GYERMEK ORTOPÉDIAI
ISMERETEK
KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK
TARTALOMJEGYZÉK
Az
egészséges lábszerkezet és a lúdtalp
Talpvizsgálat
és más szűrések
Mozgás
fontossága kisgyermekek számára
Hanyag
testtartás
Gerincferdülés
Veleszületett lábdeformitások
Csípőficam
1-Az
egészséges lábszerkezet és a lúdtalp
A láb az egyensúlyozó, támaszkodó szervünk. Lábunk nem simul teljesen a
talajra, álláskor három ponton támaszkodik. A lábat alkotó csontok nemcsak
egymás mellé, hanem egymás fölé is illeszkednek, így lábunk boltozatos szerkezetté
alakul. A boltozatos alak rugóként funkcionál. A hosszanti boltív a sarokcsont,
az ugrócsont, a sajkacsont, az ékcsont és a lábközépcsontokon keresztül halad,
hátsó és közép részen egységes, elől 5 ívre oszlik. Legmagasabb a II. ív. A
haránt boltív az ékcsontok és a lábközépcsontok területére esik.
A test súlyának viselésére a boltozatos láb alkalmasabb, mint a lapos talp. Az építészetből ismert, hogy a boltozatos szerkezet teherbíró képessége többszöröse az azonos elemekből épített sík lapnak. A lábboltozat nem merev, mert a csontok közti szalagok és az ízületek rugalmassá teszik azt, mely járás során a rázkódást tompítja és a járás simaságát biztosítja. A láb csontos-szalagos boltozatát az inak, izmok, ízületek együttesének dinamikus működése alakítja és tartja fenn
A test súlyának viselésére a boltozatos láb alkalmasabb, mint a lapos talp. Az építészetből ismert, hogy a boltozatos szerkezet teherbíró képessége többszöröse az azonos elemekből épített sík lapnak. A lábboltozat nem merev, mert a csontok közti szalagok és az ízületek rugalmassá teszik azt, mely járás során a rázkódást tompítja és a járás simaságát biztosítja. A láb csontos-szalagos boltozatát az inak, izmok, ízületek együttesének dinamikus működése alakítja és tartja fenn
Ha az alsó végtag teherbírása és a
megterhelés közötti egyensúly megbomlik statikai lábdeformitások és ahhoz
társuló panaszok, betegségek jöhetnek létre. A lúdtalp, hosszanti és haránt
boltozat süllyedése bármely életkorban előfordulhat. Enyhétől a súlyos, a
járást is nagymértékben befolyásoló elváltozások is létezhetnek.
Csecsemőkorban, vagy még éppen járni kezdő gyermeknél a hosszboltozat hiánya
még nem kóros, ez a normális. A járás során, az aktív izommunka segítségével
alakul a boltozat, a megterhelés hatására a talpi zsírpárna eltűnik. Ha
két-három éves gyermeknél a sarokcsont felső része és a boka befelé fordult
helyzetben van, ez a későbbi lúdtalp kialakulásához vezethet. A sarokcsont
minimális befelé fordulása még nem kóros, mert a járás kezdetén a sarok belső
része érinti a talajt.
A családi
példa meghatározó lehet. Korán, már óvodás korban kell a gyermekekben kialakítani
a mozgás szeretetét, ezért a megfelelő életvitelhez a szülői példamutatás is
szükséges. A gyermekek a járás tanulásakor legyenek inkább mezítláb, esetleg
természetes talajon, hiszen a talp felől jövő ingerek az egyensúly
kialakulásához is szükségesek, és a láb körüli izommunka is hatékonyabb.
Óvodáskorban és az iskoláskor kezdetén a gyermekek napi terhelése megváltozik,
több káros hatás is éri őket. Mozgásszegény életmódra kényszerülnek, a sima
kemény talajon való járás fölöslegessé teszi a lábizomzat aktív működését, így
azok elgyöngülnek. A hiányzó természetes mozgást pótolni kell, ajánlatos napi
10-15 perces lábtornát végezni. Sajnos a lúdtalp, a helytelen tartás mind, mind
civilizációs ártalom. A kemény talaj „stressz” hatása és az ingergazdag talaj
hiánya azáltal, hogy izmaink keveset dolgoznak, érző idegeinket kevés inger
éri, vezethet ezekhez a problémákhoz.
Álláskor és járás
közben a láb egészséges boltozatos szerkezete biztosítja a legkedvezőbb
testtömeg-áttevődést a talajra. Ha a láb boltozatos szerkezete megváltozik, a
teherbírás és megterhelés közötti egyensúly megbomlik, romlik a láb statikája,
ún. statikai deformitások alakulnak ki.
A boltozat lelapulását bokasüllyedésnek, lúdtalpnak nevezzük. A lúdtalp a leggyakoribb statikai lábbetegség. Fejlődési rendellenesség következtében is kialakulhat, de többnyire túlterhelés vagy helytelen irányú igénybevétel hatására fejlődik ki. A sarok gacsos állásban van, a hossz- és harántboltozat lesüllyed. Ez kedvezőtlenül befolyásolja a láb teherelosztó képességét, a szalagok, inak túlnyúlnak, a fokozott izomfeszülés miatt láb- és lábszárfájdalmak jelentkeznek. Terhesség idején, amikor a hirtelen súlygyarapodás mellett a szalagrendszer hormonális eredetű ellazulása is bekövetkezik, és hozzájárul a lúdtalpasság kialakulásához.
Elősegítheti és fokozhatja a lúdtalp kialakulását a rossz cipő is, valamint a kemény útburkolat is hasonlóan károsító hatású. A magas cipősarok az előláb túlterheléséhez vezet, a harántboltozat süllyedését okozhatja. A nagyobb fokú lúdtalp csökkentheti a fizikai teljesítőképességet, elősegítheti a visszerességet, valamint a térd-, a csípő- és a deréktáji izületek kopásának kialakulását is.
A boltozat lelapulását bokasüllyedésnek, lúdtalpnak nevezzük. A lúdtalp a leggyakoribb statikai lábbetegség. Fejlődési rendellenesség következtében is kialakulhat, de többnyire túlterhelés vagy helytelen irányú igénybevétel hatására fejlődik ki. A sarok gacsos állásban van, a hossz- és harántboltozat lesüllyed. Ez kedvezőtlenül befolyásolja a láb teherelosztó képességét, a szalagok, inak túlnyúlnak, a fokozott izomfeszülés miatt láb- és lábszárfájdalmak jelentkeznek. Terhesség idején, amikor a hirtelen súlygyarapodás mellett a szalagrendszer hormonális eredetű ellazulása is bekövetkezik, és hozzájárul a lúdtalpasság kialakulásához.
Elősegítheti és fokozhatja a lúdtalp kialakulását a rossz cipő is, valamint a kemény útburkolat is hasonlóan károsító hatású. A magas cipősarok az előláb túlterheléséhez vezet, a harántboltozat süllyedését okozhatja. A nagyobb fokú lúdtalp csökkentheti a fizikai teljesítőképességet, elősegítheti a visszerességet, valamint a térd-, a csípő- és a deréktáji izületek kopásának kialakulását is.
Születéskor a láb felépítése a
felnőttkorihoz hasonló, de a boltozatok még hiányoznak. A csecsemő
"lúdtalpasnak " tűnő talpa esetén a boltozatot a vastagabb zsírpárna
tölti ki. Lúdtalpról csak a járni tudó kisgyermeknél beszélhetünk, hiszen a láb
boltozatos szerkezete járástanulás közben, a terhelés hatására alakul ki.
Legfontosabb a megelőzés! Ne
késztessük a gyermeket felállásra, járásra, várjuk meg türelemmel, amíg magától
elindul. Ha a kisgyermeket két kezénél megemelve járatjuk, amikor ehhez az
izomereje még kevés, elősegítjük a lúdtalp kialakulását. Kisgyermekkorban
kerülendő a túlzott megterhelés, a megfelelő méretű és kiképzésű cipők pedig
szintén elengedhetetlenek ebben a korban.
A
lábboltozatot gyengítő tényezők
·
Korai talpra állás.
·
Kifelé fordított lábfejjel való járás
·
A láb alakjától eltérő cipő viselése
·
A sima, kemény talajon való járás
·
Edzés nélküli túlzott igénybevétel,
túlerőltetés
·
A testsúly hirtelen megnövekedése
(pl. hízás)
Az eredetileg
gyengült támasztó és tartószerkezet (aszténiás gyermek
Kialakulásának
megelőzésére nagyon fontos, hogy a gyereklábakat megfelelő mennyiségű és
minőségű inger és terhelés érje. Ha az időjárás engedi, a gyerek minél több
időt töltsön mezítláb füvön, kavicson vagy homokban, de mindenképpen puha és
egyenetlen felületeken.
Ennél intenzívebb, de rövidebb ideig tartó izommunkával jár a lábtorna, amit napi rendszerességgel érdemes végezni. A Lábtorna menüpontban azért is szerepel ennyi gyakorlat, hogy kellő változatosságot jelentsen a napi gyakorlás során.
Az instabil talpú gyereklábbeli ennek a két mozgásfajtának az egyesítésével jött létre. Puha és rugalmas talpán a járás olyan igénybevételt jelent a mozgatórendszer számára, mintha a gyermek mezítláb, vizes homokban járna. Így ha a mezítlábas járás nem megoldható, vagy a minket körülvevő felületek simák és kemények (pl. beton, aszfalt, járólap, parketta), ez jelenti a legegészségesebb megoldást.
Ennél intenzívebb, de rövidebb ideig tartó izommunkával jár a lábtorna, amit napi rendszerességgel érdemes végezni. A Lábtorna menüpontban azért is szerepel ennyi gyakorlat, hogy kellő változatosságot jelentsen a napi gyakorlás során.
Az instabil talpú gyereklábbeli ennek a két mozgásfajtának az egyesítésével jött létre. Puha és rugalmas talpán a járás olyan igénybevételt jelent a mozgatórendszer számára, mintha a gyermek mezítláb, vizes homokban járna. Így ha a mezítlábas járás nem megoldható, vagy a minket körülvevő felületek simák és kemények (pl. beton, aszfalt, járólap, parketta), ez jelenti a legegészségesebb megoldást.
A lúdtalpat
részben vizes lábnyomból, részben álló helyzetű ellenőrzésből, részben pedig a
cipő kopásának megítéléséből is ki lehet deríteni. Amennyiben a gyerek vizes
lábnyoma teljes, az egész talp érintkezik a talajjal, akkor sajnos már
kialakult nála a lúdtalp. Az a normális, ha a cipő külső széle jobban kopik,
mint a belső. Ha viszont a harántboltozat teljesen lelapul, akkor a cipő elülső
részének közepe kopik ki. Sima talajon mezítláb állva általában
szemrevételezéssel is megfigyelhető az ellapult hosszboltozat, hátulról pedig a
fokozott sarokdőlés befelé.
2-Talpvizsgálat
és más szűrések
Az első mozgásszervi szűrővizsgálat
újszülött korban történik. A csípők vizsgálata mellett a lábak, a gerinc, a
felsővégtag rendellenességeinek felismerése. A deformitások korai felismerése
és korai kezelése jó eredményt hoz. Hat hetes kor körül megismétlik a
vizsgálatokat. Vannak rendellenességek, melyek erre az időszakara válnak
nyilvánvalóvá, pl. ferde nyaktartás. Négyhónaposan kontroll vizsgálat történik.
Ekkor ismét a teljes mozgásszervi átvizsgálásra kerül sor. Egy éves kor körül,
helyesebben az önálló járáskor különböző lábtartási rendellenességek, tengely
deformitások, infantilis scoliosis felismerése. Három-ötéves korban lúdtalp,
gerincferdülés kiszűrése, esetleges gondozásba vétel. Csípőtáji panaszok
hátterének tisztázása. Iskola kezdéskor a tartási rendellenességek,
gerincferdülés, lúdtalp felismerése, kezelése. 10-12 éves korban a
gerincferdülés, M. Scheuermann és a lúdtalp kiszűrése. 13-14 éves korban
pályaválasztási szempontoknak megfelelő vizsgálat.
Az UH, melynek segítségével korán
kiszűrhető a csípőficam és a fejletlenség. Célszerű, ha a fizikális vizsgálatot
végző orvos végzi az UH- vizsgálatot is. A veleszületett csípőficam nem új
keletű betegség, már Hippokratész korában is ismert volt. A betegség
előfordulási aránya 0,5-2 %. Tehát 1000 élve született gyerek közül általában
5-20 csípőficammal születik. A csípőficam kialakulása hátterében genetikai
tényezők is szerepet játszanak. Ha az egyik szülőnél észleltek csípőficamot,
akkor kb. 12 %-ban várható megjelenése az újszülöttnél is.
A rendellenesség lényege a csípőízület vápájának különböző fokú elégtelen fejlődése, melynek következtében a combcsont ízületi feje a súlyosság fokától függően kimozdult, vagy kimozdítható a vápából.
A rendellenesség lényege a csípőízület vápájának különböző fokú elégtelen fejlődése, melynek következtében a combcsont ízületi feje a súlyosság fokától függően kimozdult, vagy kimozdítható a vápából.
A talpfelvételből kiolvasható, hogy milyen a láb boltozatos szerkezete, és
a test szimmetriája.
Kiolvashatóak a különböző lábat érintő elváltozások, mint a magas boltozatú láb, a lúdtalp, a harántboltozat süllyedés.
A talpvizsgálat alapján a testtartásra, azaz a gerinc statikájára is következtethetünk, mint például a hanyag tartás és gerincferdülés.
Kiolvashatóak a különböző lábat érintő elváltozások, mint a magas boltozatú láb, a lúdtalp, a harántboltozat süllyedés.
A talpvizsgálat alapján a testtartásra, azaz a gerinc statikájára is következtethetünk, mint például a hanyag tartás és gerincferdülés.
A láb statikájára és dinamikájára a talp nyomásvizsgálatával
következtethetünk. A talpvizsgálatot nyomásmérő platform segítségével végezzük.
A platform szenzorok segítségével egy computeres szoftveren keresztül ad képet
a lábaink aktuális állapotáról. A test súlya, ami ismert, a talp talajra
felfekvő területén oszlik el. A vizsgálat során terhelés-eloszlási térképet
kapunk, ami színek alapján van kódolva. A különböző színek mutatják meg, hogy a
talp egyes területein milyen nyomásértékek vannak, azaz a talp mely területei,
és milyen mértékben viseli a testsúlyunkat. A sötétkék szín jelöli a finom
bőrkontaktust, amikor a talp kötőszövetesen leér a talajra, de nagyobb
nyomásérték nem esik rá. Ahogy haladunk a színskálán felfelé – világoskék,
zöld, citromsárga, narancssárga, piros - egyre nagyobb nyomásértékek láthatók.
Nyomásmérő platform
Lapos
talp
Harántboltozat
süllyedés
Magas
boltívű láb
Egyenetlen
súlyeloszlás a végtagokon
Torziós
súlyeloszlás
Egy statikus vizsgálat során a következőkre kaphatunk választ:
Terhelés szimmetrikussága
A jobb és a bal lábon a testsúly százalékos eloszlása. Sarkakra - elő lábakra nehezedő testsúly százalékos eloszlása.
Súlypontok elhelyezkedése
A test tömegközéppont helyzete.
A jobb illetve bal láb tömegközéppontja.
Lábboltozatok
A lábak körvonalai: hosszanti boltozat íve milyen, lábujjak leérnek-e a talajra.
Megvan-e a három pontos terhelés?
Hol, milyen erősségű színek láthatók: boltozatok süllyedése, lábujjak terhelése.
Hol látható a jobb illetve bal láb legnagyobb nyomásterhelési pontja?
Terhelés szimmetrikussága
A jobb és a bal lábon a testsúly százalékos eloszlása. Sarkakra - elő lábakra nehezedő testsúly százalékos eloszlása.
Súlypontok elhelyezkedése
A test tömegközéppont helyzete.
A jobb illetve bal láb tömegközéppontja.
Lábboltozatok
A lábak körvonalai: hosszanti boltozat íve milyen, lábujjak leérnek-e a talajra.
Megvan-e a három pontos terhelés?
Hol, milyen erősségű színek láthatók: boltozatok süllyedése, lábujjak terhelése.
Hol látható a jobb illetve bal láb legnagyobb nyomásterhelési pontja?
A dinamikus vizsgálattal a járás
során fellépő erőket vizsgáljuk. Ennek eredménye alapján regisztrálható, hogy
ízületeink mekkora terhelést kapnak a sarok leérkezésének pillanatában, illetve
mennyire harmonikus a járásunk.
3-Mozgás fontossága
kisgyermekek számára
egészséges újszülötteket, csecsemőket nem szükséges
tornáztatni. Az ülést, állást nem kell erőltetni, tanítani. Az ép csecsemőnek
megfelelő mozgásteret kell biztosítani, kellő méretű kiságyat, később mászókát
vagy járókát. Hely hiányában akár lakás padlózatát megfelelően előkészíteni,
hogy a babának kellő mozgástere legyen. A csecsemők ösztönös és tudatos, önálló
tevékenysége folyamán ezek a funkciók a felnőttek legcsekélyebb segítsége nélkül,
fokozatosan, maguktól alakulnak ki. A mozgásfejlődés szorosan lépést tart a
csecsemő megfelelő mozgásszerveinek beidegzésének, izomzatának,
csontrendszerének fokozatos fejlődésével. Az egészséges mozgásfejlődés
sorrendjében és időpontjában az élettani határokon belül is eltérések lehetnek.
A rendszeres egészséget védő
mozgásoktatást nem elég az iskolás korban megkezdeni, ennek már az óvodában el
kell indulnia. Hiszen itt kapcsolódik be a gyermek először a rendszeres
testnevelésbe, melynek színvonala hosszú időre meghatározza a fejlődését.
Nagyon sokan nem tudatosítják a tényt, hogy mozgásfejlődés szempontjából a
korai gyerekkor és a kisgyermekkor a legfontosabb. Hiszen, ha a motorikus és
koordinációs képességeket és készségeket nem fejlesztik a gyermekeknél
kellőképpen, a lemaradás később már behozhatatlan. Viszont az ekkor megszerzett
motorika stabil, egy életre szilárd alapot nyújt. Ráadásul az értelmi és
mozgásfejlődés közvetlenül kiegészíti egymást: a tanulási nehézségekkel küzdő
gyermekeknél mozgásterápiával, a mozgáskoordináció fejlesztésével javulás
érhető el.
Igen. A fiúknak természetükből
adódóan nagyobb a mozgásigényük, míg a lányok kényelmesebbek. Empirikus
adatgyűjtések eredményei viszont azt mutatják, hogy egy családon belül az anya
sporthoz való viszonya a domináns! Ezért fontos, hogy a lányokkal már
kiskorukban érdekes, játékos mozgás, tánc segítségével ismertessék és
szeretessék meg a mozgás örömét. A kicsik a kreativitást, játékosságot,
fantáziát szabadon engedő természetes mozgásokra épülő játékok során könnyebben
motiválhatóak. A sikerélmény pedig olyan pozitív impulzusokat alakít ki bennük,
melyek segítségével egyre inkább feltámad bennük az igény a testmozgás iránt.
Sajnos a már kialakult
gerincferdülés nehezen visszafordítható, ezért is fontos a hangsúlyt a
prevencióra helyezni. Ezt (a rendszeres mozgást) ajánlatos már az óvodáskor
elején megkezdeni, hiszen ebben az időszakban tökéletesednek az alapvető
mozgásformák. Gondot kell fordítani a gyerek helyes testtartására.
A gerincferdülés legkönnyebben észrevehető jele, hogy a
gyermek vállai nincsenek azonos magasságban. E mellett könnyen ellenőrizhetjük
a kicsi hátgerincét úgy, ha négykézlábra áll, vállszélességi terpeszben,
miközben a hátát kidomborítja, a fejét pedig lelógatja. Amennyiben valamelyik
lapocka magasabban van, érdemes szakorvossal ellenőriztetni a gyermeket.
A kollégák zöme odafigyel a
gyerekekre, sajnos nem mindegyik szülő éli meg pozitívumként a figyelmeztetést.
Ellenkezőleg, sértődötten reagál a jó szándékú jelzésre.
A szülőknek gyakran okoz
problémát, hogy mivel is lepjék meg karácsonykor a gyerekeket. Pedig kiváló
ajándék lehet bármelyik sporteszköz a labdától a kerékpárig, hiszen mindegyik
fejleszti a mozgást, segít az egészség megőrzésében, és örömet okoz a kis
lurkóknak.
Rugalmatlan járás, futás,
szökdelések, ugrások
Hosszantartó állás, menetelés
Súlyemelés, terhek cipelése
zületi szalagok túlnyújtása
o
4-Hanyag testtartás
Csecsemő- és
gyermekkorban testtartásunk még helyes, mozgásunk harmonikus, szabad és
könnyed. A kicsik ösztönösen olyan tartást vesznek fel, ami testük számára a
legoptimálisabb. Ez azonban már nem mondható el felnőttkorban, pedig a jó
tartás kódolva bennünk van, csak elfeledtették velünk a kényszertartáshoz
vezető külső hatások. Törzsünk szinte minden izmának és ízületének igen komoly
összmunkája a tartás. Magát a gerincet egy természetes izomfűző tartja, mely a
hasizmokból, törzsizmokból, valamint a gerinc mellett futó izomcsoportokból
áll. Tartáshibát eredményez a természetes izomfűző meggyengülése.
Vannak
kritikus időszakok, melyben különös odafigyelést igényel tartásunk, ez pedig a
serdülőkor és a változókor. A serdülőkori hirtelen növekedés sok probléma
forrása lehet. Ezek a problémák biológiai, másrészt pszichológiai okokra
vezethetők vissza. A biológiai okokat tekintve első helyen a szervezet
hormonháztartásának megváltozása és a csontok hirtelen növekedése áll. A
felgyorsult növekedést az izmok nehezebben tudják követni, a gyengébb izmok
elfáradnak, úgymond nem bírják egész nap a helyes testtartást biztosítani. Ha a
serdülő mozgékony, aktív, akkor mozgásával segíthet izmainak az új helyzethez
való alkalmazkodását. Aki viszont lustább vagy mozgásszegényebb életmódot
folytat, bizony az izmok visszatartó ereje fog érvényesülni. És ez már
"hanyag" testtartást eredményezhet.
A láb statikai elváltozásainak következtében, de
attól függetlenül is kialakulhatnak a gerinc tartási rendellenességei. Fontos
kiemelni itt is bizonyos jeleket, amik utalhatnak valamilyen rendellenességre,
kóros gerincgörbületre. Álló helyzetben a két váll egy magasságban van-e
egymáshoz képest, a törzs-kar háromszög (a törzs mellett lógó kar belső vonala
és a törzs oldalvonala által határolt terület) különbözősége a két oldalon.
Előrehajolt helyzetben a gerinc egyik, vagy különböző magasságokban mindkét
oldalán kiemelkedő bordapúp, izompúp. Természetesen nem a szülő feladata, hogy
diagnosztizálja az egyes kórképeket, elváltozásokat, de a fenti szempontokat
figyelve felébredhet a gyanú, és idejében kérhet segítséget.
A megelőzés
mellett fontos szerepe van a szűrővizsgálatoknak (óvodai, iskolai), ahol
idejében felismerve a kezdődő elváltozások, még jól kezelhetőek. Nagyon fontos
a szülők szerepe, hogy megtanulják, mik azok jelek, amikre oda kell figyelni,
ami gyanút ébreszthet, egyes elváltozások irányába, hogy szakszerű segítséget
kérjenek. A mozgásszervi elváltozások, panaszok legjobb megelőzési módja, ha
mozgásszervrendszerünket (csontok, ízületek, izmok) nevének megfelelően
mozgásra használjuk. Mindig az adott életkornak megfelelő mozgásforma, játék,
játékos ügyességi feladatok szükségesek. Az életkor előre haladtával minél
többféle sporttevékenység kipróbálása, kirándulás, túrázás, stb. A mindennapos
testmozgás rendkívül fontos a testi, lelki, szellemi egyensúly, boldogság
szempontjából.
5-Gerincferdülés
Iskolai, óvodai
szűrővizsgálatok során egyre gyakran felhangzik a gerincferdülés kifejezés.
Korábban a népesség csupán 4-5 %-t érintette ez a betegség, ma kb. 10-15 %
lehet érintett.
Az emberi gerincen a felegyenesedés során fiziológiás (élettani) görbületek alakultak ki, melyek a gerinc funkcióját segítik. Ezek a nyaki és ágyéki homorulat, valamint a kisfokú háti domborulat. A gerinc oldalirányú görbületei kórosak, melyet gerincferdülésnek vagy scoliosisnak nevezünk.
Az emberi gerincen a felegyenesedés során fiziológiás (élettani) görbületek alakultak ki, melyek a gerinc funkcióját segítik. Ezek a nyaki és ágyéki homorulat, valamint a kisfokú háti domborulat. A gerinc oldalirányú görbületei kórosak, melyet gerincferdülésnek vagy scoliosisnak nevezünk.
Két különböző formája van. 1.
forma a funkcionális scoliosis: az oldalirányú görbület lényeges
csigolyadeformitással nem jár, csigolyaelfordulást, csontos deformitást nem
észlelünk. Ez a típus gyakran észlelhető iskolás gyermekeknél, részben a hanyag
tartással összefüggésben, de oka lehet a medence ferde állása is, melynek
hátterében leggyakrabban valamelyik alsó végtag rövidültsége áll. A görbület
aktív izomerővel jól korrigálható, így az elváltozás jóindulatú. Abban az
esetben, ha a funkcionális scoliosist kiváltó ok hosszan fennáll, előfordul a
csigolyák csontos deformálódása is. Ilyenkor már teljes korrekció nem
lehetséges. Emiatt fontos a kiváltó ok (pl. végtagrövidülés) kezelése. 2. forma
a strukturális (szerkezeti) scoliosis: jellemzője, hogy a görbület
megjelenésének időpontjától kezdve a csigolyatest csontosan deformálódik
(részben ék alakúvá válik, részben saját tengelye körül elfordul, akár a
bordákkal együtt). Itt is előfordul két csoport: ismert és ismeretlen eredetű.
3-Mikor
ismerhető fel a gerincferdülés?
Már a születéskor is
észlelhetünk gerincferdülést. Ezt okozhatja az anyaméhen belüli fejlődési
zavar. A csigolyák kialakulása során keletkezik zavar, emiatt ékcsigolya,
blokkcsigolya alakul ki, ezek a görbület okai. Szerencsés esetben a kóros
csigolyák úgy helyezkednek el, hogy a deformitások egymást kiegyenlítik, így
durva, súlyosbodó görbületet nem okoznak. Vannak esetek, mikor a kóros
csigolyák gyorsan előrehaladó, súlyos deformitással járó gerincferdülést
eredményeznek. Ilyenkor korán, viszonylag agresszívabb kezelés indokolt: fűző
és korai műtét.
A
csecsemőkornál később jelentkező gerincferdülések egy részének oka ismert:
ideg-izom betegségek, kromoszóma-rendellenességek, bizonyos
anyagcsere-elváltozások, műtétek után kialakuló deformitások stb. Az ismert
gerincferdülések az iskolás korban jelentkező esetek kb. 30%-át teszik ki, A
maradék kb. 70% oka ismeretlen, úgynevezett idiopathias (ismeretlen eredetű)
scoliosis. Okként felmerülhetnek öröklött tényezők, enyhébb izombeidegzési
zavarok, hormonelváltozások. A betegek döntő többsége leány. A betegséget
általában iskolai szűrővizsgálaton észlelik, vagy a szülő viszi a gyermeket
szakvizsgálatra.
Már a születéskor is
észlelhetünk gerincferdülést. Ezt okozhatja az anyaméhen belüli fejlődési
zavar. A csigolyák kialakulása során keletkezik zavar, emiatt ékcsigolya,
blokkcsigolya alakul ki, ezek a görbület okai. Szerencsés esetben a kóros
csigolyák úgy helyezkednek el, hogy a deformitások egymást kiegyenlítik, így
durva, súlyosbodó görbületet nem okoznak. Vannak esetek, mikor a kóros
csigolyák gyorsan előrehaladó, súlyos deformitással járó gerincferdülést
eredményeznek. Ilyenkor korán, viszonylag agresszívabb kezelés indokolt: fűző
és korai műtét.
Serdülőkorban a hirtelen
növésének mindig figyelmeztető jelnek kell lennie a szülő számára. Gyakran,
akár havonta tüzetes megfigyelést kellene végezni. Előrehajlott helyzetben
húzza végig a kezét a gyermek gerincén: észlelhető-e, látható-e, tapintható-e
bármilyen elváltozás? A lapockák síkban vannak-e és szimmetrikusak-e mind álló
helyzetben, mind előrehajláskor? Álló helyzetben a vállak egyformán, egy
magasságban állnak-e? Törzs-kar háromszög (a derék, csípő és kar által határolt
terület) szimmetrikus-e? Az időben észlelt és kezelt gerincferdülések manapság
már jó eredménnyel gyógyíthatók.
6-Veleszületett
lábdeformitások
Az alábbiakban felsorolt
lábdeformitások fordulnak elő leggyakrabban. A súlyosabb elváltozások már az
újszülött osztályon felismerésre kerülnek. Az enyhébb esetekre a korai
csípőszűrés kapcsán elvégzett, gondos ortopédiai vizsgálat, ill. a háziorvosi
vizsgálat deríthet fényt. Az elváltozások zöme egyszerű kezelést igényel,
ritkán van szükség műtéti beavatkozásra.
A dongaláb az egyik
leggyakoribb fejlődési rendellenesség. Kb. 10 %-ban mutatható ki öröklődés. Két
fontos csoportja különíthető el: egyik a méhen belüli elhelyezkedési
szabálytalanság miatt kialakuló változat, a tartási dongaláb. A másik a fejlődő
végtagrész kialakulásának idejétől jelentkező ún. "csírakárosodás",
mely genetikai károsodás, pl. pontmutáció után jön létre. A két forma hasonló
klinikai tüneteket mutat. A dongaláb az izmok betegsége is: ha fejletlen a
lábszár izomzata, akkor megbomlik az izomegyensúly. Ezek erejének és
működésének kiegyensúlyozása nélkül nincs sikeres kezelés. A deformitás
szembetűnő, már a születéskor, sőt a magzati ultrahangvizsgálat során is
észlelhető. A lábak befelé fordulnak, a lábhát előrefelé tekint, a lábujjak
egymással szemben állnak. A deformitás három komponensre osztható:
„lólábtartás” a felső ugróízületben, a sarok befelé fordulása, az előláb befelé
tekintése, elfordulása és a talp felé hajlása. A kezelést azonnal meg kell
kezdeni, már az élet első hetében váltott gipszelésekkel és gyógytornával.
Veleszületett deformitás, de
jóval enyhébb elváltozás. Az előláb van befelé forduló helyzetben, a sarok és a
felső ugróízület nem érintett. Gyógytornával, korrekciós cipővel, esetleg
gipszelésekkel szépen gyógyítható. Elhanyagolt, makacs esetekben műtét is szóba
jöhet.
Olyan elváltozás, amely
tulajdonképpen a dongaláb ellentettjének tekinthető. Tünetei: felcsapott láb,
domború talp, a talus függőleges helyzetű. Oka nem ismeretes, talán méhen
belüli tartási rendellenesség, de családi halmozódás is előfordulhat.
Konzervatív kezelésre, tornára, súlyosabb esetben gipszelésre, később ortopéd
cipő viselésére általában rendeződik. A lúdtalp felnőttkorra is megmaradhat.
Műtétre általában nincs szükség.
Ezen deformitás hátterében
neurológiai tényezők állnak. A lábizmok beidegzése, izomereje változik meg.
llemzője, hogy a láb hosszanti boltozata a szokásosnál magasabb. Az enyhe
esetek kezelést nem igényelnek, néha ortopéd cipő viselete ajánlott. Súlyosabb
esetekben lágyrész vagy csontos műtét végezhető 10 éves kor után.
Ez a lábdeformitás csak ritkán
észlehető születéskor. 10 éves kor után válik szembetűnővé, ami lányoknál
gyakoribb. Ilyenkor azt észleljük, hogy az I. lábközépcsont (metatarsus), a
test középvonala felé tekint, az öregujj ellentétes irányba tekint.Megfelelő
cipő, talpbetétek, éjszakai bütyökhúzó viselete enyhíthetik a tüneteket, de a
súlyos, előrehaladó esetekben a mielőbbi korrekciós műtét indokolt.
Az anyaméhben való tartási
rendellenességek egyike a felcsapható láb, melyet hason fekvő lábnak is szoktuk
nevezni. A lábak a lábszár irányába könnyen felnyomhatók, vagy eleve úgy
helyezkednek el. Kezelése konzervatív: torna, hason alváshoz szivacskarika a
bokák fölé.
A rövid I. ujj: statikai
zavart, előláb fájdalmat, bőrkeményedést okozhat. A lábujjak veleszületett
hajlított helyzete: könnyen korrigálható, ritkán okoz panaszt. Az egyik ujj
megcsavarodva a másik felett helyezkedik el: néha műtéti korrekcióra szorul. A
számfeletti ujjak – 6. ujj megjelenése is előfordulhat: ártalmatlan elváltozás,
általában cipőviselési panaszt okoz, ritkán műtétre kerülhet sor.
7-Csípőficam
A csecsemő alsó végtagjai nem
egyforma hosszúak, a combráncok és a popsiredők nem egyformák, a csecsemő
lábait nem egyformán, a kórosnak tartott oldalt kevésbé mozgatja. Ezek az
észrevételek objektívnek tekinthetők, mivel az anya nap, mint nap gondosan
figyeli gyermekét. Olyan elváltozásokat is észlelhet, melyet a vizsgálat néhány
perce alatt nem veszünk észre. A végtag rövidsége abból adódik, hogy az érintett
csípő kötött helyzetben van. A combokon lévő aszimmetria gyakori, de ezeknek
csak kb. 20%-ában található valódi eltérés. A popsiredő különbség már
biztosabban értékelhető, hátterében fejletlenség vagy ficam állhat. A mögött,
hogy a csecsemő egyik végtagját nem vagy csak kevésbé mozgatja, gyakran
rejtőzik ficam vagy fejletlenség. A csípőficam lehet oka az általános
mozgásfejlődésbeni visszamaradásnak.
Gyermekét rendszeresen
vigye el ortopédiai szűrővizsgálatra. Kerülje a szoros pólyázást. A baba
öltöztetésénél figyelni kell a szabad csípőmozgások biztosítására. Fontos az
ún. abdukciós pelenkázás. Ez széles pelenka alkalmazását jelenti, mely a
combokat távol tartja egymástól, az ízületi fejet pedig a vápában tartja.
Az első vizsgálat az újszülött
osztályon történik az élet 1. hetében. Ezt követően a családorvos, a védőnő is
figyelemmel követi a csecsemőt, 6 hetes és 3 hónapos kora között ortopéd
szakorvoshoz irányítja. A szakorvosi vizsgálatnak rizikó (családban csípőficam,
fejletlenség, nagy születési súly, farfekvés), illetve gyanú (ránc aszimmetria,
végtag hosszkülönbség, mozgásbeli különbség a két oldal között) esetén minél
előbb meg kell történnie.
A szakorvos kézi, úgynevezett
fizikális vizsgálatot végez. Amennyiben családi előfordulás és egyéb gyanú áll
fenn ultrahangvizsgálat is történik, mellyel korán észlelhető a diszplázia
(fejletlenség) vagy ficam. A legtöbb ortopédiai vizsgálaton egyszerre végzik a
kézi és az ultrahangos vizsgálatot. A kezelést minél előbb és minél
kíméletesebben kell megkezdeni. A két elv egymással szorosan összefügg,
tekintve, hogy a lehető legfiatalabb korban alkalmazható a legkíméletesebb
módszer, és ilyenkor tart a legrövidebb ideig.
A legkisebb
gyanújelnél törekedni kell a szabadabb mozgást biztosító pelenkázásra. A
csípőizületek fejlődése szempontjából alapvető jelentőségű a fiziológiás aktív
mozgás lehetőségének biztosítása. Ennek a célnak megfelelnek az egyszer
használatos, "eldobható" pelenkák. Enyhe fejletlenség (diszplázia)
esetén széles pelenkázás, ún. betétes rugi viseletét javasoljuk 4-6 hétig.
Ilyenkor az UH-os leleten: IIa, vagy IIb jelzést találhatunk. A kontroll
vizsgálat során ultrahangvizsgálat történik, ezzel ellenőrizzük a fejlettséget.
Az esetek jó részében gyógyul a fejletlenség. Ritkán térünk át Pavlik-kengyel
kezelésre.
Instabil
izület, részleges ficam és ficam esetén minél előbb, akár 2-3 hetes korban meg
kell kezdeni a Pavlik-kengyel kezelést. Ekkor a leleten IIg, III, IV. jelzést
találhatunk. A felhelyezett kengyelt 1-2 nap, majd egy hét után újból
ellenőrizzük. A csatok helyzetét bejelöljük. A későbbiekben kéthetes ellenőrzés
javasolt. A kengyelt állandóan viseltetjük, de az orvos által megadott
időszakokban szünetet tarthatunk. A fiatal, egy hónapos korban kezdett kezelés
3 hónapig tart. A kezelés végén röntgenvizsgálattal ellenőrizzük a csípő
fejlettségét. Későn észlelt csípőficam vagy a konzervatív kezelésre nem reagáló
esetekben műtéti megoldás kerülhet szóba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése