A CSALÁD TÖRTÉNETE

 A család története

Családokról már az ókortól kezdve beszélhetünk, azonban az, hogy mit is értettek e fogalom alatt, a családoknak milyen funkciójuk volt a különböző történeti korszakokban, eltérést tapasztalhatunk.

 Nemcsak a család megítélése változott a történelem folyamán, hanem a családban élő gyermekek helyzete is. Úgy gondoljuk, mielőtt a mai családdal foglalkoznánk,fontos egy rövid áttekintést tenni, hogy mi is volt jellemző a korábbi történeti korok családjára, gyermekére, miről

 is tanúskodnak az irodalmi források és képzőművészeti alkotások a családdal kapcsolatban. Itt szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy

az ókori társadalmakban a család legfontosabb funkciója a reprodukció biztosítása és az önellátás volt. Természetesen különbség volt a földrajzi helyzet szerint, valamint a gazdasági,társadalmi, katonai viszonyok változásai is további differenciálást okoztak a család funkcióinak, a családon belüli szerepek alakulásában. Érdekes, hogy az antik világ férfiembere nem ismerte igazán az otthon fogalmát. Megszokta, hogy máshol élje napjait: a zsibongó agórán, a templomlépcsőkön, a földeken, a műhelyben vagy a tengerparton. Itt végezte munkáját vagy itt pihent. Az otthont jelentő kis szobáival, kifelé zárt, udvarra nyíló ablakaival valójában az asszony, a kisgyerekek és a rabszolgák világát jelentették.

 Athénban ha fiú született, olajkoszorút tettek az ajtó elé, ha lány, gyapjúcsomót, hiszen a nő fontos tevékenysége volt a gyapjú feldolgozása. Az újszülött sorsa felől a felnőtt társadalom döntött,az apának ünnepélyesen nyilatkoznia kellett arról, hogy befogadja- e a gyermeket a családban,avagy nem.

 Rómában az apa a földre helyezett újszülött csecsemő felemelésével fejezte kszándékát a gyermek felnevelésére. A patria potestans révén a római család -fő élet-halál ura volt, feltétlen hatalommal rendelkezett a család minden tagja felett, akár meg is ölhette gyermekeit. Az ókori társadalmakban a kisgyermekek nevelése általában az anyakötelezettségeihez tartozott, rendszerint hétéves koruk után a fiúk apjuk felügyelete alá kerültek. Ekkor már létrejöttek a családok életét befolyásoló intézmények is (például iskola,katonaság, közélet).

 A középkori család fogalma szorosan összekapcsolódott a háznép

(háztartás, udvartartás,klán, nemzetség) fogalmával, amely a nagyobb ősrégi kapcsolatban álló emberek együttélését jelentette. A háznéphez tartoztak a ház ura, felesége,gyermekeik, cselédek, inasok, a családhoz tartozó egyedülálló személyek, rokonok, esetleg a korábbi házasságból származó gyerekek, azaz gyakran több kisebb család élt együtt. A közös háztartásban élőemberek kapcsolatait az általuk végzett munka rendje határozta meg,melyben mindenkinek meghatározott feladata volt. A közös munka ellenszolgáltatásaként a háztartás minden tagja teljes ellátásban részesült. A városi és falusi háznép életét szigorú patriarchális rend szabályozta. Egyedül a ház ura rendelkezett a megtermelt javak értékesítésének jogaival, valamint felesége, gyermekei és a háztartásában élőszemélyek gyámja és fegyelmezője volt. A háziasszony önállósága és felelőssége a háztartás vezetéséreterjedt ki.A sok ember együttélése nem tette lehetővé sem az intim szféra kialakítását, sem a nyíltkonfliktusok megjelenését. Elengedhetetlen volt a kialakult rend betartása, a fegyelem és engedelmesség, ami nemcsak kötöttségeket, hanem biztonságot is jelentett mindenki számára. A gyermekek és felnőttek szoros közössége – a három esetleg négy generáció együttélése – lehetővé tette a viselkedési minták utánzás útján történőelsajátítását és megtanította atársadalmi rendbe való betagolódáskülönbözőformáit.Az európainemesi családok 

sem a mai értelemben vett családot jelentették, hanem több,egymással rokon családot, melynek tagjait az apai ági rokonság kötötte össze. Tehát a

 nemesség családi kapcsolatainak alapvető társadalmi egysége az egy őstől

 vér szerint leszármazottak összessége, ez a gondolat a későbbi családtörténeti kutatásokban is fontos szerepet kap.

 Az újkori családmodellek a 16-18. században alakultak ki. Ebben fontos szerepet játszott egyrészt a reneszánsz korában megerősödő

polgári réteg, másrészt a reformáció terjedése is,amely megerősítette – többek között – a harmonikus családi élet, a személyes példaadás fontosságát. Létrejött a protestáns egyházak sajátos társadalmi intézménye, a lelkészt és családját magába foglaló, új családmodell: a protestáns parókia. A sokgyermekes lelkész családokban a feleség férjének segítőjévé vált, s a gyülekezet számára női, anyai,feleségi mintaként szolgált.

 A korai újkorban a házasság továbbra sem az érzelmekre, a kölcsönös vonzalomra épült, hanem szoros kapcsolatban állt a rendi társadalom politikájával,gazdaságával, belsőszerkezetével. A házasságkötés a rendi társadalomba való beilleszkedés kizárólagos lehetősége volt. Középpontban a gyermek megszületése állt. Ebből adódóan a gyermektelen házasságot társadalmi szempontból elítélték.

A 18. századi felvilágosodás jelentős változásokat hoz a házasságok terén. Megjelenik a polgári házasság és a „romantikus szerelem”. Törekednek a férfi és nérzelmeinek összhangjára, az azonos módon gondolkodásra, a másik fél nagyrabecsülésének elnyerésére Az ennek ellenére a keletkező házastársi konfliktusokat azonban csak igen ritkán követi válás.

A18. század végére a gazdasági, társadalmi viszonyok átalakulása, a higiéniai viszonyok és a táplálkozás javulása következtében megváltozott élet kilátások átrendezik a házaspárok életkori viszonyait. Fokozatosan eltűnnek a nagy korkülönbség miatt össze nem illő párok. Azekkor kiteljesedőúj polgári családmodell szerint a férfi a racionalitás és aktivitás megtestesítőjeként a család üzleti életének irányítója, míg a nőt érzelmi gazdagsága és passzivitása a család magánéletének gondozása készteti. A férj és feleség kapcsolatát nem kizárólag a közös munka összehangolása határozza meg, hanem a szeretet, a kölcsönös megbecsülés. A szülők kötelessége, hogy gyermekeikből derék, eszes embert

neveljenek. Kialakulnak a gyermekkel kapcsolatos ünnepek: születésnap, karácsony. Ugyanakkor a 18.századi Európában a lakosság nagy része még vidéken élt. A paraszti társadalom még hosszú időn át megőrizte a hagyományos nagycsalád intézményét.

 A család változásai a 19. században szemmel láthatóak, amelyek magyarázhatóak a század elején Európa szerte lezajló társadalmi-gazdasági átalakulásokkal és az ezt követő robbanásszerű urbanizációs változásokkal. A magánélet legfontosabb tényezője a család lett. A család szabályozta az életkori és nemi szerepeket,meghatározta a különböző

szokásokat és rituálékat, biztosította tagjai védelmét, és ápolta azok kapcsolatait. A zárt, otthonközpontú kiscsalád csak lassan és fokozatosan vált le a nagyobb rokoni, illetve helyi közösségekről.

 Acsalád számos funkcióval gazdagodott: a gazdaság tartóoszlopaiként garantálta a termelésfolytonosságát, a kultúra átszármaztatását egyik generációról a másik generációra. Atársadalmi reprodukció folyamatában gondoskodott az utódokról, azok felneveléséről

, a társadalmi normarendszerbe való bevezetéséről. Emellett a nemzettudat, a nemzeti összetartozás, a közös történelmi hagyományok őrzőjévé vált. A polgári kiscsalád a monogám házasságra épült, melyet a párok kölcsönös egyetértésben, szabad elhatározásukból kötöttek.

Az új családeszmény nem zárta ki a romantikus szerelmi házasságot, de nem ez volt a tipikus.Az érzelmek köteléke, a házastársi szeretet általában fokozatosan alakult ki a házasságkötés után. Az apa, aki továbbra is domináns vezetője a családnak, kettős hatalommal bír. Egyrészt a társadalom felé képviseli a családot (politikai jogok, gazdasági ügyek, munkavégzés),másrészt a családon belül is korlátlan hatalma van. Ő dönt a gyermekek neveléséről,házasságkötéséről, a fia pályaválasztásáról. A család gazdasági ügyeit kezeli, és ő birtokolja lakás főbb tereit.

 Ez az apamodell összhangban állt a vallási tradíciókkal és mélyen gyökerezett a nép felfogásában is. Az anya tevékenységi köre továbbra is a családon belül maradt, hiszen a legfontosabb feladata az otthon harmóniájának megteremtése volt.

 Vallásos hite erősítette a családösszetartó erejét, példát mutatott, segítette a gyermekek erkölcsi nevelését. A gyerekek nevelése egyre inkább a társadalom érdeklődésének középpontjába került. A polgári lakásokban megjelent a gyermekszoba, a városokban a gyermekjátékok már fontos árucikké váltak. A polgári családoknál a fiúk nevelését a pap mellett a házitanító tevékenysége egészítette ki. A lányok neveléséért az anyák tartoztak felelősséggel.

 A család 20. századihelyzete igen ambivalensen alakult. A házasságkötés és családalapítás többé már nem örökségre, illetve földtulajdonra alapozódik csupán, hanem a családfő által megszerzett családi bevételre.

A házastársak közötti szerelem elfogadott alapja lett a házasságkötésnek. A családon belüli termelés és fogyasztás elkülönülésével, a család egyre inkább a magánéleti intimitás színterévé vált. A családfő elsődleges feladata a pénzkereset, a családtagok anyagi biztonságának megteremtése, a feleségé pedig az otthon belső

nevelője, feleségként pedig a társasági életben a család kulturális és gazdasági szintjét reprezentálja, és biztosítja annak társadalmi elfogadottságát és rangját.

 A II. világháború után a nők egyre szélesebb rétegei álltak munkába. Ez anyagi-egzisztenciális függetlenséget eredményezett. Nőtt a felsőfokú tanulmányokat folytató értelmiségi nők száma. Egyre több nőszámára válik fontossá a hivatás, a szakmai karrier a család mellett, vagy akár helyette. Az 1960-as évektől felerősödött a női egyenjogúságot hangoztató feminista mozgalmak befolyása. Síkra szálltak nők gazdasági egyenlőségéért, szexuális jogaiért, az abortusz engedélyezésért, a válási törvény megváltoztatásáért. Ezzel párhuzamosan szembetűnő változások figyelhetők meg a két nem szerepének módosulásában. A férfi kizárólagos családfenntartói szerepe csökkent,ugyanakkor a családon belüli munkamegosztásba való bevonódása növekedett (házimunka,gyermeknevelés).

 Megváltoztak a szexuális viselkedéssel kapcsolatos attitűdök. Két ellentétes tendencia figyelhető meg. Egyrészt számos korábban tabunak számító, szexualitással összefüggőtéma kap széleskörű társadalmi nyilvánosságot. Másrészt egyre többen szeretnék visszafogottan kezelni a szexualitást, és síkra szállnak a nőknek mint szexuális tárgyaknak a megjelenése ellen, és az érzelmi alapokon nyugvó, felelősségteljes szerelmi kapcsolatok mellett. Mindezek a változások napjainkban is folyamatosan érzékelhetőek. Mielőtt azonban megnéznénk a mai családmodell jellemzőit, értelmezzük a család fogalmát, nézzük meg a f bb funkcióit a következőfejezetben.

 Mi a család?

„Hogy mi a család? Nem tudom, de azt remélem, hogy nekem jó családom lesz.” – ez a válaszérkezett egy kamasz gyerektől

, akit arra kértünk, hogy fogalmazza meg a család fogalmát.Számunka is elgondolkodtató volt ez a válasz, hiszen ha a szakirodalmat nézzük, akkor számos definíciót találhatunk a család meghatározására.

 Az ember magánéletének sikerességét boldog, kiegyensúlyozott családi léte alapozza meg bármely életkorban. Az ember társas lény, a családi együttélés számára a legtermészetesebb együttélési forma, amely testi, lelki, szellemi fejlődése számára a legkedvező bb. Ezen még az sem változtat, hogyegyes kultúrákban más és más elképzelések élnek arról, hogy kik alkotják a családot.

 Sokféle család létezik, beleértve a házasság nélküli együttélést, az újraegyesült családokat, az egyszülős családot, a gyermektelen párokat, esetleg a kommunákat, és akár a gyermeketnevelő homoszexuális párokat is. Közös ezekben a kis-közösségekben, hogy tagjai testben és lélekben összetartoznak. Ebben a fejezetben azzal fogunk foglalkozni, hogy a különböző társadalomtudományok miként határozzák meg a család fogalmát; milyen funkciókat lát el a család, és szerkezetét tekintve milyen családtípusokkal találkozhatunk napjaink társadalmában.

A család fogalmának értelmezése

Ha egyszer hűen akarjuk meghatározni a család fogalmát, akkor a következőt mondhatjuk: a családot más csoportoktól az különbözteti meg, hogy különnemű személyekből áll, akik különböző(legalább két) generációhoz tartoznak.

A család reprodukálja önmagát;vagyis nem új tagok fölvétele révén egészül ki, hanem „önerőből”.Különbözőtársadalom tudományok kutatják a családot. Így például a néprajzi megközelítésa házasság szerint a családok három típusátkülönbözteti meg:monogámaz a család, amely egy férfi és egy nő házasságán alapul.

 Poligám

családról akkor beszélünk, ha aházasságot egy férfi több nő

vel köti. A legritkábban előforduló a poliandrén család, ahol egy nő több férfival házasodik.A házastárs megválasztása szerint – de leginkább a feleség kiválasztására kell gondolni – ismerünk 

endogám házasságot, ahol a házastárs ugyanabból a társadalomból (csoportból,törzsből, településből stb.) való. Az ilyen házasságon alapuló család elsősorban a primitív természeti népeknél ismert.

 Ezzel szemben beszélhetünk egzogámházasságról, ahol csak mástársadalomból választható a házastárs.

A jogimegközelítés többek között a családon belüli hatalmi viszonyok megoszlását vizsgálja. Ahogy azt a történeti résznél olvashattuk, a korábbi évszázadokban elsősorban patriarcháliscsaládról beszélhettünk, ahol az apa, míg a matriarchális családban az anya jogán öröklődik a vagyon és vele a legfontosabb hatalmi viszonyok is.

. A szociológiai megközelítés elsősorban a család szerkezetéből indul ki. Ha csak két generáció (szülők, gyerekek) él együtt, akkor családmagról, vagyis nukleáris családról beszélünk. Ha kettőnél több generáció él együtt(f őleg faluhelyen), akkor nagycsaládról  van szó. Természetesen elfordul, hogy sem kis-, sem nagycsaláddal nem találkozunk tiszta formában. Az elvált szülőt, aki egyedül neveli gyermekét,családtöredéknek hívjuk

Nukleáris család

A nukleáris család típusa az ipari forradalom hatására terjedt el, hiszen azzal, hogy amunkahely és lakóhely szétválása miatt megszűnt a család közös termelői egység funkciója,és az iskoláztatás általánossá vált, már nem volt szükséges több generáció jelenléte a családban. Az oldalági rokonok és a generációk is „letöredeztek” a családról és abból csak a mag (nucleus) maradt meg, innét ered a nukleáris család kifejezés is.

Családmagnak, vagnukleáris családnak a szülőket, tehát az apát és az anyát, valamint a gyermekeket nevezzük.

 Nem szabad elfeledkezni arról, hogy a nukleáris család már önmagában is csökkentette az intenzív sokoldalú kapcsolatok lehetőségét, amely magával hozta a családok és családtagok esetleges elmagányosodásának problémáját is

Többgenerációs család és a nagycsalád

A korábbi évszázadokban – ahogy azt a családtörténeti részben is olvashattuk – a nagycsaládvolt jellemző, amely alatt általában a patriarchális nagycsaládot értették. Ez azt jelentette,hogy a közösőstől származó férfiak együtt éltek feleségeikkel, gyermekeikkel, unokáikkal,azaz többgenerációs családról beszélhetünk. A nagycsalád feje általában a legidősebb férfivolt, vagyis az apa, nagyapa vagy a legidősebb férfitestvér, aki – f őleg a korábbi időszakban – korlátlan hatalommal rendelkezett, elűzhette, kitagadhatta, sőt akár megüthette a családtagokat. Tisztelete a családon belül rendkívül nagy volt, például a családhoz tartozó asszonyok nem szólíthatták meg, jelenlétében nem nevethettek.

Ez a nagycsalád a 20.századra megváltozott. A politikai, gazdasági viszonyok változása következtében mind inkább érzékelhetővé vált a női szerep családon belüli átalakulása, a családok méretének csökkenése,a különbözőgenerációk szétköltözése. Ezt a folyamatot erősítette az építkezési szokások átalakulása, az egy-két szobás panellakások megjelenése.

 Napjainkban különbséget kell tenni a többgenerációs és a nagycsalád között. A többgenerációs családok többsége ma elsősorban a szülőkkel együtt élőfiatal házasok, illetve kisebb számban fordul elő az olyan típus, amelyben idős szülő költözik felnőtt házas gyermekéhez rendszerint akkor, ha az idős ember gondozása nem oldható meg másképpen,vagy ha az egyik szülőhalála esetén a másik egyedül magára marad.

A nagycsaládnak pedig a kettőnél több gyermeket nevelőcsaládot tartják.A nagy-, illetve többgenerációs családhoz való tartozás számos olyan élménnyel gazdagítja a gyermek szocializációját, melyre nem is számítunk: a gyermeknek egy ilyen családban több lehetősége van szembesülni az együttműködés, a tolerancia értékének átélésére. Egy jól működőnagy-, illetve többgenerációs családban a családtagok több személytől kaphat támogatást, megerősítést; és a családtagok interakciós terepei is jóval bővebbek lehetnek. Mindezen pozitívumok mellett nem szabad elfeledkezni a nehézségekről sem.A több gyermeket nevelő családoknál gyakran megfigyelhető a biztonságot nyújtógazdasági háttér hiánya, az anyagi nehézség,a lakáskörülmények nem megfelelő volta.Természetesen itt is különbséget kell tenni azok között a családok között, amelyek önként és tudatosan vállalják fel a több gyermek nevelését, és biztosítani tudják számukra mind a biztonságot nyújtó anyagi hátteret, mind pedig a szeretetteljes és biztonságot családi légkört,illetve azok között, akik számára a gyermekvállalás egy anyagi forrási lehetőség. A nagycsaládban sokkal határozottabban jelen van az alkalmazkodás szükséglete, mint a kiscsaládban Megfigyelhető, hogy nem mindegy a nagycsaládon belül az sem, hogy hányadik gyermekként született meg: szép példáit láthatjuk némely nagycsaládban annak, hogy az idősebb testvérek korán megtanulnak gondoskodni a fiatalabbakról,gyakran mély szeretetetés ragaszkodást tapasztalhatunk az idő

sebb és a fiatalabb testvérek között.

A több generáció együttélése során a leggyakrabban a generációk felfogása, életviteleközötti különbségek merülnek fel problémaként. Ennek feloldása komoly kompromisszumra való törekvést feltételez a családtagoktól. Nehézségként merülhet fel, hogy ez az együttélés gyakran kényszerből – lakáshiány, a beteg szülőellátása miatt – történik meg, a család nemtudatosan és önként vállalja fel.11

#1 Dr.BauerBela

---