Alkoholista szülő a családban
Az emberek egy kis része sopánkodik,
lázadozik a nehéz megélhetés miatt, rászorul az intézményesített szociális
támogatásra, mégis, ha módját ejti, oda folyamodik, ahol a napi megélhetését,
az egészségét, józan gondolkodását megzavaró alkoholt árusítják.
- Iszik, ha beteg, ha egészséges, ha örül, ha
bánata van, iszik melegben, hogy hűtse magát, iszik hidegben, hogy melege
legyen stb. Lakodalom, keresztelő, halotti tor, névnap, mind jó alkalom arra,
hogy legalább néhány órára megfeledkezhessen magáról, embertársairól, mi több,
a családjáról. Vagyis a magyar ember két alkalommal iszik: ha öröme és ha
bánata van. Legfőképpen pedig akkor, ha szenvedélyes italozó. Leginkább az
kétségbeejtő, ha havi fizetését mindjárt leengedi a torkán.
Míg otthon a család nélkülöz, addig a
családfő legtöbb esetben az apa a kocsmában italozik, s ha hazamegy, felülkerekedik benne a virtus, amely még a kocsmai
hangulatból maradt benne, így aztán
dühét a családján tölti ki.
-Másnap,
persze (szokás szerint) bánja előző napi háborgását, esetleg botrányos
viselkedését, de segíteni már nem képes(?) rajta.
- Hogy pénzhez jusson, rendre kölcsön kér,
amelynek azonban visszafizetése nagyon kétséges.
-Az olykor kilátástalannak látszó helyzetében
szidja az egész világot, a törvényt, s annak végrehajtóit, irigységből átkozza
a szorgalmas munkából kellő megélhetéshez jutó embertársait, vagyis ócsárol
mindenkit, aki nem tekinti őt sorstársnak.
- Nem fogja fel, hogy az ő szomorú helyzetének, nyomorúságának
(beleértve a családját is) legnagyobb oka az alkohol, és a szociális
intézkedések rossz értelmezése.
-Sokukban erősödik meg az a tévhit, hogy a
társadalom nyomorultjait, éhezőit maga a társadalom tartozik ellátni, hacsak
teljes pusztulásukat nem akarja. Így aztán az alkoholisták minden szép és nemes
iránt érzéketlenek maradnak, sőt a koldulástól vagy elmezavarukban a bűnözéstől
sem riadnak vissza.
- Az alkoholisták első számú áldozatai pedig saját gyermekeik.
Az alkoholizmus családi életre gyakorolt hatásának különböző fokozatai
vannak. Legborzasztóbbak
a részegségükben garázdálkodók. Azok, akik éjjel felverik családjukat,
kikergetik őket a szabadba és hátborzongató jeleneteket csinálnak. Az ilyenek
ellen fellépni hatósági feladat, őket kényszer-elvonókúrára indokolt küldeni.
Ám ez esetben is sok múlik a szomszédokon és az ismerősökön: felhívják-e az
illetékes szervek figyelmét az ilyen alkoholista személyekre?
Az ital nemcsak a szervezetet teszi tönkre, hanem az emberi kapcsolatokat
is.
- Ilyenkor szinte kivétel nélkül
megromlik a viszony a szülő és gyermeke között. Tévedés
azt hinni, hogy csak a garázda szülő jelenthet veszélyt a családra, nem, legfeljebb
fizikai értelemben. A csendes részegeskedés szintén nagyon káros lehet, főként
azáltal, hogy lazábbá teszi a szülő-gyermek viszonyt. A szülői tekintély
megcsappan, a fegyelmezetlenség, a lump emberre jellemző viselkedés mind
nagyobb teret kap nemcsak otthon, hanem a családon kívül is. Az ilyen ember
lassan-lassan leíródik, közben a család többi tagja restelkedik.
De mit tehet a társadalom a szülő részegeskedése ellen, a gyermek
érdekében? Mindenekelőtt olyan közhangulatot
kell teremteni, amely nem tekinti bocsánatos bűnnek az alkoholizmust, mégpedig
elsősorban a gyermekek miatt. E tekintetben nagyon sokat tehetnek a munkahelyi
kollektívák, annál is inkább, mert a részegeskedő ember általában a munkában
sem megbízható társ. Nem foglalkoztatható.
Az iskola feladata pedig az, hogy a lehetőségekhez képest minél inkább
kivonja az italozó szülők hatása alól azok gyermekeit. Biztosítson számukra napközit, még vonzóbb tanulási feltételeket, ne
engedje őket kiközösíteni az osztálykollektívából, sőt a lehető legerőteljesebb
szálakkal kösse ezeket a tanulókat a jó családi körülmények között élő
társaikhoz.
De bármit is tesz a tantestület,
feladata kizárólag egy lehet: kizárni annak lehetőségét, hogy az italozó szülők
gyermeke utánpótlása lehessen a társadalom alkoholista rétegének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése