Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2014. február 12., szerda

ÖNZÉS

Önzés 
Mintha megszállt volna sok embert a pénzszerzés ördöge, szinte csak azzal törődik, hogyan juthat mind nagyobb jövedelemhez, vagyonhoz.
Egyébként az anyagiak gyarapítása iránti törekvés önmagában még nem elvetni való cselekedet. Hiszen, aki becsületesen dolgozik, alkot, az nyilvánvalóan megérdemli, hogy boldoguljon a munkája után. Azért termelünk javakat, hogy ki-ki érdeme, társadalmilag igazolt tevékenysége szerint részesüljön belőle. Az egyáltalán nem önzés, ha valaki például szorgalmas, becsületes munkája utáni keresetéből olyan célt tűz maga elé, hogy márkásabb gépkocsit, modernebb lakberendezést vásárol, vagy komfortosabb lakást igényel, avagy kényelmesebb életvitelt enged meg magának, illetve a családjának. Sőt, ha a jövőre is gondol
Ezzel szemben számos olyan ember is él közöttünk, aki valahol a problémák peremén cselleng, nem, illetve csak látszólag végez társadalmilag hasznos tevékenységet, inkább a sokat ígérő kétes lehetőségeket figyeli (sandán), és hajszolja.
 Egyetlen alkalmat sem halasztana el, hogy mindazt megszerezze, ami anyagilag még és még gazdagabbá teszi. Mint számító figura, a maga javán kívül nem törődik közügyekkel, sem mások gondjaival, közösségi érzés hiányában, kizárólag az önös érdek vezérli. Márpedig az ilyen magatartás nemhogy nem viszi előre a demokratikus társadalom fejlődését, annak anyagi és szellemi fejlődésének ellenébe hat. Több mindenre lenne időnk, ha nem lennénk annyira elfoglalva saját magunkkal.  Ez többszörösen igaz.
Ezért semmiképp nem engedhető meg, hogy a közösségi érzésen alapuló tettrekészséget lelketlen önzés, egocentrikus szemlélet váltsa fel. Ne nyújtsunk társadalmilag lehetőséget arra, hogy a tisztességesen törekvő polgárt, a kétes hasznot ígérő alkalom az egoizmus csábos útjára terelje. Polgári társadalmunk minden tagjára még nagy tettek várnak, hiszen célunk megvalósításának csupán az elején vagyunk.
A mű csakis közös erőfeszítéssel építhető fel. Senkinek sem szabad lemondania vágyairól, a boldogabb életről, egyszerűen azért, hogy egyesek inkorrekt módon csak maguknak gyarapíthassanak
Az az ember, aki csupán magának él, megtagadja a kollektív tetteket, nem törődik mások gondjaival és az együttvállalás realizálásával, az elszigetelődik humán környezetétől. Aki azt tartja: Ez az én világom, a többihez semmi közöm, annak remeteélet javasolható  valahol


#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése