2014. február 12., szerda

KONTAKT DERMATITISZ-KONTAKT ALLERGIA-EKCÉMA KÉPEKBEN

Kontakt dermatitis, kontakt allergia és ekcéma képekben

A környezetünkben mindenütt jelen lévő kémiai természetű anyagok gyakran kerülnek a bőrfelszínre, ahol attól függően, hogy milyen mértékben károsodott barrierű bőrfelszínre jutnak, illetve károsítják azt maguk is, különböző fokú és kimenetelű gyulladást okozhatnak. A vegyi anyagok kémiai tulajdonságai meghatározó összetevői ennek a kóros folyamatnak. A vegyület toxikus hatása, dózistól függően –koncentráció és expozíció időtartama– akut gyulladást eredményez. Amennyiben a kémiai anyag allergénné válik többnyire bőrfehérjékhez,vázfehérjékhez való kötődés (komplettálódás)után– akkor ekcémás reakciót vált ki.

A kontakt dermatitis és a kontakt ekcéma, valamint ezeknek a különböző klinikai megnyilvánulási formái (akut, krónikus) a leggyakoribb bőrbetegségek közé tartoznak. Az iparosodás hatásai, a kozmetikai ipar nagyszámú terméke csökkenti a bőr barrier hatékonyságát, és növeli azoknak a kémiai anyagoknak a számát, amelyekkel naponta érintkezésbe kerülhetünk.

E betegségcsoport gyakoriságát 2-11 %-ra tartják a népességben. Az egyes földrajzi régiókban ez az arány különbözhet, adódóan az eltérő életmódból, életszínvonalból, az iparosodás szintjéből, illetve a szükséges prevenció hatékonyságából.

A kontakt bőrgyulladás (irritatív és ekcémás) klinikai tünetei (elemi jelenségek) a kémiai anyaggal történő érintkezés helyén, leggyakrabban a kéz és az arc bőrén jelentkeznek, de kialakulhatnak bármilyen testrégióban is

Irritatív dermatitis, irritatív ekcéma

Az irritatív dermatitis az élet során többnyire egyszer, vagy csak néhány alkalommal jelentkezik. Az azonos kémiai anyagok minden esetben –függetlenül az egyéntől– közel azonos klinikai megjelenésű bőrtüneteket okoznak.

Az irritatív dermatitisben a bőr barrier funkciói károsodnak. Ennek jellege a bőrre kerülő kémiai anyagtól (sav, lúg, detergens) függően bárkin kialakulhatnak. A bőrgyulladásnak ez a formája „dózisfüggő”, a lefolyása egyfázisú. Ez azt jelenti, hogy a tünetek a kezdeti akut szak után intenzitásukban fokozatosan csökkennek. Nincsen hullámzás a klinikai tünetek erősségében.

Ha a gyulladás hosszabb ideig áll fenn, vagy a későbbi expozíció alacsonyabb dózissal történik, irritatív ekcéma alakul ki. Ilyenkor az elváltozás széle éles, megfelel az érintkezési felületnek. Az a bőrpír és oedema a kezdeti tünet. Később ezen apró hólyagcsák (vesiculák), hólyagok, súlyosabb esetben elhalás (nekrózis) jelenhet meg. A beteg szubjektív panaszai az égő érzés és fájdalom. Lényeges momentum, hogy az elváltozások nem viszketnek. Ha a kontaktus megszűnik, akkor 1-2 héten belül a tünetek nyom nélkül visszafejlődnek.

Az irritatív ekcéma klinikai megjelenés szempontjából lehet akut és krónikus. Annak alapján, hogy a tünetek mennyivel a kémiai anyagokkal történő kontaktus után jelennek meg, lehet korai és késői is.

A korai akut irritatív ekcéma, amely jól ismert irritáló anyagokkal (savak. lúgok, detergensek) történő érintkezés után alakul ki, gyorsan az expozíciót követően néhány perc vagy egy órán belül. Ezek többnyire mint munkahelyi vagy háztartási balesetek jelentkeznek.

Az késői, akut irritatív ekcémát jellemzi, hogy a bőrgyulladás 8-24 óra után, bizonyos esetekben még később jelentkezik. A bőrön éles szélű hiperaemiás területen a bőr hámlik, berepedezhet. Égő, viszkető érzés kíséri.

Az ismétlődő irritatív kémiai expozíciók (pl. benzalconium-klorid, tretinoin, dithranol, hexamediol, butane-diol-diakrilát, valamint kalcipotriol) eredményeként az elváltozás hosszú ideje (több mint 6 hete) áll fenn. Ennek klasszikus megjelenése a csecsemők „pelenka” dermatitise, ahol a helyi mechanikus irritáció, a fokozott nedvességtartalom, valamint a széklet és a vizelet irritáló hatása egyszerre, egy időben áll fenn.

Krónikus irritatív ekcéma esetében lokális gyulladáscsökkentők alkalmazása mellett elengedhetetlen a bőr zsír és víz tartalmának rendszeres visszapótlása. Erre szolgálnak a különböző védőkrémek, és a hidratáló, bőrtápláló externák valamint a gyógykozmetikai készítmények a szinte áttekinthetetlen kínálata. Az ajánlott készítmény kiválasztása a klinikai állapot, és beteg bőrének a tulajdonságai alapján történik.

Allergiás kontakt dermatitis, kontakt ekcéma

Előfordulhat akut és krónikus formában. Az akut allergiás kontakt dermatitis a kémiai anyaggal történő érintkezés helyén alakul ki az érintkezést követő 24-48 órában

Akuta kontakt allergiás dermatitis

A betegség lefolyása során 6 stádiumot különítünk el. A klinikai tünetek indulásakor gyulladásos, exudatív, éles szélű reakció alakul ki (erythemás stádium). Ezt követően az érintett felületen apró hólyagcsák jelennek meg, melyek esetleg hólyaggá folyhatnak össze (ez a vesicullosus stádium). A hólyagcsák intraepidermálisan alakulnak ki. A felettük lévő vékony hámrétegek leválása nedvedző felszínt, eróziókat eredményez. Ez az eróziós stádium, amelyek beszáradnak, és felületükön pörk keletkezik (stadium krustozum). A pörkök alatt a hám újraképződik, a frissen képződő hámlemezek könnyen leválnak (stadium squamosum).

A folyamat lezajlásakor enyhe hiperémia marad vissza (post erythemás stádium), amely aztán elmúlik. A folyamat lefolyása során az egyes stádiumok a kiváltó tényezőtől, illetve a szenzibilizáció mértékétől függően dominálhatják a klinikai képet, enyhébb reakció esetén, például az exudatív stádiumban elmaradhat.

Az akut allergiás kontakt dermatitis és a krónikus kontakt ekcéma kezelése

A legfontosabb és leghatékonyabb módszer a felelős allergén kiiktatása. Ez csupán a betegek egy kisebb részénél valósítható meg könnyen. A dolgot mindenképpen nehezíti az antigének környezetbeli előfordulása – hiszen akkor a tágabb értelemben vett környezetből kell eliminálni.
A kialakult tünetek helyi kezelésénél –a betegség állapotától függően, valamint a lokalizációjából is adódóan– a nedvedző bőr borogatással (adstringens hatás), kortikoszteroid alapú krémekkel lehet leggyorsabban megnyugtatni. Gyakran előfordul, hogy az erodált bőrfelszínt antiszeptikus oldatokkal célszerű a felülfertőződéstől megvédeni.
Minden ekcémás betegségnél a megfelelő helyi kezelést belső terápiával kell kiegészíteni. A viszketést az antihisztaminok ha mérsékeltebben is, de csökkentik. Amennyiben a betegség súlyosabb, akkor rövidebb ideig tartó kortikoszteroid kezeléssel is kiegészíthetjük. A betegnek tudomására kell hozni, hogy ezek a kezelési protokollok csak tünetiek, az okot nem szüntetik meg, és a kezelés elmúltával a fel nem derített ok bármikor a betegség kiújulását eredményezheti.

IKONOGRÁFIA

KONTAKT DERMATITISZ