Egyre
több depressziós gyerek?
·
2008.02.18.
Leaglább is a gyógyszer statisztikák
szerint, mind több gyermek szorul kezelésre, valamilyen kedélybetegség,
magatartászavar miatt. Ennek egyik leggyakoribb megjelenési formája egyébként
az óvoda- vagy iskolafóbia...
A gyermekkori depresszió és szorongás nehezen megfejthető
dolog. Természetes,
hogy a gyerekek néha titkolóznak, ingerlékenyek vagy egyszerűen csak szomorúak.
Ha bizonytalan vagy abban, hogy csak átmeneti vagy tartós problémáról van-e
szó, figyeld a következő hét jelet...Persze mindenki a saját gyerekét ismeri
legjobban, így nincsenek általános szabályok, de összegyűjtöttük az
intő jeleket, hogy felismerhesd: bizony, valami baj van.
1. "Normáltól" eltérő reakciók
Egyes gyerekek sértődősebbek, nyugtalanabbak vagy zárkózottabbak, mint mások. Tehát nem az általánosan elfogadott normáktól eltérő viselkedés miatt kell aggódnod. A te dolgod, hogy megértsd saját gyereked mindennapos reakcióit. A szülő csak fokozatosan ismeri meg a gyemekét, egyikünk sem születik használtati útmutatóval. Ha a szokásoshoz - vagyis önmagához - képest, olyan nagymértékű hangulat váltást tapasztalsz a gyereknél, ami több, mint két hétig tart, mindenképp érdemes megtudni vagy megvizsgálni,milyen okok állnak a háttérben.
2. Gyakoribbak lettek a testi problémák: fejfájás, hasfájás, hányinger, szédülés, izzadó tenyér vagy álmatlanság.
Természetesen ezek betegséget is jelezhetnek, ugyanakkor a stressz, szorongás vagy depresszió fizikai tüneteként is megjelennek. A legtöbb gyereknek gyakran van valami kisebb problémája, neked arra kell odafigyelni, nem szaporodtak-e meg túlzottan ezek a tünetek. Elmúlnak vajon a tünetek, ha betegségként kezeled? Jobban lesz a gyerek, ha jól kipiheni magát? Ha nem lesz jobban, gondold végig, járj utána, mi változott az életében, a körülményeiben az utóbbi időszakban.
3. Valami feltűnően megváltozott.
Ha a gyerek hirtelen dührohamokban tör ki, állandóan ellenkezik, nem hajlandó enni, vagy gondjai támadnak az óvodában, iskolában, amikor ezek eddig soha nem voltak jellemzőek, azonnal cselekedned kell. Meg kell oldanod a dolgot, mielőtt állandósul ez a viselkedési minta. Vagy valakit utánoz, aki bántja, nyomasztja teszi őt, vagy nagyon fél egy helyzettől, egy személytől. Esetleg olyan törés érte, amit nehezen dolgoz fel.
4. A gyerek halál-orientált lett.
Kisebb korban természetes, hogy a gyerekeket sokat foglalkoztatja a halál kérdése. Érdekes kérdéseket tesznek fel, és próbálják megfejteni a jelenséget. Ugyanakkor, ha a gyerek a halálról szóló dalokat hallgat, elajándékozgatja a dolgait, lemondó az élettel kapcsolatban, a rajzai (esetleg versei) is a halálról szólnak, ott bizony komoly baj van. Semmi esetre sem szabad erre felhívni a figyelmét, beszélni úgysem fog róla. Találni kell valamit, ami célt jelenthet számára, még ha olyan apró is, mint a szoba egyik falának lefestése, vagy nagyobb dolgok, mint egy-egy program, egy új fényképezőgép, vagy hobbi.
5. Az ösztöneid azt súgják, valami nincs rendben.
Van az úgy, hogy nem tudod pontosan megmondani, mi a baj, de érzed, hogy valami kifejezetten nincs rendben. Használd az intuíciód, és próbálj rájönni, mi a baj. Járj utána, hogy a közösségben, melyet a gyerke látogat - óvoda, iskola, baráti kör - történt-e valami, ami felkavarhatta. Figyeld a rajzait, illetve, hogy hogyan játszik, ez sok mindent elárulhat a lelki állapotáról.
6. Mások, akik jól ismerik a gyereket, aggodalmukat fejezik ki.
Ha egyetlen emberről van szó, felejtsd el. Vagy téged akar kritizálni, vagy a gyereket. De ha többen mondják, hogy valami nincs rendben, kezdd el kérdezgetni őket, ki mit figyelt meg, pontosan mire alapozzák az aggodalmukat. Nem kell mindent elhinni, de érdemes megfontolni a külső nézőpontokat.
7. A gyerek maga mondja, hogy baj van.
Bízz benne. Hallgasd meg, ne rázd le. Ne kritizálj, ne mondd meg neki, miről mit gondoljon, csak biztosítsd a támogatásodról, segítségedről.
1. "Normáltól" eltérő reakciók
Egyes gyerekek sértődősebbek, nyugtalanabbak vagy zárkózottabbak, mint mások. Tehát nem az általánosan elfogadott normáktól eltérő viselkedés miatt kell aggódnod. A te dolgod, hogy megértsd saját gyereked mindennapos reakcióit. A szülő csak fokozatosan ismeri meg a gyemekét, egyikünk sem születik használtati útmutatóval. Ha a szokásoshoz - vagyis önmagához - képest, olyan nagymértékű hangulat váltást tapasztalsz a gyereknél, ami több, mint két hétig tart, mindenképp érdemes megtudni vagy megvizsgálni,milyen okok állnak a háttérben.
2. Gyakoribbak lettek a testi problémák: fejfájás, hasfájás, hányinger, szédülés, izzadó tenyér vagy álmatlanság.
Természetesen ezek betegséget is jelezhetnek, ugyanakkor a stressz, szorongás vagy depresszió fizikai tüneteként is megjelennek. A legtöbb gyereknek gyakran van valami kisebb problémája, neked arra kell odafigyelni, nem szaporodtak-e meg túlzottan ezek a tünetek. Elmúlnak vajon a tünetek, ha betegségként kezeled? Jobban lesz a gyerek, ha jól kipiheni magát? Ha nem lesz jobban, gondold végig, járj utána, mi változott az életében, a körülményeiben az utóbbi időszakban.
3. Valami feltűnően megváltozott.
Ha a gyerek hirtelen dührohamokban tör ki, állandóan ellenkezik, nem hajlandó enni, vagy gondjai támadnak az óvodában, iskolában, amikor ezek eddig soha nem voltak jellemzőek, azonnal cselekedned kell. Meg kell oldanod a dolgot, mielőtt állandósul ez a viselkedési minta. Vagy valakit utánoz, aki bántja, nyomasztja teszi őt, vagy nagyon fél egy helyzettől, egy személytől. Esetleg olyan törés érte, amit nehezen dolgoz fel.
4. A gyerek halál-orientált lett.
Kisebb korban természetes, hogy a gyerekeket sokat foglalkoztatja a halál kérdése. Érdekes kérdéseket tesznek fel, és próbálják megfejteni a jelenséget. Ugyanakkor, ha a gyerek a halálról szóló dalokat hallgat, elajándékozgatja a dolgait, lemondó az élettel kapcsolatban, a rajzai (esetleg versei) is a halálról szólnak, ott bizony komoly baj van. Semmi esetre sem szabad erre felhívni a figyelmét, beszélni úgysem fog róla. Találni kell valamit, ami célt jelenthet számára, még ha olyan apró is, mint a szoba egyik falának lefestése, vagy nagyobb dolgok, mint egy-egy program, egy új fényképezőgép, vagy hobbi.
5. Az ösztöneid azt súgják, valami nincs rendben.
Van az úgy, hogy nem tudod pontosan megmondani, mi a baj, de érzed, hogy valami kifejezetten nincs rendben. Használd az intuíciód, és próbálj rájönni, mi a baj. Járj utána, hogy a közösségben, melyet a gyerke látogat - óvoda, iskola, baráti kör - történt-e valami, ami felkavarhatta. Figyeld a rajzait, illetve, hogy hogyan játszik, ez sok mindent elárulhat a lelki állapotáról.
6. Mások, akik jól ismerik a gyereket, aggodalmukat fejezik ki.
Ha egyetlen emberről van szó, felejtsd el. Vagy téged akar kritizálni, vagy a gyereket. De ha többen mondják, hogy valami nincs rendben, kezdd el kérdezgetni őket, ki mit figyelt meg, pontosan mire alapozzák az aggodalmukat. Nem kell mindent elhinni, de érdemes megfontolni a külső nézőpontokat.
7. A gyerek maga mondja, hogy baj van.
Bízz benne. Hallgasd meg, ne rázd le. Ne kritizálj, ne mondd meg neki, miről mit gondoljon, csak biztosítsd a támogatásodról, segítségedről.
-Ha a gyerek maga megy hozzád, hogy elmondja,
nem jól van, biztosan vagytok olyan viszonyban, hogy elfogadja a segítséged.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése