Dicséret a gyermeknevelésben
Az emberek
életük során napról-napra szemben találják magukat megoldandó feladatokkal.
Ezek egy része rendszeresen ismétlődik, szokásos tennivaló, más része új, nem
vagy kevésbé ismert. Megoldásuk lehet könnyű, egyszerű és lehet nehéz,
bonyolult. Ennek nehézségi fokától függően az adott tevékenység megoldható vagy
kivitelezhetetlen. Járhat sikerrel, és lehet eredményes. (Általában
sikerélménnyel fejeződik be.) Ez ad önbizalmat az ember sokrétű feladatának
eredményes elvégzéséhez, ez viszi előre a fejlődést. A hasznos tevékenységet
valahol, valamilyen szinten elismeri az emberi közösség, különösen az
átlagosnál jobbat, a hasznosabbat. Ez utóbbit
jutalmazásképpen legalább
dicséret illeti.
A szóbeli dicséret, vagyis a verbális méltatás nagyon fontos és hatásos
módszere az elismerésnek az élet bármely területén, és bárkire vonatkozóan. Pozitív töltésénél
fogva jóleső érzést vált ki, mintegy biztatás is a jóra, és a még jobbra.
A dicséretnek a gyermeknevelésben is rendkívül fontos szerepe van, hiszen ebből tudják meg
a gyermekek és az ifjak annak a hasznosságát, amit nap mint nap cselekednek
szűkebb és tágabb környezetükben. Ebből vonnak le magukra nézve tanulságot, és
alkotnak értékítéletet.
A dicséret mint tükör fejezi ki tetteik mozzanatait, de csak akkor hű kép,
ha az realitást tükröz. A dicséret a leghasznosabb és talán legolcsóbb „doppingszere”
az emberi életnek. Akár szavakban, akár írottan fejezzük ki elismerésünket
valami iránt, néhány tőmondat, vagy szó elegendő lehet hozzá, hiszen a magyar
nyelv ebben is nagyon gazdag. A szóbeli dicséret még bensőségesebb, ha az
szívből jövő jókívánsággal és mosollyal párosul. A magasan szárnyaló
gondolatokba bugyolált dicséret sem fejez ki többet a csupasz lényegnél.
A dicséretet a nevelésben sohase alkalmazzuk ötletszerűen és sematikusan. Csak akkor tegyük, ha
gyermekünk arra rászolgált, különben pozitív jelentőségét elveszti. Megszokottá
válhat a családban. A dicséret súlyának feltétlen összhangban kell állnia a
tettel, az arra vonatkozóan végzett erőfeszítéssel. Ha lehet, jelentősen se
alá, se fölé ne értékeljük gyermekünk teljesítményét. De ha úgy látjuk, hogy a
gyermek többet várt, őszintén magyarázzuk meg neki indokunkat, kétkedést ne
hagyjunk benne semmiképp. Mosolyogva simogassuk, öleljük meg, és bátorítsuk…
Sokan elkövetik azt a hibát, hogy a dicséretet tárgyiasítják, vagyis
jelentős pénzre, illetve nagy értékű használati tárgyra váltják. Ez egyébként semmiképp
sem kifogásolható, ha kivételes alkalmakra szól, s általa nagy kívánságát
teljesíthetjük gyermekünknek.
Akárcsak a korholásban, a dicséretben is legyünk mértéktartók. A túlzott dicséretet
olykor már a nagyobbacska gyermek sem veszi komolyan, sőt kétségbe is vonja
annak realitását. Üres szólamnak érzi a szülői véleményt, hiszen ő, a gyermek,
tudja legjobban, mit érdemelhetett volna. Csínján bánjunk tehát a dicsérettel,
nehogy rossz irányba tereljük vele gyermekünk magatartását.
Femina.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése