JÁR A BABA

Jár a baba

Ha majd egyszer, abban a bizonyos hintaszékben visszagondolunk majd az életünk felejthetetlen pillanataira, bizonyára közte lesz az, amikor a gyerekünk először felállt, vagy amikor tétova mozdulatokkal megtette első lépéseit.

Természetes, hogy a vízszintesből a függőleges helyzet elérése, valamint annak megtartása egy újfajta mozgási feladat, illetve fejlődési fok a kisgyerek számára. Teljesen más izomcsoportok működése kerül előtérbe, új és statikailag bonyolultabb feladatot kap a gerincoszlop, és bizony kezdetben nem könnyű megtartani az egyensúlyt sem.

A gyermek mindehhez először  igénybe veszi a kézzel történő kapaszkodás biztonságát is, de a kis lábacskák rohamos tempóban ügyesednek. A gyakorlás eredményeképpen egyre tudatosabb a mozgása, ehhez az ideg-, illetve a mozgásrendszer összehangolt kapcsolatára van szükség. Ez bizonyos fejlődési fok elérésekor valósítható meg, így  felesleges, hogy mi bármiféle „mozgástanulást" erőltessünk.

Görbelábú? Lúdtalpas? Nem!

Az első bizonytalan lépések még rogyadozó térdekkel és úgymond „széles alapú járással" történnek (nagy távolság van oldalirányban a lépésnyomok között), de az önálló haladás  így is örömet okoz a tébláboló apróságnak.

 Az is szokványos, hogy a két láb állása esetleg nem szimmetrikus teljesen, néha a bokák is befelé dőlnek, s a baba járása „teletalpas". Ebben a korai szakaszban mindezek még normális jelenségek, a kicsik sokszor „kitámasztanak" egyik vagy másik lábukkal, mert így könnyebb megtartaniuk az egyensúlyt.

A szülők gyakori panasza, hogy görbének látják  a gyerekük lábát, s a teli talpat szemlélve lúdtalpasságra gyanakodnak.

Pedig a lábboltozat sokkal később, épp a járás, az ujjak, valamint a lábfej izmainak finom mozgására alakul ki, úgy 3-4 éves kor körül. A még kicsikét görbe lábak 1,5-2 éves korra legtöbb esetben kiegyenesednek, szűkül a lépések közti szélesség, egyenes állásúvá válnak a bokák.

Vízszintes és függőleges gyerekek

Előfordul, hogy az önálló ülés később jelenik meg, mint az önálló vagy a kézzel segített állás. Azok a gyermekek is általában később állnak fel, akik ügyesen másznak, hiszen vízszintesen haladva is elérnek oda, ahová éppen szeretnének. Hogy a kicsi milyen „korán" kezdi elsajátítani a mozgás állomásait, az genetikai adottságaitól, temperamentumától, valamint életkörülményeitől is függhet.

Ha nem veszi körül tágas tér, ha bútorokba ütközik, akkor valószínűbb, hogy a függőleges helyzetet fogja választani, nem pedig a vízszintes haladást.

 Ülőhelyzetbe legtöbbször az állás tanulás folytán „huppannak vissza" a kicsik, de előfordul az is, hogy a mászásból alakul ki az önálló ülés. Tagadhatatlan, hogy vannak „vízszintes" és „függőleges" gyerekek, ők választanak a két helyzet sorrendje között, de az önálló járás biztonságos elsajátításához  mindkét testhelyzetet kellőképpen kell kiviteleznie.

Időtényező

A mozgásfejlődés spontán folyamat, melynek rendjébe a mászás-állás-ülés, vagy éppen a járás kialakulásába való külső beavatkozás szükségtelen. A baba fokozatosan lép állomásról állomásra, a testileg-szellemileg megfelelően fejlődő gyermekek mozgástudása között is hetekben, hónapokban mérhető különbség lehet.

Az öröklött tulajdonságokon, a környezeti tényezőkön túl számtalan egyéb faktor befolyásolja a mozgástudás alakulását. Ilyenek lehetnek: a kicsi testsúlya, a tanulás folyamata alatt elszenvedett negatív emlékek, de a szülők saját kisdedkori fejlődése is.

- Kóros fejlődésre utal, ha a mozgásforma késése nagyon feltűnő (3-4 hónappal is meghaladja az átlagos időt), ha egyéb készségzavarral is társul: mint a figyelem, a hangadás, az evési, alvási magatartás rendellenessége.

Ebben az esetben forduljunk szakemberhez, aki tárgyilagos szemmel, sajátos szempontok #1 Dr.BauerBela

---