MONGOLFOLT
Csecsemőkoromban szüleim elszörnyedve észlelték, hogy a keresztcsontom fölött nagy, kék folt éktelenkedik. Rohantak velem az orvosokhoz, de azok nem találtak semmi alapot az önvádhoz, miszerint odaüthettek volna valamihez, s egy életre megnyomoríthattak - kutya bajom se volt. Végül egyikük, aki járatos volt az antropológiában, fényt derített a rejtélyre, mondván, hogy ez a mongolid rasszhoz tartozó újszülötteknél szinte általánosan elterjedt jelenség, az úgynevezett mongolfolt. Nem kell törődni vele, magától eltűnik.
Így is lett, mire az eszem nyiladozni kezdett, már az emléke se maradt volna, ha apám el nem meséli, hogy s mint derült fény arra, hogy Dzsingisz kán népének vére csörgedezik ereinkben, különösképpen pedig az enyémben, hiszen amúgy a rokonságunkban senki más nem dicsekedhetett effajta ősi örökséggel.
Egyesek jó okkal kapcsolják össze az ügyet Dzsingisz kán nevével, hiszen ennek tündöklése árnyékba borította azt a tényt, hogy régi magyar nemesi családból származván, csak valami botrányos malőr következtében kerülhetett e vér az ereinkbe, meg a kék folt a fenekem fölé. Fontos húzás volt ez, hiszen az ok legeslegjobb esetben is nemi erőszak lehetett, s azt akkoriban az úri köztudat "megbecstelenítésként" - azaz a női becsület elvesztéseként - tartotta számon.
A bolha a fülembe lett ültetve, s amikor úgy tízéves fejjel a könyvtárban rábukkantam Harold Lamb Dzsingisz khán, a világ császára című történelmi bestsellerére, menten azonosultam a kamasz Temudzsinnal, aki kecskebőr ruhában, cserzett bőrmentében, vállán -átvetett lándzsával és íjjal egymaga vágott neki a Góbi sivatag homokviharának, hogy családja ellopott nyolc lovát visszaszerezze, s aztán Dzsingiszként Kijevtől, Perzsián át, Kínáig meghódította a fél világot. Naná, hogy sokkalta vonzóbb volt Temudzsinnak lenni egy ténylegesen létezett kék folt jogán, mint tragikus pofájú utolsó mohikánnak, akivé kortársaim képzelhették magukat azon az alapon, hogy az utcasarkon felszedett galambtollakat tűztek a fülük mögé.
S ezzel ugyebár, ahogyan ma mondják, "más" lettem. Nem olyan, mint a többi, az egyszerű vagy legfeljebb némi besenyő beütéssel keveredett magyarok, akik közül senki nem ült a kínai császárok trónusán. Nem lehetett nem másnak lennem, hiszen más voltam, kék folttal a fenekemen jöttem a világra.
S ilyenformán nekem már akkor volt identitásom, amikor még senki nem tudta, hogy az mi a fene.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése