GYEREKKORI EVÉSZAVAROK
Elhízás gyermekkorban
A gyermekkori elhízás – amelynek
gyakorisági csúcsa 7-12 éves kor között van - többféle okra vezethetõ vissza.
-Ezek
egyike a csecsemõ túletetése, amely
során hibás tanulási folyamat alakul ki. Nem könnyû értelmezni a csecsemõk
jelzéseit, amelyek a szükségleteik kielégítésére vonatkoznak – az anyák
többsége mégis jól reagál.
-Elõfordul azonban, hogy az
anyaszereptõl való félelem, azt eredményezi, hogy az anya nem megfelelõen
válaszol a gyermek nyugtalanság-jelzéseire és
ételt ad akkor is, ha a baba éppen fél vagy unatkozik.
- Az érzelmek késõbb
összekapcsolódnak az evéssel és felnõttként is enni
fog a nehéz érzelmi helyzetekben.
A gyerekkori testsúly
szempontjából nagyon fontosak a szülõi étkezési és testedzési minták.
-Kutatási adatok szerint, ha az
egyik szülõ elhízott, akkor a gyermek esélye az elhízásra 40%, ha mindkét szülõ
súlyfelesleggel küzd, akkor a gyermekkori elhízás esélye már 80%.
- Ugyanakkor a normál testsúlyú
szülõk gyermekeinél mindössze 7%-ban találtak túlsúly-problémákat. Ez az adat több
tényezõre hívja fel a figyelmet: a gyerekek táplálkozási és mozgási szokásai
tág határok között módosíthatók.
- A szülõktõl mentalitást és
attitûdöt (viszonyulást) vesznek át, amely megalapozhatja az egészséges
életmódhoz való hozzáállásukat. Ezért is fontos nagyon, hogy szülõként, hitelesek legyünk –
és ez természetesen nem csak a táplálkozásra és az életmódunkra, életvitelünkre
igaz.
- Sokan okolják a
reklámokat a gyermekek egészségtelen táplálkozási preferenciáinak
kialakulásában, amelyeknek valóban van formáló
szerepe, de ne feledkezzünk meg saját lehetõségeinkrõl a gyermekek táplálkozási
és aktivitási szükségleteinek kialakításában.
Gyermekkori elhízás és
elszigetelõdés
A gyermektársadalom
meglehetõsen kritikus a súlyfelesleggel küzdõ kortársakkal szemben. Pszichológiai szempontból a gyermekkori elhízás legnagyobb hátránya az,
hogy a
túlsúlyos gyerekek gyakran kerülnek a közösségek perifériájára és
egyre inkább visszahúzódnak
a társas kapcsolatoktól. Ez pedig azzal a következménnyel jár, hogy gátlásosak lesznek és a szociális ügyességük (például hogyan
kell viselkedni társaságban) elmarad a többiekétõl. Ezért nagyon
fontos, hogy a gyerekek testsúlyának rendezésével egyidejûleg társas készségeik
fejlõdésére is figyeljünk. Így jelentõsen csökken a visszahízás esélye.
Gyerekek, diéta,
mozgás
A 12 év alatti
elhízott, illetve súlyfelesleggel küzdõ gyerekek diétáz(tat)ása nem egyszerû
feladat.
-Ennek fejlõdéslélektani okai vannak
elsõsorban: a gyerekek emlékezeti mûködése nem azonos a felnõttekével, dominál benne az itt-és-most megélése, az inger-és
élményfeldolgozásban ez a fõ mechanizmus.
-Ez abban
mutatkozik meg, hogy számukra az, hogy majd 3, 6 vagy még több hónap múlva majd
ilyen-vagy olyan leszek az túl távoli, túl megfoghatatlan idõ és cél,
hogy azért kitartóan dolgozni, küzdeni lehessen. Ugyanakkor vannak olyan
gyermekkori jellegzetességek, amelyeket – ha mi, felnõttek is eléggé nyitottak
és elszántak vagyunk a változtatásra – könnyedén megvalósíthatunk.
-Ne
becsüljük alá a gyerekeket az új ételek, ízek iránti nyitottságuk szempontjából
A gyerekek szeretik felfedezni a világot, vonzza õket minden ami érdekes, ami a
megszokottól eltérõ.
- Az új – egészségesebb- ételek
bevezetésénél is azonban a legfõbb elv a fokozatosság.
Az nem jó megoldás, ha dömpingszerûen (amit már a saját felnõtt
életünkbõl megszokhattunk a nagy fogyókúrás, reformétkezéses korszakok idején)
cseréljük le a kamra vagy a családi reggelik tartalmát. Viszont, ha
alternatívaként van jelen az asztalon egy-egy egészségesebb étel, akkor a
gyerekek egy idõ után kíváncsiak lesznek rá és talán még meg is szeretik.
-Fontos a
felnõttek hozzáállása: megfigyelhettétek, hogy abba a családban, ahol pl. a szülõk valamelyike nem szereti a fõzeléket, a gyerek(ek) sem fogják
szívesen fogadni.
-Akármilyen szülõk is
vagyunk mindig modellként szolgálunk a gyerekeinknek – így van ez az étkezés
terén is.
A többgyermekes szülõk jól
tudják, hogy a testvérek között nagyon jelentõs temperamentumbeli különbségek
lehetnek. A temperamentum-vonásokat a személyiség veleszületett jegyeinek
tartják. Ennek alapján jelentõs aktivitásbeli különbségek vannak a gyerekek
között. Ezért olyan mozgásformára kell buzdítanunk
gyermekünket, ami mozgásrendszerében, dinamikájában hozzá közel álló.
- Nem biztos, hogy ha a nagyobb
gyerekünk karatézik, akkor a kisebbnek is õt kell követnie – esetleg csak
azért, mert az edzõ személyiségével, lelkiismeretességével elégedettek vagyunk.
- És
szülõként érdemes önvizsgálatot tartani abból a szempontból is, hogy nem saját,
meg nem valósult vágyainkat akarjuk-e átélni a gyermekünkön keresztül, mint
balerinák, vagy futball-sztárok. A rosszul megválasztott mozgási
forma sajnos elvezethet oda, hogy a gyermek még a serdülõkor elõtt elidegenedik
a mozgástól, mert általánosítja az esetlegesen nem kedvelt sportágban szerzett
negatív tapasztalatait.
Elegendõ-e, ha
gyermekünket sportolni visszük annak érdekében, hogy ne legyenek súlyproblémái?
A tapasztalat azt
mutatja, hogy sajnos, ez nem elég. Egyrészt
azért, mert az, amit a gyermek a családi asztalon, illetve a családi asztalnál
lát, tapasztal nagymértékben meghatározza életmódbeli szokásait. Másrészt
gyakran az edzõk sincsenek tisztában a sportág mozgásrendszeréhez szükséges
energiabevitellel és a tápanyagok tartalmával, mire és milyen mennyiségben van
szüksége egy fejlõdõ, fokozott terhelésnek kitett szervezetnek. Azzal is
gyakran találkozunk, hogy gyermekünk néhány hónap vagy év elteltével abbahagyja
a választott sportot és mivel a szervezete a fokozott energiafelhasználáshoz
alkalmazkodott, ezért ha a táplálkozási szokásain nem változtat, jelentõs
túlsúlyt halmozhat fel. Különösen azoknál a sportágaknál figyelhetõ ez meg,
amelyekhez hozzátartozik a versenyek elõtti „fogyasztás”, amely rendszerint
drasztikus módszerekkel történik (ld.: birkózás, ökölvívás). A rendszeresen ismétlõdõ gyors fogyás majd
a mérlegelés utáni fokozott energiabevitel eredményeképpen a szervezet egyrészt
„megzavarodik”, (lecsökken az anyagcsere sebessége, az emésztés is
lelassul, megváltozik az éhségérzet és a telítettségérzés) másrészt
serdülõ-vagy felnõttkorban is jellemzõ, hogy a versenyszerû sportpályafutás
befejeztével a személy nem tudja, hogyan kell helyesen táplálkozni és az
ideális testsúlyt megtartani.
További gyermekkori evészavarok
A csecsemõk/gyermekek
táplálkozását tekintve a kisebb átmeneti problémák igen gyakoriak. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a szülõ erre hogyan reagál, egyáltalán
reagál-e vagy teljesen figyelmen kívül hagyja, mivel a rossz korai étkezési
tapasztalatok késõbbi viselkedészavarok kiindulópontjai lehetnek.
- A 2-3. életévben az
étvágy jelentõsen csökken, a növekedés is lassul. A gyakran
elõforduló válogatósság hátterében a szülõk frusztrálása áll, amely fontos
figyelemfelhívó jel.
Ruminatio: az elfogyasztott étel ismételt visszaöklendezését jelenti, amely egy
szándékos cselekvés és örömet okoz a csecsemõnek. Általában az elsõ életévben
jelentkezik. Növekedés és fejlõdésbeli elmaradást okozhat, a halálozási arány
25% körüli. Spontán gyógyulás, javulás is elõfordulhat.
Gyarapodási
elégtelenség:
növekedésben és
testsúlygyarapodásban való elmaradás, amely születéstõl fennállhat vagy
elõzetes normál idõszak után jelentkezhet. Jellemzõen 2-3 hónapos és 2 éves kor
között jelenik meg.
Okai lehetnek:
-központi idegrendszeri károsodás
-anatómiai és élettani
rendellenességek (pl.: gyomor-bél, keringési rendszer, idegrendszer és a
keringési szervek krónikus megbetegedései)
-anya-gyermek kapcsolati zavar
-nem megfelelõ etetési
körülmények
-érzelmi elhanyagolás
-a gyermek bántalmazása.
A gyarapodási
elégtelenség következményeként mentális és motoros (mozgásos) fejlõdésbeli
elmaradásra lehet számítani. Ha az 1.
életévben tartósan fennáll, az idegrendszer fejlõdését károsítja, melynek
eredményeképpen határérték intelligencia vagy mérsékelt szellemi retardáció
(fogyatékosság) várható. Jellemzõ még a verbális mûködések (nyelvfejlõdés,
olvasási képesség, verbális intelligencia) zavara.
Pica (ejtsd: „pika”)
Nem ehetõ anyagok
(papír, haj, homok, állati vagy emberi ürülék, kavics, szemét stb.) evését
jelenti. Általában jellemzõ a kisgyerekekre,
hogy mindent a szájukba vesznek, éppen ezért akkor kell pica-ra gyanakodnunk,
ha ez 1,5 éves kor után is jellemzõ. A normál ételeket is ugyanúgy
elfogyasztják ezek a gyerekek. Különösen gyakran fordul elõ azoknál, akiket
érzelmileg elhanyagolnak, gyakran egyedül hagynak, valamint autista, szellemi
fogyatékos és pszichotikus gyermekek körében. Következménye lehet mérgezés
(gyógyszerekkel, vegyszerekkel), bélféreg-fertõzés, és sokszor a lenyelt tárgy
csak sebészeti úton távolítható el. Serdülõkorban bulimia nervosa megjelenésére
hajlamosíthat. A hatékony kezelésének része egyrészt az, hogy tanítsuk meg a
gyermeknek, hogy mi ehetõ és mi nem, erõsítsük meg, ha elkerüli az ehetetlen
anyagokat, másrészt egy biztonságos és ingergazdag környezetet alakítsunk ki
számára.
Fiatalkori anorexia és
bulimia
A klasszikus
evészavarok (mint az anorexia és a bulimia) jellemzõen nõi betegségeknek
számítanak. Sajnos, mindkét zavarnál az
életkori kezdet elõretolódását figyelhetjük meg, és a szülõk aggódva
tapasztalják 12-14 éves korú lányaikon, hogy félnek az elhízástól és a
szupervékony modellek a példaképeik. Arról nem is beszélve, hogy egy hazai
felmérés szerint a 12 éves korú lányok közül minden 7.
már túl van egy fogyókúrán!
- Sajnos,
fogyókúrázni divattá is vált. Ennek pedig a
fiatal korosztályra vonatkozóan súlyos következményei lehetnek. Az anorexia és
a bulimia rendszerint egy diétával kezdõdik. Másrészt a növésben lévõ
csontrendszerben és a fejlõdõ szervezetben a táplálék-illetve tápanyagmegvonás
komoly fejlõdésbeli lemaradásokat okozhat. A hossznövekedés elmaradása, a
csontröntgen 2-3 éves elmaradást mutat. A szekunder nemi jegyek kialakulása
késik.
Tünetei: állandó testgyakorlás, evési magatartás megváltozása.
Eleinte nincs súlyvesztés. Gyakran
jelentkezik olyan fiatal serdülõ lányoknál, akiket korábban (akár
gyermekkorukban) szexuálisan zaklattak.
Az utóbbi években több
tanulmány vizsgálja a nemi különbségeket gyerekeknél a testi elégedettség
szempontjából.
-Eszerint míg a lányok túlsúlyosan
elégedetlenek testi megjelenésükkel, addig a fiúk inkább esetleges soványságuk
miatt aggódnak, viszont a 10-12 év körüli fiúkat korántsem foglalkoztatja
annyira a testi megjelenésük, a testalkatuk, mint az azonos korú lányokat.
További vizsgálatok pozitív kapcsolatot találtak gyerekeknél is a testi
elégedettség és az önértékelés között.
Táplálkozás a
gyermekvárás alatt: hogyan hat a gyermek késõbbi evési szokásaira?
A gyermekkori
táplálkozási szokások szempontjából ugyancsak lényeges kérdés az anya
táplálkozása a terhesség idõszakában, mind a rendszeresség, mind az összetétel
és a minõség vonatkozásában.
- A „kettõ
helyett enni” népi közmondást már sokan, sok fórumon, cáfolták, felülírták. Én inkább arra buzdítanám a
kismamákat, hogy „kettõ helyett figyeljenek”. A születés után, a szoptatás
idõszakában elvárjuk a gyermekünktõl, hogy nagyjából igazodjon a 3 órás
periódusokhoz az etetések vonatkozásában. Mi magunk, felnõttként, anyaként,
kismamaként ezt megtesszük/megtettük? Ha a terhesség alatt össze-vissza eszünk,
akkor ne lepõdjünk meg azon, hogy gyermekünk étkezési szokásai is kaotikusak.
Ne fogjunk minden
kívánósságot, fölös kilót a terhességre, a szoptatásra!
-Aki már a terhesség elõtt nem
tudatosan táplálkozott annak nem fog ez menni a terhesség alatt és azután sem.
- Sajnos, ma még
mindig kevesen vannak, akik valóban tudatosan vállalnak gyermeket.
A tudatos
gyermekvállalás nem csak azt jelenti, hogy eltervezzük, akarjuk, vállaljuk. Az anyáknak különösen, de az
apáknak is már legalább egy évvel a fogantatás elõtt tudatosan kellene
készülniük erre a szerepre. Az anya részérõl ennek különösen fontos eleme a
helyes, kiegyensúlyozott táplálkozás a testsúly rendezése, ha az alatta vagy
felette van az ideálisnak. Ide tartozik mindkét szülõfél részérõl a káros
szenvedélyekrõl való lemondás is, különös tekintettel a dohányzásra és az
alkoholfogyasztásra. Ha ezekkel rendszeresen élünk, akkor minden testi sejtünk
hordozni fogja ezeket a káros anyagokat és ezt örökítjük tovább gyermekeinkbe
is. Valóban ezt szeretnéd?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése