Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2013. július 24., szerda

GYERMEK ORTOPÉDIAI ISMERETEK-KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK.

GYERMEK ORTOPÉDIAI ISMERETEK

                KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK

TARTALOMJEGYZÉK
Az egészséges lábszerkezet és a lúdtalp
Talpvizsgálat és más szűrések
Mozgás fontossága kisgyermekek számára
Hanyag testtartás

Gerincferdülés
   Veleszületett lábdeformitások
Csípőficam




1-Az egészséges lábszerkezet és a lúdtalp
A láb az egyensúlyozó, támaszkodó szervünk. Lábunk nem simul teljesen a talajra, álláskor három ponton támaszkodik. A lábat alkotó csontok nemcsak egymás mellé, hanem egymás fölé is illeszkednek, így lábunk boltozatos szerkezetté alakul. A boltozatos alak rugóként funkcionál. A hosszanti boltív a sarokcsont, az ugrócsont, a sajkacsont, az ékcsont és a lábközépcsontokon keresztül halad, hátsó és közép részen egységes, elől 5 ívre oszlik. Legmagasabb a II. ív. A haránt boltív az ékcsontok és a lábközépcsontok területére esik.

A test súlyának viselésére a boltozatos láb alkalmasabb, mint a lapos talp. Az építészetből ismert, hogy a boltozatos szerkezet teherbíró képessége többszöröse az azonos elemekből épített sík lapnak. A lábboltozat nem merev, mert a csontok közti szalagok és az ízületek rugalmassá teszik azt, mely járás során a rázkódást tompítja és a járás simaságát biztosítja. A láb csontos-szalagos boltozatát az inak, izmok, ízületek együttesének dinamikus működése alakítja és tartja fenn

Ha az alsó végtag teherbírása és a megterhelés közötti egyensúly megbomlik statikai lábdeformitások és ahhoz társuló panaszok, betegségek jöhetnek létre. A lúdtalp, hosszanti és haránt boltozat süllyedése bármely életkorban előfordulhat. Enyhétől a súlyos, a járást is nagymértékben befolyásoló elváltozások is létezhetnek. Csecsemőkorban, vagy még éppen járni kezdő gyermeknél a hosszboltozat hiánya még nem kóros, ez a normális. A járás során, az aktív izommunka segítségével alakul a boltozat, a megterhelés hatására a talpi zsírpárna eltűnik. Ha két-három éves gyermeknél a sarokcsont felső része és a boka befelé fordult helyzetben van, ez a későbbi lúdtalp kialakulásához vezethet. A sarokcsont minimális befelé fordulása még nem kóros, mert a járás kezdetén a sarok belső része érinti a talajt.


A családi példa meghatározó lehet. Korán, már óvodás korban kell a gyermekekben kialakítani a mozgás szeretetét, ezért a megfelelő életvitelhez a szülői példamutatás is szükséges. A gyermekek a járás tanulásakor legyenek inkább mezítláb, esetleg természetes talajon, hiszen a talp felől jövő ingerek az egyensúly kialakulásához is szükségesek, és a láb körüli izommunka is hatékonyabb. Óvodáskorban és az iskoláskor kezdetén a gyermekek napi terhelése megváltozik, több káros hatás is éri őket. Mozgásszegény életmódra kényszerülnek, a sima kemény talajon való járás fölöslegessé teszi a lábizomzat aktív működését, így azok elgyöngülnek. A hiányzó természetes mozgást pótolni kell, ajánlatos napi 10-15 perces lábtornát végezni. Sajnos a lúdtalp, a helytelen tartás mind, mind civilizációs ártalom. A kemény talaj „stressz” hatása és az ingergazdag talaj hiánya azáltal, hogy izmaink keveset dolgoznak, érző idegeinket kevés inger éri, vezethet ezekhez a problémákhoz.

Álláskor és járás közben a láb egészséges boltozatos szerkezete biztosítja a legkedvezőbb testtömeg-áttevődést a talajra. Ha a láb boltozatos szerkezete megváltozik, a teherbírás és megterhelés közötti egyensúly megbomlik, romlik a láb statikája, ún. statikai deformitások alakulnak ki. 

A boltozat lelapulását bokasüllyedésnek, lúdtalpnak nevezzük. A lúdtalp a leggyakoribb statikai lábbetegség. Fejlődési rendellenesség következtében is kialakulhat, de többnyire túlterhelés vagy helytelen irányú igénybevétel hatására fejlődik ki. A sarok gacsos állásban van, a hossz- és harántboltozat lesüllyed. Ez kedvezőtlenül befolyásolja a láb teherelosztó képességét, a szalagok, inak túlnyúlnak, a fokozott izomfeszülés miatt láb- és lábszárfájdalmak jelentkeznek. Terhesség idején, amikor a hirtelen súlygyarapodás mellett a szalagrendszer hormonális eredetű ellazulása is bekövetkezik, és hozzájárul a lúdtalpasság kialakulásához. 

Elősegítheti és fokozhatja a lúdtalp kialakulását a rossz cipő is, valamint a kemény útburkolat is hasonlóan károsító hatású. A magas cipősarok az előláb túlterheléséhez vezet, a harántboltozat süllyedését okozhatja. A nagyobb fokú lúdtalp csökkentheti a fizikai teljesítőképességet, elősegítheti a visszerességet, valamint a térd-, a csípő- és a deréktáji izületek kopásának kialakulását is.

Születéskor a láb felépítése a felnőttkorihoz hasonló, de a boltozatok még hiányoznak. A csecsemő "lúdtalpasnak " tűnő talpa esetén a boltozatot a vastagabb zsírpárna tölti ki. Lúdtalpról csak a járni tudó kisgyermeknél beszélhetünk, hiszen a láb boltozatos szerkezete járástanulás közben, a terhelés hatására alakul ki.

Legfontosabb a megelőzés! Ne késztessük a gyermeket felállásra, járásra, várjuk meg türelemmel, amíg magától elindul. Ha a kisgyermeket két kezénél megemelve járatjuk, amikor ehhez az izomereje még kevés, elősegítjük a lúdtalp kialakulását. Kisgyermekkorban kerülendő a túlzott megterhelés, a megfelelő méretű és kiképzésű cipők pedig szintén elengedhetetlenek ebben a korban.
A lábboltozatot gyengítő tényezők
·         Korai talpra állás.
·         Kifelé fordított lábfejjel való járás
·         A láb alakjától eltérő cipő viselése
·         A sima, kemény talajon való járás
·         Edzés nélküli túlzott igénybevétel, túlerőltetés
·         A testsúly hirtelen megnövekedése (pl. hízás)
Az eredetileg gyengült támasztó és tartószerkezet (aszténiás gyermek
Kialakulásának megelőzésére nagyon fontos, hogy a gyereklábakat megfelelő mennyiségű és minőségű inger és terhelés érje. Ha az időjárás engedi, a gyerek minél több időt töltsön mezítláb füvön, kavicson vagy homokban, de mindenképpen puha és egyenetlen felületeken. 

Ennél intenzívebb, de rövidebb ideig tartó izommunkával jár a lábtorna, amit napi rendszerességgel érdemes végezni. A Lábtorna menüpontban azért is szerepel ennyi gyakorlat, hogy kellő változatosságot jelentsen a napi gyakorlás során. 

Az instabil talpú gyereklábbeli ennek a két mozgásfajtának az egyesítésével jött létre. Puha és rugalmas talpán a járás olyan igénybevételt jelent a mozgatórendszer számára, mintha a gyermek mezítláb, vizes homokban járna. Így ha a mezítlábas járás nem megoldható, vagy a minket körülvevő felületek simák és kemények (pl. beton, aszfalt, járólap, parketta), ez jelenti a legegészségesebb megoldást.

A lúdtalpat részben vizes lábnyomból, részben álló helyzetű ellenőrzésből, részben pedig a cipő kopásának megítéléséből is ki lehet deríteni. Amennyiben a gyerek vizes lábnyoma teljes, az egész talp érintkezik a talajjal, akkor sajnos már kialakult nála a lúdtalp. Az a normális, ha a cipő külső széle jobban kopik, mint a belső. Ha viszont a harántboltozat teljesen lelapul, akkor a cipő elülső részének közepe kopik ki. Sima talajon mezítláb állva általában szemrevételezéssel is megfigyelhető az ellapult hosszboltozat, hátulról pedig a fokozott sarokdőlés befelé. 
2-Talpvizsgálat és más szűrések
Az első mozgásszervi szűrővizsgálat újszülött korban történik. A csípők vizsgálata mellett a lábak, a gerinc, a felsővégtag rendellenességeinek felismerése. A deformitások korai felismerése és korai kezelése jó eredményt hoz. Hat hetes kor körül megismétlik a vizsgálatokat. Vannak rendellenességek, melyek erre az időszakara válnak nyilvánvalóvá, pl. ferde nyaktartás. Négyhónaposan kontroll vizsgálat történik. Ekkor ismét a teljes mozgásszervi átvizsgálásra kerül sor. Egy éves kor körül, helyesebben az önálló járáskor különböző lábtartási rendellenességek, tengely deformitások, infantilis scoliosis felismerése. Három-ötéves korban lúdtalp, gerincferdülés kiszűrése, esetleges gondozásba vétel. Csípőtáji panaszok hátterének tisztázása. Iskola kezdéskor a tartási rendellenességek, gerincferdülés, lúdtalp felismerése, kezelése. 10-12 éves korban a gerincferdülés, M. Scheuermann és a lúdtalp kiszűrése. 13-14 éves korban pályaválasztási szempontoknak megfelelő vizsgálat.

Az UH, melynek segítségével korán kiszűrhető a csípőficam és a fejletlenség. Célszerű, ha a fizikális vizsgálatot végző orvos végzi az UH- vizsgálatot is. A veleszületett csípőficam nem új keletű betegség, már Hippokratész korában is ismert volt. A betegség előfordulási aránya 0,5-2 %. Tehát 1000 élve született gyerek közül általában 5-20 csípőficammal születik. A csípőficam kialakulása hátterében genetikai tényezők is szerepet játszanak. Ha az egyik szülőnél észleltek csípőficamot, akkor kb. 12 %-ban várható megjelenése az újszülöttnél is.
A rendellenesség lényege a csípőízület vápájának különböző fokú elégtelen fejlődése, melynek következtében a combcsont ízületi feje a súlyosság fokától függően kimozdult, vagy kimozdítható a vápából.

A talpfelvételből kiolvasható, hogy milyen a láb boltozatos szerkezete, és a test szimmetriája.
Kiolvashatóak a különböző lábat érintő elváltozások, mint a magas boltozatú láb, a lúdtalp, a harántboltozat süllyedés.
A talpvizsgálat alapján a testtartásra, azaz a gerinc statikájára is következtethetünk, mint például a hanyag tartás és gerincferdülés.
A láb statikájára és dinamikájára a talp nyomásvizsgálatával következtethetünk. A talpvizsgálatot nyomásmérő platform segítségével végezzük. A platform szenzorok segítségével egy computeres szoftveren keresztül ad képet a lábaink aktuális állapotáról. A test súlya, ami ismert, a talp talajra felfekvő területén oszlik el. A vizsgálat során terhelés-eloszlási térképet kapunk, ami színek alapján van kódolva. A különböző színek mutatják meg, hogy a talp egyes területein milyen nyomásértékek vannak, azaz a talp mely területei, és milyen mértékben viseli a testsúlyunkat. A sötétkék szín jelöli a finom bőrkontaktust, amikor a talp kötőszövetesen leér a talajra, de nagyobb nyomásérték nem esik rá. Ahogy haladunk a színskálán felfelé – világoskék, zöld, citromsárga, narancssárga, piros - egyre nagyobb nyomásértékek láthatók. 

Nyomásmérő platform

Lapos talp 

Harántboltozat süllyedés 

Magas boltívű láb 



Egyenetlen súlyeloszlás a végtagokon

Torziós súlyeloszlás 


Egy statikus vizsgálat során a következőkre kaphatunk választ:

Terhelés szimmetrikussága
A jobb és a bal lábon a testsúly százalékos eloszlása. Sarkakra - elő lábakra nehezedő testsúly százalékos eloszlása.

Súlypontok elhelyezkedése
A test tömegközéppont helyzete.
A jobb illetve bal láb tömegközéppontja.

Lábboltozatok
A lábak körvonalai: hosszanti boltozat íve milyen, lábujjak leérnek-e a talajra.
Megvan-e a három pontos terhelés?
Hol, milyen erősségű színek láthatók: boltozatok süllyedése, lábujjak terhelése.
Hol látható a jobb illetve bal láb legnagyobb nyomásterhelési pontja? 
A dinamikus vizsgálattal a járás során fellépő erőket vizsgáljuk. Ennek eredménye alapján regisztrálható, hogy ízületeink mekkora terhelést kapnak a sarok leérkezésének pillanatában, illetve mennyire harmonikus a járásunk.



3-Mozgás fontossága kisgyermekek számára
 egészséges újszülötteket, csecsemőket nem szükséges tornáztatni. Az ülést, állást nem kell erőltetni, tanítani. Az ép csecsemőnek megfelelő mozgásteret kell biztosítani, kellő méretű kiságyat, később mászókát vagy járókát. Hely hiányában akár lakás padlózatát megfelelően előkészíteni, hogy a babának kellő mozgástere legyen. A csecsemők ösztönös és tudatos, önálló tevékenysége folyamán ezek a funkciók a felnőttek legcsekélyebb segítsége nélkül, fokozatosan, maguktól alakulnak ki. A mozgásfejlődés szorosan lépést tart a csecsemő megfelelő mozgásszerveinek beidegzésének, izomzatának, csontrendszerének fokozatos fejlődésével. Az egészséges mozgásfejlődés sorrendjében és időpontjában az élettani határokon belül is eltérések lehetnek.
A rendszeres egészséget védő mozgásoktatást nem elég az iskolás korban megkezdeni, ennek már az óvodában el kell indulnia. Hiszen itt kapcsolódik be a gyermek először a rendszeres testnevelésbe, melynek színvonala hosszú időre meghatározza a fejlődését. Nagyon sokan nem tudatosítják a tényt, hogy mozgásfejlődés szempontjából a korai gyerekkor és a kisgyermekkor a legfontosabb. Hiszen, ha a motorikus és koordinációs képességeket és készségeket nem fejlesztik a gyermekeknél kellőképpen, a lemaradás később már behozhatatlan. Viszont az ekkor megszerzett motorika stabil, egy életre szilárd alapot nyújt. Ráadásul az értelmi és mozgásfejlődés közvetlenül kiegészíti egymást: a tanulási nehézségekkel küzdő gyermekeknél mozgásterápiával, a mozgáskoordináció fejlesztésével javulás érhető el.

Igen. A fiúknak természetükből adódóan nagyobb a mozgásigényük, míg a lányok kényelmesebbek. Empirikus adatgyűjtések eredményei viszont azt mutatják, hogy egy családon belül az anya sporthoz való viszonya a domináns! Ezért fontos, hogy a lányokkal már kiskorukban érdekes, játékos mozgás, tánc segítségével ismertessék és szeretessék meg a mozgás örömét. A kicsik a kreativitást, játékosságot, fantáziát szabadon engedő természetes mozgásokra épülő játékok során könnyebben motiválhatóak. A sikerélmény pedig olyan pozitív impulzusokat alakít ki bennük, melyek segítségével egyre inkább feltámad bennük az igény a testmozgás iránt.

Sajnos a már kialakult gerincferdülés nehezen visszafordítható, ezért is fontos a hangsúlyt a prevencióra helyezni. Ezt (a rendszeres mozgást) ajánlatos már az óvodáskor elején megkezdeni, hiszen ebben az időszakban tökéletesednek az alapvető mozgásformák. Gondot kell fordítani a gyerek helyes testtartására.

A gerincferdülés legkönnyebben észrevehető jele, hogy a gyermek vállai nincsenek azonos magasságban. E mellett könnyen ellenőrizhetjük a kicsi hátgerincét úgy, ha négykézlábra áll, vállszélességi terpeszben, miközben a hátát kidomborítja, a fejét pedig lelógatja. Amennyiben valamelyik lapocka magasabban van, érdemes szakorvossal ellenőriztetni a gyermeket.
A kollégák zöme odafigyel a gyerekekre, sajnos nem mindegyik szülő éli meg pozitívumként a figyelmeztetést. Ellenkezőleg, sértődötten reagál a jó szándékú jelzésre.

A szülőknek gyakran okoz problémát, hogy mivel is lepjék meg karácsonykor a gyerekeket. Pedig kiváló ajándék lehet bármelyik sporteszköz a labdától a kerékpárig, hiszen mindegyik fejleszti a mozgást, segít az egészség megőrzésében, és örömet okoz a kis lurkóknak.

Rugalmatlan járás, futás, szökdelések, ugrások
Hosszantartó állás, menetelés
Súlyemelés, terhek cipelése
zületi szalagok túlnyújtása
o                  
4-Hanyag testtartás
Csecsemő- és gyermekkorban testtartásunk még helyes, mozgásunk harmonikus, szabad és könnyed. A kicsik ösztönösen olyan tartást vesznek fel, ami testük számára a legoptimálisabb. Ez azonban már nem mondható el felnőttkorban, pedig a jó tartás kódolva bennünk van, csak elfeledtették velünk a kényszertartáshoz vezető külső hatások. Törzsünk szinte minden izmának és ízületének igen komoly összmunkája a tartás. Magát a gerincet egy természetes izomfűző tartja, mely a hasizmokból, törzsizmokból, valamint a gerinc mellett futó izomcsoportokból áll. Tartáshibát eredményez a természetes izomfűző meggyengülése.
Vannak kritikus időszakok, melyben különös odafigyelést igényel tartásunk, ez pedig a serdülőkor és a változókor. A serdülőkori hirtelen növekedés sok probléma forrása lehet. Ezek a problémák biológiai, másrészt pszichológiai okokra vezethetők vissza. A biológiai okokat tekintve első helyen a szervezet hormonháztartásának megváltozása és a csontok hirtelen növekedése áll. A felgyorsult növekedést az izmok nehezebben tudják követni, a gyengébb izmok elfáradnak, úgymond nem bírják egész nap a helyes testtartást biztosítani. Ha a serdülő mozgékony, aktív, akkor mozgásával segíthet izmainak az új helyzethez való alkalmazkodását. Aki viszont lustább vagy mozgásszegényebb életmódot folytat, bizony az izmok visszatartó ereje fog érvényesülni. És ez már "hanyag" testtartást eredményezhet.

A láb statikai elváltozásainak következtében, de attól függetlenül is kialakulhatnak a gerinc tartási rendellenességei. Fontos kiemelni itt is bizonyos jeleket, amik utalhatnak valamilyen rendellenességre, kóros gerincgörbületre. Álló helyzetben a két váll egy magasságban van-e egymáshoz képest, a törzs-kar háromszög (a törzs mellett lógó kar belső vonala és a törzs oldalvonala által határolt terület) különbözősége a két oldalon. Előrehajolt helyzetben a gerinc egyik, vagy különböző magasságokban mindkét oldalán kiemelkedő bordapúp, izompúp. Természetesen nem a szülő feladata, hogy diagnosztizálja az egyes kórképeket, elváltozásokat, de a fenti szempontokat figyelve felébredhet a gyanú, és idejében kérhet segítséget. 
A megelőzés mellett fontos szerepe van a szűrővizsgálatoknak (óvodai, iskolai), ahol idejében felismerve a kezdődő elváltozások, még jól kezelhetőek. Nagyon fontos a szülők szerepe, hogy megtanulják, mik azok jelek, amikre oda kell figyelni, ami gyanút ébreszthet, egyes elváltozások irányába, hogy szakszerű segítséget kérjenek. A mozgásszervi elváltozások, panaszok legjobb megelőzési módja, ha mozgásszervrendszerünket (csontok, ízületek, izmok) nevének megfelelően mozgásra használjuk. Mindig az adott életkornak megfelelő mozgásforma, játék, játékos ügyességi feladatok szükségesek. Az életkor előre haladtával minél többféle sporttevékenység kipróbálása, kirándulás, túrázás, stb. A mindennapos testmozgás rendkívül fontos a testi, lelki, szellemi egyensúly, boldogság szempontjából.
  •  

5-Gerincferdülés
Iskolai, óvodai szűrővizsgálatok során egyre gyakran felhangzik a gerincferdülés kifejezés. Korábban a népesség csupán 4-5 %-t érintette ez a betegség, ma kb. 10-15 % lehet érintett.
Az emberi gerincen a felegyenesedés során fiziológiás (élettani) görbületek alakultak ki, melyek a gerinc funkcióját segítik. Ezek a nyaki és ágyéki homorulat, valamint a kisfokú háti domborulat. A gerinc oldalirányú görbületei kórosak, melyet gerincferdülésnek vagy scoliosisnak nevezünk.

Két különböző formája van. 1. forma a funkcionális scoliosis: az oldalirányú görbület lényeges csigolyadeformitással nem jár, csigolyaelfordulást, csontos deformitást nem észlelünk. Ez a típus gyakran észlelhető iskolás gyermekeknél, részben a hanyag tartással összefüggésben, de oka lehet a medence ferde állása is, melynek hátterében leggyakrabban valamelyik alsó végtag rövidültsége áll. A görbület aktív izomerővel jól korrigálható, így az elváltozás jóindulatú. Abban az esetben, ha a funkcionális scoliosist kiváltó ok hosszan fennáll, előfordul a csigolyák csontos deformálódása is. Ilyenkor már teljes korrekció nem lehetséges. Emiatt fontos a kiváltó ok (pl. végtagrövidülés) kezelése. 2. forma a strukturális (szerkezeti) scoliosis: jellemzője, hogy a görbület megjelenésének időpontjától kezdve a csigolyatest csontosan deformálódik (részben ék alakúvá válik, részben saját tengelye körül elfordul, akár a bordákkal együtt). Itt is előfordul két csoport: ismert és ismeretlen eredetű.

3-Mikor ismerhető fel a gerincferdülés?
Már a születéskor is észlelhetünk gerincferdülést. Ezt okozhatja az anyaméhen belüli fejlődési zavar. A csigolyák kialakulása során keletkezik zavar, emiatt ékcsigolya, blokkcsigolya alakul ki, ezek a görbület okai. Szerencsés esetben a kóros csigolyák úgy helyezkednek el, hogy a deformitások egymást kiegyenlítik, így durva, súlyosbodó görbületet nem okoznak. Vannak esetek, mikor a kóros csigolyák gyorsan előrehaladó, súlyos deformitással járó gerincferdülést eredményeznek. Ilyenkor korán, viszonylag agresszívabb kezelés indokolt: fűző és korai műtét.

A csecsemőkornál később jelentkező gerincferdülések egy részének oka ismert: ideg-izom betegségek, kromoszóma-rendellenességek, bizonyos anyagcsere-elváltozások, műtétek után kialakuló deformitások stb. Az ismert gerincferdülések az iskolás korban jelentkező esetek kb. 30%-át teszik ki, A maradék kb. 70% oka ismeretlen, úgynevezett idiopathias (ismeretlen eredetű) scoliosis. Okként felmerülhetnek öröklött tényezők, enyhébb izombeidegzési zavarok, hormonelváltozások. A betegek döntő többsége leány. A betegséget általában iskolai szűrővizsgálaton észlelik, vagy a szülő viszi a gyermeket szakvizsgálatra.
Már a születéskor is észlelhetünk gerincferdülést. Ezt okozhatja az anyaméhen belüli fejlődési zavar. A csigolyák kialakulása során keletkezik zavar, emiatt ékcsigolya, blokkcsigolya alakul ki, ezek a görbület okai. Szerencsés esetben a kóros csigolyák úgy helyezkednek el, hogy a deformitások egymást kiegyenlítik, így durva, súlyosbodó görbületet nem okoznak. Vannak esetek, mikor a kóros csigolyák gyorsan előrehaladó, súlyos deformitással járó gerincferdülést eredményeznek. Ilyenkor korán, viszonylag agresszívabb kezelés indokolt: fűző és korai műtét.

Serdülőkorban a hirtelen növésének mindig figyelmeztető jelnek kell lennie a szülő számára. Gyakran, akár havonta tüzetes megfigyelést kellene végezni. Előrehajlott helyzetben húzza végig a kezét a gyermek gerincén: észlelhető-e, látható-e, tapintható-e bármilyen elváltozás? A lapockák síkban vannak-e és szimmetrikusak-e mind álló helyzetben, mind előrehajláskor? Álló helyzetben a vállak egyformán, egy magasságban állnak-e? Törzs-kar háromszög (a derék, csípő és kar által határolt terület) szimmetrikus-e? Az időben észlelt és kezelt gerincferdülések manapság már jó eredménnyel gyógyíthatók.


6-Veleszületett lábdeformitások
Az alábbiakban felsorolt lábdeformitások fordulnak elő leggyakrabban. A súlyosabb elváltozások már az újszülött osztályon felismerésre kerülnek. Az enyhébb esetekre a korai csípőszűrés kapcsán elvégzett, gondos ortopédiai vizsgálat, ill. a háziorvosi vizsgálat deríthet fényt. Az elváltozások zöme egyszerű kezelést igényel, ritkán van szükség műtéti beavatkozásra.

A dongaláb az egyik leggyakoribb fejlődési rendellenesség. Kb. 10 %-ban mutatható ki öröklődés. Két fontos csoportja különíthető el: egyik a méhen belüli elhelyezkedési szabálytalanság miatt kialakuló változat, a tartási dongaláb. A másik a fejlődő végtagrész kialakulásának idejétől jelentkező ún. "csírakárosodás", mely genetikai károsodás, pl. pontmutáció után jön létre. A két forma hasonló klinikai tüneteket mutat. A dongaláb az izmok betegsége is: ha fejletlen a lábszár izomzata, akkor megbomlik az izomegyensúly. Ezek erejének és működésének kiegyensúlyozása nélkül nincs sikeres kezelés. A deformitás szembetűnő, már a születéskor, sőt a magzati ultrahangvizsgálat során is észlelhető. A lábak befelé fordulnak, a lábhát előrefelé tekint, a lábujjak egymással szemben állnak. A deformitás három komponensre osztható: „lólábtartás” a felső ugróízületben, a sarok befelé fordulása, az előláb befelé tekintése, elfordulása és a talp felé hajlása. A kezelést azonnal meg kell kezdeni, már az élet első hetében váltott gipszelésekkel és gyógytornával.

Veleszületett deformitás, de jóval enyhébb elváltozás. Az előláb van befelé forduló helyzetben, a sarok és a felső ugróízület nem érintett. Gyógytornával, korrekciós cipővel, esetleg gipszelésekkel szépen gyógyítható. Elhanyagolt, makacs esetekben műtét is szóba jöhet.

Olyan elváltozás, amely tulajdonképpen a dongaláb ellentettjének tekinthető. Tünetei: felcsapott láb, domború talp, a talus függőleges helyzetű. Oka nem ismeretes, talán méhen belüli tartási rendellenesség, de családi halmozódás is előfordulhat. Konzervatív kezelésre, tornára, súlyosabb esetben gipszelésre, később ortopéd cipő viselésére általában rendeződik. A lúdtalp felnőttkorra is megmaradhat. Műtétre általában nincs szükség.

Ezen deformitás hátterében neurológiai tényezők állnak. A lábizmok beidegzése, izomereje változik meg. llemzője, hogy a láb hosszanti boltozata a szokásosnál magasabb. Az enyhe esetek kezelést nem igényelnek, néha ortopéd cipő viselete ajánlott. Súlyosabb esetekben lágyrész vagy csontos műtét végezhető 10 éves kor után.

Ez a lábdeformitás csak ritkán észlehető születéskor. 10 éves kor után válik szembetűnővé, ami lányoknál gyakoribb. Ilyenkor azt észleljük, hogy az I. lábközépcsont (metatarsus), a test középvonala felé tekint, az öregujj ellentétes irányba tekint.Megfelelő cipő, talpbetétek, éjszakai bütyökhúzó viselete enyhíthetik a tüneteket, de a súlyos, előrehaladó esetekben a mielőbbi korrekciós műtét indokolt.

Az anyaméhben való tartási rendellenességek egyike a felcsapható láb, melyet hason fekvő lábnak is szoktuk nevezni. A lábak a lábszár irányába könnyen felnyomhatók, vagy eleve úgy helyezkednek el. Kezelése konzervatív: torna, hason alváshoz szivacskarika a bokák fölé.

A rövid I. ujj: statikai zavart, előláb fájdalmat, bőrkeményedést okozhat. A lábujjak veleszületett hajlított helyzete: könnyen korrigálható, ritkán okoz panaszt. Az egyik ujj megcsavarodva a másik felett helyezkedik el: néha műtéti korrekcióra szorul. A számfeletti ujjak – 6. ujj megjelenése is előfordulhat: ártalmatlan elváltozás, általában cipőviselési panaszt okoz, ritkán műtétre kerülhet sor.


7-Csípőficam

A csecsemő alsó végtagjai nem egyforma hosszúak, a combráncok és a popsiredők nem egyformák, a csecsemő lábait nem egyformán, a kórosnak tartott oldalt kevésbé mozgatja. Ezek az észrevételek objektívnek tekinthetők, mivel az anya nap, mint nap gondosan figyeli gyermekét. Olyan elváltozásokat is észlelhet, melyet a vizsgálat néhány perce alatt nem veszünk észre. A végtag rövidsége abból adódik, hogy az érintett csípő kötött helyzetben van. A combokon lévő aszimmetria gyakori, de ezeknek csak kb. 20%-ában található valódi eltérés. A popsiredő különbség már biztosabban értékelhető, hátterében fejletlenség vagy ficam állhat. A mögött, hogy a csecsemő egyik végtagját nem vagy csak kevésbé mozgatja, gyakran rejtőzik ficam vagy fejletlenség. A csípőficam lehet oka az általános mozgásfejlődésbeni visszamaradásnak.

Gyermekét rendszeresen vigye el ortopédiai szűrővizsgálatra. Kerülje a szoros pólyázást. A baba öltöztetésénél figyelni kell a szabad csípőmozgások biztosítására. Fontos az ún. abdukciós pelenkázás. Ez széles pelenka alkalmazását jelenti, mely a combokat távol tartja egymástól, az ízületi fejet pedig a vápában tartja.
Az első vizsgálat az újszülött osztályon történik az élet 1. hetében. Ezt követően a családorvos, a védőnő is figyelemmel követi a csecsemőt, 6 hetes és 3 hónapos kora között ortopéd szakorvoshoz irányítja. A szakorvosi vizsgálatnak rizikó (családban csípőficam, fejletlenség, nagy születési súly, farfekvés), illetve gyanú (ránc aszimmetria, végtag hosszkülönbség, mozgásbeli különbség a két oldal között) esetén minél előbb meg kell történnie.

A szakorvos kézi, úgynevezett fizikális vizsgálatot végez. Amennyiben családi előfordulás és egyéb gyanú áll fenn ultrahangvizsgálat is történik, mellyel korán észlelhető a diszplázia (fejletlenség) vagy ficam. A legtöbb ortopédiai vizsgálaton egyszerre végzik a kézi és az ultrahangos vizsgálatot. A kezelést minél előbb és minél kíméletesebben kell megkezdeni. A két elv egymással szorosan összefügg, tekintve, hogy a lehető legfiatalabb korban alkalmazható a legkíméletesebb módszer, és ilyenkor tart a legrövidebb ideig.

A legkisebb gyanújelnél törekedni kell a szabadabb mozgást biztosító pelenkázásra. A csípőizületek fejlődése szempontjából alapvető jelentőségű a fiziológiás aktív mozgás lehetőségének biztosítása. Ennek a célnak megfelelnek az egyszer használatos, "eldobható" pelenkák. Enyhe fejletlenség (diszplázia) esetén széles pelenkázás, ún. betétes rugi viseletét javasoljuk 4-6 hétig. Ilyenkor az UH-os leleten: IIa, vagy IIb jelzést találhatunk. A kontroll vizsgálat során ultrahangvizsgálat történik, ezzel ellenőrizzük a fejlettséget. Az esetek jó részében gyógyul a fejletlenség. Ritkán térünk át Pavlik-kengyel kezelésre.
Instabil izület, részleges ficam és ficam esetén minél előbb, akár 2-3 hetes korban meg kell kezdeni a Pavlik-kengyel kezelést. Ekkor a leleten IIg, III, IV. jelzést találhatunk. A felhelyezett kengyelt 1-2 nap, majd egy hét után újból ellenőrizzük. A csatok helyzetét bejelöljük. A későbbiekben kéthetes ellenőrzés javasolt. A kengyelt állandóan viseltetjük, de az orvos által megadott időszakokban szünetet tarthatunk. A fiatal, egy hónapos korban kezdett kezelés 3 hónapig tart. A kezelés végén röntgenvizsgálattal ellenőrizzük a csípő fejlettségét. Későn észlelt csípőficam vagy a konzervatív kezelésre nem reagáló esetekben műtéti megoldás kerülhet szóba.



#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése