A
kommentjeitekben újra és újra előkerül, hogy mennyire nem készít fel senki és
semmi a szülés utáni állapotra. A könyvekből és tájékoztatókból sokat (bár még
mindig nem eleget) lehet tanulni az újszülött kisbaba ellátásáról, azt viszont jótékony
homály fedi, hogy közben az anyáknak milyen fizikai problémákkal kell
megküzdeniük.
Nem ígérem,
hogy ez itt egy teljes és mindenre kiterjedő anyag lesz, de a leggyakoribb
nyűgjeinkről szóló áttekintésnek talán használható. A cikket elsősorban illúziórombolásnak
szánom és csak másodsorban felkészítésnek, mert "felkészülni" erre
ugyanúgy nem lehet, mint ahogy a szülésre sem - az viszont sokat fog segíteni,
ha nem vársz el irreális dolgokat a testedtől és általában önmagadtól.
Ha szülés után
tükörbe nézel (a legbátrabbak ezt még a kórházban, illetve otthon a szülés után
24 órán belül megteszik) és nem ismersz rá a ruhátlan testedre, ne rémülj meg.
Amit látsz és érzel, az teljesen normális, és nem fog így maradni.
Íme két idézet;
az egyik egy közvetlenül szülés utáni élménybeszámoló, a másik egy szülés után
egy évvel íródott - csak hogy lásd, mennyire nem vagy egyedül:
"Sokkoló volt, ahogy kinéztem; egy kicsit irtóztam
is a látványtól, hogy egész őszinte legyek. Lehetetlen, hogy ez volna az
"új" önmagam; ez nem én vagyok. Nem voltam erre felkészülve, se az
egész alakváltozásra, se a meggörbült hátamra, se a hihetetlen sok csíkra a
bőrömön, és ráadásul öthónapos terhesnek látszottam, pedig a lányom már majdnem
egy hete kint volt. (...) A legnagyobb meglepetés egyébként a szülés utáni
napon ért, amikor elmentem a mosdóba. Megtöröltem magam és rögtön
visszarántottam a kezem, mert valami nagy, furcsa duzzanatot éreztem ott lenn.
Előszedtem a kis kézitükrömet, hogy megnézzem, mi az. Hát a saját testrészeim
voltak: a vulva, a gát - felismerhetetlenné dagadva, zúzódásoktól és
bevérzésektől kéken. Na ez nem volt sehová leírva." (Ann Douglas, 2000)
"Egy pár
hónap vergődés után elegem lett a reménytelen küzdésből, hogy
"megszokjam" ezt a szülés utáni testet, és úgy tegyek, mintha képes
lennék elfogadni az elfogadhatatlant. Ez "a fiam anyukájának" a
teste, de az enyém ugyan nem. És nem is a súly számít, hanem az a testkép-féle,
amit megszoktam: amit a tükörben felismerek és képes vagyok látvány alapján
saját magamként azonosítani. Kicsit becsapva érzem magam, egyébként - annyian
mondják, hogy ugyan már, minden olyan lesz, mint annak előtte. De nem; ezt elég
nagy naivitás volt elhinni. Nyilván, aki arra használja a testét, hogy például
elmegy vele a boltig, az elég hamar visszakapja a szokásosat, de én nem csak
arra használtam, és ezt kihagytam a számításból. Rettentő kemény munka, már
több mint fél éve. Most már egész jól végigtáncolom az óráimat, de még mindig
nehéz az érzelmi élmény, hogy ez soha többet nem lesz "a régi",
bármit is csinálok." (C. Glanville, 2009)
Egy azóta már
négygyerekes barátnőm szokta mondogatni, hogy ami 9 hónap alatt létrejött,
annak kell 9 hónap visszaalakulni. Ennek az illetőnek igaza van; egy
élsportolónak a gyermekágy után óvatosan újrakezdett edzésekkel körülbelül fél
év, mire visszanyeri a hasizmai megfelelő tónusát, egy átlagnőnek pedig szülés
után valóban legalább 9-12 hónapot vesz igénybe, mire... hát nem, "minden
a régi" már soha többet nem lesz, vagyis, azt ki se tűzd célul. :-)
Lehet persze,
hogy szülés után egy-két évvel soványabb leszel, mint teherbe eséskor voltál;
lehet, hogy hajlékonyabb leszel, lehet, hogy erősebb. (Székely Éva olimpiai
bajnok úszó a Sírni csak a győztesnek szabad! című könyvében például leírta,
hogy neki "jót tett a szülés" - aztán ahogy a csapatban a többieknek
is lett gyerekük, kiderült, hogy az ő esete nem rendkívüli, az úszónők közül
szülés után mindenkinek javultak az eredményei.) Más szóval, az, hogy "nem
lesz minden a régi", nem azt jelenti, hogy "minden rosszabb
lesz" - ugyanakkor nagyon fontos, hogy megmaradjunk a realitásban, és
szülés után végülis ne "visszaalakulni" akarjunk: az idő nem megy
visszafelé; eddig sem ment, ezután sem fog.
Jellemző
problémák a szülés utáni első napokban:
Erős
gyermekágyi vérzés
Az orvosi
szakterminus - lochia - azt a jelenséget írja le, amikor szülés után a méh
lelöki a terhesség során felépült és megvastagodott nyálkahártyát, összehúzódik
és kitisztul. Császár után előfordulhat, hogy a gyermekágyi vérzés a vártnál
enyhébb (mert a műtét után a méhet kitisztítják), illetve a vártnál hamarabb
elmúlik (ha rendesen pihensz). Az első néhány napban a gyermekágyi vérzés nagy
mennyiségű piros vagy sötétpiros vért jelent, néha citrom nagyságú vérrögökkel,
nyálkahártya-darabkákkal. Arra szokás hivatkozni, hogy olyan, mint egy erősebb
menstruáció első napja, de nem olyan, hanem a duplája-triplája.
Ha szerencséd
van, akkor persze nem, úgyhogy ha szerencséd van, akkor nehogy azon kezdj
aggódni, hogy miért nem vagy rosszabbul ;-). Az első 3-5 nap után a vérzés
fokozatosan enyhül, rózsaszínessé, sárgásrózsaszínné, színtelenné válik, és
eltarthat 10 nap és 10 hét közt bármeddig (az átlagos időtartam 4 hét, és ez
azért "átlagos", mert szerencsés esetben ennek az egynegyede is
lehet, ikerszülés vagy többedik baba után meg a duplája is).
A gyermekágyi
vérzés szakaszos: minden olyan aktivitás, amely a méh összehúzódásával jár, a
vérzés intenzitását is fokozza. Vagyis, az normális, ha szoptatáskor,
sétáláskor, székből felállva érzed a vérzést megindulni.
Ugyanakkor, az általános
tendenciának úgy kell kinéznie, hogy a vérzés folyamatosan enyhül,
világosodik. Vagyis, ha már pár napja alig van sárgás-rózsaszínes lochia, és
aztán megint piros vérzés kezdődik, akkor ez annak a jele, hogy nem pihensz
eleget és túl hamar csinálsz túl sok mindent.
Ismert
koreográfia, amikor az anyuka a 10-12 napos gyerek mellett kicsit erőre kap -
az ember addigra rájön, hogy el tudja látni a gyereket és kicsit magához is tér
-, és az első "na, most már egész jól vagyok" napon kiporszívózza a
nappalit, berak egy mosóprogramot és megfőz egy tejberizst, másnap reggel
viszont döbbenten látja az újrakezdődő piros vérzést, és azt hiszi, hogy valami
baj van. Megijed, pár napig komolyan veszi a pihenést, a vérzés ismét
elhalványul, és amikor újrakezdi az aktivitást és a házimunkát, a vérzés is
újrakezdődik.
Ezt ne csináld,
mert ez a játék így hetekig is mehet, és nyolc héttel szülés után nem fogod
érteni, hogy miért vérzel még mindig, pedig ha más probléma nincs, akkor a
kérdésre az a válasz, hogy egyszer kellett volna végigpihenni a dolgot
és kivárni, amíg tényleg elmúlik. Első baba után a legtöbben azért
csinálunk hülyeségeket, mert szupernők akarunk lenni, többedik baba után meg
azért, mert szuperanyák, akik egy percre se hanyagolják el a nagyobb
gyerekeiket és a háztartást a kicsi miatt. A mendemondákkal ellentétben
("bezzeg öreganyám kapálni ment vissza és nem nyavalygott" stb. stb.)
ez egy modern jelenség; én legalábbis még eddig se magyarul, se angolul, se
németül nem olvastam olyan szociográfiai anyagot, amelyben bármely kor
bármilyen kultúrája villámgyors felépülést és "helytállást" várt
volna el a frissen szült anyáktól.
Summa summarum,
az első pár hetet gyermekágynak hívják, és ezt vedd a tőled telhető
legkomolyabban, sok hosszú távú problémát előzhetsz meg vele. (A henye
életmóddal igazán nem vádolható tradicionális amish közösségben az a szokás,
hogy az anyáknak a szülés utáni első három hétben fizetett segítségük van -
"hired help" vagy "hired girl" -, ez általában valamelyik
szomszéd tizenéves lánya, aki ebben az időszakban csak aludni megy haza, vagy
még aludni se, és a házban minden munkát ő végez el, a nagyobb gyerekek
ellátásáig bezárólag; a második három hétben pedig a kismamák csak a könnyebb
házimunkákat végezhetik, szó sincs a ruháskosár vagy a levesesfazék
emelgetéséről, emeleti szobákba lépcsőzésről, hajolgatásról.)
Utófájások
A méh
visszazsugorodásával, összehúzódásával járó fájdalmat hívják utófájásnak. A
szülés utáni első napokban a jelenség intenzívebb, néhány hét alatt fokozatosan
elmúlik. Az utófájások általában szoptatás közben jelentkeznek legerősebben,
mert a szoptatás során oxitocin szabadul fel, és az oxitocin, pont ugyanúgy,
mint a szülésnél, méhösszehúzódást vált ki. Van, aki gyakorlatilag észre se veszi
ezt; van, akinek az utófájások a jósló keményedésekre vagy a vajúdás korai
szakaszára hasonlítanak; van, aki csak a vajúdása során is gyakorolt
légzéstechnikával képes az első napokban a szoptatást elviselni.
Második és
többedik szülés, illetve ikerszülés után az utófájások jellemzően erősebbek,
mint az első baba után, de ez alól is van kivétel, főleg, ha az első baba nagy
volt, vagy a vajúdás sokáig tartott és a méhizomzat nagyon kifáradt. Traumás
szülés után az utófájások kifejezetten rossz lelki élményt is jelenthetnek,
mert a vajúdás fizikai fájdalmára emlékeztetnek. (Az ember azt hinné, hogy
túlvan rajta, de még napokig rendszeres ismétlőket kap a történtekből.) Ha
nagyon szenvedsz, szedj fájdalomcsillapítót, mert erre találták fel.
Kérdezd meg az orvosodat/bábádat, hogy mit ajánl. (Paracetamol / acetaminophen
és codein a leggyakrabban alkalmazott hatóanyag ilyenkor, de lehet, hogy aki
téged ellát, valami mást adna szívesebben.)
Van egy
gyógynövényes főzet a szülés utáni első napokra, utófájások csillapítására és a
méhösszehúzódás segítésére:
Egy egyliteres
üvegbe vagy teáskannába tegyél 6 evőkanálnyi szárított kányabangitát (viburnum
opulus, cramp bark), 2 púpozott evőkanálnyi szárított asszonygyökeret
(caulophyllum thalictroides, blue cohosh, indiángyökérnek is mondják), és 12
evőkanálnyi szárított komlóvirágot. Forró vízzel öntsd fel az egészet, fedd le
és hagyd 8 órán át állni. Szűrd le és tedd a hűtőbe, a szülés utáni első
napokban igény szerint kortyolgasd.
Ezek
méhösszehúzó, tonizáló, gyulladáscsökkentő, görcsoldó hatóanyagok, ebben a
mennyiségben értelemszerűen fogyaszthatók szoptatással egyszerre is. (Ha
viszont gyógyszereket kapsz szülés után, antibiotikumot, fájdalomcsillapítókat
stb., akkor legyél óvatos. Ezekről a növényekről nagyon kevés klinikai
vizsgálati adat áll rendelkezésre, és az, hogy "eddig nem találtunk
gyógyszerkölcsönhatást", nem azt jelenti, hogy akkor biztos hogy nincs.)
Gátfájdalom
Hüvelyi szülés
után a gát érzékenysége, fájdalma gyakorlatilag elkerülhetetlen, akkor is, ha
nem volt gátmetszésed és megúsztad repedés nélkül. Normális jelenség, ha a gát
környéke duzzadt, vizenyős, véraláfutásos és forrónak érzed vagy lüktetve fáj
az első napokban. Csinálhatsz ülőfürdőt a szülés
utáni gyógyfürdőhöz ajánlott növényekből, és ha jólesik a hideg, akkor az ott leírt módon
hűtheted a gátad környékét jégkockákkal. Készíthetsz jeges borogatást úgy is,
hogy jégkockákkal megtöltesz egy nejlonzacskót, lezárod, beletekered egy kis
frottírtörölközőbe és ráteszed a gátadra. Készíthetsz gyógynövényes jeges
betétet is; egy betétet márts bele a gyógyfürdőhöz elkészített főzetbe, aztán
fagyaszd le és így használd borogatásnak.
Borogatás és
ülőfürdő készíthető a nagylevelű csodamogyoró (hamamelis virginiana, witch
hazel, hamamelisz) főzetéből, valamint körömvirágteából is (calendula
officinalis, calendula); ez a két növény aranyér ellen is nagyon jó.
A gátseb
gyulladásának, fertőzésének megelőzésére a kórházakban általában hipermangános
lemosást alkalmaznak, ezt otthon is csinálhatod, a gyógyszertári oldatot pumpás
üvegből spriccelve
a gátadra minden vécéhasználat után. Vannak, akiknek a napi többszöri sima
egyszerű altesti zuhanyzás vált be, akár meleg, akár hideg vízzel. Ha a
törölközőnek a gondolatát se tudod elviselni, akkor hajszárítóval
melegítsd-szárítsd a gátadat, amíg jobban nem leszel.
Ha a meleg
jólesik, és van napsütötte ablakod-kanapéd, teraszod, ahová senki nem lát be,
akkor napoztathatod is a gátadat. A levegő-napfény minden sebnek jó, de nyilván
nem kell mondanom, hogy ésszel, mert nem napégést akarsz egy már amúgyis
sérült területre beszerezni.
A gátsebet
kenheted körömvirágkrémmel, de ne lepődj meg, ha az orvosnál vagy a
gyógyszertárban Merbromin-ecsetelést (ez receptköteles), Bepanthent, kamillát
vagy valamelyik Aloe First terméket ajánlják. Ezek bármelyike jó lehet; nekem a
körömvirág a személyes kedvencem, de lehet, hogy neked valami más jobban be fog
válni.
A gátadat
tehermentesítheted, ha gyerek úszógumin vagy szoptatós párnán ülsz, de lehet
kapni kifejezetten erre a célra kászült gátpárnát is.
A gátseb,
császárseb ellátásáról már máshol is írtam,
de itt is megismétlem, hogy tedd amit az orvosod mondott. Vagyis, ha
tőlem olvasol valamit, ami ellentétes azzal, amit az orvosod mond, gondol vagy
csinál, akkor azt amit itt olvastál, tekintsd semmisnek, és az orvosodra
hallgass, mert ő felel érted, nem én.
Csöpögő, fájó,
érzékeny mellek
A szoptatás
kezdeteiről már
vannak itt posztok, itt most inkább az anyai fizikai élményről írnék többet. A
"tejbelövellés" azt jelenti, hogy mellfeszülés; ez lehet az
enyhe bizsergő-nehéz érzés és a "két forró piros görögdinnye lett a
melleimből" élmény közt bármi. Szoptatás és fejés segít (nyilván),
ugyanakkor ne legyél meglepődve, ha kezdetben a tej látszólag teljesen
véletlenszerűen meg-megindul, és másodpercek alatt eláztatja a hálóingedet,
blúzodat. A szervezetednek "be kell állítania" a tejleadó reflexet és
ez nem megy egyik napról a másikra. Vagyis, normális jelenség az, ha szoptatás
közben a másik melledből szimultán csorog a tej; ha a kisbabádra gondolva vagy
a sírását meghallva folyni kezd a tejed; ha lehajolva vagy az ágyban
megfordulva a tejed is megindul és húszpercenként cseréled a melltartóbetétet
(vagy óránként öltözöl át, esetleg mindkettő).
Körülbelül
egy-két hét után kevesebbszer lesz szükséged melltartóbetétre, vagyis, ez az
állapot javul ám. (És ha mázlid van, mint nekem volt, akkor "egyik napról
a másikra" beáll a dolog - vagyis, olyan is van, hogy valaki megveszi a
csomag melltartóbetétet és aztán bontatlanul adja tovább egy barátnőjének, csak
lelkileg talán jobb a nehézségekre készülni és aztán kellemesen
csalódni, mint
fordítva.)
A mell
kezdetben állandóan feszül, esetleg azonnal csomós is lesz, és utóbbi esetben
ha nem szoptatsz legalább 2-3 óránként (vagy még gyakrabban), akkor be is
gyulladhat. Később az egyensúly már nem lesz ennyire ingatag, de ezt a korai
szakaszt át kell vészelni. Figyelj oda magadra, vigyázz a melleidre.
Az is normális,
hogy a mellbimbók kezdetben nagyon érzékenyek. A tejleadó reflex az első pár
napban az összes szoptatás alkalmával egy szúró-bizsergő érzés: van akinek
csiklandós, van, akinek fájdalmas. A reflex később veszít az erejéből és hozzá
is fogsz szokni, de kezdetben lehet kifejezetten kellemetlen. Ez rendben van
így, pár nap múlva már jobb lesz. A szoptatós posztokban írtam arról, hogy a
technikát a legtöbb anyukának és kisbabának meg kell tanulnia, és a korai
tanulási szakasz tele van bénázással, ügyetlenkedéssel, aminek természetszerű
kísérőjelensége a feldörzsölt, szétázott, esetleg kiharapott mellbimbó. Nem
kell hősnek lenni; ha baj van, kérj azonnal segítséget, egyébként pedig bátran használj fel
minden segédeszközt, ami a céljaid elérésében segít. Nekem a bimbóvédő egy
ilyen segédeszköz volt, és egyúttal a sokadszori átismétlése annak a leckének,
hogy a kisbaba meg az anyukája fontosabbak, mint a szakirodalom. (A bábám ezt
úgy fogalmazta meg, hogy jobb támasztókerékkel boldogan biciklizni, mint anélkül
összetörni magunkat, de erről már máshol írtam
részletesebben.)
Székrekedés,
aranyér
Terhesség alatt
főleg a megemelkedett progeszteronszint felel a székrekedésért (mert lelassítja
az anyagcserét, ráállítja a szervezetet tartalékoló-babanövesztő üzemmódra),
szülés után pedig több kiváltó ok együttes fennállása: egyrészt gondolj bele,
mennyi ideig vajúdtál, mikor ettél utoljára rendes szilárd táplálékot (és még
ha ettél is, lehet, hogy nagy részét kihánytad a kitolási szakasz előtt),
másrészt szülés után a kifáradt hasizmokban nagyon lecsökken az izomtónus és az
egész bélperisztaltika leáll, illetve lelassul, harmadrészt meg még ha végül
szólít is a természet, a dolog sikertelenül végződhet, mert fáj a gát, fáj a
szüléskor kijött aranyér, és sokan szoronganak attól is, hogy a kemény széklet
megfeszíti vagy eltépi a gátvarratot (ez a szorongás teljesen alaptalan, de
attól még nagyonis létezik).
Szülés után a gyermekágyas
osztályon minden nap (többször is) meg fogják kérdezni, hogy volt-e már
székleted, illetve érzel-e bélmozgásokat, "szállnak-e már a
pukimadarak", ahogy a volt Schöpf-Mérei egyik csecsemősnővére fogalmazott.
Nem perverzek, csak tudni akarják, hogy az emésztésed elkezdett-e magához
térni. Ez főleg császáros szülés után nagyon fontos (a helyreállt emésztés az
egyik jó jele annak, hogy nincs bélsérülés vagy más súlyos komplikáció). Több
napba beletelhet, mire végre igennel tudsz felelni a "volt-e széklete?"
kérdésre, és egyáltalán nem ment el az eszed, ha ugyanolyan büszke vagy a
sikerre, mint legutóbb kétéves korodban. ;-)
Ahol én
szültem, ott a rutinellátás része volt, hogy a szülés után felajánlott
gyógyszerek közt volt székletlazító is (de nem
hashajtó, ugye). A gyógyszer persze nem csodaszer, szóval, akár kapsz, akár
nem, igyál rengeteget (ez amúgyis fontos a szüléskori vérveszteség,
folyadékveszteség és a szoptatás kezdetei miatt), különösen szilva-
sárgabarack- vagy körtelevet; egyél lédús gyümölcsöket, narancsot, mandarint,
őszibarackot, meggyet, szőlőt stb.; szerezz be szilvalekvárt, tamarin lekvárt;
joghurtban keverj el búzakorpát, lenmagot, aszalt szilvát vagy aszalt
sárgabarackot, esetleg ezek tetszőleges kombinációját. Az összes táplálkozási
tanács lényege a rost- és folyadékbevitel fokozása, azaz majdnem bármi
segíthet, ami megfelel ennek a két követelménynek. Magyarországon szülés után
hagyományosan ellenjavalltnak számítanak a "puffasztó" zöldségek, de
amikor erről a bábámat kérdeztem, meglepődött. Kanadában se a bábapraxisban, se
a kórházban nem találkoztam táplálkozási tilalmakkal, sőt, a karfiolt,
karalábét, kelbimbót a "segítő" ételek felsorolásában találtam meg, a
zöldborsóval, cukkinivel, brokkolival, céklával, articsókával és más magas
rosttartalmú zöldségekkel együtt. Vagyis, ha neked jólesne ezek közül
valamelyik, én nem fogom azt mondani, hogy nem szabad :-). De ehetsz
gabonás-gyümölcsös joghurtokat, vagy akár gabonás-gyümölcsös babamüzliket,
bébiételeket is.
Székrekedésre
sokaknál beválik a reggel éhgyomorra megivott egy-két pohár meleg víz (de más
meleg folyadék is jó, tejeskávéig bezárólag; próbáld kitapasztalni, hogy neked
mi segít), és a szoptatós teákban levő ánizsnak és görögszénának is van
emésztésjavító hatása, vagyis a szoptatós teával esetleg egyszerre több
problémát is kezelhetsz.
A
székrekedésre, aranyérre javulást hozhat a meleg ülőfürdő vagy kádfürdő. A
korábban már említett gyógynövényes gyermekágyas fürdő mellett ülőfürdőnek meg
lehet próbálni sima szódabikarbónát is: 3-4 evőkanál szódabikarbónát tegyél egy
kis lavór meleg vízbe, elég, ha a csípőcsontodig ér, és kb. 20 percet ülj
benne. Szódabikarbóna helyett (vagy mellett, de akkor értelemszerűen felezd a
mennyiségeket) tehetsz a vízbe 3-4 evőkanál keserűsót is (epsom-só,
magnézium-szulfát); ez összehúzza a duzzadt szöveteket, fájdalomcsillapító,
gyulladáscsökkentő és enyhíti a sebgyógyulással járó viszketést is.
Aranyérre én
mindenkinek körömvirágkrémet szoktam először ajánlani, de rengeteg
más készítmény és kezelési lehetőség is van.
Vizelési
problémák
A székrekedés
mellett ez a másik dolog, amire nem lehet "számítani": van, aki
szülés után a gátsérülések, a hólyagot ért terhelés és a duzzadt szövetek miatt
az első egy-két alkalommal csak katéterrel tud pisilni. Ez általában úgy derül
ki, hogy a lepényi szakasz hibátlan volt, de a vérzés csak nem akar elállni.
Ilyenkor néha az az ok, hogy a méh összehúzódását a tele hólyag akadályozza,
ugyanakkor a frissen szült nő képtelen a hólyagját kiüríteni, katéterre van
szükség. Ez előfordul, és ne ess pánikba ha így jársz; fognak rajtad segíteni
és minden rendbejön.
Szülés után a
nők egy része egy ideig egyáltalán nem érez semmilyen vizelési ingert. Egyrészt
nagy volt a folyadékveszteség, és lehet, hogy a hólyag gyakorlatilag üres.
Másrészt a gáttáji fájdalom is és a különböző fájdalomcsillapítók,
érzéstelenítők utóhatása is befolyásolja, hogy egyáltalán képesek vagyunk-e a
hólyag teltségét érezni. További problémát jelenthet, hogy a gátat ért
fájdalmas ingerre a húgycső reflexes összehúzódással reagál, és ez azonnal
megmagyarázza, hogy ha a vizelet csípi a gátsebet, akkor az ember miért nem tud
pisilni.
Megpróbálhatod,
hogy a zuhany alatt állva pisilsz - vagy ha ennek a gondolata is abszurd, akkor
pisilés közben egy pumpás üvegből vizet locsolhatsz magadra, hogy a vizelet
kémhatását megváltoztasd és a maró érzést enyhítsd.
A vizelési
inger kiváltását segítheted hideg vagy nagyon meleg borogatással is
(mindenkinek más válik be); a mosdóban egy nedves és hűvös (vagy forró)
törölközőt tegyél az alhasadra és hátha úgy könnyebb lesz ellazulni.
Császáros
szülés után az enyhe hólyaggyulladás gyakorlatilag tankönyvi szövődmény (a
katéterezés és utána a kezdeti vizelési problémák miatt). Lehet, hogy a te
orvosod olyan, mint az indexes Laufer doktor, aki minden császáros páciensének
rutinból ad antibiotikumot, megelőzésül. Az orvosodnak ebben az esetben igaza
van. De az is lehet, hogy az orvosod olyan, mint az enyém volt, és ha
nincs fertőzésre utaló jel, akkor nem ad antibiotikumot - és az
orvosodnak ekkor is igaza van. Vagyis, nincs kőbe vésett kötelező hozzáállás:
az a lényeg, hogy az emberek ne kapjanak szülés után a millió bajuk mellé
húgyúti fertőzést is, és ezt sokféleképpen meg lehet oldani. Vizeléskor érzett
égető fájdalomról, pláne ha görcsöl, szúr, esetleg annyira rossz, hogy alig
tudsz a vécéről felállni, azonnal szólj annak, aki az ellátásodért felel, és
addig is házi
módszerekkel elkezdheted a kezelést.
Izzadás,
hidegrázás
A kezdeti
vizelési nehézségek után egy-két napon belül egyfolytában a mosdóba fogsz
járni: a terhesség alatt felgyűlt tartalék víztől (= duzzadt végtagok, ödémás
arc, megnövekedett vérmennyiség stb.) a szervezet hamarosan elkezd
megszabadulni. Az ösztrogénszint szülés után lezuhan, ami némi kavarodást okoz
a szervezet hőháztartásában. A szülés utáni percekben-órákban sokan szenvednek
erős hidegrázástól - ezen meleg takaró segít, meleg folyadék és egy szoros,
bátorító ölelés -, később az első napokban vacogás és hőhullámok váltják
egymást (ezek pont ugyanolyan, ösztrogénháztartással összefüggő hőhullámok,
mint amilyenek a menopauza kezdetén is lesznek, csak hogy perspektívába helyezd
a dolgokat ;-)).
Az első héten
jó eséllyel rengeteget fogsz izzadni, főleg éjszaka. Lehet, hogy kivétel
leszel, de ha nem, akkor mint a ló, komolyan. (Ha egyébként egyáltalán nem vagy
izzadós, mint pl. én, akkor is megtörténhet, hogy hajnalban csuromvizesen
ébredsz, mint pl. én, és elképedt-morcos zuhanyzással, átöltözéssel, ágyneműcserével
töltöd az amúgyse létező alvásidőd értékes perceit.) Az állapot abszurd, de pár
nap alatt rendeződik. Van olyan barátnőm, aki törölközőket tett a lepedője fölé
és a takarója alá, és éjszaka csak ezeket cserélte - meg persze a pizsamáját -,
hogy ne kelljen mindig ágyneműt húznia.
Ezt a
hidegrázással, izzadással, sokak számára szédüléssel és gyengeséggel is járó
állapotot hívta régen a népnyelv "tejláznak" - nagyon találó
elnevezés, mert körülbelül a tejbelövelléssel egyszerre kezdődik, és tényleg a
lázas betegségekhez hasonlít legjobban, de mégse láz.
(Ha a szülés
utáni napokban bármikor lázas vagy, akkor az nem tejláz, hanem fertőzés, és
húgyúti szövődménytől mellgyulladáson át nőgyógyászati komplikációig bármi
lehet, azaz futás orvoshoz azonnal.)
Na, ez
volt itt a szülés utáni első napokról szóló összefoglaló. Az első hetekről
írok egy következő részt, a császáros felépülésről pedig külön posztot.
A kommentekben
minden személyes élményt, kérdést, tapasztalatot megoszthattok, ahogy máskor
is. Külön értékes lenne, ha ki-ki megírná, mi az, ami a szülés utáni napokban a
leginkább váratlanul vagy felkészületlenül érte, miről lett volna jó, ha valaki
hamarabb szólt volna, illetve mi volt az, amiről valaki csakugyan szólt is, és
a mai napig hálás vagy érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése