A gyermeknevelésről általában
A jó szülő kezdettől fogva tiszteletben tartja gyermekei bontakozó
egyéniségét. Felfedezi és támogatja a szülőktől is különböző személyiségeket,
segíti őket önismeretük fejlesztésében. Feltétlenül elfogadja gyermekét, őt magát
szereti, nem pedig a teljesítményét, hogy hasznát vegye, vagy büszkélkedjék
vele. Magáénak vallja akkor is, ha fogyatékosságai vannak. A gyermek nevelése
másképpen feladat, mint a rutinszerű házi munka, a főzés, takarítás, mosás,
bevásárlás és így tovább.
Sokrétű, mélyreható társadalmilag elismert családi tevékenység.
A nevelésben legkevesebb ketten vesznek részt: nevelő és nevelt, akik
kölcsönhatásban vannak egymással, kiegészítik egymást. Kölcsönhatás nélkül a nevelés semmire sem megy, mert az egyoldalú
kapcsolat nem nevelés, hanem ún. idomítás.
Mindenféle együttélés alkalmazkodást jelent. Alkalmazkodik a szülő, ha
gyermekét neveli, és alkalmazkodik a gyerek, ha nevelik.
Ismételten
hangsúlyozandó: a gyermeknevelés nem áldozatvállalás!
A nevelés egyik alapvető követelménye: a gyermeket nem szabad megfosztani
gyermekkorától, hiszen még fejlődésre van szüksége
fizikailag és szellemileg. Ő a maga
védett világában tud leginkább fejlődni. Káros lehet rá, ha túl becsüljük
magatartását, s felnőttnek tekintjük a szellemileg koraérett gyermeket.
A korához képest értelmileg feltűnően érett gyermekből se neveljünk ún.
koravén gyermeket.
Ha a gyermek olyan szülők szárnyai alatt nevelődik, akik odaadóan
gondoskodnak gyermekük testi-lelki fejlődéséről, akkor az erősíteni fogja a
társadalmat. De ha nem ilyen család veszi körül a gyermeket, akkor annak személyisége
fejletlen maradhat vagy eltorzul, s idővel súlyos kockázatot jelenthet a
közösségnek, embertársainak.
Olyan közösséghez csapódhat, amelyben a normák elsajátítása és megtartása
megtörik, illetve közösségellenes, konfliktusokat keltő, erőszakos normák
érvénysülnek.
Mára már a család természetes nevelő szerepe csökkent, hiszen a kisgyermekek igen hamar bölcsődébe, óvodába, napközibe
kerülnek, így napjuk jelentős részét a szülői otthonon kívül töltik. De ezek
legyenek bármilyen szintűek is, az intézményi ellátás nem tudja pótolni még a
pedagógiában kevésbé jártas szülők gondoskodását sem. Egyébként egyetlen szülő
sincs elzárva attól a lehetőségtől, hogy valóban együtt neveljen a
pedagógusokkal. Csak sajnos a gyakorlat azt mutatja, hogy akik legjobban rá
lennének szorulva a nevelési tanácsadásra, azok nem, vagy alig vesznek rajta
részt.
Véleményem szerint a szülő számára legjobb példatár, nevelési útmutató,
saját élete lehet. Nem szabad lenne sem felnagyítani,
sem lebecsülni hibáinkat, s erényeinket.
Ami nekünk jó, arra kell törekedni, hogy gyermekeink is elérjék legalább azt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése