az eszköz a testfelületre merőlegesen hat.
-
zúzott: tompa
erőbehatás, mely a felszínt merőlegesen éri. Ebbe a fogalomkörbe tartozik a horzsolás,
roncsolás, traumás amputáció.
-
szúrt: áthatoló sérülés, jellemzője a
szúrcsatorna, melynek mélysége ismeretlen, és a fertőződés veszélye nagy.
-
szakított: a bőr
alapjáról nagy felületen leszakad.
-
harapott: valamilyen
állat vagy ember harapása okozza, fő veszélye a fertőződés.
-
lőtt: lőcsatorna,
be-és kimeneti (áthatoló lövés esetén) nyílás.
Tünetek: sebfájdalom,
vérzés, sebfertőzés, sebtátongás
Ellátás: AZ ELLÁTÁS SORÁN GUMIKESZTYŰ VISELÉSE KÖTELEZŐ!
1.
Sebkörnyék megtisztítása
Betadinnal (alkalmazása előtt kérdezzük meg a beteget, hogy nincs-e
jódérzékenysége. Ha van, nem szabad alkalmazni!), fertőtlenítés. Kivételek:
lőtt, szúrt és harapott seb, mert ebben az esetben a fertőtlenítőszernek
(Betadinnak) a SEBBE KELL KERÜLNIE. Az emberi vagy állati nyál rendkívül nagy
mennyiségben tartalmaz, baktériumokat, ami miatt ezeknél a sérülésfajtáknál
szinte törvényszerű az fertőződés.
2.
Idegentest eltávolítása csak akkor, ha ez a
sebhez nyúlás nélkül megtehető, egyébként a sebben kell hagyni és körül kell
pólyázni majd úgy bekötni.
3.
Amputátumot meg kell keresni és kórházba kell juttatni! A replantáció (visszavarrás) végrehajthatóságának eldöntése SOHA NEM
helyszíni (első ellátó) feladata! Nem szükséges az amputátumot hűtve
szállítani, mert kb.6 órát hűtés nélkül is kibír.
4.
Steril fedés: a sebre csak steril vagy Betadinos kötszer kerülhet.
5.
Fájdalomcsillapítás, rögzítés: a rögzítés önmagában is fájdalomcsillapító hatású.
Vérzések típusai és ellátásuk
Vérzéstípusok:
1.
hajszáleres vagy kapilláris: gyöngyöző, a
vérvesztés csekély (csak vérzékenység esetén okozhat nagyobb vérveszteséget)
2.
vénás: egyenletesen folyó, vörös, mélybordó színű, a sérült véna nagyságától függően
több-kevesebb vért veszít a sérült (nagy véna vérzése akár halálos is lehet)
3.
artériás: a szívműködéssel egyidejűen
lüktető, spriccelő, élénkpiros színű. (roncsolt esetben a seb-részek az
artériára fekhetnek, így esetleg csak lüktetve ürül, de nem spriccel). A
vérvesztés a sérült artéria nagyságától függ: kivérzést, shockot, halált
okozhat, éppen ezért minden artériás vérzés életveszélyes állapotnak
tekintendő.
4.
kevert forma
A vérzés veszélyei: kivérzés, shock, térszűkítés (koponyaűrben),
szövetroncsolás.
Vérzéscsillapítás:
1.
hajszáleres vérzés esetén: a sebkörnyék Betadinos lemosása után steril sebfedés. Csak haemophylia
(vérzékenység) esetén veszélyes.(Ez a betegség csak férfiakat/fiúkat érint.)
2.
vénás vérzés esetén:
-
lefektetés
-
vérző testtájék felpolcolása, szív
fölé emelése (erre spontán is csillapodik a vérzés)
-
vénás nyomókötés felhelyezése:
steril lap a sebre, erre buci, majd körkörös pólyamenetekkel átkötni, ha
átvérzett újabb kötés felhelyezése. Tilos szorító körülkötés alkalmazása!
(fokozza a vérzést (ha túl laza) vagy szövetelhalást okozhat, (ha túl szoros)
3.
artériás vérzés esetén:
-
lefektetés
-
a vérző testrész felpolcolása, ha
lehet (szív fölé emelése)
-
ujjnyomásos vérzéscsillapítás, ha
lehet
-
a seb tamponálása, kitömése steril
gézzel. Ha a sterilitás azonnal nem biztosítható, ennél a vérzésfajtánál
eltekinthetünk tőle, de törekedjünk rá. A magas időfaktor miatt a sterilitás
betartására mindenáron való törekvés a sérült életét veszélyezteti!
-
e fölé gézlap helyezése, erre
buci, majd körkörös pólyamenetekkel való átkötés. Ha átvérzett ne vegyük le,
hanem kössük ismét át.
-
. Érfogó, csipesz, kombinált-fogó,
stb. használata tilos!
-
A végtag szorító körülkötését csak
minden egyéb eljárás sikertelensége esetén végezzük, minél szélesebb eszközt
használva, hogy a lágyrészek sérülését elkerüljük. A leszorítás időpontját
dokumentáljuk: óránként fel kell engedni! Ha a leszorítás túl szoros lágyrész
sérülést okoz, ha túl laza pangást okoz és csak a vérzést fokozza.
Speciális vérzések
Orrvérzés: lehet habituális, (szokványos, vagy
rendszeresen ismétlődő), ekkor a porcos orrsövény elülső részéből származik a
vérzés. Lehet magas vérnyomás okozta, ekkor a vérzés az orrüreg hátsó részéből
származik.
Ellátása: első esetben
orrszárnyak összeszorítása előre hajtott fej mellett, amíg a vérzés el nem áll.
Második esetben szükséges a vérnyomás csökkentése is.
Szájüregi vérzés: nyelv vérzését annak összeszorításával csillapíthatjuk. Fogmedri
vérzésre haraptassunk rá gézzel. (ahogy a fogorvos teszi)
Törések, ficamok
(csont- és ízületi sérülések), Fektetési módok
Bevezetésül le kell szögezni, hogy néhány banális
sérüléstől eltekintve (csak a példa kedvéért, és a teljesség igénye nélkül:
köröm leszakadás, ujjtörés, vagy hasonló súlyosságú sérülés, felületes
lágyrész-sérülések, kis kiterjedésű és alacsony súlyossági fokú – 5 % vagy
alatta, I fokú – égés, stb.) a sérülteket alkalmi eszközzel gyógyintézetbe
szállítani nem szabad.
Az Országos Mentőszolgálat mai fejlettsége, egyre kiterjedtebb
mentőállomás-hálózata indokolatlanná teszi, hogy bárki, sokszor magát, a
sérültet/beteget, és a többi közlekedőt veszélyeztetve rohanjon kórházba. A
kellően el nem látott, szakszerűtlenül mozgatott, rögzítetlen sérült/beteg, az
alkalmi – és egyúttal alkalmatlan – eszközzel való szállítás rengeteg veszélyt
hordoz magában.
Ne felejtsük, hogy „A pokolba vezető út jóakarattal van
kikövezve”
A következőkben
említett, szinte valamennyi esetben indokolt a mentők riasztása, a mentővel
való szállítás.
Általános ismeretek
Az emberi test
szilárd vázát a csontok alkotják. Ezek a csontok egyúttal a mozgás,
helyváltoztatás kivitelezésében is fontos, noha passzív szerepet játszanak.
Ahhoz, hogy a mozgás kivitelezhető legyen, a csontok ízületeket alkotnak, ezek
felépítésében inak, izmok, szalagok vesznek még részt, tokot képezve az ízület
körül, illetve az ízület részét képezi még az ízületi folyadék is, valamint
fontos szerepet játszik az ízületen belüli negatív nyomás is.
.
Három csoportba sorolhatók, nevezetesen:
·
rándulás,
·
ficam,
·
törés.
Természetesen
lehetséges kombinált sérülés is, azaz szélsőséges esetben, súlyos baleset
során, akár mindhárom fenti csoportba tartozó sérüléssel találkozhatunk.
Rándulás esetén az ízületet alkotó csontok külső
erő hatására eltávolodnak egymástól, majd az erő hatásának megszűnésekor
visszatérnek eredeti helyzetükbe. Ennek során az ízületet alkotó lágyrészek
(szalag, izom) megnyúlnak, kisebb bevérzések keletkezhetnek, részlegesen
szakadhatnak, illetve, az inzultus hatására megnövekszik az ízületi folyadék
mennyisége.
Mindezek hatására
az ízület környéke duzzadt lesz, azaz alakváltozás következik be, az ízület
fájdalmas lesz, ennek következtében használhatósága, terhelhetősége csökken,
korlátozódik, vagy akár teljesen megszűnhet egy időre.
Ficam esetén az ízületet alkotó csontok
ugyancsak eltávolodnak egymástól, de nagyobb mértékben, majd az erőhatás
megszűnésekor nem az eredeti helyükre térnek vissza, hanem valamilyen oldalsó
pozícióban rögzülnek. Belátható, hogy ennek következtében a lágyrészek durvább
sérüléseket – teljes szakadás, komolyabb mértékű vérzés – szenvedhetnek el,
illetve az ízületi folyadék mennyisége is nagyobb mértékben növekszik meg,
továbbá a szakadások miatt szinte biztosan megnyílik az ízületi tok, és
megszűnik a benne uralkodó negatív nyomás. Sőt, gyakran az ízületet alkotó
csontok kisebb-nagyobb darabjai is letörhetnek. Az abnormális helyzetben
történő rögzülés gyakran vérkeringési zavart, és az érző-mozgató idegek
ártalmát is okozza. (elsősorban az idegek szakadása vagy leszorítása miatt)
Mindebből az
következik, hogy a sérült ízület környéke duzzadt lesz, a nem szabályos helyen
történt úgynevezett rugalmas rögzítettség miatt az ízület deformálódik, teljes
mértékben használhatatlan lesz, és természetesen nagyon fájdalmas is.
Ismeretesek olyan
ficamok is, erre hajlamos egyének esetében – leggyakrabban a váll-, illetve az
állkapocsízület – amelyek gyakran egy rossz mozdulat következtében szokványosan
(szakszóval habituálisan) következnek
be, az érintett betegek életében nagy gyakorisággal.
Törés szintén külső erő hatására következik be, a csontot illetően
folytonossági hiány keletkezik, akár többszörösen is – ez a darabos törés.
Ennek során – legalább is a kisgyermekkoron túl – sérül a csonthártya, sérülnek
a környező lágyrészek, így vérzés keletkezik. A sérülés következtében
természetesen duzzanat keletkezik, gyakran a csont alakváltozása szabad szemmel
látható, más esetekben csak röntgenfelvétel képes kimutatni, ha kicsi az egyes
darabok elmozdulása, fájdalmas, szinte minden esetben megszűnik az érintett
rész használhatósága, terhelhetősége, és az esetek nagy részében csontrecsegés
észlelhető, a sérült testrész – nem ajánlott – aktív, vagy passzív
mozgatásakor.
A törések
besorolhatók még fedett és nyílt kategóriákba is. Nyílt törés
esetén a sérülés helyén seb is keletkezik, aminek hatására a törött csont
közvetlenül kerül összeköttetésbe a külvilággal. Ezt a sebet létrehozhatja a
külső erő, vagy a törött csont az elmozdulása során. Ez különösen rosszindulatú
körülmény, mivel komoly fertőzésveszéllyel jár.
Miután a fentiekből
következik, hogy mindhárom esetben legnagyobb részt szinte teljesen azonosak a
tünetek és a panaszok, az ellátásban sincs lényeges eltérés.
Egyszerűen, a talált
helyzetben kell nyugalomba helyezni. Kerülni kell minden fölösleges mozgatást, a vizsgálathoz, ellátáshoz
csak a szükséges mértékben kell ruházatát eltávolítani a korábban ismertetett
módon, és nem szabad semmiféle alkalmi rögzítő eszközt alkalmazni, mivel
ezek rendszerint nem felelnek meg a szabályos rögzítés követelményeinek, és
amikor majd megfelelő eszköz áll rendelkezésre, az alkalmi rögzítés
eltávolítása újabb mozgatást igényel, ezzel fájdalmat váltva ki, miután a
sérült testrész ismételten vongálódik.
A nyugalomba
helyezést a talált helyzetben történő megtámasztással, alápolcolással,
kipárnázással stb. kell megvalósítani. A szoros ruhadarabokat – hogy a
duzzanat, deformitás ne okozzon vérkeringési zavart – meg kell lazítani,
idejekorán el kell távolítani. Különösen fontos, hogy sérült alkar esetén, de
az újabban divatos lábujj-gyűrűk esetén a boka, lábfej sérülésekor is, a
gyűrűket el kell távolítani, mert később ez csak nagy nehézségek árán lesz
megvalósítható, vagy a vérkeringési zavar vissza nem fordítható
következményekkel járhat.
Nyílt törés
esetén elsőként a sebet kell ellátni, a sebellátás
szabályai szerint. Rendszerint elegendő steril fedőkötés elkészítése, mivel a
tapasztalatok szerint ezek a sebek csak mérsékelten véreznek.
Ficamot TILOS
a helyszínen „helyre tenni”, „helyre rántani”, mivel óhatatlanul további
sérüléseket okozhatunk a szakszerűtlenül kivitelezett eljárással.
Természetesen
ezekben az esetekben sem elegendő csak a sérülés ellátása, a beteggel is kell
törődni, pszichés támogatásban kell részesíteni a mentő megérkezéséig.
Kiemelt törések,
sérülések, fektetési módok
Koponya
A koponya két fő
részre osztható. Ezek: az agykoponya, és az arckoponya. Nevük alapján jól
azonosíthatók.
Koponyán belül
sérülés nélkül is keletkezhet vérzés (agyvérzés különféle fajtái). Ilyenkor a
tágulásra képtelen koponyán belül, a kiömlő vér az agyállományt nyomás alá
helyezi, ami rövidesen kínzó, lüktető fájdalommal, émelygéssel, hányingerrel,
hányással, látászavarral, jelentkezik. Beavatkozás, segítség nélkül hamarosan
bekövetkezik az eszméletlenség, majd a halál.
Ilyen esetben is
olyan fektetési módot kell alkalmazni, mint az alábbi esetekben.
Az agykoponya része
a koponyaboltozat, amely
változatos formában törhet, ezen törések nagy része a helyszínen nem ismerhető
fel, ugyanakkor komoly életveszély fenyegeti a sérültet, ezért olyan esetekben,
amikor a baleseti mechanizmus alapján feltételezhető, hogy a koponyatörésnek
reális esélye van, gondoskodni kell a sérült kórházba juttatásáról, mentővel.
Különösen így van ez, ha a sérültnek volt eszméletvesztése.
Ugyanakkor gyakran
megtörténik, hogy a koponya sérülése kapcsán, a hajas fejbőrön sérülés
keletkezik. Riasztó látvány a bőségesen vérző seb, ugyanis a fejbőr vérellátása
nagyon jó. Azonban az esetek túlnyomó részében ez a sérülés inkább „látványos”,
semmint veszélyes. Jó fejkötéssel rendezhető, különösen akkor, ha a sebet nem
mossák vízzel, illetve nem dörzsölgetik.
Az esetleges seb ellátását
követően, a mentő megérkezéséig a sérültet le kell fektetni.
·
Amennyiben a sérült eszméletén van, hanyatt kell fektetni, fejét kissé
megemelve, ügyelve arra, hogy a nyak sem oldalirányban, sem előre, sem pedig
csavartan ne törjön meg, hogy a koponyából való vérelfolyás (normális,
élettani) ne legyen akadályozott.
·
Abban az esetben, ha a sérült eszméletlen, stabil oldalfekvő helyzetet
kell kialakítani.
A sérülteket
lehetőség szerint nem szabad magukra hagyni, folyamatos felügyeletet kívánatos
biztosítani számukra.
Az agykoponyát az
arckoponyától a koponyaalap
választja el. Ez egy bonyolult formájú, több helyen nyílásokkal (erek, idegek
számára) rendelkező csontlemez. Keresztirányban három, úgynevezett,
koponyagödörre – elülső, középső és hátsó – tagolható. A koponyát ért
erőhatások következtében közvetett módon törhet. Ez a törés mindig nyílt
törésként kezelendő, mert közvetlen összeköttetést biztosít a koponya belseje –
így az agy –, és a külvilág között. Ezt a tényt a tünetek bizonyítják.
Az elülső
koponyagödör törésekor az egyik, vagy mindkét szem
körül fokozatosan „pápaszem vérömleny” alakul ki, sokszor olyan mértékben, hogy
a szemrés sem tárható fel. Ez a vér a törés környezetéből kerül a szemek körüli
laza szövetek alá, közé. Ugyanakkor az egyik, vagy mindkét orrlyukból „híg”,
világos piros vér ürülése figyelhető meg. Azért híg, mert keveredik a koponya
belsejéből eredő „agyvízzel”.
A középső
koponyagödör sérülésekor az egyik, vagy mindkét
fülből látható a fentiekben említett világos piros vér ürülése.
A hátsó
koponyagödör érintettsége esetén a tünetek nem
ennyire egyértelműek, mivel kifelé nem történik vérzés, csak a fül mögött, a
tarkó két oldalán tapinthatunk esetleg vérömlenyt, az egyik, vagy mindkét
oldalon, illetve, ha betekintünk a szájüregbe, a hátsó garatfalon észlelhetünk
esetleg vércsorgást, amit hanyattfekvés esetén az eszméletlen sérült
belehelhet, és fulladás következhet be.
Tekintettel arra, hogy a sérülés
bejutási lehetőséget biztosít a kórokozók számára a koponya belseje felé, steril
kötéssel kell ezt meggátolni. Ugyanakkor, mivel a
koponyán belül vérzés zajlik, és a koponya nem képes tágulni, így nagy a
veszélye az agy összenyomatásának, magát a vérzést nem szabad akadályozni. Ezért, a fül/ek/re, vagy az orr elé
alkalmazott kötés, csak laza, steril
fedőkötés lehet.
Az első ellátást
követően, szintén fektetve kell elhelyezni, hasonlóan a koponyaboltozat
sérüléseinél alkalmazott módon.
Fokozott felügyeletet kell biztosítani
számára, mivel az eszméletlen állapot kialakulásának nagy a veszélye, bármikor
kialakulhat, sőt akár újraélesztésre is sor kerülhet, de a lélegeztetés
szükségessége, akár légzéstámogatási céllal, önmagában is felmerülhet.
A koponyát ért
erőhatások következtében gyakran alakul ki az agyrázkódás kórképe, akár egyéb, látványos sérülés nélkül,
legfeljebb kisebb-nagyobb vérömlenyt lehet tapintani az erőhatás helyén. Az
agyrázkódás bekövetkeztét bizonyítja az eszméletvesztés. Ezt a tünetek
bizonyítják, ugyanis az eszméletvesztés sok esetben csak nagyon rövid ideig
tart, a külső szemtanú esetleg nem is észleli, csak következtetni tud, hogy
történt eszméletvesztés.
Az eszméletvesztés
következtében a sérült nem tudja mi történt vele, nem emlékszik magára az
eseményre, gyakran hosszabb időt is felölel az emlékezetvesztés. Nagyon
illik erre az esetre a „filmszakadás” kifejezés. Ez az
emlékezetvesztés idővel oldódik, de tudunk esetekről, amikor a sérült még
évekkel később sem emlékszik magára az eseményre, csak elmondások alapján
vannak róla benyomásai. A beteg térben-időben tájékozatlan, akár saját
magára nézve, adatairól sem tud érdemi felvilágosítást adni.
A fenti jellegzetes
tüneten kívül még jelentkezhet a sérült panaszai között a fejfájás,
émelygés, hányinger, hányás is, sőt egyes szélsőséges esetekben akár
tartós zavartság is kialakulhat, nemegyszer „zombiként” kóborol a beteg.
A koponyasérültek
esetében alkalmazott módon kell fektetve elhelyezni a beteget, zavartságára
tekintettel nem szabad szem elől téveszteni. Mindenképpen kórházi
megfigyelésre, kezelésre szorul, megelőzendő az esetleges súlyos agysérülések
kezelésének elmulasztását. Mentővel szállítandó.
Arckoponya
Sérülhet az orr, a
járomcsontok, a felső állcsont, és az alsó állcsont is, szerencsére ritkán a
nyelv is. Fájdalom, vérzés, az artikulált beszéd képtelensége, nyelési
nehezítettség, vagy képtelenség nyálfolyás jellemezheti attól függően, melyik
csont, és vele együtt milyen lágyrészek sérültek.
Előfordul – gyakran
szokványosként – az állkapocsficam is.
A
lágyrész-sérüléseket az általános szabályok szerint kell ellátni, orrcsont,
alsó állcsont törésekor, illetve állkapocsficam esetén parittyakötés
alkalmazható, ami a gyakorlati foglalkozáson gyakorolható.
Eszméletlenség
esetén, illetve akkor, ha a vérzés és nyálzás a szájüregből jelentős, a beteg
hason fektethető úgy, hogy mellkasát és homlokát alátámasztjuk, hogy arca ne a
földön feküdjön, és a vér a nyállal együtt kifolyjon.
Nyelv sérülésekor a
sérült rész összeszorítását kísérelhetjük meg, az ujjakon gézzel, vagy egyéb
textíliával, mivel a nyál és a vér miatt síkos az amúgy is nehezen megfogható
nyelv. Csipesz, fogó, stb. alkalmazása nem ajánlott.
Gerincsérülés
A koponyától a
farkcsontig húzódó, bonyolult alakú csontokból álló többszörösen ívelt oszlop a
gerinc, vagy csigolyaoszlop, mely egyúttal a gerincvelő védelmét is biztosítja.
Maga a gerincvelő, az aggyal együtt alkotja a központi idegrendszert (KIR).
A csigolyák
önmagukban is sérülhetnek, lényegében egyszerű törésként fogható fel az eset.
Azonban a törések kapcsán általánosságban tárgyalt lágyrész-sérülésekből adódó
következmények – vérzés, duzzanat – jelentősen befolyásolhatják a beteg
kilátásait, mivel nyomás alá helyezhetik a gerincvelőt, aminek következtében
múló, vagy tartós bénulások, érzéskiesések alakulhatnak ki, a sérülés helyétől
függően.
Súlyosabb a
helyzet, amikor a baleset elszenvedésekor a csigolyákkal együtt a gerincvelő
direktben is sérül (elnyíródik). A tudomány mai állása szerint jelenleg ez
maradandó, legfeljebb részben, és csak kis mértékben javulni hajlamos
következményekkel, azaz, a perifériás idegrendszer érintettsége miatt
bénulással, érzéskieséssel jár.
Erre való
tekintettel, a gerincsérülésre gyanús sérültet (baleseti mechanizmus, a sérült
beszámolója, szemtanúk elmondása, vizsgálati eredmények – lásd később) csak a
legvégső esetben szabad mozgatni, az előadás első részében bemutatott módon,
tálcafogással, és az ott leírt okok fennállása esetén. Természetesen, ha az
esetleges bénulás és a biztos halál között kell választani, a túlélés esélyét
kell biztosítani, vagyis akár „szabálytalanul” is eljárhatunk, el kell járnunk.
A gerincsérült
vizsgálata során kíméletesen, kerülve a gerincoszlop mozgatását, át kell
tapintani a csigolyákat. Mint arról már volt szó, a
gerinc többszörösen ívelt, de folyamatos vonalat képez. Amennyiben ebben a csont-sorozatban
„törést” (besüppedést, kiemelkedést) tapintunk, ahol a sérült, amennyiben
eszméletén van, fájdalmat jelez, megtaláltuk a sérülés helyét. Továbbá, ha a
sérüléstől távolabbi helyen felszólításra nem tud pl. lábujj, vagy
lábfejmozgásokat kivitelezni, esetleg zsibbadásérzésről számol be, netán nem
érzi az érintést (hegyes, tompa), biztosak lehetünk abban, hogy gerincvelő
sérülése van a betegnek.
Abban az esetben,
ha a sérült eszméletlen állapotban van, a nyaki gerincszakasz rögzítése mellett
a száj zárásával lehet kielégítő mértékű szabad légutat biztosítani.
A fejezet utolsó
címében tárgyalt esetben élet, illetve életek megmentése céljából akár a stabil
oldalfekvő helyzetet is ki kell alakítani, kockáztatva a bénulás kialakulását,
vagy a sérülés súlyosbodását.
Vállöv és felső
végtag sérülései
A „vállövet” a
felkar, a lapocka, és a kulcs-csont alkotja ezek sérülésekor nyugalomba kell
helyezni, illetve a vállövet tehermentesíteni kell. Erre a célra, a legtöbb
elsősegély-készletben megtalálható háromszögletű kendőket (2 db) kell
használni, a gyakorlati foglalkozáson bemutatott módon.
Ezzel (közel)
egyenértékű rögzítés készíthető el más alkalmi anyagok felhasználásával is.
Ugyanígy kell
ellátni a felkar, a könyök és az alkar sérüléseit is.
Egyes mellkasi
betegségek, sérülések
Különféle
betegségek (pl. mellhártyagyulladás, tüdőgyulladás) nehezítik a légzést, más
betegségek (pl. daganat), sőt akár sérülések is, a tüdőben vérzés miatt
csökkenik a gázcserében részt vevő tüdőtérfogatot, hasonlóan a szív betegségéből
adódó tüdővizenyőhöz, illetve sérülések miatt a légzés mechanikai elemei, a
bordák, a mellkasfal károsodásai miatt kell segítséget nyújtani.
Közös jellemzőjük,
hogy a beteg/sérült légszomjról panaszkodik, ennek megfelelően igyekszik
szaporán venni a levegőt, de a fájdalom miatt egyúttal felületesen is. Ez a nem
kielégítő gázcsere miatt sápadtságot, esetenként kékes, szürkés bőrszínt és
nyálkahártyákat, valamint hideg verejtékezést eredményezhet.
Nyaki vénái teltek
lehetnek, illetve az oxigénhiány miatt nyugtalan, fulladásérzése miatt
halálfélelme lehet. Csak ülni képes.
Folyadékkal (vér,
vizenyő) részben telt tüdő esetén a fentiekhez szapora, sokszor eredménytelen
köhécselés, adott esetben világos piros, habos vér ürülése társul.
Bordatörés esetén –
ez lehet egyszeres, sorozat, illetve ablakos törés – a törött borda/ák
területén a beteg belégzéskor jelentkező szúró fájdalmat jelez, és a fájdalom
helyét felszólításra pontosan meg is tudja mutatni. Ablakos bordatörés esetén
pedig a „kitört” terület légzőmozgásokkal ellentétes mozgását észlelhetjük.
Előfordul, hogy a
mellhártyák lemezei közé – ahol egyébként a „kenőfolyadék” mellett negatív
nyomás van – levegő kerül, és kialakul az úgy nevezett légmell, amely
alapvetően rontja a légzés minőségét, és ezáltal a beteg állapotát. Ilyenkor a
bőr alatt is megjelenhet levegő, ezen a területen „lószőr-párna” tapintási
lelet adódik, illetve hóropogás-szerű hangot lehet észlelni.
Amennyiben be-,
vagy áthatoló sérülés okozza a légmellet, a sérülést légmentesen fedni kell.
A legtöbb esetben a
kiváltó okot, a következményeket ritkán van módunkban csökkenteni,
megszüntetni, kizárólag a légzés megkönnyítésében tudunk a beteg/sérült számára
segítséget nyújtani.
Erre a célra a
képen látható „félig ülő” testhelyzet kell kialakítani.
A sérült/beteg
eszméletlenné válása esetén a stabil oldalfekvő helyzetet kell kialakítani,
lehetőleg a sérült oldalra fordítva.
Has
A has területén a gyomor-bélrendszeren
kívül egyéb szervek is megtalálhatók, így máj, lép, vesék, hólyag, belső női
nemi szervek és azok függelékei. A hasat – elsősorban tompa erő következtében –
ért sérülések, illetve betegségek (fekély, daganat) miatt a hason belül is
keletkezhetnek vérzések, illetve béltartalom, vizelet is kerülhet a szabad
hasüregbe. Ez reflexes úton, védekezési célból, hashártyaizgalmat vált ki.
Ennek következtében a has az izomzat feszülése miatt deszka-keménnyé válik,
feszes, fájdalmas lesz.
Egy idő után mindez
nagyon megviseli a szervezet egészét, egyebek mellett a beteg szomjazni fog, miután
shock – lásd az előadás más részében – alakul ki.
Hasi sérülés esetén
– szemben az egyéb esetekkel – még eszméletén levő sérült sem kaphat szájon át semmiféle
folyadékot, vagy gyógyszert.
Egyedül a képen, és
a gyakorlati foglalkozáson bemutatott fektetési mód alkalmazása lehetséges.
Célja az, hogy a has alsó és felső pólusát a testhelyzetnek köszönhetően
egymáshoz közelítve, csökkentsük az izomzat feszülését. (Ugyanakkor
megjegyzendő, hogy a nem traumás eredetű hasfájós beteg általában a neki
legjobban megfelelő testhelyzetet veszi fel, melyből erőszakkal lehetőség
szerint ne mozdítsuk ki.)
Eszméletlenség
esetén természetesen a stabil oldalfekvő helyzet kialakítására kell sort
keríteni.
Léteznek nyílt hasi
sérülések is, melyek esetében a seb fedését követően a fenti eljárásokat kell
követni.
Medence
Jellemzően baleset következtében sérül
(gázolás, magasból esés, stb.) A csont mellett
sérülhetnek a medencében található zsigerek, erek, ez jelentős mértékű belső
vérzéssel járhat (akár az 5 litert is elérheti). Az alsó végtag mozgatása, vagy
mozdítási kísérlete – amennyiben képes a sérült annak kivitelezésére –, nagy
fájdalommal jár.
Mozgatni TILOS,
csak az esetleges közvetlen életveszélyből való kimentés kapcsán, lehetőleg
tálcafogással.
Alsó végtag
Az általános szabályok betartása a
mérvadó, mindenféle mozgatás, különösen combcsont törése esetén ellenjavallt,
tekintettel arra, hogy a csont közelében nagy erek, ideg találhatók, amelyeket
a törött csont éles végei könnyen megsértenek, és a szövetek közé jelentős
mennyiségű vér ürülhet, illetve idegsérülést okozhat, veszélyeztetve a beteg
életét.
A combcsonttörésre
gyakran csak a két comb közötti méreteltérés hívja fel a figyelmet – pl.
eszméletlen a beteg, így nem tud panaszkodni, nem működik közre a vizsgálat
során –, ezért hangsúlyozottan fontos, hogy gyanú esetén (baleseti mechanizmus,
szemtanúk információi, stb.) ne maradjon el a beteg indokolt, és szükséges
mértékű vetkőztetése.
Gyakoriságára –
idős emberek körében – való tekintettel meg kell említeni a sokszor
szakmabeliek által is pongyola módon combnyaktörésnek hívott tomportáji törést.
Rendszerint idős
emberek, (illetve csontritkulás esetén akár fiatalabbak is), elesés
következtében elszenvedett sérülése. Jellemzően nem elviselhetetlen tomportáji
fájdalmat, gyakran csak sajgást panaszolnak, az érintett oldali csípőízület
közelében az ellenoldalihoz képest deformáció látható, az érintett oldali
végtag jól látható módon megrövidült, és a lábfej kifordul, leggyakrabban
vízszintesbe – ezt szokás „hullaállásnak” is nevezni. Ritka esetben a beteg
akár jár is vele, de természetesen erősen sántítva. (beékelődött törés)
Vizsgálata során a beteg nem tudja az érintett végtagot nyújtott térddel
felemelni, ellenben a sarkát a talajon csúsztatva térdét fel tudja húzni, be
tudja hajtani.
Nem szabad halogatni
a sérült kórházba juttatását, mivel ezt a sérülést
(persze a legtöbb egyéb sérülést is) záros határidőn belül – lehetőleg minél
előbb - meg kell műteni, különben a combcsont feje elhal, és csak a sokkal
bonyolultabb – és egyúttal veszélyesebb – műízület-beültetés lehet a megoldás.
Természetesen csak a legszükségesebb esetben szabad mozgatni, mielőtt a mentő
megérkezik. A beteg pl. ágyra való felhelyezése kényelmi szempontból, nem lehet
indok.
Stabil oldalfekvő
helyzet
Fontosságára való
tekintettel külön címszóként kell foglalkozni vele.
Mint az az
eszméletlen beteg ellátása kapcsán elhangzott, az eszméletlenségből eredő
legnagyobb veszély – a fulladás (ami bekövetkezhet a tónustalan nyelv
hátraesése, vagy hányadék illetve vér belehelése miatt)– elhárítását szolgálja
a légutak szabadon tartásával, tehát életmentő beavatkozás. Ennek
megfelelően kialakításának nincsen általános ellenjavallata.
Lényegében arról
van szó, hogy amennyiben a sérült/beteg számára eszméletlen állapota miatt művi
úton kell szabad légutakat biztosítani, és a kíméletesebb eljárás (a száj
zárása, és a fej hátrahajtása – gerincsérülés esetén a csak a száj zárása, a
nyaki gerincszakasz rögzítése mellett) pl. tömeges szituáció miatt nem tartható
fenn, haladéktalanul létre kell hozni. Ez a lehetséges megoldás, mivel adott
esetben ez a beavatkozás a konkrét sérült/beteg és esetleg mások számára
életmentő lehet.
8.
Gyermek alapszintű újraélesztés
Az
elsősegélynyújtás egyik legsürgetőbb eleme az újraélesztés. Akkor kerül
rá sor, amikor az alapvető életműködések (légzés, keringés) megszűnnek.
Elméleti alapja:
A halál beállta nem egy pillanatszerű
esemény, hanem egy folyamat.
Ez a folyamat a légzés és keringés (szív)
leállásával kezdődik, és az elején, szerencsés esetben, még visszafordítható.
Ezt az állapotot nevezzük klinikai halálnak, melynek időtartama, mintegy 5
perc. Ezen az 5 percen belül is percenként kb. 20%-al csökken az esélye annak,
hogy az újraélesztés sikeres legyen.
Ha végig gondoljuk, hogy mennyi idő telik el a
mentő értesítéséig, majd annak helyszínre érkezéséig, láthatjuk, hogy laikus
elsősegélynyújtók nélkül, szinte esélytelen, hogy az ilyen állapotba került
betegen segíteni tudjunk. Csak akkor marad reális esélye az életben maradásra ezeknek
a betegeknek, ha van a közelükben valaki, aki segíteni mer, és tud is.
Lényeges megjegyezni, hogy a klinikai halál
állapotában lévő beteggel rosszat csak akkor tudunk tenni, ha nem csinálunk
semmit. Ezt azért lényeges kiemelni, mert nem szabad, hogy attól való
félelmünk, hogy esetleg nem ismerjük pontosan az újraélesztés szabályait,
megakadályozzon bennünket a segítségnyújtásban.
Az újraélesztés megkezdéséhez nincs szükség
semmiféle eszközre. Egyedül egy géz vagy textília kell, ami
megakadályozza, hogy a beteg nyálával vagy hányadékával közvetlenül
érintkezzünk, de a fertőzéstől ez sem véd meg. (Ma már kaphatók olyan szűrővel
ellátott, egyszer használatos maszkok, melyek a fertőzéstől is védenek, és
zsebben is hordhatók, hiszen méretük kisebb, mint egy gyufásdoboz.)
A klinika halál
felismerése
Ahhoz, hogy minél rövidebb idő alatt meg
tudjuk kezdeni a segítségnyújtást, szükséges mielőbb felismernünk, hogy mivel
állunk szemben.
Mivel az újraélesztés során többfajta
feladatot kell elvégezni, nagyon fontos, hogy késlekedés nélkül segítséget
kérjünk a közvetlen környezetünktől.
Segítséghívásra
ezért az alábbi cselekvési sorrendet kövessük
1. Ha egyedül vagyunk:
·
és azt
észleljük, hogy a gyermek előttünk esett össze: azonnal kiabáljunk
segítségért!
·
és a gyermeket a földön fekve találjuk: egy
percig végezzünk újraélesztést, mielőtt segítséget hívnánk.(lsd.alább)
2. Ha ketten vagyunk:egyikünk kezdjen
újraélesztést, a másik hívjon azonnal segítséget.
Ezt követően lépjünk oda a beteghez, szólítsuk
meg, illetve enyhén rázzuk meg. Fontos különbség a felnőttekhez képest,
hogy gyermekeknél külön vizsgáljuk a légzést és a keringést.
·
Abban az esetben, ha nem válaszol, nem mozdul,
haladéktalanul fektessük hanyatt a földre, vagy asztalra.
(Óvatosan, hogy ne sérüljön meg! Ágyról vegyük le!) Fejét enyhén hajtsuk hátra,
száját zárjuk, és úgy pozícionáljuk, hogy az arc síkja a mellkas síkjával
párhuzamos legyen. Fülünkkel hallgatjuk, hogy van-e légzés, arcunkkal érzékeljük
van–e levegőáramlás, közben figyeljük a mellkas mozgását. („hármas
érzékelés módszere” a légzés vizsgálatára). Mindezt 10s-ig végezzük.
Ha a vizsgálat során azt tapasztaltuk, hogy
nincs légzése a betegnek, haladéktalanul elkezdjük az újraélesztést.
Az újraélesztés
folyamata
Miután megállapítottuk, hogy a betegnek nincs
légzése, a következőket kell tennünk:
1.
Meggyőződünk róla, hogy a beteg kemény alapon fekszik-e (ágyról le kell
venni). (ÓVATOSAN, HOGY SÉRÜLÉS EKÖZBEN NE ÉRJE)
·
A rosszullét helyszíne biztonságos? Nem fenyeget bennünket semmilyen
veszély?
Amennyiben
biztonságosnak ítéljük, akkor elkezdjük az újraélesztést.
2. A gyermek fejét kíméletesen
hátrahajtjuk, száját becsukjuk. Orrára gézlapot, vagy egyéb
vékony textíliát helyezünk. Kicsit mélyebb levegőt veszünk, és a beteg orrát
bekapva, azt a betegbe fújjuk. (Mivel a kilélegzett levegő bőven tartalmaz még
oxigént, így ez elégséges lesz a betegnek.) Ezt 5 alkalommal végezzük. Ez az
úgynevezett 5 kezdeti befúvás. A gyermekek esetében – eltérően a felnőttektől-
fontos a mielőbbi oxigenizáció, ezért végezzük el a kezdeti 5 befúvást. Az
ajánlás lehetővé teszi a szájból –szájba történő lélegeztetést is, sőt egészen
kicsi csecsemőknél a szájból - orrba-szájba módszer is szóba jön a kis méretek
miatt.
3. Ezután következik a keringés
vizsgálata, szintén 10s-ig. Itt bármiféle mozgás (nyelés, köhögés)
figyelése jön szóba. Ha nem észlelünk ilyesmit, feltételezzük, hogy a
gyermeknek nincs keringése, ezért haladéktalanul mellkas kompressziókat
kezdünk. Ezt kétféleképpen végezhetjük: egyedül a kétujjas technikával 30 kompressziót
végezzünk, ha ketten vagyunk a körülölelős módszerrel végezzük, és 15
kompressziót csináljunk, mindkét esetben kb. 100/perc sebességgel.
Kb. a
pubertás kor körüli életkortól végezzük ugyan úgy a mellkas kompressziókat,
mint a felnőttek esetében.
Ezután felváltva végezzük a lélegeztetést és a mellkas összenyomását
(mellkas kompressziót), 15-2 vagy 30-2 arányban.
Újraélesztés
abbahagyhatósága
Megkezdett újraélesztést laikus
elsősegélynyújtó csak három esetben hagyhat abba!
1. A beteg életjelenségei visszatérnek. Vagyis
légzést illetve bármilyen keringésre utaló jelet észlelünk. (mozgás, nyelés,
csuklás, beszéd, stb.)
2. Magasabb egészségügyi képzettséggel
rendelkező személy (orvos, mentő) érkezik a helyszínre, és átveszi,
vagy utasítást ad a befejezésére.
3.
Egyedül van, nincs kinek átadni az újraélesztést, és annyira kifárad,
hogy képtelen folytatni.
Sikeres
újraélesztés utáni teendők
Amennyiben ténykedésünket siker koronázza,
és nincs még a helyszínen magasabb egészségügyi képzettséggel bíró személy, az
alábbiakra kell figyelemmel lenni.
-
A beteget feleslegesen mozgatni nem szabad!
-
Folyamatosan ellenőrizni kell a légzés, keringés meglétét, amennyiben
szükséges, ismételten el kell kezdeni az újraélesztést!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése