Pletyka
Valószínű,
már azóta, mióta ember él a földön, amióta az emberek közösségben élnek, van a
társadalmaknak egy állandóan létező átka, a pletyka, amely alatt bizalmas,
tapintatlan, felelőtlen hírt, híresztelést értünk, valakit erkölcsi vagy
társadalmi tekintetben rendszerint gyanúba, ill. rossz hírbe hoz: szóbeszéd,
mende-monda. Ez a jelenség olyan átok, amely mesteri ravaszsággal elidegeníti
egymástól a legjobb barátokat, amely mint a konkoly, mérgesíti a családi
életet, s még az ártatlan, tiszta lelket is beszennyezi. Sárral dobálózik, sőt
annál erőteljesebben folytatja felelőtlen ténykedését titokban, minél inkább
reménytelennek látszik fogantatása.
Folyton ott settenkedik a kiszemelt áldozat körül, lesve az alkalmat,
amikor saskörmeivel belemarkolhat annak a szívébe, lelkébe és becsületébe. Aztán
továbbszáll, bekopogtat, hol az ajtón, hol az ablakon, s a legmélyebb
titoktartás ígérete mellett (a továbbadás biztos tudatában elszörnyülködve,
mintha maga sem hinné) elmondja az alapjában véve ártatlan esetet. Ez aztán
tovább megy szájról-szájra, közben kiegészülhet még irigységgel, rágalommal,
rosszakarattal, attól függően, hogy a kiszemelt áldozatra melyikkel lehet
méginkább hatni. Tudja, ha egyszer valakit alaposan bemocskol, alig van
hatalom, amely az áldozatot újból tisztára moshatná. A pletyka veszedelmesebb a
lepránál vagy akár a bozóttűznél.
Van, akinek szinte lételeme a félretájékoztatás. A
pletykás embert általában megvetik, ezért nagy ívben el is kerülik! Ha mégis
ráismerünk, énünk méltatlankodva fellázad gonoszsága ellen, megvetéssel
elfordul tőle, de szent kötelességének tartja nyíltan és bátran szembeszállni a
pletyka démonával, megcáfolni rágalmait, hogy konkrét tények alapján, mint
tetten ért tolvajt, megadásra kényszerítse. Sajnos, ritkán sikerül rátalálni a
pletyka fészkére, mert a hírt mindenki mástól hallotta. Igazából senki sem
hiszi, de azért mégis továbbadja, utóvégre mindenkinél valamilyen fogadtatásra
talál az mindaddig, amíg a kiszemelt áldozathoz vissza nem tér. Halkan száll,
fülről-fülre terjed, türelmes, mert biztos a dolgában.
A pletyka mindenütt otthonos, de legjobb melegágya a szűkebb emberi
közösség: a család, a kispad, a szolgáltatás, a munkahely, a lakótömb, az
utcasarok stb., vagyis mindazon környezet, ahol az emberek egymással hosszasan, illetve
gyakran beszélgethetnek Senkit sem kímél: behatol a paloták legintimebb
helyeibe, titkaiba éppúgy, mint a vályogkunyhó szürke falai közé. Nincs
tekintettel senkire, legyen az bármilyen isteni teremtmény.
S minderre az embernek kizárólag egyetlen érzékszerve, a nyelve képes, amelyet
bizony sokan nem tudnak eléggé féken tartani: a nyelv pedig, de sok
kellemetlenségnek volt már okozója. A nyelvnek a táplálkozási funkción túl nem a felelőtlen
híresztelés, hanem a jó értelemben vett kommunikáció a feladata (az emberek
közötti jóindulatú kapcsolattartás, a dicséret, a bocsánatkérés, az igazság
hirdetése, a bűn elmarasztalása, magasan szárnyaló gondolatok közreadása,
gyámolítás, fohász és így tovább). A pletykában valahol mindig van egy adag
ármányság.
Amikor társaságban keresünk felüdülést, szellemünk ürességét, tudásunk
szegénységét, látókörünk szűk voltát és gyarlóságunkat minősítjük, ha a
távollevők megszólásában találjuk örömünket. Márpedig, aki felebarátját nem
tiszteli erényével és hibájával együtt, az hogy becsülheti meg önmagát? Súlyos
hiba valakit pletykával jó hírnevében megkárosítani, főleg olyankor, amikor
legkisebb esélye sincs a médiumnak magát megvédeni. Jusson ilyenkor eszünkbe:
„Ma nekem, holnap neked.
A pletyka alapja: az ember a felebarátja szemében
keresi a szálkát, de a magáéban nem veszi észre a gerendát. Ha mindenki
csak a saját portája előtt söpörne, nem volna szükség arra, hogy a másikéval
törődjön.
Nemegyszer vezetett már a pletyka,
ez az alattomosan terjedő kór, tragikus véghez. Ne
engedjünk tehát tág teret e veszedelemnek, az emberi méltóságot oly mélyen
lealacsonyító bajnak. Az igazmondás szent kötelessége valamennyiünknek. Ehhez
pedig nem kell mást tettünk, mint a társadalmi érintkezést etikus alapokra
helyezni. – Tisztelni és becsülni egymást, és igazat hirdetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése