Háromdimenziós mozi csak jó szemnek való

Menjünk moziba! – de csak akkor válasszunk a mostanában egyre divatosabb háromdimenziós filmek közül, ha jó a szemünk. Ha nem figyelünk erre, könnyen fejfájással fizethetünk a képi élményért. Ilyenkor ne (csak) a fejfájáscsillapítóért nyúljunk, hanem látogassunk meg egy szemészt is.

Mindig kellemes hétvégi programnak kínálkozik egy jó film, és manapság a megszokott kettő helyett már akár három dimenziót is választhat az, aki tökéletes képi élményre vágyik.

- De bizonyára sokan tapasztalták azt is, hogy a film végén kínzó, szaggató fejfájással lépnek ki a vetítőterem ajtaján.

-Aki ilyenkor arra gondol, hogy a filmvásznon látott sok szörnyűség vagy izgalom feküdte meg a gyomrát, az nagyot téved.

Szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy a baj oka ott keresendő, hogy a háromdimenziós megjelenítés még a szokásosnál is nagyobb erőfeszítést kíván meg a szemtől, és – ami még fontosabb – a háromdimenziós képek “összerakásához” a két szemnek tökéletes csapatjátékosként kell együtt dolgoznia. Csak így lehetséges ugyanis, hogy a kétféle kameraállásból felvett képek az agyban újra egy – most már háromdimenziós – képpé álljanak össze.

Az emberek körülbelül 5 százaláka egyáltalán nem képes megnézni egy háromdimenziós filmet, mivel szeme és agya alkalmatlan arra, hogy a kétdimenziós képeket háromdimenziós élménnyé formálja. Az esetek nagy többségében azonban a két szem képes megbirkózni a feladattal, az esetek kisebb részében minden gond nélkül, körülbelül 30 százalékban pedig kisebb-nagyobb erőfeszítések árán. Ne feledjük, hogy nem csak rövid idejű alkalmazkodásról van szó, hiszen egy hosszabb film akár két és fél órás is lehet!

Tulajdonképpen hasonló jelenségről van szó, mint amikor egy mozgó járműből nézünk ki a mellettünk elsuhanó tájra – amit ugyancsak nem mindenki visel tünetek nélkül, gondoljunk csak az utazási betegségre.

-Mindkettő hátterében az áll, hogy a belsőfülben lévő, a fej helyzetét érzékelő sejtek merőben más információt küldenek az agyba, mint a vetítővásznon pergő mozgásokat figyelő szem, amitől aztán fejfájás, illetve a tengeribetegséghez hasonló tünetek (szédülés, hányinger) jelentkezhetnek. Míg a szem azt üzeni például, hogy gyorsan repülünk, addig a belsőfül azt jelzi, hogy dehogyis, hiszen mozdulatlanul ülünk a helyünkön. Ez pedig hamar káoszt teremt az agyban, ami pedig normális esetben a dolgok összehangolásáért lenne felelős, e feladat azonban meghaladja teherbíró- és szervezőképességét.

Ha tehát kifáradt szemmel, kínzó fejfájással, esetleg szédüléssel, hányingerrel állunk fel a film végén a székből, ne a film készítőit okoljuk a cselekményért, hanem gondoljunk arra, hogy ideje ellátogatni a szemészetre.

#1 Dr.BauerBela

---