Jóra nevelés: jó gyermek, rossz gyermek
Erkölcsi alapkövetelmény, hogy csak az lehet jó gyermek, aki igazat mond,
igazságosan cselekszik.
- Ehhez
pedig az szükséges, hogy a gyermeknek már kicsi korától kezdve tudnia kell
választani jó és rossz között, tudnia kell, mivel elégedett és mivel nem, külső
vagy belső befolyásra minek engedelmeskedik, minek nem. Elképzelhetetlen,
hogy az a gyermek, akit egészen felnőtt koráig arra neveltek, hogy ne
válasszon, hanem mindennel elégedett legyen, azzal is, amire esetleg mások azt
mondják, hogy rossz, felnőttként képes legyen szabadon, felelősséggel dönteni.
Csak az az ember lehet felelős tetteiért, aki érzi szabadságát, választási
lehetőségeit. Ez a nevelés azonban feltételezi, hogy jó viszony van a gyermek és a szülő
között. Ez esetben a gyermek bízik szüleiben, megfogadja tanácsaikat, s a
szülők is bíznak gyermekükben. Így nem kerülhet sor arra, hogy utasítás
döntsön.
A végtelen és állandóan változó világban semmi sem lehet elég jó, minden
lehet még jobb. Az elégedettség jellegét az határozza meg, hogy mihez viszonyítjuk. A
jónál jobbat akarni, mint bírálat csak rendkívüli esetben jelenti a rossz
feltárását. A bíráló ember tehát ne a rossz után kutasson folyton, hanem a
jobbat keresse örökké.
Önmarcangoló kritika helyett neveljünk arra, hogy önmagában is keresve a
jót és a még jobb érdekében lehet magával elégedetlen is. A rossz sem mindig az
ártó szándék, a rosszra törekvés eredménye. A jó egy idő múlva túlélve önmagát,
rosszra fordulhat. Jó szándékkal is okozhatunk rosszat.
Ha csak egy-egy tény alapján minősítünk jónak vagy rossznak egy gyermeket,
szinte biztos, hogy értékelésünk téves lesz.
-Semmit sem érünk azzal, ha valakit a jók vagy a
rosszak kategóriájába sorolunk. Mit kezdünk ilyenkor a jó gyermek (ember) rossz
tetteivel vagy a rossz gyermek jó cselekedeteivel.
-Helyesebb az általános minősítés helyett így értékelünk:
ennek a gyermeknek ez a cselekedete jó, ez pedig rossz. Arra kell
törekednünk, hogy a tények ellenében ne ragaszkodjunk általánosító
előítéletekhez.
- Ne kísérje végig a gyermeket néhány konkrétum ellenére sem róla kialakult
rossz vélemény, de a jó se, ha nem szolgál rá. Ha mégis elkerülhetetlen az
általánosítás, ez inkább a bizalomra épüljön, mint a bizalmatlanságra.
-Tételezzük fel, hogy a gyermek jóra törekedett, a rossz a véletlen műve
volt, a tévedés váltotta ki.
Mielőtt tehát kijelentjük egy gyermekről, hogy jó vagy rossz, először a
gyermek magatartását minősítsük, mert csak a követelmények, indítékok
figyelembevételével kerülhet sor a gyermek megítélésére.
- Óvatosnak kell ilyenkor lennünk, mert az
általánosító minősítésnek olyan hatása is lehet a gyermekre, hogy nem törekszik
jónak lenni, mivel őt úgyis rossznak könyvelték el.
-A szárnyaszegett
gyermek rossz útra tévedhet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése