Alvásszoktatás gyerekkorban

GYERTYATARTÓSZERÜ KÉZTARTÁS-Anyugodt alvás egyik jele a csecsemőnél

A kisbabákkal kapcsolatban mindenkinek egy édesen szundikáló csecsemő képe jelenik meg. A kezdeti 18-22 óra napi alvás mellett nem gondoljuk, hogy kicsit később már az alvás zavaraival is találkozhatunk. Tehetünk valamit ellene, vagy éljünk együtt ezzel?

A gyermekkor központi fogalma a fejlődés. Minden életszakasznak megvan a maga speciális feladata, amelyben akkor a gyermek a legtöbbet fejlődik. A fejlődés üteme egyénenként változik, de a fejlődési szakaszok sorrendje állandó. Az élet első éveiben nagyon sok mindent meg kell tanulnia a gyermeknek.

Ha egy pici fogaskerék megakad...

A csecsemőnek mindenekelőtt hozzá kell szoknia a "kinti" élethez, a nappal és éjszaka váltakozásaihoz, megtanul egyedül (különállóan az anyai testtől) aludni, étkezni, üríteni, később azt szabályozni, beszélni, járni, gondolkodni, társakhoz kapcsolódni stb.

Ebben az időszakban mindenre, ami a fejlődést akadályozhatja, akár környezeti hatás, akár pszichés történés, a gyermek ún. funkciózavarral reagál. Zavar áll be a legvalószínűbben abban a folyamatban, ami épp kialakulóban van. A csecsemő az őt ért stresszre leginkább alvászavarral vagy táplálkozási zavarral reagál, a másfél-kétéves valószínűleg beszédzavarral vagy vizelet-, illetve székletürítési zavarral és így tovább.

Mit jelent az alvászavar gyermekkorban?

Alvászavarról akkor beszélhetünk, amikor a gyermek:

• nem tud egyedül elaludni;
• éjjel többször is felébred, és a szüleit hívja;
• nem alszik mélyen, a legkisebb zajra is felébred;
• kevesebbet, vagy többet alszik, mint amennyit az ő korában kellene;
• éjszakai pánikrohamai vannak (pavor nocturnus);
• alvajáró;
• lidércnyomásokkal küzd (incubus);
• az alvás-ébrenlét ciklusa felborul (nappal alszik többet);
• fogát csikorgatja éjszaka;
• álmában beszél.

Ezek közül néhány megoldható szoktatással, legtöbb esetben azonban pszichés probléma áll a háttérben, amivel érdemes szakemberhez fordulni.

Mit mondanak a pszichológusok?

A különböző pszichológiai iskolák más-más oldalról közelítik meg a lelki egészséget.
A csecsemőnek meg kell tanítani az egyedül alvást, és azt, hogy ha éjjel felébred, vissza tudjon aludni anélkül, hogy a szüleit felébresztené.

 A szoktatás első lépése az, hogy be kell állítani a gyermek biológiai óráját. Segítenünk kell neki a nappal és éjszaka elkülönítésében, ha azt szeretnénk, hogy átálljon a hosszú éjszakai alvásra.

Este legyen sötét a hálószobájában, és kevesebb zaj körülötte. Nappal legyen egy kis nappali fény, és ne csökkentsük az otthoni és az utcáról beszűrődő zajokat.

 Ezután következhet a nehezebb lépés: megtanítani egyedül aludni. A legfontosabb: sok-sok apró, külső tényező, ami az alváshoz kapcsolódik. Ilyen például az elalvás előtti ceremónia: etetés, fürdetés, pizsamába öltöztetés stb. Elalvás előtt: ringatás, mese, altatódal. Fontos azonban, hogy ezek csak az elálmosításra szolgáljanak, az elalvás már a kiságyban történjen, a kiválasztott játéktárgy, kendő stb. társaságában, amik egész éjszaka a gyermekkel maradhatnak. Hiszen mi, felnőttek is többször felébredünk egy éjszakai alvás során. És ha nem az a helyzet fogad minket, ahogy elaludtunk (pl. valaki átvitt minket egy másik szobába, vagy elengedte a kezünket) akkor nyugtalanok leszünk, mint ahogy a baba is sírni kezd, hogy visszanyerje biztonságérzetét.
Lassan és türelmesen tehát rá lehet szoktatni a gyermeket az "önálló" alvásra.

Mindezek mellet azonban elengedhetetlenül fontos a

szülők belső biztonságérzete, legyen határozott, bízzon tanítása sikerében, helyességében. A baba együtt rezdül szüleivel, megérez mindent, ami bennük zajlik, de érzései kifejezésére még teste működésével képes csak: sír, rosszul alszik, nem eszik stb.

Házi Patika

#1 Dr.BauerBela

---