A kisbaba kapcsolata környezetével
A megszülető gyermek mind biológiai, mind pszichológiai szempontból
kiszolgáltatott.
-Számára életbe vágóan fontos, hogy
első évében (éveiben) a feltétlen elfogadás és a szerető gondoskodás légköre
vegye körül: a harmonikus családi otthon. Már csecsemő korában
befogadhassa a reá sugárzó szeretetet, kapcsolatot létesítsen a közvetlen
környezetével. Ahhoz, hogy a baba személyisége jó irányba alakuljon,
lélektől-lélekig tartó párbeszédre és érzelmi kötődésre van szükség.
A gyermek alig néhány hónapos korától kezdve egyre figyelmesebben szemléli
mikrokönyezetét. Néz ide, néz oda, van amin csupán pár pillanatig tartja szemét, más
dolgot hosszabb ideig néz. Teszi ezt azért, mert környezetének jelenségei
eltérő megnyilvánulásukkal, különböző benyomást váltanak ki benne és ha
ilyenkor gőgicsél, mosolyog vagy a kezét (lábát) emelgeti, az a valami biztosan
tetszik neki. Örül.
-Még csecsemőkorban van, amikor a mozgást is észreveszi, s reagál rá,
először csak a szemével, majd pedig a fejével is. Az erős hangra vonatkozó nem
tetszését nyöszörgéssel, sírással fejezi ki. Ez utóbbi jelenség azonban máskor
is előfordulhat (pl. betegség, ijedtség, pelenkázási igény).
Ahogy a picike figyelme fejlődik, saját magát is észreveszi, végtajgait s annak
mozgását, sőt rájön arra is, hogy egész testével is mozoghat, mi több foghat
is.
Megfoghatja a cumit, a csörgőt, a gumibabát és még anyukát is. Belekapaszkodhat
anyuka, apuka, s a testvérek hajába és így tovább. Érzékeléshez, fogáshoz
olyakor a száját is igénybe veszi, amit azonban nem mindig engedhetünk meg.
Az idő előrehaladtával a gyermek hasonfekve mozogni kezd valamikért,
rendszerint avégből, hogy valamilyen közelében lévő tárgyat elérhessen, s
megfogasson. Közben észreveszi azok külső tulajdonságait, alakját, keménységét,
színét, mozgási formáját stb. Ha a kiszemelt tárgy vagy az anyuka messzebb van
tőle, sebaj, (hisz ő) le-, el- vagy akár felkúszik érte, illetve hozzá.
Mindezenáltal mind több és több információt szerez környezetéről,
gondolkozik és mindinkább észreveszi személyének jelentőségét a cselekvésben. Kezdi érzékelni, hogy a
körülötte lévő dolgok nemcsak úgy vannak, hanem aktivizálhatók is, valamilyen
mozgásba hozhatók, hangot adhatnak, ehetők stb. ha ő is tesz érte valamit. Nos, ennek kapcsán
tudja meg a gyermek a szülő, a felnőtt közreműködésével, hogy esetenként miként
cselekedjen. Ezek okát, jelentőségét ő azonban még nem foghatja fel.
Első igazán nagy siker a már csecsemőkorból kinőtt gyermek számára az,
amikor többszöri próbálkozása után önállóan megteszi az első lépéseket, elindul
életének vélhetően hosszú útján. Mi szülők, nem tudjuk, hogy a gyermek ezt belsőleg
miként értékeli, de nekünk örök dátum ez a nap. Megfoghatja járás közben az
ujjunkat, megismertethetjük vele a távolabbi környezetünket, kommunikálhatunk
gyermekünkkel otthon arról, amit a nap folyamán látunk. Kezd kitágulni előtte a
világ, s ennek megismeréséhez már nemcsak egyedül van. Hozzá segítenek ehhez a
szülőkön kívül mások is, hiszen attól kezdve, hogy jár a gyermek, több és több
ember társaságát élvezheti, mindenki kegyeibe fogadja a kicsikét.
Miközben tevékenykedik a gyermek, aközben sikerek és kudarcok váltakoznak. Ezek vezetik rá a tárgyak,
a jelenségek rejtettebb tulajdonságainak felismerésére. Amíg a gyermek aljut
odáig, hogy pl. az építőkockákból emelt oszlop megáll, igen sok összedőlt
oszlop, ledőlt kapu romjaiból szerez tapasztalatot az újraépítéshez. Eközben
kitartóan kipróbál mindent, s ha sikerül, újra kezdi addig, amíg magabiztos nem
lesz a dolgában. Amit tett, szeretné dicsekvésképpen szüleinek is bemutatni.
Elmélyült érdeklődéssel végzi minden tevékenységét, közben motyog, duruzsol Ha
lehet, ilyenkor ne zavarjuk meg a gyermeket, hagyjuk őt a játékában elmerülni.
Ha segítséget kér, segítsünk s biztassuk, erősítsük önbizalmában. Nagyon fontos!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése