A sebek jellegzetességei és gyógyulása
A szerves szövetek folytonosságának
mekanikus módon létrejött megszakítása, ha a kültakaró megszakításával együtt
jár.
Ha a külső mekanikus erő hatása alatt a
kültakaró szövetek folytonosságukban meg nem szakadtak, akkor zúzódásról szólunk.
-A mekanikus erők különfélesége szerint megkülönböztetünk:
metszett, szúrt, lőtt, szakított, harapott, zúzott sebet.
-Beosztjuk azután a sebeket a testtájékok szerint, mint fej-,
arc-, mell-, has-, végtagsebeket stb. vagy a szerv szerint: agy-, tüdő-, máj-,
vese-, bél- stb., továbbá bőr-, izom-, csont-, ideg-, vérerek sebe stb.
-Mindezen körülmény befolyással van a seb jelentőségére,
amennyiben például a zúzott, harapott seb rosszabb jelentőségü, mint a metszett
seb, vagy a szervek fontossága szerint a seb jelentősége is változó.
-A seb nagysága és kiterjedése a seb jelentőségére
kevés befoylással van, p. nagy bőrseb kisebb baj lehet, mint egy kis, de
mélyre ható (tehát mélyebb szöveteket is sértő) szúrt seb.
- Megkülönböztetünk
azután tiszta és mérgezett sebeket (az
utóbbiak például kigyómarások, mérges rovarok stb. által okoztatnak).
- A sebek
jelentőségére végre befolyással van a sérült egyén
kora, tápláltsága és egészségi állapota is; igen fiatal vagy igen magas
koru egyéneknél, elcsigázott, vézna egyéneknél, súlyos bajokban szenvedőknél
(hová tuberkulozis, szifilis is tartozik) a seb sokkal rosszabban gyógyul, mint
fiatal, az életerő teljes birtokában levő és teljesen egészséges egyéneknél.
Minden
seben a következő tulajdonságokat különböztethetjük meg:
1. vérzést, mely a megszakadt
vérerekből ered s annál nagyobb, minél nagyobb a vérér. A vérzés csillapítása
sokféle módon történhetik s esetleg külön sebészeti beavatkozást tesz
szükségessé (l. Vérzés).
2. A
sebszélek tátongását, mi a szöveteknek rugalmassága által van
feltételezve s annál nagyobb, minél inkább érvényesülhet ezen rugalmasság.
- Izmok,
vérerek, inak, idegek sebe annál inkább tátongó, minél inkább eltér ezen
szerves hosszirányától.
- A tátongást a seb egyesítése által
szüntetjük meg, mit sebészeti varratokkal lehet eszközölni vagy ragasztó
tapaszok által
3. Fájdalom, mit az átmetszett idegvégeknek ingerülete
okoz.
-A fájdalom a seb minősége szerint változó, pl.
metszett sebnél kevesebb mint a zúzott vagy szakított sebnél.
-Változó a fájdalom a szövetek ideggazdagsága szerint is;
pl. a bőr sebe legfájdalmasabb, kevésbbé az
izomé, csonté, az agy szürke állománya fájdalmasabb, mint a fehér agyvelő
állománya stb.
-Végre
változó a fájdalom az egyén érzékenysége vagy pillanatnyi állapota szerint is;
p. erős felindulás alatt a seb alig okoz fájdalmat, alkoholos állapotban a seb
kevésbbé fáj, mint józan állapotban; egyes egyéneknek nagyobb sebeket is
eltűrnek fájdalom nyilvánítása nélkül, másoknál a legcsekélyebb seb nagy
fájdalmat okoz.
- A sebfájdalom csillapítása végett a sebészet
alkalmazza az érzéstelenítő eljárásokat (műtéteknél) kloroform-,
éterbelélekzések vagy morfiumsók bőr alá fecskendezése vagy klorálhidrát,
morfium s más bódító szerek belső adagolása alakjában, vagy pedig kisebb és
rövid ideig tartó operációknál kokainbefecskendezés, éter, éterklorür stb.
elpárologtatása által (l. Anesztezia).
-Olyan seb, mely anyaghiányt nem okozott, gyorsan
képes gyógyulni a sebszélek pontos összeillesztése után s ezt nevezik első
érintkezés útján való gyógyulásnak (reunio per primam intentionem).
-Ennek
elérésére szükséges a vérzés tökéletes elállítása, a
sebszélek lehetőleg pontos egyesítése s a sebnek több napig tartó teljes
nyugalma, tehát megfelelő fedő, illetve nyomó kötés.
-Másodnapra
a sebszélek már összetapadtak s egy hét mulva rendesen már oly szilárd
összenövés van közöttük, hogy gyógyultnak mondható a
seb.
- A sebvonalat ekkor egy élénk piros csík jelöli
(a hegvonal), mely eleintén piros, rövid idő mulva halványulni kezd, s 3-5 hét
mulva a bőrnél fehérebb szint öltve, megmarad mint nyoma a sebnek.
Ettől eltérőleg olyan seb, mely anyaghiánnyal jár vagy amelynek sebszélei nem egyesíttettek, vagy
nem egyesültek a per primam útján, csak lassan gyógyulnak, az elveszett
szövetrészeknek tökéletlen pótlása, illetve a tátongó sebüregnek fokozatos
kitelése által.
-Ezen
módját a seb gyógyulásának nevezik sarjadzás útján
való gyógyulásnak (reunio per granulationem vagy r. per secundam
intentionem).
A seb felszine ilyenkor 24 óra mulva szürkés-fehér, szürkés-sárgás lesz, mert a
legfelszinesebb szövetréteg elhal és lelőködik; harmadik napra a seb felszinét
apró gombostűfejnyi szétszórt piros göböcskék lepik el, melyek rövid idő mulva
az egész seb-felszint befonják s a seb mélyebb rétegeiből nőnek elő; ezek a
sarjadzások (granulatio), melyek a sebnek a negyedik napon túl azon jellemző
egyenletes, élénk piros bársonyszerü kinézést adják, mit ilyenkor láttatnak.
- A sarjadzás folytonosan szaporodik a mélyből a felszinre, felszinesebb rétegei lelökődnek folytonosan s a
sebes szövetek nedvéhez keveredve adják azon tejfelszerü, sűrübb, átlátszatlan
folyadékot, mely ilyen seb felszinét mindig bevonja és sebváladéknak neveztetik.
A sarjadzás, ha a sebüreg kitelődött, alsóbb rétegeiben kötőszövetté alakul át,
ezzel mindinkább szárazabb lesz és az anyaghiányos terület szélén a hámsejtek
szaporodásnak indulva, ráhúzódnak központi irányban a sarjadzó felszinre, mig
végre az egész sarjadzó tömeg erős rostos kötőszövetté alakult át és felszinén
hámréteggel van borítva. Ezen rostos új szövet a heg, mely a seb gyógyulását befejezi.
-Ha azonban a
seb nem tiszta, hanem keletkezése pillanatában, akár később kivülről
odajutott és gyuladást okozó anyagokkal jött érintkezésbe, akkor a seb
gyógyulása is módosul, a seb lobos lesz s mivel ezen gyuladást okozó
anyagok legtöbbnyire egyszersmind genyedést okozók is, a seb genyedése áll elő (sebfertőzés).
-A genyedést sajátságos mikroorganizmusok okozzák
(piogén bakterikumok) s igy a sebek sima és zavartalan gyógyulása azt kivánja,
hogy ezek távol tartassanak a seből (aszepszis) vagy ha már odajutottak,
ártalmatlanná tétessenek (antiszepszis). Ez a sebkezelés feladata.
A sebkezelés a mai gyakorlat szerint ezen
feladatát a Lister tanain alapuló elvek szerint igen tökéletesen képes
megoldani.
- Ha
azonban kudarcot vall, ott a seb fertőzése érvényesül s a sarjadzásos tömegnek
újból elfolyósodása áll elő, bő sebváladék kiséretében, melyet genynek neveznek (l. o.); ezzel együtt jár a sebszélek
duzzadása, fájdalmassága, élénk pirossága és tömöttsége, szóval gyuladásos
állapota.
-Ha a seb
fertőzése nagyobb foku s a fertőző anyag a szövetek közé vagy a véráram útjába
felvétetik, akkor súlyosabb gyuladások csatlakozhatnak a sebhez és ezeket
nevezzük sebbetegségeknek.
-A sebbetegségek lehetnek:
-1. helybeliek, azaz a sebre és közvetlen környékére
korlátoltak, minő az orbánc, kötőszöveti gyuladás, nyirokerek
gyuladása, nyirokmirigyek gyuladása, vivőérgyuladás és üszkösödés;
- 2. lehetnek az egész szervezetre kihatók, minő a genyvérüség
(pyaemia), evvérüség (septichaemia) és a tetanus. Mindezen sebbetegségek lázzal
járnak, mely borzongással, rázó hideggel szokott kezdődni, magas fokot ér
(39-41 °C) és bő izzadás kiséretében folyt le. A sebbetegségek súlyos
szövődményei a sebnek, annak gyógyulását tetemesen kinyujthatják és valamennyi
az egyénre nézve veszélyt hozó lehet.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése