Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2014. február 11., kedd

A PLETYKA BETEGSÉGRŐL

Pletyka 
Valószínű, már azóta, mióta ember él a földön, amióta az emberek közösségben élnek, van a társadalmaknak egy állandóan létező átka, a pletyka, amely alatt bizalmas, tapintatlan, felelőtlen hírt, híresztelést értünk, valakit erkölcsi vagy társadalmi tekintetben rendszerint gyanúba, ill. rossz hírbe hoz: szóbeszéd, mende-monda. Ez a jelenség olyan átok, amely mesteri ravaszsággal elidegeníti egymástól a legjobb barátokat, amely mint a konkoly, mérgesíti a családi életet, s még az ártatlan, tiszta lelket is beszennyezi. Sárral dobálózik, sőt annál erőteljesebben folytatja felelőtlen ténykedését titokban, minél inkább reménytelennek látszik fogantatása.
Folyton ott settenkedik a kiszemelt áldozat körül, lesve az alkalmat, amikor saskörmeivel belemarkolhat annak a szívébe, lelkébe és becsületébe. Aztán továbbszáll, bekopogtat, hol az ajtón, hol az ablakon, s a legmélyebb titoktartás ígérete mellett (a továbbadás biztos tudatában elszörnyülködve, mintha maga sem hinné) elmondja az alapjában véve ártatlan esetet. Ez aztán tovább megy szájról-szájra, közben kiegészülhet még irigységgel, rágalommal, rosszakarattal, attól függően, hogy a kiszemelt áldozatra melyikkel lehet méginkább hatni. Tudja, ha egyszer valakit alaposan bemocskol, alig van hatalom, amely az áldozatot újból tisztára moshatná. A pletyka veszedelmesebb a lepránál vagy akár a bozóttűznél.
Van, akinek szinte lételeme a félretájékoztatás. A pletykás embert általában megvetik, ezért nagy ívben el is kerülik! Ha mégis ráismerünk, énünk méltatlankodva fellázad gonoszsága ellen, megvetéssel elfordul tőle, de szent kötelességének tartja nyíltan és bátran szembeszállni a pletyka démonával, megcáfolni rágalmait, hogy konkrét tények alapján, mint tetten ért tolvajt, megadásra kényszerítse. Sajnos, ritkán sikerül rátalálni a pletyka fészkére, mert a hírt mindenki mástól hallotta. Igazából senki sem hiszi, de azért mégis továbbadja, utóvégre mindenkinél valamilyen fogadtatásra talál az mindaddig, amíg a kiszemelt áldozathoz vissza nem tér. Halkan száll, fülről-fülre terjed, türelmes, mert biztos a dolgában.
A pletyka mindenütt otthonos, de legjobb melegágya a szűkebb emberi közösség: a család, a kispad, a szolgáltatás, a munkahely, a lakótömb, az utcasarok stb., vagyis mindazon környezet, ahol az emberek egymással hosszasan, illetve gyakran beszélgethetnek Senkit sem kímél: behatol a paloták legintimebb helyeibe, titkaiba éppúgy, mint a vályogkunyhó szürke falai közé. Nincs tekintettel senkire, legyen az bármilyen isteni teremtmény.
S minderre az embernek kizárólag egyetlen érzékszerve, a nyelve képes, amelyet bizony sokan nem tudnak eléggé féken tartani: a nyelv pedig, de sok kellemetlenségnek volt már okozója. A nyelvnek a táplálkozási funkción túl nem a felelőtlen híresztelés, hanem a jó értelemben vett kommunikáció a feladata (az emberek közötti jóindulatú kapcsolattartás, a dicséret, a bocsánatkérés, az igazság hirdetése, a bűn elmarasztalása, magasan szárnyaló gondolatok közreadása, gyámolítás, fohász és így tovább). A pletykában valahol mindig van egy adag ármányság.
Amikor társaságban keresünk felüdülést, szellemünk ürességét, tudásunk szegénységét, látókörünk szűk voltát és gyarlóságunkat minősítjük, ha a távollevők megszólásában találjuk örömünket. Márpedig, aki felebarátját nem tiszteli erényével és hibájával együtt, az hogy becsülheti meg önmagát? Súlyos hiba valakit pletykával jó hírnevében megkárosítani, főleg olyankor, amikor legkisebb esélye sincs a médiumnak magát megvédeni. Jusson ilyenkor eszünkbe: „Ma nekem, holnap neked.
A pletyka alapja: az ember a felebarátja szemében keresi a szálkát, de a magáéban nem veszi észre a gerendát. Ha mindenki csak a saját portája előtt söpörne, nem volna szükség arra, hogy a másikéval törődjön.
 Nemegyszer vezetett már a pletyka, ez az alattomosan terjedő kór, tragikus véghez. Ne engedjünk tehát tág teret e veszedelemnek, az emberi méltóságot oly mélyen lealacsonyító bajnak. Az igazmondás szent kötelessége valamennyiünknek. Ehhez pedig nem kell mást tettünk, mint a társadalmi érintkezést etikus alapokra helyezni. – Tisztelni és becsülni egymást, és igazat hirdetni.


#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése