Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2014. február 8., szombat

DICSÉRET A GYERMEKNEVELÉSBEN.

Dicséret a gyermeknevelésben 
Az emberek életük során napról-napra szemben találják magukat megoldandó feladatokkal. Ezek egy része rendszeresen ismétlődik, szokásos tennivaló, más része új, nem vagy kevésbé ismert. Megoldásuk lehet könnyű, egyszerű és lehet nehéz, bonyolult. Ennek nehézségi fokától függően az adott tevékenység megoldható vagy kivitelezhetetlen. Járhat sikerrel, és lehet eredményes. (Általában sikerélménnyel fejeződik be.) Ez ad önbizalmat az ember sokrétű feladatának eredményes elvégzéséhez, ez viszi előre a fejlődést. A hasznos tevékenységet valahol, valamilyen szinten elismeri az emberi közösség, különösen az átlagosnál jobbat, a hasznosabbat. Ez utóbbit  jutalmazásképpen  legalább dicséret illeti.
A szóbeli dicséret, vagyis a verbális méltatás nagyon fontos és hatásos módszere az elismerésnek az élet bármely területén, és bárkire vonatkozóan. Pozitív töltésénél fogva jóleső érzést vált ki, mintegy biztatás is a jóra, és a még jobbra.
A dicséretnek a gyermeknevelésben is rendkívül fontos szerepe van, hiszen ebből tudják meg a gyermekek és az ifjak annak a hasznosságát, amit nap mint nap cselekednek szűkebb és tágabb környezetükben. Ebből vonnak le magukra nézve tanulságot, és alkotnak értékítéletet.
A dicséret mint tükör fejezi ki tetteik mozzanatait, de csak akkor hű kép, ha az realitást tükröz. A dicséret a leghasznosabb és talán legolcsóbb „doppingszere” az emberi életnek. Akár szavakban, akár írottan fejezzük ki elismerésünket valami iránt, néhány tőmondat, vagy szó elegendő lehet hozzá, hiszen a magyar nyelv ebben is nagyon gazdag. A szóbeli dicséret még bensőségesebb, ha az szívből jövő jókívánsággal és mosollyal párosul. A magasan szárnyaló gondolatokba bugyolált dicséret sem fejez ki többet a csupasz lényegnél.
A dicséretet a nevelésben sohase alkalmazzuk ötletszerűen és sematikusan. Csak akkor tegyük, ha gyermekünk arra rászolgált, különben pozitív jelentőségét elveszti. Megszokottá válhat a családban. A dicséret súlyának feltétlen összhangban kell állnia a tettel, az arra vonatkozóan végzett erőfeszítéssel. Ha lehet, jelentősen se alá, se fölé ne értékeljük gyermekünk teljesítményét. De ha úgy látjuk, hogy a gyermek többet várt, őszintén magyarázzuk meg neki indokunkat, kétkedést ne hagyjunk benne semmiképp. Mosolyogva simogassuk, öleljük meg, és bátorítsuk…
Sokan elkövetik azt a hibát, hogy a dicséretet tárgyiasítják, vagyis jelentős pénzre, illetve nagy értékű használati tárgyra váltják. Ez egyébként semmiképp sem kifogásolható, ha kivételes alkalmakra szól, s általa nagy kívánságát teljesíthetjük gyermekünknek.
Akárcsak a korholásban, a dicséretben is legyünk mértéktartók. A túlzott dicséretet olykor már a nagyobbacska gyermek sem veszi komolyan, sőt kétségbe is vonja annak realitását. Üres szólamnak érzi a szülői véleményt, hiszen ő, a gyermek, tudja legjobban, mit érdemelhetett volna. Csínján bánjunk tehát a dicsérettel, nehogy rossz irányba tereljük vele gyermekünk magatartását.

Femina.
#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése