BESZÉLNI SE KÖNNYŰ

BESZÉLNI SE KÖNNYŰ

A nyelv, az arc és az ajkak mozgása a legfinomabb, legérzékenyebb mozgásfajta, ezért ez sérül meg a legkönnyebben. A különféle beszédzavarok az esetek többségében szerencsére múló problémának bizonyulnak.

Egyik irásunkban a „kishibás gyerekekről” olvashattak. Szépek, egészségesek, fejlődésükben is éppen hogy csak egy kicsi elmaradás tapasztalható. Ők azok, akikkel a szülők a szakember tanácsára hosszabb-rövidebb ideig különféle fejlesztő foglalkozásokra járnak. A terhesség alatti vírusfertőzés, császármetszés, korábbi vetélés, nagyfokú sárgaság mind olyan rizikótényezők, amelyek apró, műszerrel ki sem mutatható mikrosérüléseket okozhatnak az agyban. Létezésükről csak onnan tudunk, hogy a beszédzavarral küzdő gyerekek között gyakran fellelhetők ezek az előzmények. 
Amikor egyáltalán nem kezd el beszélni a gyerek még hároméves kora körül sem, először is a halláskárosodás, az autizmus gyanújának kizárása a legfontosabb – olvashattuk májusi számunk 78. oldalán. Ezúttal a pöszeségről és a dadogásról írunk részletesebben. 

Van, aki pösze...

Mi jelzi azt, hogy gond van? 

A pöszeség a közhiedelemmel ellentétben nemcsak az „r”, hanem bármilyen beszédhang helytelen ejtését jelenti. Ha ez csak egy-egy hangra korlátozódik, akkor nagycsoportos korig nem kell vele foglalkozni. Csak akkor igényel korábbi fejlesztést, ha a gyerek általános beszédfejlődése erre okot ad, illetve több hangcsoportot is helytelenül ejt. 

Mi okozhatja? 

A háttérben apróbb fejlődési rendellenesség állhat, vagy éppen az, hogy lustább, erőtlenebb a gyerek nyelve. De azt is tudni kell, hogy a hangok tanulásának megvan a maga sorrendje, és az „r” az utolsó.

-Tehát ha a gyerek kicsit raccsol, akkor nagycsoportos koráig türelemmel kell várni, mert akkorra általában magától is rendeződik a nehezebb hangok ejtése is.

El fog múlni? 
Az óvodában figyelemmel kíséri a szakember a beszédfejlődést. Ha nem javul időben a helyzet, akkor a logopédus sok gyakorlással, személyes foglalkozásokon segít a hibák javításában. 

Mit tehet a szülő? 

A sok mondóka, mese, beszélgetés és persze a személyes jó példa sokat segít. De szigorúan tilos otthon önszorgalomból fejlesztgetni a gyereket. A szülő többnyire nem tudja szakszerűen elmagyarázni a gyereknek, hogyan is kellene pergetnie az „r”-t. Gyakori, hogy a sok „répa-retek-mogyorózástól” a gyerek megtanulja ugyan kimondani a kívánt hangot, de rossz helyen, rossz technikával, és ha ez rögzül, sokkal nagyobb munka kijavítani, mint ha el se kezdték volna.

Van, aki dadog...

Mi jelzi azt, hogy gond van? 
Némi dadogás, hadarás sok gyereknél előfordul hároméves kor körül. A kicsi azt szeretné, ha figyelnének rá, emiatt gyorsan sokat akar mondani egyszerre. Ha nem foglalkoznak ezzel a szülők, általában magától elmúlik, ám ha félévnyi türelmi idő sem hoz javulást, érdemes logopédushoz fordulni. 

Mi okozhatja? 
Hároméves kor körül sok a stressz a gyerekek életében.

-Ekkor kezd a legtöbb kicsi óvodába járni, ekkor születik a kistestvér. Az ezzel járó feszültségek görcsössé tehetik a gyereket; s ezt súlyosbítja, hogy ilyenkor valóban kevesebb figyelem jut rá. Érdemes odafigyelni, előfordul-e a családban valakinek görcsös betegsége: migrén, allergia vagy asztma.

El fog múlni? 

Ha oldódik a szorongás, általában nyom nélkül elmúlik. Ám akinél egyszer előjött, valószínűleg az élet más, kritikus időszakaiban ismét dadogni fog. 

Mit tehet a szülő? 

Semmiképpen ne szóljon rá a gyerekre, ne hívja fel rá a figyelmét, és főleg ne büntesse meg érte.

 A dadogás annak a jele, hogy a kicsi figyelmet kér magának. Ilyenkor többet segít, ha lassabban beszél vele, felé fordul, a szemébe néz. Mindez megnyugtatja, és ő is lassabban beszél majd, ez pedig oldja a görcsöt, tehát a dadogást is. Ne beszédhibaként, hanem kérésként értelmezze inkább a dadogást – a gyerek egy kis időt és több közös játékot szeretne. 

#1 Dr.BauerBela

---