Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2013. július 29., hétfő

A KISBABA KAPCSOLATA A KÖRNYEZETÉVEL

A kisbaba kapcsolata környezetével 
A megszülető gyermek mind biológiai, mind pszichológiai szempontból kiszolgáltatott.
-Számára életbe vágóan fontos, hogy első évében (éveiben) a feltétlen elfogadás és a szerető gondoskodás légköre vegye körül: a harmonikus családi otthon. Már csecsemő korában befogadhassa a reá sugárzó szeretetet, kapcsolatot létesítsen a közvetlen környezetével. Ahhoz, hogy a baba személyisége jó irányba alakuljon, lélektől-lélekig tartó párbeszédre és érzelmi kötődésre van szükség.
A gyermek alig néhány hónapos korától kezdve egyre figyelmesebben szemléli mikrokönyezetét. Néz ide, néz oda, van amin csupán pár pillanatig tartja szemét, más dolgot hosszabb ideig néz. Teszi ezt azért, mert környezetének jelenségei eltérő megnyilvánulásukkal, különböző benyomást váltanak ki benne és ha ilyenkor gőgicsél, mosolyog vagy a kezét (lábát) emelgeti, az a valami biztosan tetszik neki.  Örül.
-Még csecsemőkorban van, amikor a mozgást is észreveszi, s reagál rá, először csak a szemével, majd pedig a fejével is. Az erős hangra vonatkozó nem tetszését nyöszörgéssel, sírással fejezi ki. Ez utóbbi jelenség azonban máskor is előfordulhat (pl. betegség, ijedtség, pelenkázási igény).
Ahogy a picike figyelme fejlődik, saját magát is észreveszi, végtajgait s annak mozgását, sőt rájön arra is, hogy egész testével is mozoghat, mi több foghat is. Megfoghatja a cumit, a csörgőt, a gumibabát és még anyukát is. Belekapaszkodhat anyuka, apuka, s a testvérek hajába és így tovább. Érzékeléshez, fogáshoz olyakor a száját is igénybe veszi, amit azonban nem mindig engedhetünk meg.
Az idő előrehaladtával a gyermek hasonfekve mozogni kezd valamikért, rendszerint avégből, hogy valamilyen közelében lévő tárgyat elérhessen, s megfogasson. Közben észreveszi azok külső tulajdonságait, alakját, keménységét, színét, mozgási formáját stb. Ha a kiszemelt tárgy vagy az anyuka messzebb van tőle, sebaj, (hisz ő) le-, el- vagy akár felkúszik érte, illetve hozzá.
Mindezenáltal mind több és több információt szerez környezetéről, gondolkozik és mindinkább észreveszi személyének jelentőségét a cselekvésben. Kezdi érzékelni, hogy a körülötte lévő dolgok nemcsak úgy vannak, hanem aktivizálhatók is, valamilyen mozgásba hozhatók, hangot adhatnak, ehetők stb.  ha ő is tesz érte valamit. Nos, ennek kapcsán tudja meg a gyermek a szülő, a felnőtt közreműködésével, hogy esetenként miként cselekedjen. Ezek okát, jelentőségét ő azonban még nem foghatja fel.
Első igazán nagy siker a már csecsemőkorból kinőtt gyermek számára az, amikor többszöri próbálkozása után önállóan megteszi az első lépéseket, elindul életének vélhetően hosszú útján. Mi szülők, nem tudjuk, hogy a gyermek ezt belsőleg miként értékeli, de nekünk örök dátum ez a nap. Megfoghatja járás közben az ujjunkat, megismertethetjük vele a távolabbi környezetünket, kommunikálhatunk gyermekünkkel otthon arról, amit a nap folyamán látunk. Kezd kitágulni előtte a világ, s ennek megismeréséhez már nemcsak egyedül van. Hozzá segítenek ehhez a szülőkön kívül mások is, hiszen attól kezdve, hogy jár a gyermek, több és több ember társaságát élvezheti, mindenki kegyeibe fogadja a kicsikét.
Miközben tevékenykedik a gyermek, aközben sikerek és kudarcok váltakoznak. Ezek vezetik rá a tárgyak, a jelenségek rejtettebb tulajdonságainak felismerésére. Amíg a gyermek aljut odáig, hogy pl. az építőkockákból emelt oszlop megáll, igen sok összedőlt oszlop, ledőlt kapu romjaiból szerez tapasztalatot az újraépítéshez. Eközben kitartóan kipróbál mindent, s ha sikerül, újra kezdi addig, amíg magabiztos nem lesz a dolgában. Amit tett, szeretné dicsekvésképpen szüleinek is bemutatni. Elmélyült érdeklődéssel végzi minden tevékenységét, közben motyog, duruzsol Ha lehet, ilyenkor ne zavarjuk meg a gyermeket, hagyjuk őt a játékában elmerülni. Ha segítséget kér, segítsünk s biztassuk, erősítsük önbizalmában.  Nagyon fontos!


#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése