Családi életciklusok
Mi
sem természetesebb, mint hogy egy család élete az idők folyamán változik. Nyilvánvaló, hogy másképp viselkedünk kamasz
gyermekünkkel, mint egy újszülöttel, s hogy másképp néz ki egy családi ebéd a
kisiskolás gyermekekkel, s másképp a felnőtt, fészekből kirepült lányunk vagy
fiúnk családjával.
-
Milyen lehetőségeket s milyen nehézségeket tartogatnak számunkra a különböző
családi életciklusok?
A családi életciklusok a család fejlődését
kísérik nyomon, az új család keletkezésétől (párválasztás) az életút végéig.
Amikor családi életciklusról beszélünk, nemcsak az egyént tartjuk szem előtt,
de a vele vérségi kapcsolatban álló (szülői, gyermeki) generáció élethelyzetét
is. A generációk összefüggésében a következő családi életciklusokról beszélhetünk:
Újonnan házasodott pár
családja
Az előző élet lezárul, egy merőben új
szakasz kezdődik. Új szerepeknek, új normáknak,
társadalmi-, kulturális elvárásoknak kell megfelelni; azonosulni kell a felnőtt
lét elemeivel. A felnőtt és közös identitás építése és elfogadása nem kis
feladat, hiszen olyan új, felnőtt felelősségekkel jár, mint a gyermekvállalás,
a család eltartása, a pénzbeosztás vagy az alkalmazkodás
egymás szokásaihoz. Meg kell tanulni az igényeket kifejezni, az életritmust,
életmódot, szokásokat, hagyományokat egyeztetni. Fontos a közös élettér
kialakítása, ahol mindenki megtalálja a saját helyét, szerepét, feladatát.
Nehézségek
Egymás családjának megismerése,
elfogadása, az egészséges és optimális távolság kialakítása gyakran sok
nehézséggel, vitával jár. Hiszen ezek a
változások érintik a szülőket is; a fiatal kiválása a családból, a szülők
magukra maradása további problémákat hozhat a felszínre. Lehetséges, hogy
mindez leválási problémák formájában jelentkezik – vagyis a fiatalok túlságosan
benne maradnak az eredeti, gyermekkori családban; vagy épp ellenkezőleg, a
szülők kezdenek el túlzott befolyást gyakorolni az önálló életet kezdő új pár
életében. További nehézséget okozhat a férfi-, női-, szülői szerep „megoldása”,
hiszen ezekhez a szerepekhez, a családok szétforgácsolódásával, egyre
gyakrabban hiányzik a modell. Az összhang kialakításához elengedhetetlenül
szükséges a bizalom, az intimitás, a fontos kérdésekben való egyetértés.
A gyermeket váró család és
az újszülött megérkezése
A családi élet legörömtelibb időszaka, mégis gyakran kísérik félelmek, szorongások, melyeknek
számos oka lehet; ilyen a várandóssággal járó testséma változás, a félelem az
öröklődő betegségektől, és/vagy a szüléstől, illetve a saját szülőkről való
zavaró, rossz emlékek, amelyek akadályozzák a szülői szerepre felkészülést.
Nehézségek
A szülést követő időszakban a
kismamánál hosszabb-rövidebb ideig tartó depressziós állapot fordulhat elő. Fontos az anya támogatása, hiszen lelkiállapota
meghatározza, hogy hogyan tud anyaként gyermeke felé fordulni ebben a rendkívül
fontos időszakban, ami megalapozza kettőjük egész életre kiható kapcsolatát, és
a baba további érzelmi fejlődését.
Az első életév – a korai
anya-gyermek kapcsolat
A gyermek későbbi életére nézve
kiemelkedő fontosságú időszak. Ez alatt
gyűjti be a csecsemő a tapasztalatait a külvilágról, s ideális esetben kialakul
benne az úgynevezett „ősbizalom”: vagyis az az alapvető érzés, hogy a világ jó.
Ennek alapja az a tapasztalat, hogy az anya megfelelően reagál az igényeire: ha
jelez, hogy baj van, érkezik a segítség. Ez a biztonságérzet az ősbizalom
alapja, s ez a feltétele annak, hogy a kicsi nagyobb önállósággal kísérletezzen
a második életévében.
Nehézségek
Gyakran előfordul,
hogy az anyát nagyon lekötik a szülői feladatok, és az apa kiszorul a családból. A szülés után gyakran lehetnek átmeneti vagy tartós
szexuális problémák. A pár számára ennek az életszakasznak fontos feladata,
hogy átalakítsák a kétszemélyes családot háromszemélyessé, úgy, hogy a
párkapcsolatuk se sérüljön.
Kisgyermekes család
Az 1-3 éves gyermek hatalom iránti
vágya erősödik; szeretné minél inkább ő irányítani és kontrollálni a dolgokat. Ha a szülők az önállóság (autonómia) érzését és igényét
támogatják gyermekükben, megtanulja szabályozni az indulatait és értékelni a
saját teljesítményét. A túlféltés, túlkorlátozás a saját képességeiben való
kételkedéshez vezethet. Ugyanakkor nyilván sok mindenre nem képes még, ezért
vigyázni kell rá; nagyon fontos a helyes arány megtalálása, hogy miközben a
bajtól óvjuk, ne sérüljön az önbecsülése sem.
Nehézségek
A férj-feleség kapcsolat erre az
időszakra gyakran erősen megterhelődik. Az
anya érezheti úgy, hogy számára beszűkült a világ; félhet a
kiszolgáltatottságtól, munkahelyének elvesztésétől, újabb testvér érkezésétől.
Az apa szerepe fokozódhat, hiszen ő a családfenntartó, a kapocs a külvilág
felé. De fontos, hogy valóban kapocs legyen, hiszen ha nem hangolják össze a
szükségleteiket, az anya úgy élheti meg, hogy az apa „kinti” szerepvállalása
csak fokozza az ő bezártságát. Az idősebb generáció jó esetben kiválóan
megtalálja a szerepét, hiszen a nagyszülőség vagy dédszülőség kevesebb
felelősséggel és nagyobb élvezettel jár. Azonban, ha ezt a szerepet nem sikerül
eltalálni, és túlságosan megnő a befolyás az eredeti család részéről,
kialakulhat például a „feleség-anyós viszály”.
Óvodáskorú gyermek a
családban
A gyermek már képes
önálló cselekvések kezdeményezésére, végrehajtására. Távolból szereti az anyját, és bízik benne a kisgyermek.
A szülő feladata a gyermek kezdeményezéseinek, spontaneitásának támogatása. Ebben
az időszakban jelenik meg a szerepjáték, amely által a gyerek megérti,
feldolgozza és gyakorolja a körülötte levő világ történéseit, eseményeit.
Nehézségek
A gyermek óvodába íratásával az anya élethelyzete
megváltozik. Esetleges munkába állása kettős érzés: szoronghat attól, hogy
lehet-e egyszerre jó anya és megfelelő munkaerő; a szerepkonfliktus
mindenképpen átmeneti nehézségeket, megoldandó feladatot jelent.
Az apát ugyanebből a változásból fakadóan
presztízsveszteség éri: a gyes alatt a hagyományos családi szereposztásban ő
volt a családfenntartó, „automatikusan” ő volt a családfő; az anya munkába
állásával ez a kiváltságos helyzet megszűnik.
A házastársi kapcsolat is megváltozik; érzelmileg
megterhelődik, hiszen kevesebb idő jut egymásra. A feleség munkahelyi
elfoglaltságai miatt osztozni kell a háztartási, gyermeknevelési feladatokon; a
nyílt konfliktusok szaporodnak.
Ebben a helyzetben szinte törvényszerű, hogy a
nagyszülők feladatai nőnek, így az eredeti család befolyása is növekszik; az
ismert veszélyekkel együtt.
Kisiskolásokat nevelő
család
A kisiskolás gyermek kapcsolata a
felnőttekkel szoros, hiszen „fejlődési feladata” a teljesítménnyel kapcsolatos
készségek fejlődése, vagyis a nagyobb alkalmazkodás, a kötelezettségek
vállalása, a teljesítmény igénye, a feladattudat, a saját teljesítmény kritikus
értékelése. Olyan, a társadalom számára
fontos készségeket gyakorol, mint a felelősségválallás, a másokkal való
együttműködés. Ha ezeken a területeken sikeres, kialakul benne a „kompetencia”
érzése, sikertelenség esetén pedig kisebbrendűség-érzés, önbizalomhiány
jelenhet meg.
Nehézségek
A szülők feladatai egyre nőnek. A
gyerekekkel kapcsolatos tevékenységek megszervezése mind nagyobb anyagi és
„logisztikai” megterheléssel jár. Gyakran nehéz összeegyeztetni, hogy
melyik gyereket-mikor-ki hozza-vigye; lehetséges, hogy az egyik, vagy mindkét
szülő igazságtalannak érzi a munkamegosztást. A nagy terhelés önmagában is
feszültségforrás lehet. Az ebben az életkorban jellemző testvér-rivalizáció
súlyosbíthatja a család nehézségeit.
10-12 éves „kiskamasz” a
családban
A 10-12 éves gyermekek leginkább
azonos nemű kortársaikkal, elkülönülten szeretnek lenni. A kiskamasz
szemtelenebb a felnőttekkel, keresi a saját identitását. Miközben
változatlanul szüksége van a szülői szeretetre, viselkedésében, választásaiban
egyre erőteljesebben érvényesül a kortárs-hatás. Az a „becsapós” helyzet áll
elő, hogy a kiskamasznak, identitása próbálgatásához, nagyon nagy szüksége van
a szülő nyújtotta érzelmi biztonságra, ám ezt viselkedésével gyakran nem
mutatja, s ezzel „sikerül” is a szülőket félrevezetni...
Nehézségek
:
A CSALÁDI FEJLŐDÉS SZAKASZAI
Ebben az időszakban a szülők saját
életükben a legproduktívabb időszakukat élik. A karrier, az egyéni
érvényesülés, az új lehetőségek megvalósítása néha fontosabb számukra a közös,
családi érdekeknél. Kevesebb idő jut a gyerekekre is, s ezt ők
tanulási, magatartási problémákkal vissza is jelzik. Előfordul egyik vagy
mindkét szülő részéről a problémás gyerektől való eltávolodás, „bezzeg-testvér”
kreálása a külvilág, a nagyszülők felé.
A
serdülőt nevelő család
A serdülőkori fejlődés során a
fiatalnak három fontos fejlődési feladatot kell megoldani.
- Az
első az érzelmi függetlenedés a családtól és
családon kívüli kapcsolatok létesítése;
-a
második a felnőtt ember társadalmi szerepével való azonosulás és a felnőtt
identitás kialakítása;
-a
harmadik pedig a felnőtt szexuális szerep vállalása, vagyis a nemi identitással
való azonosulás és végeredményben a heteroszexuális párválasztás.
Ez az időszak a szülő-gyermek kapcsolat
próbaköve. Sok konfliktus árán alakul át a régi egyensúly, s alakul ki egy új
működésmód a családban.
Nehézségek
A serdülőkor a szülők és gyermekeik
számára is az egyik legnehezebb időszak. Nem mindig sikerül a közös nyelv kialakítása,
a szabályok rugalmas változtatása, egymás érzelmeinek, indulatainak tolerálása. Ahhoz, hogy a serdülő kialakítsa saját önképét,
szükséges, hogy valamilyen módon elhatárolódjon a családjától. Egyre
kritikusabbá válik a szüleivel szemben, egyre feltűnőbben jelzi viselkedésével,
öltözködésével, beszédstílusával a különböző kortárscsoportokhoz való
tartozását. Ugyanakkor szüksége van a biztos érzelmi háttérre. Ez a legtöbb,
amit a szülő ilyenkor megadhat, és bíznia kell abban, hogy a gyerekével kialakított
kapcsolatba eddig befektetett energia nem vész el hosszú távon, és működni fog,
ha átvészelik ezt a nehéz időszakot. Sokat segít, ha ilyenkor bele tudják
képzelni magukat a másik helyébe, vagy a szülő felidézi magában azt az időt,
amikor ő volt ebben a korban. Átgondolja, hogy milyen nehézségei, örömei
voltak, ki és mivel, hogyan tudott segíteni neki problémái megoldásában.
:
VAN SEGÍTSÉG!
A párkapcsolati tréning a
különböző életszakaszokban levő párok tapasztalatcseréjét, így az új
életszakaszra, az életciklus-váltásra való felkészülést teszi lehetővé a
résztvevők számára, a szülőcsoport pedig a serdülőkorú gyermekeket nevelő
szülőknek segít a nehéz időszak problémáinak kezelésében.
Magukra
maradó, még aktív szülők családja
Ebben az életkorban a házaspár
megkönnyebbülhet, hiszen lényegesen lecsökken a felelősség, az anyagi és
fizikai megterhelés. A szülői
feladatok háttérbe szorulásával új lehetőségek jelenhetnek meg.
Kiteljesedhetnek szakmailag, egzisztenciálisan, új célokat tűzhetnek maguk elé,
több idejük jut egymásra, addig meg nem valósult terveikre.
Nehézségek
Sok házasságban a szülői szerep helyén
űr keletkezik, és ha nem lép be valami más közös cél vagy feladat, a kapcsolat
kiüresedése nyilvánvalóvá válik. Emellett erre az életszakaszra
tehetők a változó korral együtt járó testi-lelki megpróbáltatások, és ennek az
időszaknak a jellemzője a visszatekintés is. A szembesülés az eddig elért
eredményekkel a gyermeknevelés, a karrier, az anyagi javak, a párkapcsolat
terén gyakran krízissel, úgynevezett integritásválsággal jár.
Ez az életszakasz
új szerepek elfogadását és megtanulását várja az érintettektől: az anyós, após,
nagymama, nagypapa szerepek elfogadásánál, átélésénél meghatározó, hogy
mennyire várták, mennyire készültek rá. Fontos az is, hogy az ő szüleik körében
milyen példát láttak, s hogy gyermekük választottjával mennyire vannak
megelégedve.
Inaktív, idős házaspár
családja
A nyugdíjba vonulás az élet egyik
legnagyobb „szerepredukciója”. Annak, aki
nyugdíjba megy, megváltozik a napirendje, romlik a pénzügyi helyzete, kevesebb
felelősség terheli, de ezzel csökken a tekintélye is; s így társadalmi és
családi kapcsolatai is megváltoznak. Ha szerető, segítő környezet veszi körül
az idős embert, ha megelégedetten tekint vissza életére, könnyebb a
berendezkedés a nyugdíjas létformában. A békés időskort több tényező segítheti,
a gyermekkori történésektől a szülő-gyermek kapcsolaton át a sikeres szülői,
szakmai életútig.
A házastársi kapcsolatban az időskor a
megnyugvás, újraközeledés időszaka. Néhol ismét szimbiotikus, erős kötődés
alakulhat ki.
Nehézségek
A nyugdíjba vonulással járó
szerepredukció gyakran önértékelési problémákhoz, identitásválsághoz vezet, ami
a mentális állapot romlását, pszichoszomatikus tüneteket, betegségek
kialakulását vonhatja maga után.
Olyan típusú úgynevezett „szeparációs félelmek”
is megjelenhetnek, mint gyermekkorban, amikor az anya eltávolodását éltük meg
feldolgozhatalan élményként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése