Pedagógus és diákkapcsolat az iskolában
Minden
iskola különleges szolgáltatást nyújt a társadalomnak, olyat, amely a nevelés
fogalmából fakad. A nevelés folyamatában a felnőtt nemzedék átadja az ifjú
generációnak a történelem során felhalmozott ismereteket és tapasztalatokat.
Az iskola makro- és mikrotársadalmi igényeket elégít ki. A
makrotársadalmi igények az egész ország társadalmára vagy egy nagyobb területi
egységre vonatkoznak. Mikrotársadalmi igény az ifjúság személyiségformálása és
a társadalmi munkamegosztásra való felkészítés. Az iskola alapvető feladata,
hogy az adott kor műveltségi anyagát és erkölcsi értékeit átszármaztassa a
felnövekvő nemzedéknek.
Az ember személyiségének egészséges fejlődése, jellemének kialakulása
nemcsak a család keretei között történik, hanem az élet valamennyi területén.
Ez utóbbiakban az iskolának van meghatározó szerepe. Soha nem volt ennyire
fontos törődni az ifjúság iskolai nevelésével, mint most, amikor annyi veszély
kezdheti ki morális fejlődésüket. A diákok személyiségének
formálása nem csupán a pedagógusokkal jön létre, hanem egymás közötti
kapcsolatukban is végbemegy, melynek végkimenetele lehet gyümölcsöző és lehet
romboló hatású is. Olyan tantestületben, ahol a pedagógusok nemcsak a tananyag
egyszerű leadására szorítkoznak, hanem igyekeznek közelebbről is megismerni a
diákokat, és az egyéb jellegű problémák megoldásához is segítséget nyújtanak,
ott a nevelő és diák kapcsolat egészséges keretek között folyik. Az ilyen
típusú pedagógusra felnéznek a tanulók, tanácsaikat megszívlelik, sőt az
oktatott tantárgyat is megkedvelik. Ez a kedvező kölcsönhatás nemcsak a tanulás
előmenetele szempontjából előnyös, hanem a tanulók személyiségének alakulását
is jó irányba tereli.
Szólásmondás szerint, buta diák nincs, csak gyenge képességű pedagógus. Ez így ugyan túlzás, de
annyi bizonyos, ahol az iskolai nevelés megfelelő, netán kiváló képességű
pedagógus kezében van, ott a nevelő a szaktudásának átadásakor jó kapcsolatba
kerül diákjaival, és egyéni adottságaikhoz, tulajdonságaikhoz képest a
legmegfelelőbb pedagógiai módszert alkalmazza. Ezáltal az osztály általános
légköre is feltétlen javul.
A morcos, szigorú pedagógusok óráin a tanulók többsége szorong, és esetleg
még azt sem tudja elmondani, amit megtanult. Ez a viselkedés, az ilyen légkör a
legtöbb diákra csak káros lehet. A gyakori izgalom, a gátlás, a szorongó érzés egy idő
után károsan hat a diák idegzetére, főként akkor, ha a diák sorozatos
igazságtalanságokkal találkozik. Az ilyen nevelővel szemben a diákok
rendszerint nem őszinték, kapcsolatuk merev, nem figyelnek az órán, ezért a
tantárgyi ismeretük meglehetősen hiányos lesz.
Az iskola is, miként az élet bármely
területe, megköveteli a tanulóifjúságtól a fegyelmezett és jellemes viselkedést, hiszen a tanítók és a
tanárok viselkedésük szerint is minősítik diákjaikat. Éppen ezért a tanulóknak
nemcsak otthon és azon kívül, hanem az iskola keretein belül is kulturáltan
kell viselkedniük.
Legyen a diák szerény, szorgalmas, előzékeny a tantestülettel és
tanulótársaival szemben. Játszhat, sportolhat, művelődhet és szórakozhat, de ne
a tanulás rovására! Éljen benne az a tudat, hogy az iskolában minden tanuló
egyenlő, senkinek sem lehet kiváltsága a szülők társadalmi helyzete, vagy a
jobb előmenetel. Kerülni kell e téren is minden különcködést, torzítást és
ferdeséget.
A tanulók iskolai és azon kívüli magatartását nagy általánosságban a
rendtartás szigorú szabályai határozzák meg. A magatartás egyéb előírásait,
melyekre a rendtartás nem tér ki, azokat az élet, az etikett kialakult normái
hatják át. Pl.: a tanárok és a diákok bemutatkozása, egymás üdvözlése mind
olyan dolog, hogy azokat az iskolai rendtartási szabályok rendezik. Ezeknél
azonban vannak fontosabbak is. Nevezetesen: hogyan viselkedjék az a diák, aki már iskolába
kerülése előtti időktől ismeri a tanárát. Ilyen esetek lehetnek: ha
a szülő tanítja saját gyermekét, nagybácsi az unokaöccsét vagy unokahúgát, vagy
ha a tanuló szülei meghitt barátságot tartanak fenn a régebben ismert
pedagógussal.
Semmilyen, sem ehhez hasonló körülmények nem szolgáltathatnak okot arra,
hogy a diák a rokoni vagy baráti kapcsolatokra hivatkozva bármilyen előnyökre
számítson, vagy viselkedésével ne adja meg a tanároknak a kétségkívül járó
tiszteletet. Tehát ilyenkor nem mama vagy papa a megszólítás az iskolában, hanem
tanárnő vagy tanár úr, tanító néni vagy tanító bácsi, illetve ahogy a pedagógus
megengedi.
Kirándulásokon, ifjúsági összejöveteleken, sportban már közvetlenebb lehet
a viszony diák és pedagógus között, még akkor is, ha nem rokonok, csak
ismerősök. Ezzel az átmenetileg oldottabb kapcsolattal azonban nem szabad
visszaélni. Pedagógusainkkal ilyenkor is megkülönböztetett tisztelettel
beszéljen a tanuló, ne vigye túlzásba a bizalmaskodást, az alkalomszerű lazább
kapcsolatot.
A bizalmaskodás egyik formája lehet az, amikor a tanuló állandóan a
pedagógusának kegyeit keresi, s ha szerét ejtheti, nevelője közelében
tartózkodik, önként vállalt szolgálatokkal igyekszik magára vonni a figyelmet. Az ilyen viselkedés
nagyon visszatetsző mind a pedagógusok, mind a diáktársak előtt, mi több, kínosan
félreérthető helyzetet teremthet.
Semmiképp nem tévesztendő azonban össze a bizalmaskodás az őszinte
udvariassággal. Nem bizalmaskodás, ha a diák le- vagy felsegíti
a tanár kabátját, ha kinyitja előtte az ajtót, segít csomagja cipelésében. Ezek
olyan alapvető udvariassági formák, amelyek nemcsak megengedhetők, hanem el is
várhatók a diáktól.
A rendtartás nem támogatja azt, hogy a tanulók dohányozzanak. Az iskola szabályai azonban rendszerint csak az oktatási intézmény falain
belül érvényesek. Az utcán viszont sok tanuló úgy gondolkozik:
remélhetően nem találkozom ismerős nevelővel, így talán nyugodtan rágyújthatok.
Ezeknek a diákoknak tudtára hozzuk: nemcsak a pedagógusok, hanem a felnőttek
előtt is meglehetősen visszatetsző jelenség a nagyon fiatalon dohányzó diák.
Az iskola tevékenységéhez tartozik a pedagógusok és szülők kapcsolattartása
is, amely leginkább a szülői értekezletek intézményében testesül meg,
esetenként családlátogatás formájában. Nos, a pedagógus számára alig lehet más bántóbb,
mint a gyéren látogatott szülői értekezlet, amelyet egyébként éppen azért
hoztak létre, intézményesítettek, hogy a szülők rendszeresen tájékozódhassanak
gyermekük előmeneteléről és magatartása felől. Azok a szülők, akik érzéketlenek gyermekeik
iskolai viselkedését illetően, tudják meg: ők akarva-akaratlanul lebecsülik a
pedagógus munkáját. (sic.)
Femina
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése