Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2013. július 15., hétfő

GYEREKKORI EVÉSZAVAROK

GYEREKKORI EVÉSZAVAROK

Elhízás gyermekkorban

A gyermekkori elhízás – amelynek gyakorisági csúcsa 7-12 éves kor között van - többféle okra vezethetõ vissza.
-Ezek egyike a csecsemõ túletetése, amely során hibás tanulási folyamat alakul ki. Nem könnyû értelmezni a csecsemõk jelzéseit, amelyek a szükségleteik kielégítésére vonatkoznak – az anyák többsége mégis jól reagál.
-Elõfordul azonban, hogy az anyaszereptõl való félelem, azt eredményezi, hogy az anya nem megfelelõen válaszol a gyermek nyugtalanság-jelzéseire és ételt ad akkor is, ha a baba éppen fél vagy unatkozik.
- Az érzelmek késõbb összekapcsolódnak az evéssel és felnõttként is enni fog a nehéz érzelmi helyzetekben.
A gyerekkori testsúly szempontjából nagyon fontosak a szülõi étkezési és testedzési minták.
-Kutatási adatok szerint, ha az egyik szülõ elhízott, akkor a gyermek esélye az elhízásra 40%, ha mindkét szülõ súlyfelesleggel küzd, akkor a gyermekkori elhízás esélye már 80%.
- Ugyanakkor a normál testsúlyú szülõk gyermekeinél mindössze 7%-ban találtak túlsúly-problémákat. Ez az adat több tényezõre hívja fel a figyelmet: a gyerekek táplálkozási és mozgási szokásai tág határok között módosíthatók.
- A szülõktõl mentalitást és attitûdöt (viszonyulást) vesznek át, amely megalapozhatja az egészséges életmódhoz való hozzáállásukat. Ezért is fontos nagyon, hogy szülõként, hitelesek legyünk – és ez természetesen nem csak a táplálkozásra és az életmódunkra, életvitelünkre igaz.
- Sokan okolják a reklámokat a gyermekek egészségtelen táplálkozási preferenciáinak kialakulásában, amelyeknek valóban van formáló szerepe, de ne feledkezzünk meg saját lehetõségeinkrõl a gyermekek táplálkozási és aktivitási szükségleteinek kialakításában.
Gyermekkori elhízás és elszigetelõdés

A gyermektársadalom meglehetõsen kritikus a súlyfelesleggel küzdõ kortársakkal szemben. Pszichológiai szempontból a gyermekkori elhízás legnagyobb hátránya az, hogy a túlsúlyos gyerekek gyakran kerülnek a közösségek perifériájára és egyre inkább visszahúzódnak a társas kapcsolatoktól. Ez pedig azzal a következménnyel jár, hogy gátlásosak lesznek és a szociális ügyességük (például hogyan kell viselkedni társaságban) elmarad a többiekétõl. Ezért nagyon fontos, hogy a gyerekek testsúlyának rendezésével egyidejûleg társas készségeik fejlõdésére is figyeljünk. Így jelentõsen csökken a visszahízás esélye.

Gyerekek, diéta, mozgás

A 12 év alatti elhízott, illetve súlyfelesleggel küzdõ gyerekek diétáz(tat)ása nem egyszerû feladat.
-Ennek fejlõdéslélektani okai vannak elsõsorban: a gyerekek emlékezeti mûködése nem azonos a felnõttekével, dominál benne az itt-és-most megélése, az inger-és élményfeldolgozásban ez a fõ mechanizmus.
-Ez abban mutatkozik meg, hogy számukra az, hogy majd 3, 6 vagy még több hónap múlva majd ilyen-vagy olyan leszek az túl távoli, túl megfoghatatlan idõ és cél, hogy azért kitartóan dolgozni, küzdeni lehessen. Ugyanakkor vannak olyan gyermekkori jellegzetességek, amelyeket – ha mi, felnõttek is eléggé nyitottak és elszántak vagyunk a változtatásra – könnyedén megvalósíthatunk.
-Ne becsüljük alá a gyerekeket az új ételek, ízek iránti nyitottságuk szempontjából A gyerekek szeretik felfedezni a világot, vonzza õket minden ami érdekes, ami a megszokottól eltérõ.
- Az új – egészségesebb- ételek bevezetésénél is azonban a legfõbb elv a fokozatosság. Az nem jó megoldás, ha dömpingszerûen (amit már a saját felnõtt életünkbõl megszokhattunk a nagy fogyókúrás, reformétkezéses korszakok idején) cseréljük le a kamra vagy a családi reggelik tartalmát. Viszont, ha alternatívaként van jelen az asztalon egy-egy egészségesebb étel, akkor a gyerekek egy idõ után kíváncsiak lesznek rá és talán még meg is szeretik.
-Fontos a felnõttek hozzáállása: megfigyelhettétek, hogy abba a családban, ahol pl. a szülõk valamelyike nem szereti a fõzeléket, a gyerek(ek) sem fogják szívesen fogadni.
-Akármilyen szülõk is vagyunk mindig modellként szolgálunk a gyerekeinknek – így van ez az étkezés terén is.
A többgyermekes szülõk jól tudják, hogy a testvérek között nagyon jelentõs temperamentumbeli különbségek lehetnek. A temperamentum-vonásokat a személyiség veleszületett jegyeinek tartják. Ennek alapján jelentõs aktivitásbeli különbségek vannak a gyerekek között. Ezért olyan mozgásformára kell buzdítanunk gyermekünket, ami mozgásrendszerében, dinamikájában hozzá közel álló.
- Nem biztos, hogy ha a nagyobb gyerekünk karatézik, akkor a kisebbnek is õt kell követnie – esetleg csak azért, mert az edzõ személyiségével, lelkiismeretességével elégedettek vagyunk.
- És szülõként érdemes önvizsgálatot tartani abból a szempontból is, hogy nem saját, meg nem valósult vágyainkat akarjuk-e átélni a gyermekünkön keresztül, mint balerinák, vagy futball-sztárok. A rosszul megválasztott mozgási forma sajnos elvezethet oda, hogy a gyermek még a serdülõkor elõtt elidegenedik a mozgástól, mert általánosítja az esetlegesen nem kedvelt sportágban szerzett negatív tapasztalatait.
Elegendõ-e, ha gyermekünket sportolni visszük annak érdekében, hogy ne legyenek súlyproblémái?
A tapasztalat azt mutatja, hogy sajnos, ez nem elég. Egyrészt azért, mert az, amit a gyermek a családi asztalon, illetve a családi asztalnál lát, tapasztal nagymértékben meghatározza életmódbeli szokásait. Másrészt gyakran az edzõk sincsenek tisztában a sportág mozgásrendszeréhez szükséges energiabevitellel és a tápanyagok tartalmával, mire és milyen mennyiségben van szüksége egy fejlõdõ, fokozott terhelésnek kitett szervezetnek. Azzal is gyakran találkozunk, hogy gyermekünk néhány hónap vagy év elteltével abbahagyja a választott sportot és mivel a szervezete a fokozott energiafelhasználáshoz alkalmazkodott, ezért ha a táplálkozási szokásain nem változtat, jelentõs túlsúlyt halmozhat fel. Különösen azoknál a sportágaknál figyelhetõ ez meg, amelyekhez hozzátartozik a versenyek elõtti „fogyasztás”, amely rendszerint drasztikus módszerekkel történik (ld.: birkózás, ökölvívás). A rendszeresen ismétlõdõ gyors fogyás majd a mérlegelés utáni fokozott energiabevitel eredményeképpen a szervezet egyrészt „megzavarodik”, (lecsökken az anyagcsere sebessége, az emésztés is lelassul, megváltozik az éhségérzet és a telítettségérzés) másrészt serdülõ-vagy felnõttkorban is jellemzõ, hogy a versenyszerû sportpályafutás befejeztével a személy nem tudja, hogyan kell helyesen táplálkozni és az ideális testsúlyt megtartani.

További gyermekkori evészavarok

A csecsemõk/gyermekek táplálkozását tekintve a kisebb átmeneti problémák igen gyakoriak. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a szülõ erre hogyan reagál, egyáltalán reagál-e vagy teljesen figyelmen kívül hagyja, mivel a rossz korai étkezési tapasztalatok késõbbi viselkedészavarok kiindulópontjai lehetnek.
- A 2-3. életévben az étvágy jelentõsen csökken, a növekedés is lassul. A gyakran elõforduló válogatósság hátterében a szülõk frusztrálása áll, amely fontos figyelemfelhívó jel.
Ruminatio: az elfogyasztott étel ismételt visszaöklendezését jelenti, amely egy szándékos cselekvés és örömet okoz a csecsemõnek. Általában az elsõ életévben jelentkezik. Növekedés és fejlõdésbeli elmaradást okozhat, a halálozási arány 25% körüli. Spontán gyógyulás, javulás is elõfordulhat.
Gyarapodási elégtelenség:
növekedésben és testsúlygyarapodásban való elmaradás, amely születéstõl fennállhat vagy elõzetes normál idõszak után jelentkezhet. Jellemzõen 2-3 hónapos és 2 éves kor között jelenik meg.
Okai lehetnek:
-központi idegrendszeri károsodás
-anatómiai és élettani rendellenességek (pl.: gyomor-bél, keringési rendszer, idegrendszer és a keringési szervek krónikus megbetegedései)
-anya-gyermek kapcsolati zavar
-nem megfelelõ etetési körülmények
-érzelmi elhanyagolás
-a gyermek bántalmazása.
A gyarapodási elégtelenség következményeként mentális és motoros (mozgásos) fejlõdésbeli elmaradásra lehet számítani. Ha az 1. életévben tartósan fennáll, az idegrendszer fejlõdését károsítja, melynek eredményeképpen határérték intelligencia vagy mérsékelt szellemi retardáció (fogyatékosság) várható. Jellemzõ még a verbális mûködések (nyelvfejlõdés, olvasási képesség, verbális intelligencia) zavara.
Pica (ejtsd: „pika”)
Nem ehetõ anyagok (papír, haj, homok, állati vagy emberi ürülék, kavics, szemét stb.) evését jelenti. Általában jellemzõ a kisgyerekekre, hogy mindent a szájukba vesznek, éppen ezért akkor kell pica-ra gyanakodnunk, ha ez 1,5 éves kor után is jellemzõ. A normál ételeket is ugyanúgy elfogyasztják ezek a gyerekek. Különösen gyakran fordul elõ azoknál, akiket érzelmileg elhanyagolnak, gyakran egyedül hagynak, valamint autista, szellemi fogyatékos és pszichotikus gyermekek körében. Következménye lehet mérgezés (gyógyszerekkel, vegyszerekkel), bélféreg-fertõzés, és sokszor a lenyelt tárgy csak sebészeti úton távolítható el. Serdülõkorban bulimia nervosa megjelenésére hajlamosíthat. A hatékony kezelésének része egyrészt az, hogy tanítsuk meg a gyermeknek, hogy mi ehetõ és mi nem, erõsítsük meg, ha elkerüli az ehetetlen anyagokat, másrészt egy biztonságos és ingergazdag környezetet alakítsunk ki számára.

Fiatalkori anorexia és bulimia

A klasszikus evészavarok (mint az anorexia és a bulimia) jellemzõen nõi betegségeknek számítanak. Sajnos, mindkét zavarnál az életkori kezdet elõretolódását figyelhetjük meg, és a szülõk aggódva tapasztalják 12-14 éves korú lányaikon, hogy félnek az elhízástól és a szupervékony modellek a példaképeik. Arról nem is beszélve, hogy egy hazai felmérés szerint a 12 éves korú lányok közül minden 7. már túl van egy fogyókúrán!
- Sajnos, fogyókúrázni divattá is vált. Ennek pedig a fiatal korosztályra vonatkozóan súlyos következményei lehetnek. Az anorexia és a bulimia rendszerint egy diétával kezdõdik. Másrészt a növésben lévõ csontrendszerben és a fejlõdõ szervezetben a táplálék-illetve tápanyagmegvonás komoly fejlõdésbeli lemaradásokat okozhat. A hossznövekedés elmaradása, a csontröntgen 2-3 éves elmaradást mutat. A szekunder nemi jegyek kialakulása késik.
Tünetei: állandó testgyakorlás, evési magatartás megváltozása. Eleinte nincs súlyvesztés. Gyakran jelentkezik olyan fiatal serdülõ lányoknál, akiket korábban (akár gyermekkorukban) szexuálisan zaklattak.
Az utóbbi években több tanulmány vizsgálja a nemi különbségeket gyerekeknél a testi elégedettség szempontjából.
-Eszerint míg a lányok túlsúlyosan elégedetlenek testi megjelenésükkel, addig a fiúk inkább esetleges soványságuk miatt aggódnak, viszont a 10-12 év körüli fiúkat korántsem foglalkoztatja annyira a testi megjelenésük, a testalkatuk, mint az azonos korú lányokat. További vizsgálatok pozitív kapcsolatot találtak gyerekeknél is a testi elégedettség és az önértékelés között.

Táplálkozás a gyermekvárás alatt: hogyan hat a gyermek késõbbi evési szokásaira?

A gyermekkori táplálkozási szokások szempontjából ugyancsak lényeges kérdés az anya táplálkozása a terhesség idõszakában, mind a rendszeresség, mind az összetétel és a minõség vonatkozásában.
- A „kettõ helyett enni” népi közmondást már sokan, sok fórumon, cáfolták, felülírták. Én inkább arra buzdítanám a kismamákat, hogy „kettõ helyett figyeljenek”. A születés után, a szoptatás idõszakában elvárjuk a gyermekünktõl, hogy nagyjából igazodjon a 3 órás periódusokhoz az etetések vonatkozásában. Mi magunk, felnõttként, anyaként, kismamaként ezt megtesszük/megtettük? Ha a terhesség alatt össze-vissza eszünk, akkor ne lepõdjünk meg azon, hogy gyermekünk étkezési szokásai is kaotikusak.

Ne fogjunk minden kívánósságot, fölös kilót a terhességre, a szoptatásra!
-Aki már a terhesség elõtt nem tudatosan táplálkozott annak nem fog ez menni a terhesség alatt és azután sem.
- Sajnos, ma még mindig kevesen vannak, akik valóban tudatosan vállalnak gyermeket.
A tudatos gyermekvállalás nem csak azt jelenti, hogy eltervezzük, akarjuk, vállaljuk. Az anyáknak különösen, de az apáknak is már legalább egy évvel a fogantatás elõtt tudatosan kellene készülniük erre a szerepre. Az anya részérõl ennek különösen fontos eleme a helyes, kiegyensúlyozott táplálkozás a testsúly rendezése, ha az alatta vagy felette van az ideálisnak. Ide tartozik mindkét szülõfél részérõl a káros szenvedélyekrõl való lemondás is, különös tekintettel a dohányzásra és az alkoholfogyasztásra. Ha ezekkel rendszeresen élünk, akkor minden testi sejtünk hordozni fogja ezeket a káros anyagokat és ezt örökítjük tovább gyermekeinkbe is. Valóban ezt szeretnéd?


#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése