-ÉRTÉKELHETŐ TÜNETEK A HALLÁSKÁROSODÁS MEGÁLLAPITÁSÁNÁL

ÉRTÉKELHETŐ TÜNETEK A HALLÁSKÁROSODÁS MEGÁLLAPITÁSÁNÁL

A zavartalan értelmi fejlődés, ezen belül is a beszédfejlődés egyik legfontosabb előfeltétele a normális hallás.

Születéskor a hallás szerve tökéletesen ki van fejlődve, az újszülött hall, de a hallás képességének megítélése elég nehéz.

- Ehhez számára nem látható hanghatásokra adott reakcióit kell megfigyelni.

-Nagy zajra a szemhéjak erőteljes zárásával, összerándulással, arcfintorral, sírással reagálhat.

- A hallás bizonyítéka, ha sírás közben hozzá szólva megvigasztalódik.
-Amint az újszülött néha a fényforrás felé fordítja tekintetét, hangforrás felé is fordíthatja fejét vagy szemét.

- A hangingerekre adott válasz gyorsan fejlődik az első hetekben. Eleinte csak nagy zajra ad reakciót, idővel már megkülönbözteti édesanyja hangját: csak erre reagál, közömbös zörejekre nem.

- Még később már minden hangra felfigyel és odafordul. 7-8 hetes korban lokalizálja a megszólító hangforrást. A fejlődés idején lelassulhat.
A hallás meglétéről vagy hiányos voltáról akkor gondos megfigyelés segítségével tájékozódhatunk.
A következő ismérvek alapján a szülők maguk is megállapíthatják, hogy megfelelő-e a hallás 6-10 hónapos kor között:
-A jól halló csecsemő hirtelen zajra láthatóan összerezdül.
-Ismert személy hangjára megnyugszik.
-Felfigyel a zajokra (tapsolás, ajtó becsapódása, csengő, rádió), félreérthetetlenül a hang forrása felé fordul, esetleg ő maga is hangot ad.
-Ő maga is hangot ad.
-Szívesen játszik hangot adó játékszerekkel ( csörgő).
-Az 1. születésnap tájékán ehhez még a következők járulnak:
-Kiabálással vagy hangos gagyogással kívánja magára környezete figyelmét felhívni.
-Magában gagyog, ha egyedül van.
-Erélyes, szidalmazó hanghordozással láthatóan kényelmetlenül érzi magát.
-Füléhez tartott óra ketyegésére figyel.
-Megszólítva válaszul hangot ad.
-Kéttagú szavakat mond (papa, mama stb.).
-Igent vagy nemet mond, vagy jelez fejmozdulattal.
-Ha a fenti lehetőségeket fölhasználva az a gyanú támad, hogy a gyermek rosszul vagy egyáltalán nem hall, akkor késedelem nélkül orvoshoz kell fordulni, mert az idejében bevezetett rendszabályok az egész további fejlődésre hatással vannak.*
A veleszületett nagyothallás felfedezésének (és esetleg hallókészülékkel való korrigálásának) legkedvezőbb ideje a hat hónapos kor.
A hallás zavara nagyban akadályozza a gyermeket az értelmi és lelki fejlődésben, valamint a közösségbe való beilleszkedésben. Ezért a hallás (és így a beszéd) bizonyított zavaraiban ne áltassuk magunkat azzal, hogy a baj majd magától javulni fog.
A következő helyzetekben a halláskárosodás fokozott kockázatával kell számolnunk:
-A szűkebb családi körben súlyos hallászavar fordul elő (pl. mindkét szülő siketnéma).
-A fülkagyló vagy a külső hallójárat veleszületett fejlődési rendellenessége áll fenn.
-Az anya a terhesség első heteiben vírusbetegségen esett át, elsősorban rubeola a veszélyes.
A teljesen siketen született vagy korán megsiketült gyermekek számára a beszéd meghallása lehetetlen. Korai felismerés esetén segédeszközöket és módszereket lehet bevetni.
Ehhez tudni kell, hogy a halláskárosodott gyermek már csecsemőkorban hajlik a szájról való olvasásra, mivel utánzókészsége folytán képes az anya szájmozdulatait utánozni.

- Éppen ezen képessége tévesztheti meg a szülőket, sőt az orvost is a hallás megítélésében és a baj még egy ideig rejtve marad.

- Gyanús, ha a hat hónapos korban megkezdett gagyogást a csecsemő abbahagyja, mivel nem hallja meg az ő "beszédére" a környezet által adott választ.
A siketekkel és nagyothallókkal számos intézmény foglalkozik.

- Csecsemőkorban minden gyermek hallását meg kell vizsgálni, sok helyen szűrés is történik.
Gyanú esetén az illetékes gyermekfülész szakemberhez kell fordulni.

#1 Dr.BauerBela

---