A KISGYEREKEK MOZGÁSFEJLESZTÉSE
A gyermek kíváncsi a környező világra. Látni, hallani, érezni, megfogni akarja mindazt, ami elé tárul. Igazán megérezni akkor tudja, ha a saját tapasztalatai, élményei sokrétűek, hosszas és többféle megközelítésűek, azaz gyakorolhatók, kipróbálhatók. Ezekkel az érezhető információkkal, amelyek a test különböző területeiről érkeznek, tanul tájékozódni a gyermek. Még pontosabban az agyat trenírozza a testéből és a külvilágból érkező érzékletek feldolgozására, összehangolására. Ez a tudás valamennyi további ismeretszerzés alapja.
Kisgyermekkorban készül fel az agy számos olyan feladatra, amelyet majd iskoláskorban kell elvégeznie. Nem is gondolná az ember, hogy a kúszás, a mászás, a pörgés, hintázás hiánya évekkel később milyen komoly tanulási és viselkedésbeli gondokat okozhat! A különböző mozgások közül a mászásnak van kiemelkedő szerepe, hiszen a váltott kéz-láb mozgás hiányában zavar jelentkezhet az agyféltekék szinkronizációjában.
A kisgyerekből akkor lesz, lehet egészséges, értelmes felnőtt, ha megfelelő ingerek érik megfelelő életkorban. Szakértők megfigyelései alapján egyre gyakoribb, hogy a szülők túlféltés miatt vagy a kényelemre hivatkozva kevés mozgásteret biztosítanak a gyermeknek. Emiatt a kicsi kevesebbet mászik, szalad, forog, ugrik, kapaszkodik. Ha a babánál kimarad a kúszás, ülés, a gyermek mászás nélkül egyből feláll, akkor később más területeken lehetnek problémái. Ezért nagyon fontos, hogy megpróbáljuk rávenni a gyereket a négykézláb való járásra. A kéz-láb koordináció begyakorlása nagyon fontos mivel az agyi kapcsolatok ingerek hatására alakulnak ki, fejlődnek, főleg a mozgás, a térbeli tájékozódás ösztönzi az agyat tanulásra.
Ahhoz, hogy megfelelő ingerek érhessék már csecsemőkortól a kisgyereket, lehetőleg kemény felületű mozgásteret kell neki biztosítani. Ha sokat van szűk helyen, például kiságyban, járókában, akkor a mozgásfejlődéséből könnyen kimaradhat a kúszás, mászás, gurulás, ellenben a szűk tér és a kapaszkodók jelenléte túlzottan korai állásra késztetheti.
Hagyjuk hát a gyermeket szabadon mozogni, engedjük, hogy megismerje testének, képességeinek határát, lehetőségeit. Teremtsük meg a feltételeket ahhoz, hogy különböző mozgásformákkal ismerkedhessen meg, hiszen így növelhetjük önbizalmát, mozgása ügyesedni, koordinálódni fog. Az egyensúlyérzéket a koncentrációs képességet fejleszti.
Foglalkozzunk a mozgáskészség fejlesztésével
A szülők nagyon egyszerű módszerekkel is sokat tehetnek azért, hogy gyermekeik agyfejlődését serkentsék. Kétéves korig az egész testet igénybe vevő mozgásra van szüksége a gyereknek, hintázásra, mászásra, kapaszkodásra, ugrásra, ütésre, dolgok elkapására, gurítására, egyensúlyozásra.
Ha csak a játszótérben gondolkodunk, például a trambulin, a különböző hidak-gerendák, a mászóalagút, a hintarács, a hatalmas labda, a tüskés korong, a hintaló, a billenő palló, karikák, egy forgató tölcsér és a kis labdák minden izmot megmozgatnak és minden agyterületre hatással vannak.
.
A tudatos mozgásfejlesztés kisgyermekkorban – ezalatt értjük a 9 hónapos kisbabát és az óvodáskorú gyermeket is – azért kiemelten fontos, mert a gyermek megismeri saját testét, képesség válik testrészei mozgásának irányítására, kialakul a mozgáskoordináció. Ugyanakkor erősödik az izomzata, hajlékonysága és ruganyossága, fejlődik a térben való tájékozódása, és felesleges energiája is levezetődik. Fejlődik az egyensúlyérzet, kialakul a testkép, fejlődik a mozgások indításának és megállításának kontrollja. A gerincoszlop, az izmok és az ízületek megerősítésének hatásárajavul a testtartása, és nem utolsó sorban örömöt okoz neki.
Ezzel a fejlődés esélyétől foszthatjuk meg csemeténket! Hagyjuk inkább induljon felfedező útjára. A mozgás ugyanis, az intellektuális fejlődésen kívül a gyermek önállóságát is elősegíti. Az aktív kezdeményezőkészség a fejlődés rugója. A leválás, vagyis a gyermek önállósodása az első akaratlagos mozgással kezdődik, valamennyi új ismeretet mozgásához és teste érzékeléséhez kapcsol. Az önálló mozgás gyakorlásával felismeri képességei mértékét, saját mozgásának következményeit, a mozgások sikeressége táplálja az önbizalmat és nem utolsó sorban indukálja a beszéd fejlődését.
De ne felejtsük el, hogy gyermekünk még nem tud beszélni és nem is érti a verbális instrukciók, felszólitások lényegét. Inkább hagyjuk őket próbálkozni! Ez számukra a kompetencia átélését jelenti, az önállóság kezdetét.
A döntés a felelősségvállalás nélkülözhetetlen velejárója. Egyre szimpatikusabb az a megoldás, amikor a szenzomotoros érés érdekében tudatosan kikészített eszközök között szabadon választhatnak a gyermekek, kombinálhatnak és kísérletezhetnek az eszközökkel, a mozgássorokkal, kiélhetik kreativitásukat. Ez lenne életkori sajátosságaiknak egyik legfontosabb megnyilvánulása.
Adjuk meg a gyermek számára azt a nagyszerű érzést, hogy maguk találhatják ki a megoldásokat....
Adjuk meg a lehetőséget a gyermeknek a változatos mozgásformákhoz és az önálló felfedezésekhez!
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése